Posts Tagged ‘tini’

Norinaga Akira – Mandulavirág

hétfő, március 28th, 2011

Egyazon cégnél dolgoztunk, éppenséggel nem túlságosan magas fizetésért. munkakörülményeink sem voltak fényesek, bár a főnökség ragyogó távlatokkal kecsegtetett bennünket. A távlatokhoz képest majd tucat-magammal szorongtunk a szűk irodahelyiségben – üzletkötők valamennyien -, s szinte másodpercekben mértük az időt, amelyet az egyetlen közösen használt tárgyalóteremben tölthettünk ügyfeleinkkel.
Mandulavirág külön kuckóban trónolt. Ő kezelte a másológépet. Az ósdi masina még a fénymásolás őskorából ragadt a cég nyakán. Hatalmas méretei csaknem kitöltötték a kis szobát. Mandulavirág oldalazva közlekedett körülötte.
Az üzlet jobban ment annál, hogy belenyugodjunk mostoha helyzetünkbe, ám nem ment annyira jól, hogy a kilátásba helyezett távaltok valóra váljanak. Ha őszinte akarok lenni, bevallhatom, hogy abban az időben csak a köteles hűség tartott még a vállalatnál.
Meg mandulavirág.
Élénk tekintetű, kislányos alakú, meghatározhatatlan korú nő volt. Fehér blúzban, fekete szoknyában járt be dolgozni. A másológép mellett fehérgalléros, sötétkék munkaköpenyt viselt. Egy ízben jókora halom papírt vittem be hozz, fontos iratokat.
- Megvárhatom?
Visszakérdezett:
- Sürgős?
Félretette amin dolgozott, az én papírjaimat vette munkába. Egy közülük nagyobb volt, mint a szabványméret.
- Lekicsinyíthetem? Ugyanebben a nagyságban csak két lapra tudom lemásolni.
Átkerültem a masina másik oldalára. Véletlenül ért össze kezünk. Nem húzta el. Jólesett az érintése. Hirtelen pillantottam az arcába. Kigyúlt szemmel nézett, lassan
fordította el a tekintetét.
- Itt ne… Bejöhetnek.
A vallomásnak beillő “itt ne” zavarba ejtett. Elfogódottan jöttem ki a kuckóból. Azon
tűnődtem, hogy vajon mi tűnt fel rajta éppen most? Sose botlott belé a szemem.
Szavai megragadtak a fejemben. Alig vártam, hogy leteljék a munkaidő, sebbel-lobbal rohantam ki az épületből. Tisztes távolban állapodtam meg a járda szélén, lopva figyeltem a kijáratot.
Néhány perc múlva lépett ki a kapun. Elfogtam a tekintetét. Rögtön visszafordult, szóra nyitotta ajkát.
Két nő lépdelt mögötte, futólag ismertem őket a számlázásról. Kedélyesen fecserésztek.
A pokolba kívántam mindkettőt.
Mandulavirág kerülte a pillantásomat. Csupán a szeme sarkából leskelt felém.
Elhaladtak mellettem a nyüzsgő sokadalomban.
Nyomukba eredtem.
A metró felé tartottak.
Ugyanarra a kocsira ugrottam fel, amelyen ők utaztak. Ők a kocsi végében álltak, én a kocsi elején foglaltam helyet. Pár megálló után az egyik nő kiszállt, Mandulavirág szembefordult a másik nővel. Hűvösre mímelt pillantása elsiklott mellettem. Végre a másik nő is búcsúzott.
Átment a kocsi végébe. Mandulavirág egyenesen a szemembe nézett. Halkan komoly hangon kérdezett.
- És ez jó lesz nekünk?
- Amíg nem próbáltuk ki, nem tudhatjuk.
Bólintott a szavaimra, mintegy igazat adva. Mélán tűnődve bámult maga elé. Felsóhajtott.
- Leszállunk… Megpróbálok programot csinálni a lakótársamnak.
Elmondta, kettesben bérelnek lakást a barátnőjével. Arra kért, hogy sétáljak vagy egy rizs-főzésnyi időt. Halvány mentegetőző mosoly kíséretében jegyezte meg:
- Tulajdonképpen kiállhatatlanul szeszélyes perszóna… Ha nem sikerül eltávolítanom, kénytelen leszel viselkedni.
Lődörögtem a ház körül. gondolataim a lakótársnője körül forogtak. Hiába nem láttam még az életben, valahogy a puszta léte riasztott. Nem tudtam okát adni, miért.
Idősebb, széle-hossza egyforma asszonyság viharzott el mellettem. Gyereket cipelt a hátán. Alaposan szemügyre vett.
Elindultam a bejárat felé.
Mandulavirág egyedül volt már. Sárkánymintával hímzett sötétkék selyemköntösben nyitott ajtót. A széle-hossza egyforma asszonyság említésekor megrázta a fejét.
- Nem… Nálam jóval fiatalabb a lakótársam.
Kulcsra zárta mögöttem az ajtót. A szoba tágas volt, berendezése nagyon egyszerű. Mentegetőzést éreztem ki a szavaiból.
- Ez a birodalmam… Csésze teát?
Már forralta hozzá a vizet.
A tea felüdített.
Mandulavirág forró vízbe mártott kendővel kínált. Megtöröltem az arcom-kezem. Amint letettem a kendőt, kifordult vele.
Felálltam, kinéztem az ablakon, a reluxa nyílásán, az utcára.
Nesztelenül jött vissza. Nem vettem észre, csak amikor megállt mellettem. Feszélyezetten nevetett.
- Lehetne szebb kilátás…
Átkaroltam. Hozzám simult, arcát a mellemre fektette. Rövidre vágott hajából olcsó sampon illata áradt. Ismertem az illatot, magam is ilyen samponnal szoktam fejet mosni. ezüstfehér szálat fedeztem fel a hajában.
Felemelte a szemét.
- Érdemes megpróbálni?
Csókkal fogtam be a száját. Előbb csak hagyta, hogy csókoljam, aztán egyre hevesebben csókolt vissza. Nyakam köré fonta karját, sokáig csókolt. Lassan vonta el az ajkát.
- Megbolondítasz…
suttogva mondta.
Kioldottam a köntöse övét. Nézte a kezem. AZ öv a padlóra hullott, egyszerre hajoltunk le érte, a homlokunk összekoccant. Elnevettük magunkat.
Hirtelen komolyodtam el. Köntösének szárnyai szétnyíltak, fedetlenül hagyták mezítelen testét. Még kislányosabbnak tűnt fel, mint amilyen filigrán alakúnak ruhában látszott.
Ő is elkomolyodott. Bőre fénylett, akár a frissen faragott-csiszolt elefántcsont. Csöppnyi keble apró kúpként magasodott testéből. Hatalmas mellrózsái voltak, szinte az egész kúpocskát beborították. Vonzották a szemem, úgy bámultam, mint valami csodát.
Elfogta a tekintetem, nézte, ahogy bámulom. Mellbimbója hegyesre merevedett, úgy szegeződött előre, mint egy lándzsa. Pihegve lélegzett, a sóhajjal együtt lebbent fel az ajkáról:
- Tetszik Neked?
Aggodalom érzett a hangján.
Megcsókoltam a mellbimbóját. Kemény volt, sötétbarna színűre változott a nyelvem alatt. Újra és újra megcsodáltam.
Ujjai az ingem gombjain babráltak.
Segítettem neki, ledobtam az inget. Közben csókoltam a mellbimbóját a szíve felett. A pantallót is úgy rúgtam le, hogy közben a bimbóját csókoltam. Átfont a karjával. Éreztem, a másik mellbimbójának keménységét. Meg-meg csókoltam azt is.
Kigyúlt arccal, csillogó szemmel nézte. Ujjai a hajamba túrtak.
- Tényleg tetszik?
Súgva kérdezte.
Súgva válaszoltam.
Egy pillanatra lehunyta szemét, melléhez szorított. Csókoltam a bimbóját, kezem ide-oda siklott csupasz bőrén. Jó volt érezni, hogy tagjai a kezem alá simulnak, várják, hogy megérintsem őket.
Elhúzta a fejem a melléről. Szemembe nézett, csókra nyújtotta száját.
Veszettül csókolt. Nyelve valósággal végigsöpört a számon, aztán a nyelvem kereste. Megint lehunyta szemét. A farkam egyre jobban ágaskodott. Odaigazította ágyékához. Csókolt, és közben a farkamra préselte az ölét. Ajkát elvonta a számról.
- Vigyázol rám? Régen voltam valakié… Ugye, vigyázol rám?
Ezt súgva mondta.
Lefejtettem a köntöst a testéről.
Ölének szőrzete éppen úgy meghökkentett, mint a melle. Sűrű, vastag bozont borította majd a hasa közepéig. Bolondul tetszett. Végigcsókoltam egészen a szemérméig.
Lángoló arccal nézte.
Hirtelen emeltem a karomra a testét. Könnyű volt, szinte pihe súlyú. Néhányszor körbeforogtam vele. A nyakamba csimpaszkodott, csilingelően kacagott.
Az ágyra tettem le. Megrebbent a szeme. Tétova mozdulattal szétnyitotta combját.
A nyelvemmel toltam szét szeméremajkait. Szabaddá vált csiklója ugyanolyan hegyes-mereven ágaskodott ajkam közé, mint előbb a mellbimbója. Megpergettem rajta a nyelvem. Attól is megremegett. Nedve valósággal elöntötte hüvelye nyílását. Halkan nyögdécselt.
Ajkam közé fogtam a csiklóját. Izgatott ahogy ágaskodik.
- Ne kínozz…
Felnyaláboltam ismét. Leültem az ágy szélére, ölem fölé emeltem.
Óvatosan ereszkedett rá a farkamra. Két kezével széthúzta szemérmét, farkamra tette hüvelyét, s megállapodott. Fejét lehajtva leste, hogyan illeszkedünk össze.
Nedvének egy cseppje végiggördült a farkamon. Rettenetesen felizgatott. Hiába akartam türtőztetni magam, egyetlen mozdulattal belöktem a farkam a hüvelyébe. Tövig belenyomtam. Leszorítottam a derekát, nehogy elránthassa róla.
Azon nyomban elélvezett. Vergődött a farkamon, levegő után kapkodott.
Nem engedtem leszállni.
Darabig kikerekedett szemmel nézett. Hagytam, hogy egészen magához térjen.
Lassan kezdtem el mocorogni a hüvelyében. Elmosolyodott. Ő is mozogni kezdett. Hirtelen vált beszédessé. Lágy behízelgő hangon suttogott.
- Te drága fasz…Bassz, bassz ahogy akarod… Élvezd ki a pinám…
Trágár szavai furán hatottak rám. Világ életemben idegenkedtem a trágárságtól, most mégis észveszejtően izgatott. Azért-e, mert soha egyetlen közönséges szót nem hallottam a szájából? Fogalmam sem volt róla. Később sem törtem a fejem rajta. Tempósan emelkedett-süllyedt a farkamon. És mondta, egyre mondta. A tónusa is izgatott. Nedve megint elöntötte a hüvelyét. Valósággal csorgott rám a testéből. Suttogó hangja zsongásként jutott a fülembe.
- Baszd szét egészen… Bassz bele…
Hüvelye annyira síkossá vált, hogy kicsúsztam belőle. Visszaigazította a farkam.
- Nem engedlek el… Fröcsköld oda…
Benyúltam a szemérméhez.
Szőrzete lágyan simogatta a kezem. Csiklójának hegye az ujjam közé feszült.
Elállt a szava. Testén egyik pillanatról a másikra ömlött végig a gyönyör ismét. Artikulátlan hangon törtek fel a torkából. Sokáig reszketett.
Most sem engedtem le a farkamról.
Ült a farkamon és mosolygott. Amint mozogni kezdtem a hüvelyében, megint szóra nyílt a szája.
- Baszd bele… Tövig…
Felemeltem a jobb lábát, áthúztam a törzsemen. Első pillanatban azt hitte, hogy oldalról akarom. Átfordult aztán teljesen. Előredőlt kissé, nézte ahogyan a hüvelye mozog a farkamon.
- De szépen baszod…
Erőteljesen löktem vissza. Valósággal ráfeszült a farkamra. Hirtelen fordult vissza, szembe velem. Hangja rekedt volt.
- Fogd meg a csiklóm… Úgy, ahogy az előbb… És bassz, drága…
Torkára forrt a szó. Újra elélvezett. Levegő után kapkodva, végigdőlt rajtam. Kis idő múlva hátára fordult, szétvetette combját.
- Lődd belém végre…
Hüvelye lágyan nyílt meg. Tövig nyomtam bele a farkam. Engedelmesen tűrte. Nem akartam, hogy tűrje csak. Magam is úgy suttogtam, ahogy ő suttogott:
- Nyisd szét a pinácskád.
Halvány mosoly futott az arcára. Lehunyta pilláját, csukott pillákkal nyúlt a szemérméhez. Ujjai megérintették a farkam. Balját otthagyta a csiklóján – ugyanabban az ütemben mozgatta csiklóját, ahogy én mozogtam a hüvelyében. Csakhamar éreztem, hogy ismét csurig nedves.
Csukott szemmel feküdt még mindig. Jobbjával megfogta a farkam tövét, visszavonta rajta a bőrt. Már én se tartottam magam.
Egyszerre élveztünk el.
Aléltan hevertem a testén. A farkam lassan kicsúszott a hüvelyéből.
Halkan szólalt meg:
- Elengedsz?
Sötétben surrantam ki a házból.
A cégnél úgy viselkedtünk, mint korábban, amikor semmi közünk nem volt egymáshoz. Ezt Mandulavirág kötötte ki, s feltétele több okból is elnyerte a tetszésemet. Nem kívántam kollégáim tréfálkozásának céltáblájává válni, s azt sem óhajtottam, hogy a főnökség összeboronáljon bennünket. Igazgatónkban élt a hajlam, hogy a dolgozókat családi kötelékekkel is a vállalathoz kösse, s a céget efféle morális mintaképnek aposztrofálja, amelyben a nagy közösség sok-sok kis család közösségén alapszik.
Nem fűlt a fogam hozzá.
Mandulavirág sem kívánt efféle kötelékbe belebonyolódni. Neki aztán nyomós oka volt rá, amit akkor még csak nem is gyanítottam.
Három-négynaponként utána eredtem a metrón. Minden találkozásunk alkalmával megbeszéltük, mikor jövök legközelebb, hogy időben eltávolítsa lakótársnőjét, zavartalan örömöt szerezzünk egymás testének.
Nem szégyen bevallanom: tökéletesen belebolondított magába. Annyira belehabarodtam, hogy még csak az eszembe sem jutott: más nő is létezik a világon. Rá gondoltam éjjel is, nappal is. Úgy készültem a találkozóinkra, mint valami kisdiák
Jó előre elképzeltem, hogyan fejtem ki a testét a köntöséből, hogyan csókolom keményre mellének bimbaját, hogyan nyalom hegyes-merevvé a csiklóját, s már előre éreztem sárló hüvelyének nedvét, szinte láttam képzeletemben, amint egy-egy cseppje végigcsurran a farkamon.
Mindent elképzeltem előre, még a trágár suttogását is. Mindent elképzeltem két együttlétünk között – aztán rohantam hozzá, és rendszerint minden másképp lett, mint ahogy kiagyaltam.
Előfordult, hogy késlekedtem valamelyest. Anyaszült meztelenül várt az ajtó mögött. Jobbjával ráfordította a kulcsot a zárra, baljával szétnyitotta a ruhám. Elém térdelt szájába vette a farkam. Úgy vette a szájába, mintha egyenesen el akarná nyelni. Megszopta erősen, azt hitte, a magvam ízét kívánja. Az ajtóhoz támaszkodtam.
A következő pillanatban felpattant, megperdült. Kétrét hajolva húzta hüvelyét a farkamra.
- Végre a helyén a faszod… Hát szabad ennyit várakoztatni a pinát? Majd megőrült már a faszodért…
Valóban hüvelyéből kicsordult a nedve. Fölöttébb izgatott. Sosem voltam nővel, aki ennyi nedvességet eresztett volna. Már tudta, hogy ez a tulajdonsága rendkívüli módon hat az érzékeimre.
- Nézd csak, nézd, hogyan…
Magamhoz szorítottam az ülepét. A farkam belefeszítettem a hüvelyébe, csiklója után nyúltam. Mozdulatlanná dermedve várta, hogy ujjaim közé fogjam.
Szinte abban a pillanatban elélvezett. Hüvelye még vonaglott a farkamon, miközben valamelyest felemelte a törzsét.
- Ne vedd ki, hadd érezzem…
Néhány centimétert araszolt előre. Hátranyúlt, maga után húzott, tövig préselt a hüvelyébe. Megint előremoccant kicsit. Kuncogott.
- Egyszer majd beérünk…
Belementem a játékba.
Meglepően lassan haladtunk.
Számoltam, hétszer lelte gyönyörét az ágyig. Kezével az ágy szélére támaszkodva, suttogó hangon megállapította:
- Jé… Végigbasztuk a szobát!
Gyors mozdulattal vette le hüvelyét a farkamról. Az ágy elé térdelt, szájába kapott. Nyelve most lágyan simult a makkomra. Egy idő után kiengedte szájából, megcsodálta kicsit, aztán visszatette.
Egészen lágyan mozgatta a nyelvét. Észbe kaptam, kibukott a számon:
- Elélveztetsz…
Csupán a pillájával intett, hogy azt akarja.
Valósággal kifacsart. Kezem-lábam reszketett a gyönyörtől. Hosszú kortyokban nyelte a magvam.
Lassan eresztett el. Arca megpirosodott. Végigdőlt az ágyon, szétnyitotta a combját.
- Fogd meg a csiklóm úgy…
Csak hozzányúlnom kellett, azonnal elélvezett.
Lehunyt szemmel hevert az ágyon.
Lábát nem zárta össze. Elnéztem az ölét. Arra gondoltam, hogy kevés nő van, aki ennyire a szerelemre termett. Nem vettem észre, hogy leskelődik.
- Tetszik a pinám?
Ráengedtem a nyelvem.
Felkönyökölt kissé, nézte, hogyan csinálom.
Tenyerébe vette a farkam, játszadozott vele, de pillantása az ölére tapadt.
Megkívántam újra. Lehetetlen volt nem megkívánni. Akkor vittem be a farkam a hüvelyébe, amikor elöntötte a nedve. Oldalról hatoltam belé, hogy kezembe vehessem a csiklóját. Kemény volt, mint a bot.
Átszellemült arccal, sikoltozva élvezett.
Azon az estén is későn osontam ki a házból.
Azon az estén jutott eszembe, hogy szeretem, és össze kellene házasodnunk.
Hamarosan megemlítettem neki.
Akkor éppen állig felöltözve fogadott. Hagyta, hogy vetkőztessem. Valamilyen kapocsnál megakadtam a blúzán. Mulattatta az ügyetlenségem, kuncogva beszélt.
- Azért sem segítek.
Végre kinyílt az a nyavalyás kapocs. Levettem a blúzát. Kombinéja a mellére tapadt, mellrózsája szinte átvilágított a selymen. Számomra is érthetetlen volt, miért találom annyira izgatónak. Más nők – az övénél jóval nagyobb – melle korántsem keltette fel ennyire a figyelmem. Nézte ahogy merevre csókolom a bimbóját. Lehúztam derekáról a kis nadrágot, becsúsztam a lába közé.
Nevetett. Szétterpesztette lábát.
Szemérmén már nedvesség gyöngyözött. Pillanatokon belül elhúzta a számról. Valósággal ráugrott a farkamra, rögtön tövig magába süllyesztette.
- Gyorsan bassz meg…
Az ideig sohasem diktált ilyen iramot. Pár lökéssel elélvezett. Ült a farkamon, vontatott hangon suttogott.
- Most már jobb. Nagyon kellett.
Elmosolyodtam, nem kérdeztem meg, hogy ha ennyire kellett, akkor mi a csudának öltözött fel nyakig gombos-kapcsos blúzba, pulóverbe, utcai ruhába? Lehet, kitalálta, hogy mire gondolok, mert ő is elmosolyodott. Kipirult az arca.
- Kipróbálod majd egyszer a seggem? Szeretném tudni, hogy milyen úgy?…
- Tedd át bele.
Ő volt életemben az első nő, akinek az alsó nyílásához értem. Lassan csúsztatta belé a farkam.
- Furcsa… Neked milyen?
Más volt, mint a hüvelye. Nem rosszabb, és nem jobb. Egyszerűen más.
Csodálkozva vette tudomásul. Egészen lassan mozgott a farkamon. Ujjaival széthúzta szemérmét, csiklója megmerevedett. Kikerekedett szemmel bámulta. Hüvelyéből kicsordult a nedv, cseppje legördült a farkamon.
Ujjam közé fogtam a csiklóját.
Összerándult a teste, sokáig reszketett.
Visszatette a farkam a hüvelyébe.
- Tényleg más… Érdekes. Megbaszol néha így?
- Mi lenne, ha összeházasodnánk?
Szemöldöke megrezzent. Felhős lett a homloka. Nyelvével megnedvesítette az ajkát.
- Majd megbeszéljük. Ne most… Most csak a pinámmal törődj. Kell neki a faszod.
Azon az estén is jó néhányszor lett része gyönyörben.
Azon az estén is későn ballagtam haza.
Mandulavirág jóval gyakorlatiasabb volt, mint én.
Amikor ismét előhozakodtam a házasság ötletével, papírt-ceruzát vett elő.
- Lássuk, mire mennénk együtt… Mennyi a fizetésed? Lakbér? Villany-gáz?
A szüleimnél laktam. Egyetlen perc leforgása alatt bebizonyította, hogy együtt csak szűkölködnénk.
- A lakótársnőm fizeti a lakbért, én villany-gázt fedezem… A házassággal rezsi kettőnk nyakába zuhan. Így mindkettőnknek jobb. Egyelőre… Később majd meglátjuk.
Nem hangzott valami ígéretesen.
- Mennyi?
Iszonyatos nagy összeget mondott. Kővé meredve hallgattam.
Nem is tudtam túltenni magam rajta. Olyannyira nem, hogy másnap harmadnap is a szavain rágódtam. A cégnél is ez járt az eszemben, otthon is erre gondoltam. Nyugtalanság fogott el, majd kiugrottam a bőrömből. Végül is elszántam magam – úgy határoztam, hogy betoppanok hozzá, meggyőzöm, keljünk egybe. Jó előre formálgattam, mit mondok neki, új állásról, jobb fizetésről. Éppen kínálkozott egy alkalom… “És gyereket akarok tőled…”
Az utca sarkán megtorpantam.
A kapu előtt az öreg igazgatónk metál-szürke Hondájával várakozott. Ismertem a rendszámát.
Cigarettára gyújtottam. Azon tűnődtem, vajon miért áll itt a főnök kocsija? Hamar rájöttem.
Mandulavirág a főnök oldalán lépett ki a kapun. Úgy simult hozzá, hogy abból minden világossá vált.
A Honda hamar felgyorsult.
Eldobtam a cigarettát.
Másnap megváltam a cégtől. Mandulavirágtól csak magamban búcsúztam el. Azóta sem láttam. Néhanapján jut az eszembe fájdalmasan gyönyörű szomorú emléke.

Vonaton – szextörténet

hétfő, március 14th, 2011

Utazom a vonaton suliból hazafelé. Minthogy a második megállónál leszáll majd’ minden fülketársam, kettesben maradok a szemben ülő leányzóval. Tavasz vége lévén szűk miniszoknyát visel, és fehér blúzt, amelyiken felső két gombja ki van gombolva… A harmadikat is csak a lélek tartja, de szerintem az egész blúz legszívesebben visítana, annyira feszül, szívesen ugrana le inkább a felsőtestről. Megunom a jegyzetek bújását, bedobom őket a táskába. Agyam leszívva, így csak bambán nézek magam elé, ha pontosan meg akarom határozni, merre: hát akkor a leányzó szoknyája alá és lábai közé.
Nem kell sok időnek eltelnie, mire felfogom, mit is látok. A lányon – aki olyan bátor módon belátást enged a combjai közé – nincsen bugyi.


Ismerem én kérem a bugyifajtákat előző barátnőim révén. Van a vitorlavászon (szexhez nem ajánlott, nálam fél perc alatt kókadást okoz, ha meglátom, de általában nincs jelentősége. Mert a legtöbb lány ezt a nehéz napokon használja, amikor úgysincs lehetősége a rohamhuszárnak bevenni az erődítményt.)
Van a francia bugyi (eggyel jobb, mint az előző, főleg, ha csipke), a kis-csipke bugyi, a hálós bugyi (anyagában erősen hasonlít a szúnyoghálóhoz), tanga bugyi, a pánt-bugyi (én csak vágatból kiműtendő bugyinak hívom) az alig-bugyi stb. De akárhogy is meresztem a szemem, hogy felfedezzem a fehérneműipar egy esetleges újabb huncut remekét – hiába. A lányon – bátran kijelenthetem: nincs bugyi. Ej, angyalom, hát ennyire siettél a vonathoz?
A kis dög észreveszi, mit nézek, és még jobban szétterpeszt. Ekkor indul le szépen lassan egy izzadságcsepp a hátamon. Ez több volt, mint egyértelmű jelzés. Semmi kétség, ez a leányzó itt velem szemben azt akarja, hogy megdugjam. Jól van, jól van, nem vagyok én hülye gyerek, olvasok én a jelekből! Főként, miután mindketten az elhúzós fülkeajtó fölötti zárópecekre pillantottunk. Átgondolom helyzetünket: kaller most ment el, jó ideig nem jön vissza. Fülkeajtó bezár, zöld függöny el. A leányzó ugyanabban a hanyag pozícióban ül tovább, a legkevésbé sem diszkrét terpeszben. Száját beharapja és mosolyog rám. Két kezemmel a térdére támaszkodom és először a szemébe, majd a dekoltázsába nézek. Végül úgy csapunk le egymásra mint az éhes sasok. Semmi kis finomkodás, női előjátékolás. Akkora lendülettel állunk neki a dolognak, hogy attól tartok, a vonatvezető megérzi, hogy valami tologatja (vagy inkább toszogatja?) visszafelé a vonatot.
Szinte belepréselem a lányt az ülésbe, aminek háttámlája olyan furfangos módon van megcsinálva, – aki utazik, az tudja – hogy egyetlen mozdulattal akár fekhellyé is alakítható. Amilyen hévvel lökdössük egymást, majdhogynem másodpercenként változtatunk a bútorzaton: ágy, fotel, ágy, fotel, ágy, fotel. Kis partnernőmnek olyan pajkos a fantáziája, hogy amint sűrűsödnek a vasúti átjárók, ragaszkodik hozzá, hogy az elhúzott függöny alatt kidugja a lábát, és talpát az üvegre tapassza. Ugyanis igen felcsigázza a gondolat, hogy mit szólhatnak a várakozó autósok… Azt már nem engedem, hogy ugyanezt a folyosó felé is megtegye. Hullámzik ott a függöny így is eléggé, amikor annak döntve döngetem. Attól félek, kitörjük az üveget, és szégyenszemre pucéran esünk ki az átjáróba az esetlegesen ott álló utasok nagy megdöbbenésére, de nem. Legutoljára a kis gibbonom belekapaszkodik a csomagtartó rácsaiba, és lábait a derekam köré fonva tekergőzik, mint egy kígyó. A zöld kárpitú ülések, a zöld függöny és a csomagtartóról lógó, rám fonódó istennőtől olyan érzésem van, mintha a dzsungelben lennénk, és én lennék Tarzan, aki épp buzgón műveli meg asszonyát, Jane-t. Nagyon szívesen el is eresztenék már egy igazi, öblös tarzani kéjüvöltést, ha nem tartanék attól, hogy meghallják. Nem így partnernőm, aki teli torokból sikítja világgá, hogy mindjárt jó neki, mindjárt…, mindjárt…, most! – immáron harmadszorra. És közben olyan tekergőzéseket végez, hogy érzem, hogy én is mindjárt…, mindjárt…
Hogy a mindjárt-ból mégsem lett most, annak az az idős bácsi az oka, aki megkopogtatja a vállam, és bocsánatkérőn néz – nyilván nem túl értelmes arckifejezést produkáló – ábrázatomba.
- Ébresztő, ébresztő, fiatalember! Komáromban vagyunk! Maga itt szokott leszállni, nem?

Kamasz tavasz 1

csütörtök, december 9th, 2010

Kettesével, szökellve gyűrtem le a fokokat a sötét lépcsőházban. A második emeletet követő öblös pihenőben torpantam meg csak egy pillanatra, és lassabb tempóra kárhoztattam magam: mégsem lenne szerencsés lihegve-kifulladva érkezni.
Úgy számoltam, elég gyorsan befaltam a menza ízetlen, ám csekély méretekkel megáldott porcióját, s jó időt távgyalogolva, előbb érkeztem Tibiék lakásához, mint a lányok. Az utóbbi néhány napban ez a törekvésem többször is sikerült.
Tibi – a kezdeti, kölcsönös ellenszenv, vagy inkább két erős egyéniség között kialakuló rivalizálás után – régi haverként kezelt, örömmel vette, hogy mind gyakrabban délután is találkozunk, bár bizonyára sejtette: igyekezetem nem csupán neki, sikeres osztálytársamnak szól. Nekem is kedvemre való volt ez a haverság, mert a csajok terén jelentős tapasztalatokkal rendelkezett, amit élménybeszámolók formájában szívesen megosztott környezetével.
- De gyors voltál! – nyitotta az ajtót. Dobozokba porciózott ételek közül egyet a mikroba helyezett megforgatni. – Kérsz?
- Köszi, én ettem már. Egyedül vagy? – tekintettem körbe.
- Szerintem mindjárt jönnek.
Könnyű úgy otthonosan mozogni csaj-kérdésekben, ha valaki – ahogy Tibi – két nővérrel rendelkezik! Más osztálytársaink számára – eltekintve a filmek nyújtotta élménytől – még szinte elérhetetlen távolságban foglaltak helyet minden kíváncsiság célpontjai, a nők.
- Mi volt az a balhé matekon? – érdeklődtem. Az utolsó órán a tanár váratlanul elkérte a haverom és a mellette ülő csajszi, Éva ellenőrzőjét, mindkettőbe bevésve egy-egy egyest, visszadobta eléjük a padra, az óra mintegy zavartalanul folytatódott.
- Megfogtam a pináját – válaszolta szokott természetességgel.
Többször mesélte már, hogy Éva combjait szokta simogatni, hittem is, nem is. Inkább hitelt adtam a beszámolóinak, mintsem kételkednék, mert Éva és az ő vaskos combjai kellemesen zavart emlékeket jelentettek számomra.
Egyetlen egyszer – legnagyobb sajnálatomra nem ismétlődött meg az alkalom –, egy péntek délután Évával utazhattam vonaton. Ő csak néhány megállónyit, én sokat. Kivételesen ketten foglaltunk el egy teljes fülkét, már ez a tény is kellőképpen felizgatott. Ehhez hozzájárult, hogy a rövid táv alatt többször felállt, hosszú haját lobogtatva kinézett az ablakon. Áthajolt a kisméretű asztalon, a mozdony felé fordítva arcát, talán dudorászott valamit, és élvezte, ahogy kipirul és összekuszálja a szél. Én is élveztem a látványt: gömbölyű, lázadó feneke mintha szét akarná vetni az apró szoknyát, s ahogy óvatosan lehajoltam, behatóan tanulmányozhattam a félig takart félgömböket, a völgybe kissé begyűrődött bugyit, a lábai között jól látszó dudorokat, minden titkok nyitját. Ámulva néztem a feszes combok találkozását a félgömbökkel!
Ha már a csajok ennyire csupa dombnak és völgynek teremtődtek, biztosan azt akarta kifejezni az alkotó, hogy Braille-írásként, tapogatással illik felfedeznünk. Sokat tanakodtam: megsimogassam, esetleg lehúzzam a bugyiját, és alaposan megvizsgáljam, vagy én is kidugjam a fejem a vonatablakon, közben véletlenül hozzányomjam nyomulni vágyva jelentkező férfiúi trófeámat?
Haját igazgatva leült – ráült! – a popsijára.
Később még négyszer megismétlődött a jelenet – egyre közelebbről, szemtelenül bámultam a kívánatos testet -, ám többféle tervem megmaradt kielégítetlen szándéknak. Miután Éva leszállt, kissé szégyenkezve saját gyámoltalanságomon, elsétáltam a váltókon düledező vonat WC-jébe, és a friss élmények hatása alatt, gondolatban elidőzve a popsi alsó, legizgalmasabb táján, pillanatok alatt fehérlő folyadékot termeltem jóleső megkönnyebbüléssel.
- Mit szólt hozzá? – kérdeztem Tibitől, hangomban nem kevés irigységgel.
- Tetszett neki – hangzott a magától értetődő válasz.
Erősen gyanítottam – s így még jobban sajnáltam az elszalasztott lehetőséget -, hogy haveromnak igaza van. Talán nekem is ott állt a kínálkozó lehetőség szoknyából és bugyiból kikandikálva?
- Mondtam már neked – folytatta -, hogy a csajok ugyanúgy akarják, mint mi!
Tényleg sokszor elhangzott már! Kissé hihetetlen volt még. A szexre, és minden ehhez kapcsolódó ténykedésre hajlamos voltam még úgy tekinteni, hogy ezt mi, srácok akarjuk, hajt a vérünk, közben a csajok néha megadják magukat, és nagylelkűen megengednek ezt-azt a kedvünkért. Lehetséges, hogy ők is ugyanúgy szeretnék? Ha rásimult volna a tenyerem Éva popsijára, miközben ő az ablakon kifelé dudorászott, s ha becsúsztattam volna az ujjaimat a félgömbök közé… ő is élvezte volna?
Tibi közben lassan kanalazgatta az ebédjét, nem tűnt fel neki, milyen szótlan vagyok.
Hangos puffanás jelezte, hogy megérkezett az egyik nővére. Kis késéssel, mint azt az órámra pillantva megállapítottam.
- Szia! – rikkantott vidáman az előszobából. Sajnálkoztam magamban, hogy a konyhából nem láthatom a megszokott mozdulatokat, elsősorban a ringó ciciket és a széles öv kicsatolását.
- Sziasztok… – helyesbített, mintha csodálkozna, pedig az utóbbi időben, ebben az időszakban megszokott tartózkodási helyem az ő lakásuk.
Az övet már kicsatolta, így lecsúszófélben tanakodó nadrágjában lépett be, még a legfelső gombot is megnyitotta, hogy gyakran lehessen gerjesztően igazgatni. A cicik figyelmesen meredeztek és vidáman ugráltak, amíg ő is elővarázsolt egy dobozkát.
Újabb ajtócsapódás.
- Halihó!
Legnagyobb sajnálatomra Tibi végzett az ebéddel, így nem maradt elfogadható alibim arra, hogy nővére nadrágja megnyitott résén kikandikáló bugyit szemléljem, vagy a következő pillanatokban a másik nőnemű testvér hasonló sürgölődésében gyönyörködjem.
Még az ajtóból vágyakozóan visszapillantva elkaptam azt a mozdulatot, ahogy a később érkező lánytestvér tettetett bosszúsággal le akarja ráncigálni a másikról a farmert:
- Ez nem az enyém?
Sikerült elkerülnöm a kemény ajtófélfák és a fejem találkozását.
Ilyenkor el kellett érnem, hogy Tibi ne csukja be mögöttünk a szobája ajtaját:
- De meleg van itt mindig! – sóhajtottam.
- Hagyjuk nyitva…!
Úgy helyezkedtem, hogy félig a közlekedőhelyiséget, másrészt a fürdőszoba ajtaját szemmel tarthassam.
Este hosszasan engedtem hátamat csapkodni a meleg sugarat. Néztem, amint kövér vízcseppek gördülnek végig a mellkasomon, céltudatosan áramlanak a hasamon, és egyesülve végigfolynak az elöl kiálló férfidíszemen. A hab patakokban lefolyik róla, ám – mintha tisztában lenne azzal, ami következik – megmarad álló helyzetben. A bőr idejekorán visszahúzódott úgy félútig, ezért vagy ismét rá kell a makkra erőltetnem, hogy segítségével és gyorsuló húzogatással egyszemélyes örömöt okozzak magamnak, vagy újabb tusfürdőt szükséges a markomba nyomni. Ez utóbbit választottam, és csúszkálás közben a habok rejtekében láttam Tibi nővéreit.
Egyikük lecsúszni készülő nadrágban jött-ment a lakásban, másikuk élénk fantáziára sarkalló köntösben, majd egy szál törülközőben… A legizgalmasabb az, amikor a fürdőszobaajtót nyitogatják, és el lehet kapni egy-egy pillanatot, egy megvillanó cicit vagy popsit.
A popsigömbök és a combok találkozását simogattam képzeletben, amilyennek Éváét láttam a vonat kupéjában… amikor a melegen áramló vízsugár lüktetően lövellő fehérséggel vegyült, és megadóan eltávozott a csillogó lefolyón.
Másnap szinte megismétlődtek az események, két jelentős különbséggel.
Az egyik az volt, hogy már délelőtt kénytelen voltam bezárkózni az egyik WC-be, és engedni, hogy kézmozgásom nyomán eltávozzon, ami szabadulni akar a társaságomból. Ugyanis meglestük a csajokat tornaórájuk után, és a sok ingerlő, ringó cici, és gondos bugyi-igazgatás látványa felkorbácsolta meredező ösztöneimet.
A másik eltérés a délutáni megszokott programnál jelentkezett. Tibi nővérei sokat késtek, legalábbis az én türelmetlenségemhez viszonyítva. Már a szobában beszélgettük a nap fontosabb eseményeit, amikor féktelen viháncolással betoppantak, folyamatosan füleltem a zajokat, és sajnálkoztam a látvány elmaradása miatt. Mert egy kamasznak kell az a mindennapi nadrágkigombolás élménye, és szüksége van a nyíló-csukódó fürdőszobaajtón át lopott pillanatokra! Tudom, nem csak a kamasznak: ma ugyanúgy csábítanak ezek az apró vizuális élvezetek…
Rájöttem, hogy az övcsat kikapcsolása után Tibi fiatalabb nővére csakis jelenlétem miatt tartja vissza lecsúszni készülő nadrágját! Most, amikor nem gondolta volna, hogy már megint náluk töltöm a fél délutánomat – talán nem hallotta beszélgetésünk hangjait? -, megszabadult a farmertól. Megjelent az ajtónyílásban, és megkérdezte öccsétől, mit evett, miközben elfeledkezett arról, hogy kigombolt nadrág helyett bugyiban áll.
- Felezzétek el a húst, én megettem a harmadát! – válaszolt Tibi közönyösen. Nem is értettem, hogy tud ilyen nemtörődöm lenni, amikor le sem bírtam a szemem kaparni a világoskék, áttetsző bugyi domborodó, egy kis csíkban meggyűrődött elejéről.
- A menzán mi volt az ebéd? – fordult hozzám a csaj, végleg elhanyagolva hiányos öltözékét, amit én nem tudtam szem elől téveszteni.
Igyekeztem nagyokat nyelve összeszedni a hangokat annyira, hogy a visszafojtott lélegzet és a nem nagyon takargatott látvány dacára legalább tőmondatban képes legyek felelni erre az igen egyszerű kérdésre. Ennél könnyebben már csak azzal boldogultam volna: fiú vagyok vagy lány? Elég rámutatni, jelentkezik az egyértelmű nemi jelleg.
Ezzel nem értek véget a megpróbáltatások!
Elvétve sikerült csak elszakítani a tekintetemet a világoskék textil vonzásából, amikor leült velem szemben, és mesélt a tanárokról, mondván, majd megismerjük mi is… Éreztem, hogy cseppet sem takaró nadrágomban, és cseppet sem felfogó kisgatyámban néhány izgága, csillogó parány összefogott, és menthetetlenül átáztatják a két ruhadarabot. Ilyen a csajoknál a nedvesedés? Jóval inkább élvezetes, mint amennyire zavaró.
Tibi nővére nyilvánvalóan észrevette gondjaimat, hiszen hang sem nagyon kart kijönni a torkomból, és hiába tartottam lábaim között a kezeimet, eltakarni csak úgy lehetett volna, ha megmarkolom… Meg is tettem volna, és néhány mozdulattal levezetem a felgyülemlett feszültséget, ha zavarom ezt megengedi. Abban is biztos voltam, hogy – igaza lehet Tibinek – élvezi a helyzetet, ahogy egy srác begerjed hosszú combjai és alig takaró bugyija láttán.
Újabb kihívás érkezett!
Tibi másik nővére a már jól ismert köntösben lépett be, amely elől éppen csak annyira volt összefogva, hogy a cicik bimbóit nem láthattam folyamatosan, csak amikor kedvük tartotta kikandikálni.
Újabb tanárok kerültek szóba, egymás szavába vágva.
Arra gondoltam, hogy lehetetlen kibírni ezt a nedves feszülést, valamit sürgősen tenni kell magammal. Mi légyen? Ha felállok és kiosonok a fürdőszobába, kétlépésnyire tőlem két csaj tekintete mered majd a nadrágom zászlórúdra akasztott elejére, nem is szólva a nedves foltról, ami – baljós érzéseim szerint – megállíthatatlanul növekedett. Egy másik típusú érvrendszer is fickándozott az agyamban: nehogy elszalasszak megint egy lehetőséget! Elképzelhető, hogy máskor a vonaton Éva még azt is megengedte volna, hogy a punciját nemcsak megnézem, hanem bedugjam az ujjamat… A fantáziám határtalan, talán még a szüzességemtől is megszabadulhattam volna hirtelen. Ki tudja így utólag? Most meg azt sem tudom, mit lehetne megint csinálni, miközben attól félek, hogy elbénázom. Miért ilyen bonyolult ez? Ha a lányok is ugyanazt szeretik, mint mi, akkor miért nem lehet ezt megbeszélni és együttesen megoldani?
Nem lenne kézenfekvő?
A lányok nevetgéltek, cicik kukucskáltak, a világoskék mellett már egy sárga bugyit is láthattam, diszkréten meggyűrődve és domborodva…
A filmekben ilyenkor a nő valamilyen ürüggyel megfordul, lehajolva látni engedi a bejáratot – persze, nincs rajta se kék, se sárga bugyi -, aztán odatérdel a férfi elé és előveszi annak szerszámát. Filmekben.
Tibi szobájában az egyik csaj valamilyen ürüggyel kinézett az ablakon, a másik követte, én pedig kihasználtam a lehetőséget és kiosontam a fürdőbe.
Nem volt elég a cipzárt lehúzni, hiszen meg kellett volna dönteni a stabilan álló oszlopot ahhoz, hogy kiférjen a nyíláson – de jó is lenne valami nyíláson bedugni! -, úgyhogy lehúztam a nadrágom combközépig, és lucskossá ázott kisgatyámból kiszabadítottam a póznát.
A csajok ezt nem értik: lehetetlen álló farokkal pisilni. Egyrészt nem tudok úgy célozni, másrészt meg… egyszerűen nem megy. Erre mondhatná valaki: jó ürügy arra, hogy pisilés folyója előtt sietős mozdulatokkal kiengedjem felszaporodott nedveim patakját.
- Bocsi, nem nézek oda… – lépett be Tibi fiatalabb nővére, aki eggyel járt fölöttünk.
Láttam oldalt a tükörből, hogy leemel egy fehér bugyit a szárítóról, miközben ő is a tükörbe tekint, s a fizika törvényeinek megfelelően engem lát.
Kezemnek képtelen voltam megállj-t parancsolni, előtörő kéjhullámaimnak még kevésbé. Derekam megfeszült, szemeim a mennyezet felé fordultak…
- Gyere, ideengedlek, lemoshatod… – mosolygott a világoskék-bugyis csaj. – Húúú mennyi!
Leplezetlen érdeklődéssel mustrálgatta folyékony lelkét kilehelő áldozatát, bizonyára tisztában lévén azzal, hogy ezt mind neki szántam kék bugyival vagy anélkül.
Visszatérő aggályos gondolatom vonata újra elkapott: el ne szalasszam a lehetőséget!
Mintha nem először tenném, a markomban őrizgetett folyadékmennyiséget átfolyattam az ő bal kezébe, miközben jobbját odahúztam rendületlenül ágaskodó farkamhoz. Tétován rákulcsolódtak vékony, hosszú ujjai, mintha megint csodálkozna valamin, aztán hirtelen mozdulattal leöblítette a kezét és kiszaladt a fürdőszobából.

Kis tizenöt éves ribanc

szerda, április 28th, 2010

Családunk elég nagy, de a sors úgy hozta, hogy eléggé szétszórt minket az élet. Egymástól több száz kilométerre lakunk egymástól, és e miatt elég ritkán találkozunk. Hogy ezen javítsunk egy kicsit, néha összejövünk valamelyikünknél, és nagy össznépi ivás-evés keretében mindenki elmeséli a vele történteket. Ebben az évben is ez történt. A feleségem nagybátyjánál volt a találkozó. Mivel neki falun, az erdőszélen van a lakhelye, ahogy az nála szokott, nagy bográcsolás, kerti iszogatás jellege volt az egésznek. Nyár lévén, az idő csodálatos volt, az isten is ilyen bulikra teremtette. Az alföldi rokonok is megérkeztek, feleségem unokatestvérének családja. Nagy ölelgetés, puszilkodás után lepakolták a cuccaikat, és hamarosan már a bogrács és az asztal körül folyt a jó hangulatú beszélgetés.
Dóri is velük jött. Nem láttam vagy egy éve, és meglepődtem, hogy mennyire megváltozott. Az aranyos kislányból egy csinos nővé fejlődött, nőtt vagy öt centit, és ahol kell, kikerekedett. Szerencséjére az anyjára hasonlított, aki vékony, arányos testalkatú nő volt. Mivel gyerekkorában gyakran vigyáztam rá, ő meg játszott az én jóval kisebb lányommal, mindig jó kapcsolat volt köztünk. Most is kitörő örömmel üdvözölt, és a nyakamba ugrott, majd a lányomat is megölelgette.
- De jó, hogy itt vagytok!
- Te lány, te aztán jól megnőttél! – mosolyogtam rá. – Apád már biztos aggódik, hogy a fiúk elrabolnak tőle!
Pajkosan felnevetett, és továbbrebbent a család többi tagjához.
A délután folyamán többször is egymás mellé sodródtunk, de nem igazán beszélgettünk, nagy volt a nyüzsgés. Mivel a feleségem segédkezett a főzésnél, így a négy éves lányomra, Ágira nagyrészt én figyeltem. Aztán egyszer csak felmerült, hogy az utca végén lovak vannak kicsapva, és a kicsit biztosan érdekelné. Természetesen azonnal követelőzni kezdett, hogy látni akarja őket, így beleegyeztem, hogy kisétálok vele. Dóri rögtön jelentkezett, hogy jön velünk. Jobbról-balról kézen fogtuk a kislányt, és elindultunk. Kérdezgettem az iskoláról, a barátairól, meg mindenről, amiről az ember egy ilyen hosszú távollét után szokott kérdezni. Vidáman csacsogva válaszolgatott.
A lovak egy szép nagy rétre voltak kicsapva, kerítéssel elkerítve. Rákönyököltünk a deszkákra, és onnan néztük őket.
- Emlékszel, hogy mikor olyan kicsi voltam, mint Ági, velem is sokszor sétáltál így.
Elmosolyodtam:
- Bizony sokszor. Nyáron mindig itt voltál.
- De jó volt még akkor! – sóhajtott. – Ültünk kinn a hintaágyon és hozzád bújtam.
Bár ez tényleg így volt, de valahogy mégis zavarba jöttem. Teljesen más egy hatéves gyerekkel egymás mellett üldögélni, mint egy kis hölggyel erről beszélgetni. Hirtelen átkarolta a derekamat, mint több évvel ezelőtt. Egy pillanatra a meglepődéstől megmerevedtem, majd én is átkaroltam. Nem lehetett nem észrevenni a különbséget. A vékony póló alatt feszes izmokat tapintottam, és nem éppen rokoni gondolataim támadtak tőle.
Mikor visszafelé indultunk, így átkarolva sétált mellettem, miközben másik kezemmel a lányom, kezét fogtam. Mit mondhatok, elég furcsa érzés volt!
Az utca végén levő árkon át kellett másznunk. Odafelé is a kezemet nyújtva segítettem neki. Most, miközben átugrott, egy ijedt kis sikkantást adott ki magából, majd a karjaim közé ugrott, teljesen hozzámbújva egy pillanatra, majd elrebbenve. Nehéz lett volna elhinnem, hogy ez véletlen volt.
Újra belémkarolt, de most finoman rászóltam:
- Úgy andalgunk, mint a szerelmesek, engedj el légy szíves!
Ellépett mellőlem, és nem tudtam, hogy örüljek, vagy bánkódjak.
A házhoz visszaérve aztán újra elsodródtunk egymás mellől.
Mikor a vacsora következett, meglepődve vettem észre, hogy mellettem ül. Vajon véletlen volt? Ahogy szokott lenni, jókedvű, hangos beszélgetés kezdődött, ami csak fokozódott az elfogyasztott alkohollal egyenes arányban.
Hirtelen hozzám hajolt, miközben kezével rátámaszkodott a combomra.
- Töltesz nekem egy kis krémlikőrt? Nekem nem engedik. – súgta.
- Nem akarlak a rosszba belevinni.
- Légyszi… Tudom, hogy nekem nem tudsz ellenállni! – Már megint ez a huncut, kétértelmű mosolygás.
Engedtem neki. A poharamba töltöttem egy kicsit, amit ő bámulatos gyorsasággal tüntetett el.
- Köszi, meghálálom.
Lassan sötétedett. Most már mindenki az udvaron felállított asztal körül üldögélt, csatlakoztak az asszonyok is a konyhából. Felváltva vittük a szót, egyre jobb lett a hangulat.
A házból több széket is ki kellett hozni, hogy mindenki elférjen. Mikor pont egy széket próbáltak az amúgy is zsúfolt asztal köré elhelyezni, Dóri egyszer csak fogta magát, és átült az ölembe, a felszabadult széket pedig teljesen természetesen kínálta fel a többieknek. Zavarba jöttem, de láthatólag ezen csak én lepődtem meg. Valószínűleg megszokták már az elmúlt évek alatt, hogy Dóri az én nyakamon lóg, ha itt van. Egyik karjával átölelte a nyakamat, míg a beszélgetést követve izgett-mozgott fenekével. Nem lehetett nem észrevennem, hogy milyen formás kis hátsóval rendelkezik. Idővel nem bírtam megállni, és kezemet a combjára tettem. Teljesen úgy viselkedett, mint aki észre sem veszi.
Ahogy egyre sötétebb lett, a család jó része bement a házba, mivel azért kint már kezdett hűvösebb lenni. Mi kinn maradtunk négyen-öten, és átültünk a hintaágyra, illetve aki nem fért, azoknak melléhúztunk székeket. Itt jóval gyérebb volt a világítás. Mi a hintaágyon ültünk vele és a lányommal. A hűvösre való tekintettel mindhárman szorosan egymás mellé húzódtunk. Ekkorra átöltözött, egy bővebb szabású pulóvert vett fel. Biztos, hogy az alkohol is belejátszott, de miközben kezemet a derekán tartottam, finoman benyúltam a pulóver alá az egyik újammal, és megérintettem a csupasz bőrét, mintha csak véletlen lenne. Semmilyen látható reakciót nem mutatott, így bedugtam az egész kezemet. Úgy éreztem, hogy ilyen bársonyos, finom bőrt még nem érintettem. Teljesen magamhoz húztam, miközben annyira átöleltem, hogy kezem a hasára ért. Mivel most sem reagált, felbátorodtam. Óvatosan elkezdtem simogatni a pulóver alatt. Hol hasát, hol hátát érintettem meg finoman, a ruha rejteke alatt. Egy idő után előredőlt, hogy még jobban elrejtse ténykedésemet. Végighúztam a tenyerem a nadrágja derekán, de mivel szűk farmer volt rajta, nem tudtam belenyúlni, pedig szerettem volna. Kivettem a kezem a ruha alól, és ahogy előredőlt, végigsimogattam a fenekén. Újra a hátát simogattam, majd előrenyúltam, és kezemet rászorítottam az egyik mellére. Szinte pontosan a kezembe illett, feszes volt, és kemény.
Ettől viszont hirtelen megriadt. Megfeszítette magát, és könyökével beszorította a kezemet, nem tudtam megmozdítani, még visszahúzni sem. Tudtam, hogy nem fog patáliát csapni, így inkább finoman el kezdtem masszírozni a mellbimbóját. Egy picikét belecsíptem, majd körkörösen elkezdtem simogatni. Felsóhajtott, és ellazult. A mellbimbója olyan hegyes volt, hogy majdnem átszúrta a kezemet.
Aztán hirtelen vége lett az egésznek. A házból kiszóltak, hogy a gyerekeknek menni kell aludni, és beparancsolták őket. Ahogy mentünk befelé, érdekes módon nem néztünk egymásra, de valahogy mégsem volt lelkiismeret furdalásom. Ha jobban belegondolok szexuális tekintetben szinte semmi nem történt, de mégis úgy éreztem, hogy a legszebb kalandomon vagyok túl. Annyira fel voltam aljzva, hogy bár idegen helyen aludtunk, iszonyatosan megkeféltem a feleségemet, bár közben végig Dóri arcát láttam magam előtt.
Másnap reggel tudtam meg, hogy Dóri két hétre itt marad. Hirtelen nem tudtam mit tegyek, de éreztem, hogy nem fogok tudni ellenállni.

Sportiskola edzőtábori szex

kedd, április 20th, 2010

15 éves vagyok, és van egy nálam két évvel idősebb bátyám, Tamás. Nem is értem miért nem az elsőszülött fiú kapta Apa nevét, tudtommal így szokott történni. Édesanyánk egyedül nevel minket, mindent megtesz értünk, sokat dolgozik, ápolónő a kórházban, és nagyon sok ügyeletet vállal, hogy mi mindent megkaphassunk. Tomival mindketten kosárlabdázunk a helyi sportiskola csapatában, csak más korosztályban. Igazából ő vitt le egyszer edzésre, és én is ott ragadtam. Nem fogok hazudni, nem én vagyok a csapat legjobbja, alapembernek sem nevezném magam, de egy megbízható csere vagyok, aki olykor be tud segíteni a csapatnak.
Nyáron a változatosság érdekében az egész sportsuli el szokott utazni edzőtáborozni. A két igazán erős szakosztályunk, a fiú kosárcsapat és a lány röplabdacsapat rendszerint egy helyre megy, ezúttal Zalaegerszeg közelébe mentünk egy hétre. A sportiskolában a kosarasoknál két korosztály (15-16 és 17-18 évesek), a röplabdában pénzügyi okok miatt csak 17-18 éves csapatunk van. Ezúttal igen jó elhelyezést kaptunk, kétágyas szobákba, engem természetesen Tomival osztottak egy szobába. A mi buszunk hétfőn kora délután érkezett meg, estig elhelyezkedtünk, felderítettük a környéket, megvacsoráztunk. A röpis lányok csak este fél 8 körül futottak be. Tomi barátnője is röplabdás, Barbinak hívják. Szoktam is húzni, hogy egy barbibabával jár, de ez csak ugratás. Barbi egyáltalán nem egy buta liba, jófej csaj, és persze jól is néz ki, nem véletlenül szúrta ki magának Tomi. Egyébként a gimiben osztálytársak, lassan már egy éve járnak. Mondjuk a röpis lányok mind szépek. Amikor a mi edzésünk korábban befejeződik, Tomi persze megvárja Barbit, ilyenkor be szoktunk ülni az edzésük végére. Én is, mivel szeretek gyönyörködni a látványban, hiszen olyan formásak a csajok. Ráadásul ott az a röpis rövidnadrág, amiben kirajzolódik formás kis fenekük, aki látott már ilyet, tudja miről beszélek. Én is szeretnék közülük egy barátnőt, de nálam 2-3 évvel idősebbek, így csak álmodozhatok róluk. Így talán nem túl meglepő, hogy a röpis busz megérkezése után az egész társaság bezsongott, a laza nyári ruhákban érkező lányoknak nem nagyon kellett a csomagjaik cipelésével foglalkozni. Miután ők is megvacsoráztak, jött Tominak Barbi sms-e, hogy találkozzanak és sétáljanak valamerre.
Már 11 óra is elmúlt, amikor Tomi visszaérkezett, de azonnal be is jelentette, hogy átmegy aludni Barbihoz. Gondoltam, hogy ennek nagyon fog örülni Barbi szobatársa. Kis idő elteltével kopognak az ajtón, úgy látszik, mégsem jött össze a dolog, vagy a folyosón összefutott valamelyik edzővel, aki visszazavarta. De amikor ajtót nyitottam, legnagyobb meglepetésemre nem Tomi állt az ajtóban, hanem Vivien. Ezek szerint ő Barbi szobatársa, és jobbnak látták megkérni, hogy jöjjön át Tomi helyére. Ahogy láttam, Vivit valószínűleg felébresztették, mert szerintem az alvós ruhájában jött át, egy zöld bugyiban és egy hozzá illő pántos felsőben. Tehát ajtót nyitottam, és kicsit lefagytam a látványtól, egy szexi csaj kopogtat az ajtómon, végül csak magamhoz tértem és beinvitáltam. Elmondta, hogy Barbi valóban felébresztette, és felvetette az ötletet, hogy helyet cserélhetnének Tomival, végülis mindegy, hogy hol alszik. Mondtam oké, megmutattam Tomi ágyát, lefeküdt, és lassan én is így tettem.
De nem jött álom a szememre. Elképzeltem, hogy mit csinálhat most Tomi és Barbi. Tudom, hogy már rendszeresen szoktak szexelni. Barbi többször is nálunk alszik, főleg amikor Anya ügyeletben van, az ajtók pedig nem hangszigeteltek. Többször felizgultam már azoktól a hangoktól, amik a szomszéd szobából jönnek, istenien élvez a csaj, ilyenkor irigylem Tomit. Én még tapasztalatlan vagyok ilyen téren. Magamat persze szoktam kielégíteni, van egy-két szexuális felvilágosító könyvünk, internetes oldalak, Tomi kölcsön szokta adni erotikus magazinjait, filmgyűjteményére pedig egyszer véletlenül akadtam rá a gépén, néhányat le is mentettem magamnak. Ezek a hagyományos maszturbálásaim, de nem egyszer játszottam magammal a hangokat hallva, elképzelve, milyen lenne, ha én dolgoznék Barbin. Nem vagyok ráindulva, meg sem próbálnék a bátyám csajára rámozdulni, ez csak erotikus fantáziálgatás, semmi több. Azt viszont észrevettem, hogy ilyenkor sokkal élvezetesebb az önkielégítés. És be kell valljam, egyszer a fürdőszobában a zuhany alatt izéltek, ott pedig a kulcslyukon keresztül elég jó a belátás, akkor bizony az előszobában nyúltam magamhoz. Biztos voltam tehát, hogy most is egymást simogatják és ölelik, elképzeltem hozzá az erősödő hangokat, és ennek hatására természetesen mereven állt a farkam a boxerem alatt. Hiába volt sötét a szobában, mégis cikinek éreztem a dolgot, ezért próbáltam másra koncentrálni.
Ekkor tévedt a szemem Vivire. A melegben természetesen nem takarózott be, tisztán láthattam lélegzetelállító testének körvonalait. Ráadásul a beszűrődő halvány fényben láttam a bugyiját meg a topját, magam elé képzeltem az érkezésekor belémégett képét. Jó kis gondolatterelés, tőlem két méterre fekszik egy szexi csaj, alig ruhában, én meg be vagyok indulva. Tűrtőztettem magamat, de elaludni nem tudtam. Amikor már úgy gondoltam, hogy biztosan alszik, letoltam a boxerem, biztonság kedvéért a takarót magamra húztam, és egy papírzsepibe kivertem magamnak. Jólesett, némi megnyugvást is hozott. Amikor befejeztem, eligazítottam mindent, akkor vettem észre, hogy Vivi időközben átfordult, és arccal felém alszik. Kicsit megijesztett, de megnyugtattam magam, hogy alszik, a takaró pedig úgyis takart mindent. Az alvás viszont továbbra sem ment, kimerülten, magam elé bámulva feküdtem. Nemsokára megmozdult Vivi keze, benyúlt a bugyijába, és finom körmozgást végzett odabenn. Megállt bennem az ütő, de meg se mertem mozdulni. Egyre gyorsuló ütemben kavart ott az ujjával, a top alját felgyűrte, és másik kezével a melleit kezdte simogatni. Hiába most mentem el pár perce, úgy álltam megint, mint a cövek. Útban lehetett a bugyija, mert térdig letolta, úgy folytatta. Szuszogott, arcát a párnájába fúrta, látszott, hogy lassan elpattan a húr. Ámulva tátottam a számat, ilyet még nem láttam. Pár perc múlva halk nyikkanásokat hallottam, megfeszült, és visszahúzott minden ruhadarabot a helyére. Utána hallottam nyugodttá vált légzését, most már biztosan aludt. Én egy percet sem.
Következő nap az edzésen nem voltam formában, szidott is az edző. Igaza volt, máshol járt az eszem, és hiányzott az alvás is. Tomi megkérdezte, hogy nem baj-e a csere, meg ha nem csak erre az egy éjszakára szólt volna, hanem így maradna a hátralevő napokon is. Megnyugtattam, hogy nem, miközben állati izgatott lettem a hír hallatán. Este 9 körül jött át Vivien. Éjfélig beszélgettünk mindenről, de az éjszakáról egy szót sem. Biztos voltam, hogy csak véletlen egybeesés volt, valószínűleg őt is felizgatta, hogy mit csinálhat a barátnője és a bátyám. Viszont egész este ábrándozva néztem a testét, combjait, a felsője által kihangsúlyozott melleit, az egész csajt. Bár álmos voltam a kialvatlanságtól, nem tudtam aludni, amíg le nem rendezem magamban a dolgokat. 1, fél 2 felé járhatott az idő, amikor úgy gondoltam, hogy itt az idő.
Éppen toltam le a boxert, nyúltam a takaróért, amikor egy halk hang az súgta:
“Mi lenne, ha ma nem takarnád el?” Szóval látta? Hebegtem valamit, hogy “Ööö, hát, jó.” Fel sem fogtam, mi történik. Egy nem sürgető, de kedves “Na?” kérdés térített némiképp vissza, és kezdtem húzogatni a bőrt a péniszemen. Azért még máshol kalandoztak a gondolataim, mert rájöttem, hogy ezek szerint látott, és én izgattam fel tegnap. Ez némiképp magabiztossá tett, egy nálam két évvel idősebb lány tőlem izgult be, ez jót tett az erekciómnak is. Vivi megkérdezett, hogy felkapcsolhatja-e a kis lámpát, mert látni szeretné. Jó döntés volt igent mondani, mert ezzel láthatóvá vált az is, hogy bizony már ő is magán matat. Egyelőre még csak bugyin és felsőn keresztül simogatta magát, de így is izgató volt. Ledobtam az atlétámat, és mintha célzásnak vette volna, kezdte felfelé húzni a topját. Előbuggyantak csodaszép mellei, formásabbnak láttam, mint bármelyiket, amit addig újságban vagy filmben láttam. Igen, ezek valódi mellek, nem felpumpált, mégis szép, kerek, a tetején pedig ágaskodott izgató mellbimbója. Ettől majdnem eldurrantam, de elszorítottam farkamat makkom aljánál, ahogyan azt egyedül már jól begyakoroltam, megakadályozva ezzel a kitörni készülő kéjt.
Azért meglepett, hogy az előnedvek sokkal bőségesebbek, mint korábban máskor, de ez a szituáció is sokkal másabb. Kicsit meglepte a dolog, azt mondta, hogy még csak hallott róla, de eddigi pasijai ilyet sosem csináltak. Kicsit rosszul esett, hogy többes számban említette őket. Nem voltak illúzióim, tudtam, hogy már volt valakije, akivel hosszabb ideig járt, és nyilván le is feküdtek, de nem tudtam, hogy többekkel is volt viszonya. Ez nem féltékenység volt, csak féltem, hogy ha ilyen tapasztalt, nevetségesnek tartja tapasztalatlanságomat. Míg én ezen gondolkoztam, a keze már becsusszant bugyijába. Vágyakozva néztem, de képtelen voltam megszólalni. Ő megtette helyettem: “Béci, szeretnél te is látni?” Egy alig hallható “Ühüm” hatására lassan letolta utolsó ruhadarabját, olyan erotikusan, mintha sztriptízelne. De ez az volt, nekem vetkőzött.
Éreztem, hogy már nem bírom sokáig visszafogni magam, kezem észrevétlenül gyorsult is, ő még mindig csak cirógatta magát. Ekkor kész voltam, akkorát spricceltem, hogy mindketten tátott szájjal bámultuk, nem tapasztaltam még magamtól ilyet, de ő se látott még ekkora kitörést. Meg is dicsért érte, hogy “Ezt nevezem.” Halk bocsánatkérésemre válaszul csak annyit mondott, hogy neki még van ideje, ha nem sietek sehová, akkor bevár, amíg újra harcképes leszek. És csak nyalta az ujjait, felváltva simogatta melleit, mellbimbóit, hasát, combját, ajkait fenn és lenn. Olyan álomszerű volt, azt hittem, csak álmodom az egészet. A látvány hatására elég gyorsan regenerálódtam, amit hamiskás mosollyal nyugtázott. Egyre inkább szuszogott, mint tegnap, de most nem temetkezett arccal a párnába, hagyta felszakadni a sóhajokat, nyögéseket. Ezek hatására ismét készen álltam, jó lett volna átmászni mellé, de nem mertem. Így aztán egymással szemben masztiztunk, mígnem egy pár sikoly kíséretében megfeszült, hosszan lihegett, elélvezett. Nekem sem kellett több, rövidesen követtem a gyönyörök mezejére. Kimerülten nyúltunk el, egyikőnk sem vett vissza semmit, meztelenül zuhantunk kellemes, mély álomba. Reggel mosolyogva ébredtem, ő pedig megígértette velem, hogy ha nem mesélem el senkinek, akkor következő éjszaka csinálhatnánk egymásnak is.
Lassan telt el a szerda, az edzésen frissnek éreztem magam, de koncentrálni nem tudtam. A hárompontos dobások gyakorlásánál egyet sem dobtam be a mintegy 50 kísérletből, kaptam is egy fejmosást az edzőtől: “Mi van fiam, szerelmes vagy?” Inkább nem válaszoltam, nem éreztem, hogy szerelmes lennék, de nem mondhattam, hogy jófelé tapogatózik. Szerdára volt egy bulizós este engedélyezve, Vivi ott forgott az idősebb korosztály srácai között, velük táncolt, azok gátlástalanul fogdosták fenekét, de nem zavarta. Néha-néha viszont rámkacsintott, jelezve, hogy ezek itt be vannak rá indulva, de csak egy valakinek lesz hozzá ma éjszaka szerencséje, nekem. Hajnali 3 körül tért mindenki nyugovóra. Senkinek fel sem tűnt, hogy Vivivel egyfelé megyünk, mindenki tisztában volt Tomi költözésével, nem ő volt az egyetlen. De senkiben fel sem merült, hogy az így kialakult párosunk is készül valami hasonlóra.
A szobában aztán Vivi előttem öltözött át az “alvós” cuccba. Nem értettem minek vette fel, de azt mondta, hogy jobb lesz, ha én simogatom le róla ezeket. Nem tudtam, hogyan kezdjek hozzá, de segített. Odatette kezeimet a melleire, máris merev lett a lenti tagom. Észrevehette, mert azt javasolta, hogy akkor vegyünk vissza egy kicsit, simogassam a vállát. Úgy tettem, ő pedig a hátamat simogatva, szinte észrevétlenül megszabadított pólómtól. Ezután mellkasomat járta végig, egyre nagyobb sóhajokat kikényszerítve belőlem, de övvonal alá nem nyúlt. Majd jelezte, hogy ne feledkezzek ebbe bele, ő is hasonlót vár el. Lehajtottam felsője pántjait, most már szabad vállát simogattam, majd egy hirtelen ötlettől vezérelve, átfogtam a derekára. Innen szépen lassan felfelé indultam, de már a top alatt sikló kezekkel. Egyszer csak elértem melleit, és megfoghattam azokat csupasz valójukban is. Azonnal megértettem, miért szeretik a férfiak kézbevenni, fantasztikus érzés volt. Kezemet felfelé emelve, emelkedett az egész ruha, úgy döntöttem, ez most már felesleges, lehajítottam a földre, és most már láttam is azokat a csodaszép halmokat a kezeim között. Ő kicsatolta farmerom övét, lehúzta sliccemet, éppen hozzáért a farkamhoz, de csak a nadrágot tolta le. Majd odahúzta kezemet a bugyija elejéhez, olyan nedves volt, amire az olvasott történetek alapján várhattam volna, mégis meglepett. Érintésemtől felszisszent, közben lágyan a fülembe harapott, súgva bíztatott, hogy “Most te jössz, tigris.” Én is jobbnak tartottam, ha most én foglalkozom vele, mert nem szerettem volna megint hamarabb elsülni, mint tegnap. Bejártam kezemmel és számmal az egész testét, szeméremdombját még csak bugyin keresztül. De amikor már nagyon “szenvedett”, akkor megkegyelmeztem, és letoltam ezt a zöld, selymes érintésű anyagot.
Megcsókoltam bejáratát, majd a segítségével két ujjamat a megfelelő helyre merítettem. Mutatta, hogy hol és hogyan jó neki, tanította a női testen való játszást. “Nagyon jó” dicsért, de ha valami nem volt az igazi, akkor gyengéden odébbigazított. Isteni érzés volt a forró kehelyben matatni, egyre szaporábban lélegzett, egyre erősödött izgalmi szintje. Érezte, hogy ha így folytatjuk, akkor most ő hagy ott engem, ami engem nem különösebben bántott volna, de nem akarta. Ezért benyúlt boxerem nyílásán, ráfogott vesszőmre, dörzsölte, masszírozta. Nem sok kellett, hogy azonnal elsüljek, nyúltam is oda az elszorítós módszeremmel. Megkért, hogy ne, inkább tanítsam meg rá. Megmutattam, és ez a késleltetés így még izgalmas is lett. Közben letolta alsómat, én lerugdostam azt lábfejemről, végre meztelen test ért meztelen testhez. Lefeküdtünk egymás mellé az ágyára, és kézzel kölcsönösen izgattuk egymást. Nekem már nem kellett sok, szerencsére már ő is jól be volt melegedve, mert így nem csak én, hanem ő is hamar elment, és alig fél perc különbséggel. Némi pihenő után beszélgettünk, megkérdezte, hogy voltam-e már nővel. Sejtette a válaszom, ezért megígérte, hogy “Akkor holnap férfivá avatunk, lenyúlok egy gumit Barbiéktól.” Ezzel az izgalmas ígérettel tértünk nyugovóra, sajnos külön ágyban.
Csütörtökre edzőmeccs volt betervezve a helyi kosarasokkal. Olyan dekoncentrált voltam, hogy csak fél percet játszhattam, mert pályára lépésem után azonnal úgy vesztettem el a labdát, hogy észre sem vettem. Az edző alaposan lehordott, és büntetést kaptam. Délután és este, amíg a többiek pihenőt kaptak, nekem külön edzést vezényelt, és nehezítettet, csomó futás, súlyzózás, minden amit utálok. A végén alig álltam a lábamon, a kihűlt vacsorámat is úgy ettem meg, hogy majdnem lefordultam a székről. Eltámolyogtam a szobáig, bementem. Vivi az ágyán fekve várt vadító fehérneműben, amit Barbi hozott magával Tomi elcsábítására, de náluk nem került rá a sor. Kezében pedig legyezett a beszerzett óvszerrel. Persze, hogy vártam, izgatott is a lehetőség, de látta, hogy kivagyok. Neki is alábbhagyott a lelkesedése, pedig jó programot tervezett éjszakára. “Meghajtott a szemét?” “Meg és meghalok.” Azonnal reagált a helyzetre. “Semmi vész, amit terveztem, az pihentető lesz, és van olyan póz, ami neked kényelmes és nem fáraszt.” Agyam fel sem fogta, mit mond, de kezdett vetkőztetni. “Előbb le kellene zuhanyoznom, mert csurom izzadt vagyok.” “Oké, de gyors legyél.” Letusoltam, egy szál törölközőbe csavarva mentem be a szobába. Addigra hangulatvilágítás várt, ágya üresen, mutatta, hogy oda feküdjek. Először hasra lökött, megmasszírozott, a fenekemet is, miután elhajította messzire a törölközőt. Ez jót tett, de mozdulni még mindig nem tudtam. Megfordított, felém térdelt, és kézzel, szájjal, hajjal, melleivel izgatott. Majd bekapta farkamat, ami ismét új érzés volt, de oltári. Mozdulni akartam felé, hogy neki is jó legyen, de egy “Most pihenj” kíséretében visszanyomott, és kiszívta utolsó csepp életerőmet is. Ezután mellémbújt, hálás simogatásokkal jutalmaztam.
A melltartó és csipkés bugyi ilyen közelről még szexibb volt, ő pedig ha lehet, ebben talán még vonzóbb, mint az előző éjszakákon. Ahová elértem, ott simogattam, de egy szál erőm sem volt többet mozdulni. Megoldotta, úgy mozgott, forgott, hogy mindig az legyen kezem ügyében, amit kényeztetni kíván. Így találkoztam melleivel, amiről lekerült a melltartó, formás lábaival, tocsogó tangájával, amit nem engedett még lehúzni. Hosszú ideig folyt a petting, mígnem úgy érezte, itt az idő. Kicsit ügyetlenül, de felöltöztette péniszemet, és megkért, hogy legalább annyira üljek fel, hogy a bugyiját élvezetesen távolítsam el bokáján keresztül. Ennyi kijárt már neki, apró csókok kíséretében a lábszárain, ez is megtörtént, közben a fenekem és heréim környékét izgatva mereven tartotta legbecsesebbnek nevezett testrészemet. “Feküdj vissza a hátadra!” hangzott a parancs, aminek nem volt nehéz engedelmeskedni. Izgatóan átvetette rajtam egyik lábát és lassan ereszkedett rá hívogató árbócomra. Ezután lovagolni kezdett, olyan ritmust diktálva, ami neki megfelelt, de nekem sem volt ellenemre. Egy perc se kellett, teletöltöttem az óvszert, ezt érezve, meg még egy kicsit kézzel rásegítve, ő is megfeszült, üvöltve sikoltott. Olyan volt, mint egy rodeózó cowgirl, csak éppen én voltam az, akin ezt bemutatta. Rámborult, hálásan simogattuk egymást. “Már nem vagy szűz, és ügyes lepedőakrobata lesz belőled. Elsőre lekörözted néhány tapasztaltabb pasimat.” “Miért, hányan voltak?” Nem akarta elárulni, csak annyit, hogy 10-nél azért kevesebb, velem együtt, de a velem való affér volt a második leghosszabb kapcsolata. Összebújva aludtunk el, ilyen jó és pihentető alvásban még sosem volt részem.
Reggel mindenki az utolsó edzésre ment. A buszok indulása előtt még megbeszéltük, hogy ennyi volt, nem lesz folytatás, és nem is kell tudnia róla senkinek. Keressek egy hozzám való korú csajt, akinek óriási örömöket tudok majd szerezni, mert “őstehetség” vagyok, meg talán tanultam is tőle valamit a hét során. Búcsúként adott egy csókot. Rájöttem, hogy ez volt életem első csókja, hiszen éjszakánként egyszer sem smároltunk. Hamarabb volt szex az életemben, mint az első csók, de nem baj, hiszen nem szerettem belé, csak kihasználtunk egy lehetőséget, ami adódott előttünk. Hazafelé Tomi azzal húzott, hogy milyen jók voltak a Barbival töltött éjszakák, meg hogy tetszik-e Vivien, és miért nem mozdultam rá, ott voltam egy bombázóval kettesben, sokáig nem lesz ekkora lehetőségem megdugni valakit. Ha tudta volna…
[Történetek]

Édes tanulóévek

szombat, április 10th, 2010

Utaztatok már tömött autóbuszon? Hát nekem kijutott a jóból. Középiskolás koromban kollégista lévén rengeteg időt töltöttem utazással és főleg autóbuszon. A vasárnap esti visszautazások a koleszba, olykor-olykor rémtörténetbe illő események közé tartoztak. Azok, akik belekóstoltak a kollégiumi élet rejtelmeibe, valószínűleg megértik, mire gondolok. Viszont, ami negyedikes korunkban történt velem és a barátommal, az minden addigi képzeletemet felülmúlta és egyáltalán nem tartozik a horrorisztikus jelenetek közé. Sőt… De, ne vágjunk az események elé: Barátom Zoltán, és én egy ugyanazon koedukált kollégiumban laktunk, természetesen ő a fiúk számára kijelölt harmadik emeleten, én pedig a lányok első emeleti ”lakosztályában”. A kor követelményeinek megfelelően, és ahhoz igazodva, az emeletek vasrácsos-vaskapus elválasztással voltak ellátva, ami állandó kihívást jelentett nevelőnek, diáknak egyaránt. Ugye mondanom sem kell, hogy a diákok – és köztük én is, barátom is – az esetek nagy részében túljártunk a rács-akadályok okozta problémákon. Kétéves szerelmünk alatt az egymásratalálás legtrükkösebb fortélyait kidolgozva oldottuk meg azt a feladványt, amit a biológia állít minden tinédzser hormonháztartása, és az úgymond társadalmi elvárások támasztotta viselkedési normák közé. Magyarán, ha vágytunk egymásra, és ez a kollégium falain belül tört ránk, akkor folyton találtunk rá időszerű receptet. Zoli volt az, aki ártalmatlanságomat a múltnak ajándékozta az egyéves évfordulónkon, és én voltam az, aki ugyanezt művelte az övével is, ekkor 17 évesek voltunk Az első alkalom csodálatos élmény volt, habár nálam a beteljesülés elmaradt az izgalom, az új érzések, a félelem és a meztelen férfi, azaz fiú test látványa okozta megrázkódtatás – amit jó értelemben vett megrázkódtatásnak tessék érteni – egyvelegéből kialakult érzés miatt. Zoltánomnál természetes módon ez bekövetkezett, kétszer is. Minden apró fájdalom és ismeretlen izgalom ellenére egy életre szóló emléket adott nekem ő és az aktus, amit senki nem vehet el tőlem, szívesen fogok rá visszaemlékezni még nyolcvan évesen is, ha megérem. Azonban most egy másik történetet szeretnék megosztani veletek, nem pedig a szüzességem elvesztését, habár az is megérne egy írást.
Egy szokatlanul meleg október eleji vasárnap este szokásosan a tömegben nyomorogtunk az autóbusz-pályaudvaron, várva azt a megváltó pillanatot, amikor sofőrünk szíveskedik kinyitni az ajtókat és a furakodó, lökdösődő sokaság végre elfoglalhatja helyét és kényelembe helyezve magát, felkészülhet az utazás fáradalmaira. Amire mi feljutottunk a buszra, már persze nem volt ülőhely, így a csukló részben kerestünk magunknak állóhelyet. Én a csukló korlátjának támaszkodtam, míg Zoltánom a csuklórészben található oszlopnak támasztotta a hátát, mert nem szerette nézni azt a sok unott pofát, akik körülvettek minket. Csomagjaink az oszlop és a korlát közé kerültek, így én Zolival szemben, de egy kicsit tőle jobbra helyezkedtem el és arra gondoltam, hogy mielőbb legyen már vége az útnak. Miközben az elmúlt hétvége eseményeiről beszélgettünk, lassan megtelt a busz teljesen. A teljesen szót úgy kell érteni, hogy a szó legszorosabb értelmében egymáshoz passzírozódtak az emberek. Egy esetleges hirtelen fékezésnél még elesni sem volt esélyünk, mert a mellettünk álló ember megtartott. A heringes doboz táncparkettnek minősült a buszunkhoz képest, és elszörnyedve gondoltuk végig, hogy kb. másfél órán át kell ezt az áldatlan állapotot elviselnünk.
Majdnem egy órája utaztunk így, már minden zsigerünk zsibbadt és fájt, de tudtuk, hogy hamarosan megérkezünk. Útközben Zolival mindenféléről beszélgettünk, de végül témánk a sexre terelődött, hiszen a hormonok dolgoztak bennem is és benne is, mivel már hét napja nem lehettünk együtt a nőket sújtó havi ”mikulás” beköszöntése miatt. Nálam ez a dolog öt napig szokott tartani, de anyukám tanácsolta, hogy a biztonság kedvéért mindig várjak egy-két napot a szex-szel. Megfogadtam a tanácsát, de ennek ellenére egyszer már kerültem kínos helyzetbe, amit szerelmem, Zoli tökéletesen kezelt, és nem éreztetett velem negatív érzelmeket, így zavarom is hamar elmúlt. Tehát a beszélgetésünk tárgya az esti titkos találka lebonyolítása körül forgott. Megbeszéltük, hogy az én szobámban találkozunk, tehát most neki kell kijátszani a rács gátakat, és a nevelők őrző figyelmét, de ez neki már-már rutin feladatnak számított. A szobatársaim ilyen esetben magunkra szoktak hagyni, egy másik szoba lányaival egyezségben ott alszanak, ágybetétet terítve a földre. Általában kétnaponta kell költözniük, vagy költöznöm, attól függően, hogy kinek a fiúja jön látogatóba. De van olyan is, hogy mi látogatjuk meg a fiúkat. Szerencsés vagyok, mert csak nekem és egy másik szobatársamnak, két emelettel feljebb van a fiúnk, de a másik két lánynak a városban laknak az udvarlóik. Így ők általában ott szokták elvégezni szükségleteiket, emiatt szinte minden nap lehetőségünk nyílt együtt lenni Zolival.
Hangunkon lehetett érezni, hogy a várakozás az estére nem hagyja hidegen érzékeinket. Tenyerem hidegen verejtékezett, Zolim pedig álmodozva sóhajtozott. Miután kiveséztük az esti előkészületek mikéntjét, hirtelen elhallgattunk. Ismertem ezt a fajta hallgatást: mindkettőnk agya azon járt, hogy most mit kellene mondanunk, hiszen tehetetlennek éreztük magunkat. Mélyen egymás szemébe néztünk és vártuk a pillanatot, hogy a másik megszólaljon. Szinte szikrázott közöttünk a levegő, éreztem, hogy a vér az arcomba tódul, és a vágy bejárja a testem és lassan összpontosul ölemben. Zoli halkan megszólalt:
- Most itt szeretnélek magamévá tenni – tudta ő is, én is, hogy erre nem kerülhet sor.
- Tudom…, én is szeretném, deee… várjuk meg az estét. – Hebegtem a fülébe, annak ellenére, hogy most én sem vágytam másra csak az ő érintésére. Beszélgetésünket senki sem hallhatta, hiszen egymás vállra hajoltunk, és szinte a fülünknél volt a másik szája. Két oldalt háttal állt egy-egy ember, így nem hogy nem hallottak, hanem nem is láthattak. Ehhez segítséget nyújtott a busz gyatra világítása is. Csak elöl világított egy lámpa, és teljesen hátul kettő. Szenvedélyesen megcsókoltam szerelmemet, nyelvem hegyével ingereltem az ő nyelve hegyét. Ezt mind a ketten szerettük. A nyáltermelődésünk felfokozódott, időnként abba kellett hagyni a csókot, hogy nyelni tudjunk, de aztán azonnal folytattuk. Jobb kezemet lassan csúsztattam le a testén, vékony ingén keresztül ingerelve mellbimbóját, majd folytattam az utat egészen a nadrágjáig. Egyértelműen éreztem, hogy férfiassága vágyik rám. Simogattam a hímtagot, majd az ujjaimat lefele fordítva alányúltam és ágyékát kezdem simogatni, majd finoman megfogtam a heréit, és lassan morzsolgattam ujjaim között. A csókot időközben abba hagytuk, Zoli fejét a vállamon pihentette, becsukta a szemét és élvezte kezem játékát, én pedig izgalommal figyeltem lélegzetének apró rezdüléseit. Aztán megmarkoltam a telt heréket és csuklóm belső élét péniszéhez nyomva le-fel kezdtem rángatni a nadrágot.
- Nagyon jó… – suttogta a fülembe, szemét csukva tartva. Én gyorsan körbenéztem, és újból megbizonyosodtam róla, hogy olyan szorosan állunk, hogy nyaktól lefelé senki nem láthat semmit.
- Van egy ötletem. Ne ijedj meg! – mondtam neki halkan. Lassan lehúztam a sliccét és benyúltam rajta.
- Így jobban hozzá férek.
- De megláthatnak… – tiltakozott bátortalanul, bár önkéntelenül is tolta kezem felé a férfitagját.
- Nyugi! Senki nem láthat meg. – nyugtattam – Én is szégyellném magam, ha meglátnának. Bízz bennem! És ne mozogj, mert azt megérzik a hátad mögött állók – És ahogy ezt kimondtam, már a kezem bent is volt a farmer alatt. A boxeralsón keresztül megmarkoltam a jól ismert falloszt és úgy nadrággal együtt húzogatni kezdtem. Tökéletes példány volt. Számomra megfelelően hosszú és megfelelően vastag, a makktól a tövéig vastagodott, amit azért szeretek, mert ha bennem ficánkol tövig, akkor a hüvely bemenetemet és a csiklómat egyaránt dörzsölte, amit én rettentően szeretek. Hatalmas herezacskó tartozott még hozzá, amiről annyit kell tudni, hogy ha hátulról támad meg ez a csodás farok, akkor ez a kedves jószág minden egyes lökésnél neki csapódik a csiklómnak, és pillanatok alatt a csúcsra juttat. Ezért is szeretem, ha hátulról kefél meg Zoli. Akár hagyományos módon, akár análisan. És van még egy nagyon jó tulajdonsága ennek a remek szerszámnak: tökéletesen egyenes, és hihetetlen kemény, amikor feláll. Sokszor nem tudok vele betelni, újra meg újra életet akarok bele lehelni, miután ”kilehelte lelkét”.
Kezemben a farokkal és agyamban a száguldó, buja gondolatokkal, már csak egy akadályt kellett leküzdenem. Ez pedig az alsó volt. Megkerestem ezen is a sliccet, majd könnyedén benyúltam rajta és már kezemben is volt a kőkemény fasz. Amint megragadtam, erősen átkulcsoltam rajta az ujjaimat és szorosan fogva húzogatni kezdtem a bőrt rajta. Nem húztam le a makkról teljesen, mert most nem volt alkalmam megnedvesíteni nyelvemmel, és tudtam, hogy így kellemetlen lenne Zolinak. Ezért csak piciket húzogattam rajta és mikor felértem, teljesen összezártam a bőrt a makk végén a hüvelykujjam és a mutatóujjam jótékony közreműködésével. Aztán éreztem, hogy olykor megvastagszik és tudtam, hogy hamarosan kitör a forróság belőle. Ezt Zoli is jelezte:
- Nem akarok a nadrágomba… élvezni – sóhajtotta a fülembe.
- Nem menekülhetsz – válaszoltam kaján mosollyal – a markomban vagy. Szándékosan így fogalmaztam, végül is így volt. Még volt hátra kb. 10 perc az utazásból, ezért tudtam, hogy véghez vihetem azt, amit elterveztem.
- Most kiverem a faszod, még akkor is, ha most nem akarod. El fogsz élvezni! – fenyegettem suttogva és buján – Próbáld megakadályozni, ha tudod. – incselkedtem kedvesemmel.
- Kérlek ne… – próbált tiltakozni és kezével tett egy erőtlen próbálkozást, annak érdekében, hogy kezemet kihúzza a nadrágjából. Persze nem sikerült, mert erősen szorítottam a farkát és igazából ő sem akarta, hogy elengedjem. Mind a ketten szerettük, ha ”csúnyán” beszélünk sex közben, nevén nevezve a dolgokat. Mostanra már én is annyira felizgultam, hogy elég lett volna, ha hozzám ér, abban a pillanatban elélvezek.
- Annyira kívánlak, hogy itt helyben belém rakhatnád a farkad. – búgtam a fülébe, miközben éreztem, hogy a bugyim teljesen átázott.
Ezzel egy időben erősebben fontam ujjaimat arra a dorongra, amely lüktetve vergődött szerelmem lába között.
- Megbasználak… de most nem… lehet… – zihálta alig hallható hangon. Farka egyre sűrűbben meg-megremegett, és tudtam, hamarosan élvezni fog.
- Mindjárt lövellsz. Ezaz! Élvezz kedvesem! – suttogtam, miközben gyorsabban vertem a kezemben lévő faszt, de még mindig csak piciket húzogattam rajta.
- Ne… – tiltakozott erőtlenül, tudtam, hogy pontosan az ellenkezőjét akarja. Rendkívül élveztem a helyzetet. A barátom kiszolgáltatott helyzetben, farka a kezemben lövésre készen és nem tud mit tenni ellene. Ha akarom, befejezem, amit elkezdtem, ha akarom nem. Hát persze, hogy akartam. Az élvezet gyorsan jött. A farok megmerevedett, éppúgy, mint a puncimban vagy a számban szokta, aztán heves rángások közepette kiadta az egy hét alatt felgyülemlett ondót magából. Minden összerándulásra újabb adag sperma került a nadrágba és a kezemre, de a mozgást még mindig nem hagytam abba, csak vertem, vertem, amennyire csak tudtam. A rángások lanyhultak és már nem is lövellt, de én tovább mozgattam rajta a kezem.
- Lassíts légy szíves – fordult felém csillogó szemmel – kezd kellemetlen lenni. Én teljesen fel voltam ekkor ajzva. Éreztem, hogy csuklóig gecis vagyok és kívántam, hogy jól megbasszon kedvesem. Nem tudtam magam kontrollálni. Zolinak kellett a kezemet leállítani. Szerintem én még a mi napig is verném, ha nem fogja meg. Aztán lassan magamhoz tértem és éreztem hogy a markom és a kézfejem egymerő lucsok. Próbáltam beletörölni barátom alsójába a kezem, de hát az is teljesen át volt ázva a frissen vert ondótól. A nagyját azért sikerült letörülni, ennek ellenére úgy éreztem, mint aki kezet mosott és csak lerázni tudja róla a vizet.
Egy perc sem telt el és megérkeztünk a buszpályaudvarra. Szerencsére a kolesz nem volt messze, így nem kellett sokáig a nedves kezemmel bíbelődni. Azért sikerült a táskámat és a ruhám oldalát összekenni, de nem volt feltűnő. A kolesz mellett volt egy kis non stop ABC szerűség, ahova Zoltánom kérésére még bementünk, mert valamit otthon hagyott. Amikor kijött az üzletből, hirtelen nem a kolesz felé vezetett, hanem épp az ellenkező irányba.
- Hova megyünk? – néztem rá kérdőn, hiszen szerettem volna már kezet mosni és szó mi, szó maszturbálni, hiszen nagyon fel voltam izgulva és csak egy pici érintésre vágyott pinusom. Ez addig kitartott volna, amíg barátom meg nem gyötri rendesen. Zolival csak éjjel 12-kor találkozhatok, addig pedig nem bírom ki ilyen állapotban. (Bizonyára tudjátok milyen érzés az, amikor csak pillanatok választanak el az orgazmustól, és nem tehetsz semmit?! Szörnyű!)
Kénytelen kelletlen követtem páromat. Aztán kezdtem sejteni hová megyünk. Volt egy kis szűk sikátor az épületek között, ami aztán egy piciny térbe torkollott, tökéletesen elzárva a külvilág kíváncsiskodó szemeit. Hallottam, hogy ide szoktak járni azok a párok, akiknek nincs hova menni, ha a természet buja érzésekkel borítja el testüket. Mesélték, hogy elő szokott fordulni, hogy 3-4 pár is van egyszerre itt. Mi nem vettük igénybe még ezt a ”lehetőséget”, hiszen mindig volt alkalmunk érzéki gerjedelmünket hol csillapítani.
Befordultunk először jobbra, majd ballra és egy néhány négyzetméteres kis helyre érkeztünk. A tervezőmérnök, amikor rajzolta ezt a lakótelepet, bizonyára elszámította magát, mert a házak között kialakult egy aranyos kis udvar, amelynek a fiatalok pajzán tevékenysége miatt a szex center nevet adták. Nem véletlenül. Amint beléptünk a kicsiny területre azonnal észrevettük, hogy két pár serénykedik. Az egyik éppen most kezdhette, mert még nagyon finom mozdulatokat tett, míg a másik a végjátékban járhatott, hiszen a fiú elemi erővel tömte kedvesét hátulról, majd hirtelen mindketten megvonaglottak és nem mozdultak. Én szerettem volna otthagyni a társaságot, de Zoltán visszahúzott, a következő szavakkal:
- Nézd! Észre sem vettek. Itt mindenki ezt teszi. – És valóban. Figyelemre sem méltatták érkezésünket, de ennek ellenére egy kicsit zavaró érzés volt ott állni és nézni szeretkezés közben a többieket. Soha életemben nem láttam még élőben szeretkező embereket.
- Tudom, hogy milyen állapotban vagy – fordult felém a párom, miközben arcomat végigsimítva kezét leeresztette melleimre. Azonnal beleremegtem az érintésébe.
- Igen nagyon kívánlak, de jobb szeretnék ágyban sze… – nem tudtam befejezni, mert keze benyúlt a szoknyám alá, ahol a puncimat takaró nedves tangához ért, és finoman belemarkolt.
- Akkor ne is figyelj másra. Fordulj a fal felé és lazíts! – utasított finoman lágy búgó hangján. Engedelmeskedtem, mert ujjai jótékony hatást gyakoroltak átázott ölemre, és már csak arra tudtam figyelni, hogy lábamat terpeszbe tegyem, hogy minél jobban puncimhoz férhessen, kívántam, hogy megérintse csiklómat. Nem tette. Helyette letérdelt mögém és bugyim vékony pántját a popsimból kiemelte, ujjaival végigszánkázott annak ágyékrészén, és amikor elérte volna könnyező szemérmemet hirtelen félretolta. Éreztem ajkaimon, csiklómon, hüvely bemenetemen, egyszóval az egész puncimon, hogy a hűvös őszi levegő simogatja, éreztem a hideget, és nagyon kívántam Zoltánom érintését. Ekkor megéreztem forró nyelvét csiklómon. Nem sokat teketóriázott, célzottan érzékeny pontomat vette kezelésbe. Nyelvét nekinyomta csiklómnak, és úgy dörzsölte előre-hátra, majd hirtelen engedett a szorításból s nyelve hegyével pöckölgette, majd mélyen belenyalt a puncimba, úgy istenesen. Ezt imádtam, és ő ezt tudta. Végignyalta a csiklómtól indulva az egész pinám tovább a popsimig és annak tetejéig, majd visszafelé a popsi rózsánál elidőzött egy kicsit, aztán haladt tovább. A hüvelyhez érve belemélyesztette nyelvét, ki-be húzogatta, aztán visszatért a kiindulópontra a csiklómhoz, ami megduzzadva várta a férfias érintést, aztán ajkai közé véve szopta, és tetejét nyelvének hegyével ingerelte. Vágytam az orgazmust és vágytam, hogy kemény farka bennem legyen. Hirtelen megfordultam, letérdeltem és lerántottam a sliccét és megfogtam lucskos farkát, ami ismét keményen meredezett szemem előtt. Legszívesebben bekaptam volna, de a vágy, hogy meghágjon, nagyobb volt ennél, szerettem volna magamban érezni.
- Nem, nem!!! – kiáltott fel Zoli. – Most nem lehet. Csak szájjal foglak kielégíteni.
- Könyörgöm, kefélj meg. – esdekeltem neki – nem teheted ezt velem drágám! BASZNI AKAROK!!! – keltem ki magamból, mert a vágy ekkorra már elhatalmasodott rajtam és a külvilág teljesen megszűnt létezni számomra. Csak egy dologra tudtam összpontosítani, az pedig Zoltánom lába között ágaskodott.
Zoli hajthatatlan volt. Felállított a fal elé és térdelve előttem hevesen folytatta pinám nyalását. Egy pillanatra láttam a szemközti falnál álló párt, a lányban ki-be furkáló faszt, ahogy hevesen kefélnek. Akkor és ott borzasztóan gerjesztett a látvány. Aztán már semmi másra nem figyeltem csak arra tudtam összpontosítani, hogy párom nyelve egy pillanatra se hagyja el puncimat, és agyammal követtem a feltörő gyönyör útját. Az orgazmus úgy jött, mint egy gyorsvonat. Átrobogott a testemen, pinám minden porcikája összehúzódott és egy hatalmas rándulással elérte csiklóm tetejét. Láthatatlan erők összerántották lábamat, szerelmem fejét elemi erővel szorítottam altestemhez és szinte megkeféltem a száját. Hüvelyizmaim eszeveszetten rándultak össze a kéj alatt, ezzel kipréselve magából a boldogság nedveit, amit Zoli élvezettel szürcsölt. Ilyenkor szokott Zoltánom belém élvezni, hiszen puncim izmai szorosan körbefogják őt, a szívóhatás miatt szinte leszopja hüvelyem a farkát. Most finoman nyalta puncimat, olykor nyelvével lágyan megérintve belekóstolt még csiklómba is, amire seggemet hátra rántottam, combomat összezártam, majd megint kitártam, aztán kezdetem elölről. Így rángatóztam, ki tudja meddig.
Az önkívület lassan múlni kezdett, de lábaim még mindig görcsösen remegtek, figyelmeztetve arra a tényre, miszerint alaposan kinyaltak. Barátom felegyenesedett és megcsókolt. Éreztem száján a puncim izét. A finom, lágy csókból kiszabadulva megkérdezte:
- Mehetünk?
Kiszáradt szám és nyelvem miatt csak annyi tudtam felelni kimerülten remegő hangon:
- Elélveztem drágám!
- Láttam és éreztem. – válaszolta a tőle megszokott kedveskedő hangon – Örülök, hogy jó volt. Láttam rajtad, hogy már nagyon szükséged van erre.
Nyelvemmel megnedvesítettem ajkaimat, majd feleltem:
- Az volt a tervem, hogy maszturbálok, amikor beérek. Nagyon felizgultam arra, amit a buszon tettem. – egy picit elgondolkodtam, majd hozzátettem – Csodálatos szerető vagy! – Ezt egy érzéki csókot lehelve a szájára nyomatékosítottam.
- Azért este még meglátogatlak, mert ami a buszon és itt történt, csak előjátéka volt az éjjeli nagy találkozásnak. Nem így gondolod?
- Nagyon várom a látogatásodat. Pihenek addig, dumcsizok a csajokkal, lezuhanyozom, és aztán jöhetsz. Ma mindent megtehetsz velem!
Pajkosan, már-már kisfiúsan mosolygott vissza rám, megsimogatta az arcomat, majd megkérdezte:
- Induljunk?
Nem válaszoltam csak az udvar másik oldala felé biccentettem fejemmel, jelezve, hogy nézzen oda. Fejét hátrafordítva láthatta, hogy az előző pár most jutott el a csúcsra. Hevesen kefélt a fiú, majd megremegett a lába, berogyasztott, aztán ismét felegyenesedett és közben nagyokat döfött ágaskodó farkával a lányba. A lány egyik keze a falat támasztotta, a másik a lába között matatott s fenekét összhangban a fiú mozgásával mindannyiszor hátranyomta, ahányszor csak a fiú belényomta merev falloszát. A lány visszafojtott sikolyokat engedett el, keze hatásos kezelésben részesítette punusát és a testét elöntő orgazmus jól követhető volt minden porcikáján.
- Seggbe dugta. – állapította meg Zoli. Ezt nem tudom, honnan szedte, mert nem igazán lehetett látni a részleteket, de, aztán amikor a fiú lassan kihúzta a lányból meggyötört szerszámát, láthattam, hogy valóban a hátsó bejáraton hatolt be.
- Te is szeretnéd, ugye? – kérdeztem.
- Majd este megkapod a magadét! – fenyegetett Zoli, hangjában valami észbontó szeretettel.
- Remélem is. Ma mindent akarok! – követelőztem válaszul.
Ekkor vettem csak észre, hogy Zoltánom farka még mindig szabadon van, és feje a már csillagos eget kémleli. Finoman megfogtam, és lágyan simogattam szememben az érte csillogó vágytól. Szerettem volna őt is boldoggá tenni, eljuttatni oda, ahol az imént én jártam. Finoman verni kezdtem, tövig lehúztam a bőrt a spermától elázott hímtagról, majd megcsillant a makk. Gyönyörű látvány volt! Majd felhúztam a bőrt, aztán ismét vissza. Elkezdtem lágyan verni, miközben halkan cuppogott minden mozdulatom, ahogy a fityma ráborult a makkra. Zoli mélyebben kezdte venni a levegőt, de végül megfogta a ficánkoló kezemet, és erőt véve magán azt mondta:
- Most ne, kérlek. Tartogassuk estére az energiáinkat.
- Rendben. – válaszoltam.
- Most elrakom, jó?
- Majd én. – Visszaraktam a meredező dákót az alsóba, és a sliccen benyúlva ismét megragadtam. Le-föl húzogattam, miközben közel hajolva belesúgtam a fülébe:
- Jól mosd meg, mert le fogom szopni! – Gyorsabban kezdtem verni a farkát. Ez és a buja hangok, no meg az előbbi seggbedugós jelenet nem maradtak hatás nélkül. Lihegni kezdett, kezemben a fasz meg-megrándult, és tudtam, hamarosan jön a kéjes spricc. Láttam Zolin, hogy átadja nekem az irányítást, ő már nem tudja türtőztetni magát, párzó mozdulatokkal nyomta előre hátra a fenekét. Majd az egész farok megremegett, ha lehet még keményebbé vált, a makk pereme megdagadt, és elkezdte a már jól ismert rándulásait. Jól tudtam, ha még néhányat húzok rajta, menthetetlenül elélvez. Hirtelen abba hagytam, elengedtem a begerjedt faszt, kirántottam kezem a nadrágból és egy gyakorlott mozdulattal felhúztam farmerja sliccét. Olyan hirtelen történt minden, hogy amikor a sliccel végeztem, fenekét még akkor is előre hátra mozgatta. Amikor eszmélt, a szemembe nézett, összezárt fogai között sziszegve vette a levegőt és kezével hirtelen farkához kapott. A farmeron keresztül erősen megmarkolta és szorította, ahogy tudta, miközben csak ennyit sziszegett:
- Istenem… drágám… – és mozdulatlanul szorította önmaga férfiasságát
- Majd este folytatom ott, ahol abbahagytam. – pajzánkodtam vele. Lassan lehiggadt.
- Majdnem elélveztem. Te kis boszorkány!
- Tudom! De tartalékold az energiáidat estére– válaszoltam barátom korábbi szavait idézve huncut mosollyal az arcomon. – De most már tényleg indulnunk kellene.
Összeszedtük motyóinkat és elindultunk a kolesz irányába. Az előző párocska is szedelődzködött, habár a fiú még csak Ádám-kosztümben keresgélte elszórt ruháit, míg a leányzó segített neki. A lánynak egyszerű dolga volt az öltözködéssel, mert csak a derekáról kellett a ruhát visszahúzni és már kész is volt. Bugyiját – ha volt neki – a táskájába gyűri és ennyi. A kollégium bejáratánál Pista bácsi állt és várta az érkezőket. Szerettük a kis öreget, mert nála mindig lehetett egy kis jóindulatra számítani, ha az ember elkésett a kimenő végén. Volt már arra is példa, hogy a szobájában tartottuk pásztoróráinkat. Ha a szükség fűtötte testünket nem volt hol lehűtenünk, és ezt elmeséltük Pista bá’-nak – mert volt olyan kapcsolata a fiatalokkal, hogy ilyesmit meg lehessen vele beszélni – felajánlotta a szobáját, meg azt, hogy falaz nekünk, csak arra kért, hogy ne kenjünk össze semmit. Megnyugtattuk, hogy mivel óvszert használunk, tudunk vigyázni a tisztaságra, de a biztonság kedvéért egy törölközőt terítettünk magunk alá. Szóval szerettük az öreget. Aztán felértem a szobámba és azonnal készülődtem fürdeni. Egyrészt, mert kezemen barátom megszáradt spermája eléggé zavart, másrészt az esti ágycsatához ki kellett csinosítanom és illatosítanom magam, harmadrészt pedig, ha nem sietek, elfogy a melegvíz és ez sem elhanyagolható érv. Miután lezuhanyoztam, visszatértem a szobába, ahol már várt Ica, az egyik legjobb barátom.
- Mesélj, mi történt a hétvégén? – lelkendezett mikor meglátott. Mindig meg szoktuk beszélni sok egyéb mellett, kalandjainkat a fiúkkal, és tudta, hogy most hétvégén esetleg történhetett valami. Mindent elmeséltem neki a buszt, a sikátort, a párocskát, akik anális játékot játszottak, az érzéseket, egyszóval mindent. Ő is beszámolt a fiújával történt dolgokról. Még mondják azt, hogy a nők nem beszélnek a szexről! Dehogynem! Talán többet, mint a férfiak. Aztán a női csacsogásé lett az úr, közben megérkeztek a többiek is Ági és Viki. Beszélgettünk suliról, fiúkról, zenéről, filmekről, no persze sexről is. Ekkor kértem őket, hogy a pénteki megállapodásunk értelmében jó lenne, ha éjszakára magamra hagynának. Csillogó szemekkel és huhogva kacarászva bólogattak.
Úgy 11 óra körül magamra hagytak. Egy kicsit végre egyedül lehettem és átgondolhattam a nap eseményeit. Újra felidéztem, milyen elszánt voltam a buszon. Milyen jó érzés volt kezemben tartani szerelmem férfiasságát, aki tehetetlenül, de elégedetten tűrte kezem jótékony masszírozását. Aztán, hogy barátom ”elhurcolt” a sikátorba. Ez volt Zolira jellemző. Tudta, hogy mire van szükségem, és úgy érezte, hogy tartozik nekem. Nem tudta elviselni, ha ő többet kapott, mint én bármiről is legyen szó. Úgy érezte, hogy valamit vissza kell adnia abból a jóból, amit ő kapott, ezenfelül láthatta rajtam azt az észvesztő vágyat, ami ilyenkor arcomra szokott kiülni. A sikátorban megkaptam tulajdonképpen azt, amit akartam, de én szívesen tovább mentem volna. Valahogy úgy éreztem magam, mint Mici mackó, aki megnyalja a mézes köcsög szélét, és annyira ízlik neki, hogy végül megeszi az egész mézet. Hát az én mézes köcsögömet is megnyalták és erre akartam az egész kaptárat. Örülök neki, hogy nem történt semmi, mert akkor most nem várhatnám az én édes szerelmemet. Éreztem, hogy az izgalom kezdi ölemet sikamlóssá tenni ezért egy picit megérintettem, de nem akartam a játékba nagyon belemerülni, csak ráhangolódni. Néhányszor megsimogattam az ujjammal, majd leszopogattam a kéj nedveit róla és erőt véve magamon a testem mellett az ágyon pihentettem kezemet. Zoltánom meredező falkoszára gondoltam, amint a számhoz emelem, és érzékien végig nyalom a nyelvemmel, majd halk cuppantással számba veszem és elkezdem szopni, miközben egyik kezemmel verem, és a másikkal a heréit masszírozom. Éppen addig jutottam el gondolatban, hogy hamarosan elélvez, amikor is nyílt az ajtó és az én szerelmem surrant be rajta, hogy vágyainkat, fantáziáinkat megvalósíthassuk és egymást szerelmünkkel boldoggá tegyük…
[Zita - Történetek]

Szex a várromban

péntek, április 9th, 2010

A nap már lemenőben volt, mikor Lilla, a 18 éves, szőkés barna hajú leányzó sétára indult. Egy erdő melletti kis faluban lakott. Gyakran járt az erdőben, hiszen az erdő mélyén volt egy tisztás, amin egy elhagyatott várrom volt. Lilla már gyerek kora óta ide járt játszani, vagy éppen csak mikor egyedül akart lenni. A várrom minden egyes szögletét és kövét ismerte már, beleértve a vár alatt futó katakombákat és a várbörtönt is. Egy egész kis labirintust alkotott a várbörtön, de Lillának már térképre sem volt szüksége, hogy eligazodjon a labirintusban. Nyár közepe lévén Lilla egy fehér mini ruhát viselt, amit hatalmas piros virágok díszítettek. Lábán kényelmes sportcipő volt, szeretett kényelmesen öltözködni. Igazán csinos leányzó volt, sokan megfordultak utána, hiszen nőies alkata volt és ott domborodott, ahol kell. Lilla ma este is elhatározta, hogy kisétál a várromhoz. Egy másik városban volt gimnazista és csak hétvégenként járt haza. Ez a kis tisztás, a maga titkaival is a családjához tartozott, így minden hétvégén kijött ide meglátogatni a helyet. Ahogy a várrom felé haladt, halkan dúdolgatott magában. De ahogy közelebb ért, hirtelen megállt és kíváncsian figyelte az egyik várfal mögül kilógó feneket. Elnevette magát, majd a várfalhoz sietett és lenézett mögé. A várfal nem volt magasabb a mellénél, így tökéletesen át tudott nézni rajta. Egy férfit pillantott meg, aki vélhetőleg a fenék tulajdonosa volt.
- Hello! Te mit csinálsz itt? – kérdezte kíváncsian nevetve Lilla a fenék gazdáját. Még soha nem látott itt senkit ennél a romnál, biztos volt benne, hogy nem sokan ismerik, hogy ez itt van, így nagyon meglepődött azon, hogy itt talál valakit, de mégis mulatatta a dolog, hogy az első, amit meglátott a férfiból egy fenék volt – ami nem is olyan csúnya fenék.
- Hülye pókok… – hallatszott a kis lyukból egy férfihang. A férfi kutatgatott itt, hátha ismét rátalál egy doboz csontra. Nem rég költözött ide. Imádja a régi épületeket és szeret gyűjtögetni mindenféle történelmi ereklyéket. Nagyon belemerült a munkába, ezért váratlanul érte a köszöntés hátulról. Megijedt és beverte a fejét. Lilla is hallotta a koppanást, mire fintorgott egyet.
- Áú! – hallatszott ismét a férfi hangja, aki megtántorodott, és maga mögött egy fának támaszkodva talált biztos pontot. A nap a szemébe sütött, ezért elsőre nem látta az idegent. Miután stabilan érezte magát, meglátta a hölgyet. A férfinek rövid, barna haja volt, és zöld szeme. Markáns álla, szív alakú arca és körszakálla. Lilla egy pillanatig csak nézte a férfit, majd észrevette magát és elfordította a fejét. Benézett a lyukba, majd mosolyogva ismét a kb. 25 éves férfire nézett.
- Hello! Öhm… Kutatgatok… – jött a válasz a férfitól, mire Lilla felvonta az egyik szemöldökét. Lilla igen furcsának vélte, hogy bárki is itt az erdő közepén kutatgasson az Ő várromján. De persze egyik kődarabra sincs ráírva, hogy az ő tulajdona lenne, így nem tette szóvá. Kicsit közelebb sétált a férfihez, majd benézett a kis lyukba, ahol az előbb ücsörgött.
- És találtál már valamit? Ha bármi érdekel, csak szólj. Itt nőttem fel, körbevezetlek – jelentette ki nevetve a lány, majd még közelebb sétált.
- Kovács Lilla – nyújtott kezet a férfi felé mosolyogva a közvetlen lány. Lillát sokan ismerték emiatt, hiszen rettentő közvetlen volt, egy vadidegennel is jól elbeszélgetett az időjárásról. Vagy épp a várromról…
- Öhm… Ratzinger Miklós és hát igazából mindent, ami régi – mutatkozott be a férfi, majd egy mosoly kíséretében ismét megszólalt:
- Mesélj, kedves Lilla. Vannak itt még olyan dolgok, amiket nem rámoltak széjjel? –kérdezte érdeklődve a férfi. Látszott rajta, hogy valóban érdeklődik a várrom iránt és ez Lillának nagyon tetszett. Még soha senkinek nem beszélt a várromról, próbálta titokban tartani a kis helyét, de mivel a férfi már úgyis itt volt, most már teljesen mindegy volt, hogy megtudja-e vagy sem, hogy mit is rejt ez a kis tisztás.
- Nem rámoltak széjjel? 18 éve itt vagyok, és még nem láttam senkit a közelben. Legalábbis aki így kutatgatott volna – jegyezte meg a leányzó mosolyogva, majd körbepillantott. A Nap már kezdett lemenni, így Lilla kicsit félve, de megjegyezte:
- Van itt lent egy várbörtönszerű labirintus. Ha van kedved, megmutatom. De… – kezdte a lány, majd kicsit elbizonytalanodott.
- Kicsit félek a sötétben. Van zseblámpád? – kérdezte kissé félve a férfit. Bízott benne, hogy a férfinél van zseblámpa, hiszen valóban izgatott volt és szívesen megmutatta volna Miklósnak a várbörtönt. Miklós látta a lány izgatottságát és ez neki is meghozta a kedvét ahhoz, hogy közelebbről megvizsgálja azt a várbörtönt. Habár tartott tőle, hogy ilyen sötétben nem sok mindent fog látni és nem sok érdekes dolgot fog találni, azért nem akarta lelombozni a lányt. Szó nélkül az egyik övtáskájához nyúlt és előhúzott belőle egy méretes zseblámpát. Ahogy Miklós a táskájában kezdett matatni, Lilla szeme kicsit elsiklott, de zavartan elkapta a tekintetét. Az agyában furcsa gondolatok fordultak meg és mikor meglátta a méretes zseblámpát, kitört belőle a nevetés. A szájára tapasztotta a kezét és kicsit elfordult.
- Ne haragudj… Csak eszembe jutott valami – fordult el a lány égő arccal,de még mindig kuncogott. Majd mikor a nevetése alább hagyott, a férfi felé fordult és kinyújtotta a kezét a lámpa felé.
- Elkérhetem? – kérdezte a lány Miklós szemébe nézve. Miklós fejében vad gondolatok cikáztak. Nem szokott hozzá, hogy társaságban dolgozzon. Sosem keveri az élete két oldalát. Vagy egyedül van, kutat, olvas, zenél, vagy elmélkedik, vagy nagy társaságban lelhető fel és egyszerűen megközelíthetetlen a csajok gyűrűjében. Rendkívül ellenezte megszokott élete, hogy a kettőt most összemossa.
- Most dolgozom, kutatok. De talán elhúzhatom a dolgot, beesteledik és elhívom egy teára –gondolta a férfi. A szeme megcsillant, majd a lányra nézett.
- Tessék – adta meg magát a férfi és odaadta Lillának a lámpát. A lány kíváncsian nézte a férfi elgondolkozó arcát, majd megköszörülte a torkát és elindult a várbörtönök bejárathoz. Megkerülte a kis falat és hátranézett, hogy Miklós követi-e. Mikor látta, hogy a férfi szorosan jön mögötte, egy izgatott mosollyal lemászott egy falról és egy kis rácshoz érkeztek. A rács alján ügyködött valamit, majd nyikorogva kitárta azt.
- Vigyázz a fejedre! Bent már magasabb a plafon – mondta Lilla, majd lehajolva belépett a kapun és pár lépés után valóban felállt. Egy hosszú folyosó volt előttük, de teljesen sötét volt. Lilla maga elé képzelte a dolgokat, bal és jobb oldalon rácsokkal elzárva vannak a várcellák és a folyosó vége elágazik bal és jobb oldalra is.
- Hogy kell ezt felkapcsolni? – szólalt meg a lány motyogva, majd hangos koppanás hallatszódott és gurulás hangja törte meg a csendet.
- Basszus… – hallatszódott Lilla kétségbeesett hangja. Miklós kíváncsian lépett egyet előre. Lilla eközben lehajolva, a földön csúszva-mászva keresni kezdte a zseblámpát, ami a hangokból ítélve elgurult valamerre.
- Na, hát akkor célnál is volnánk – gondolta a férfi. Úgy érezte, minden reményét elvesztette, hogy ma találjon valami érdekes kincset, de azért bízott a lányban. A koppanás hangjára kissé elmosolyodott.
- Áh, hagyd csak, nem érdekes – mondta a férfi. Hangján hallatszódott, hogy valóban mosolyog. Majd tovább indult volna, de közben nem vette észre, hogy a lány leguggolt keresni a lámpát és csúnyán átesett rajta. Lilla felkiáltott, és egy nagyobb csattanás hangja törte meg ismét a csöndet. Lilla reflexből lelökte magáról a férfit és a falhoz húzódott. Majd rájött, hogy Miklós esett rá.
- Jézusom, jól vagy? – szólalt meg még mindig hevesen lélegezve, majd ismét a földön csúszva keresgélni kezdte a férfit. Meg is találta és a fiú mellkasához ért. Érezte, ahogy elpirul, de egy kis remegés futott át a testén, ahogy a férfi mellkasához ért.
- Megvagy! – szólalt meg mosolyogva, majd elkezdte végigtapogatni a férfit, hogy megtalálja a kezét és segítsen neki felállni. De a keze nem nagyon akadt Lila keze ügyébe és egyre lejjebb halad. Végül az egyik övtáskához ért, amihez nagyon nem kellett volna. Lilla egy pillanatra megfeszült, majd várt, hogy mi lesz Miklós reakciója. Miklós ismét beverte a fejét, de a múltja miatt ez meg sem kottyant neki. Így, hogy szokatlan szintben voltak, még inkább megzavarta. Pláne, mikor a lány a keze után kutatva az egyik táskáját találta meg. A legrosszabbikat. Miklós tudta mit kell tennie. Maga mögé lökte a lányt, felrántotta a táskát és a tartalmát az ajtó felé hajította, majd azonnal megfordult és a lányra vetette magát. A dobozka abban a pillanatban felrobbant, berobbantva ezzel a kijáratot. Miután oszlani kezdett a por, és a hallása is visszatért, szinte reflexből felállt volna, mégis valahogy szokatlanul jól érezte magát. A lány teste szokatlanul meleg volt. A robbanás miatt hozzásimult erősen és így testén érezte minden domborulatát. Nyakától a térdéig. Belefeledkezett az érzésbe. Lillát váratlanul érte a repülő valami hangja, majd a robbanás és Miklós is. A lány sikított egyet, majd szorosan lehunyta a szemét. Ekkor megérezte a férfi leheletét az arcán. Rettentően zavarba jött és hirtelen azt sem tudta, hogy mit tegyen, vagy mondjon. De a levegője kezdett elfogyni még így is, hogy a por leszállt és Miklós kezdte nyomni a mellkasát. De nem akarta, hogy férfi felálljon és eltávolodjon tőle. Csodálatos volt a férfi illata, szinte betelepedett Lilla agyába és nem tudott semmi másra gondolni, csak hogy had szívhassa tele magát Miklós illatával. Miklós lassan feltápászkodott Lilláról.
- Öhm. bocs. Jól vagy? – húzta fel a lányt a kezénél fogva. Lilla érezte a meleg kezet a kezén és jól eső remegés futott át a testén – ismét.
- Van másik kijárat? – szólalt meg ismét Miklós. Lilla érzékelte, hogy alig lehetnek távolabb egymástól két lépésnél, és ez jól eső érzéssel töltötte el a lányt és valami szunnyadó izgalom is kezdett feltörni a lány szívéből.
- Mi van, ha azt mondom, hogy nincs, és itt kell töltenünk az éjszakát? – válaszolta önkéntelenül Lilla. Meglepődött a saját hangjától, ami magabiztosan és csábosan hangzott.
- Jesszusom, mit mondtam? – futott át az agyán egy gondolat és a szíve hevesebben kezdett elverni, miközben várta Miklós válaszát.
- És ha itt éjszakázunk, holnap reggel valaki talán ránk talál, vagy tényleg nekem kell majd reggel vájnom valami utat? – kérdezett vissza a férfi kétségbeesett hangon, de a hangján hallatszódott, hogy mosolyog. Lilla a válaszra elnevette magát.
- Azt hiszem ez a berobbant alagút elég feltűnő lesz. Hacsak nem egyedül dolgozol… – mondta Lilla. A hangból próbálta bemérni, hogy hol lehet a férfi és lassan elindult felé. Miklós közelebb volt, mint gondolta, így bele is ütközött, mire a kezeivel matatni kezdett és megtalálta a fiú mellkasát. Kicsit hátrébb lépett.
- Ne haragudj… – motyogta ismét zavartan a lány. Ismét érezte, hogy az arca égni kezd. De azt is, hogy az az érzés belülről egyre jobban tört a felszínre. Miklós a váratlan érintésre már nem reflexből válaszol. Esze ágában sem volt távozni innen reggelig. Határozottan, mégis puhán megfogta a lány derekát. Érezte a finom selyemruhát és alatta a lány puha bőrét, melyen könnyedén csúszott meg a ruha a keze alatt. Rutinosat teret csinált magának, azaz kicsit közelített a lány felé.
- Kizárólag egyedül dolgozom. Miután itt végeztem volna, visszamentem volna az erdő közepén lévő kis házikómba, amit nemrég vettem. Ott is egyedül lettem volna, így nyugodtan ihattam volna meg szokásos teámat, miközben leltárba veszem a talált kincseket. Ám most egy egészen más kincset találtam, mint szoktam és reméltem haza is vihetem egy teára, de a kíváncsi kezed átírta az este formai részét. Tehát ha jól értem. Mivel valószínű már sötét van odakint, reggelig nem számíthatunk társaságra igaz? – a férfi hangján hallatszódott egy kis csalódottság, na meg az, hogy mosolyog. Hangja halk és bársonyos volt, mégis betöltötte az egész alagutat és úgy jutott el Lilla füléig. A lányt hirtelen érte a közeledés és összerándult, de a meleg kezek hamar megnyugtatták a testét és a szíve hevesen kezdett el dobogni, érezte hogyan borul lángba az egész teste. Lehunyt szemmel hallgatta a hangot, amitől megremegett a teste. Miklósnak is már forrt a vére, erei megdagadtak, pulzusa szokás szerint magasba szökött. Csak a válaszra várt. Lilla próbálta eltitkolni heves lélegzését a férfi előtt és viccel elütni a választ.
- Milyen kincset találtál? És mi az, hogy kíváncsi a kezem? Ugyan! Még nem ismered a kezem! – suttogta a lány és hangján hallatszódott a titokzatosság. Majd a bejárat felé fordult.
- Nem. Azt hiszem nem fog ide jönni senki reggelig. Mivel töltsük el az időt? – kérdezte a leányzó mosolyogva és lassan a férfi nyaka köré fonta a kezeit. Miklósnak nem is kellett több. Kezei szépen lassan elindultak felfelé a lány hátán. Nagyon lassan kezdte magához húzni, míg annyira közel került a lányhoz, hogyha szemüvege lett volna, biztosan bepárásodik. Mázli, hogy még munkában is használ parfümöt, ezért először féloldalt hajolt közelebb a lányhoz. Arcát oldalról az övéhez nyomta és a fülébe súgta:
- Roppant mód felkeltetted az érdeklődésem a kezeid iránt. Lenne kedved megmutatni?
Az utolsó szó hosszan elnyújtva hagyta el Miklós száját és suhogásként érte el Lilla fülét. Mintha visszhang lenne, mégis suttogás volt. Miklós visszább húzta fejét és egy lágy csókot lehelt a lány jobb arcára. Lilla érezte, hogy a férfi kicsit közelebb húzta magához és meg is hallotta a lágy szavakat a fülében, amik ismét remegésre késztették a lányt. Lehunyta a szemét és úgy hallgatta a férfi dallamos hangját. A puszira Lilla vett egy nagy levegőt. Egyik keze lassan a fiú arcára vándorolt és közelebb húzta magához. Egy lágy csókot nyomott a fiú ajkaira. Másik kezével lassan végigsimított a fiú nyakán, majd a hátán és végül a fenekén. Egyszer. Majd kezét Miklós derekára tette. Miklós élt az alkalommal és megcsókolta a lány felső ajkát, majd nyelvével finoman végignyalta, jobbról, balra. Várt egy pillanatot, majd kicsit hevesebben csókolta a lányt, újra és újra. A lányt óvatosan a falhoz szorította, miközben kezei sem voltak restek. Derekától elindultak, ahogy az előbb is, ám most lefelé. A feneke alatt ért teljesen hátra. Könnyű dolga volt, mert a lány fél fejjel alacsonyabb volt nála. Megfeledkezett a ruha rövidségéről, így meglepődött egy röpke pillanatra, mikor a lány combjainál leért a keze a ruháról. Igen, tényleg olyan puha, mint gondolta. Lassan visszatért oldalra, majd előre. Hüvelykujjai a lány combjának belsejéhez értek, miközben kezével szépen lassan elkezdte felcsúsztatni a ruháját. Egyre hevesebben csókolta a lányt, mikor azt érezte, hogy kezdi elveszíteni a gyengéd nyelvpárbajt. Lilla teste ismét megremegett. Szinte érezte, ahogy tüzel és a szíve hevesen dobogott. A levegőt is szaporábban vette, de most már nem érdekelte, hogy Miklós hallja-e vagy sem.
Sötét volt. Szereti sötétben csinálni. A puszi valóban csókba ment át. Nem is akármilyenbe. A csók egyre hevesebbé vált, és közben Lilla kezei és életre keltek. Egyik kezével a fiú nyakát simogatta, másik kezével belemarkolt a fenekébe. Érezte, hogy Miklós ismét irányítja, lassan megérezte a háta mögött a hideg falat. De ez most nem hűtötte le, hiszen Miklós kezei a combjánál jártak. Igazán kellemes és meleg keze volt a férfinek. Lilla megszakította a csókot és a férfi nyakát kezdte el puszilgatni, míg kezeivel az ingjét kezdte el kigombolni. Minden egyes gombnál lejjebb puszilgatta a férfit, majd a 3. -4. gomb után ismét visszatért az ajkához. Miklós a szokottnál korábban vesztette el az irányítást. A lány teljesen elbódította, fejét teljesen hátrahajtotta, mert gerince szinte teljesen megfeszült a hatalmas mennyiségű érzelem-ingerülettől, ami végighatolt testén. Bal keze a lány hátán járt. Csodálatosan kimunkált hátizmai voltak a lánynak, Miklós keze szinte elveszett a lány gerincének völgyében. Jobb keze viszont a lány csípőjénél tartott. Finomabb kicsit oldalra lépett, így jobb keze előtt hatalmas terület nyílt meg a lány combjai között. Miközben a mellkasát csókolgatta, a lány veszített magasságából, így jobbnak látta kihúzni kezeit a lány ruhája alól, nem akarta elkapkodni a dolgokat. A bal keze visszatért a frissen elhagyott területhez, csak most ruhán kívül, viszont jobb kezével beletúrt a lány dús, göndör hajába és végigsimított a lány nyakán. Lilla lassan lefejtette Miklósról az inget, amit valahova eldobott a sötétbe. Miklós is kényeztette és szinte már alig bírt magával, legszívesebben használta volna már a kezét ott, ahol még nem tette. De még nem akarta. Nem akart egy egyszerű kis ribancnak látszani, aki egyből a lényegre tér. Miklós kezei feltérképezték a lány testét, aki még mindig hevesen lélegzett és egyre hevesebben csókolgatta és szívogatta a férfi nyakát. Majd a füléhez ért és belepuszilt.
- Nem fogsz megfázni? – kérdezte suttogva a fiútól és az övével kezdett el babrálni. A lány ismét kiegyenesedett és Miklós kezei újfent veszítettek magasságukból. Hátul újra benyúlt a ruha alá és megfogta két izmos fenékarcot. Tanga bugyi volt a lányon, így ismét a tökéletesen puha bőr simogatta gyengéden Miklós tenyerét. Ahogy a lány felnézett, rögtön elkapta a nyakát, ezzel finomat hátrafeszítve a lány fejét. Kifejezetten az állkapocs-csont, a kulcscsont és a közte már erősen feszülő izmok váltak csókjai célpontjává.
- Az északi sarkon sem fáztam ebben az ingben, mikor rókák után kutattam. Én inkább téged féltelek a nedves talajtól – suttogta a férfi két csók között. Lilla lassan legyőzte az öv okozta problémákat és lágyan lefejtette a férfiról az övet. Közben a férfi meleg kezeit a fenekén érezte, mire az megfeszült. Egy halk sóhaj hagyta el a lány ajkait és mikor Miklós a nyakát vette birtokban, hátrahajtotta a fejét és halk nyögések hagyták el az ajkát. Lillának hirtelen bevillant valami. Lágyan előrehajtotta a fejét és az egyik ujját Miklós ajkaira tette.
- Gyere, mutatok valamit – suttogta a lány, majd húzni kezdte a férfit. Elértek a folyosó végéhez, jobbra fordultak és annak a bal oldalán az egyik cella nyitva volt. Lilla belépett és érezte, hogy matracra lépett.
- Szerencsére még itt van – gondolta. Sóhajtott egyet, majd egy határozott mozdulattal lelökte a férfit a hatalmas matracra. Ráült a hasára és egy lágy csókot lehelt az ajkára.
- Már régóta itt van. Most hasznát veszem – suttogta a lány, majd lágyan simogatni kezdte a férfi mellkasát, derekát, a nyakát pedig elhalmozta erotikus csókokkal. A lány válasza kizökkentette a mozdulatsorból, pláne az, hogy elrohant. Kénytelen volt követni, hiszen a lány az övénél fogva húzta maga után, majd belökte az egyik cellába. Hirtelen még nagyobb izgalom töltötte el. Lehuppant a matracra és mielőtt bármit is tehetett volna, a lány már a saját testével ejtette rabul. Nem tudott, nem is akart engedni a szorításnak. Lilla még mindig a férfi hasán ücsörgött és bizony a kezei is dolgoztak. A férfit lassan megszabadította az övétől, majd a nadrág gombjával és sliccével foglalatoskodott. Eközben ajkai egyre lejjebb haladtak a férfi mellkasán. Mellbimbóit kezdte el nyalogatni és meg is szívogatta, hiszen ezt ő is imádja. Miklós egy hirtelen mozdulattal teljesen felhúzta Lilla ruháját, ami persze nem is volt nehéz, lévén egy egyszerű ruháról volt szó. Az kissé megakadt Lilla melleiben, de ez nem okozott problémát. Miklós nem vette le teljesen a ruhadarabot, a lányra bízta, aki értette a célzást. Lilla egy hirtelen mozdulattal lekapta magáról a szoknyát, és Miklós arcába dobta. Miklós kezei eközben lassan visszaereszkedtek Lilla hátán.
- Elképesztően jó segge van – gondolta Miklós, miközben már a lány fenekénél járt a keze. Egyre jobban szűkítette a köröket, melyeket kezei a lány lábán írtak le. Hol belül, hol kívül simította végig a lány combjait. Lilla megérezte Miklós kezeit a fenekénél, ami jól eső érzéssel töltötte el. Egy halk nyögés hagyta el az ajkait. Lillán melltartó nem volt, de egy falatnyi kis bugyi még takarta Lilla legféltettebb testrészét. A lány nem hagyta abba a csókolgatást, egyre lejjebb haladt a férfi mellkasán. A mellbimbóit otthagyva a férfi hasát vette kezelésbe. A nadrágot lassan lehúzta róla az alsónadrággal együtt.
- Nos? Megmutassam a kíváncsi kezemet? – kérdezte suttogva a lány. Hangján hallatszódott az izgalom és az, hogy bizony mosolyog és ugyanannyira élvezi a helyzetet, ahogy Miklós. A férfi ismét válaszút elé került, de ezúttal már tudatosan adta át az irányítást. Ahogy a lány egyre lentebb csúszik, úgy került az ő keze egyre fentebb a hátán, míg végül a vállaihoz ért.
- Egyre kíváncsibb vagyok – felelte a férfi is izgatottan. Miklós lélegzése is egyre jobban felgyorsult, ahogy lassan lekerült róla a nadrágja és az alsónadrágja. Lilla a válaszra elmosolyodott, majd egy hirtelen mozdulattal végleg levette a férfiról a nadrágot és eldobta a cella egyik sarkába. Még egy kicsit eljátszadozott a férfi hasánál, nyalogatta, szívogatta azt, végül végre kezével megfogta a már jócskán merev péniszt.
- Hmm… – hagyta el ajkát egy apró kis elégedettség, majd elmosolyodott. Lágyan elkezdte kényeztetni a férfi péniszét, és közben nyalogatni kezdte a makkját. Egyik kezével a férfi heréit kezdte el simogatni, másikkal pedig lágyan húzogatni kezdte a bőrt a férfi péniszén. Nyelvével fokozatosan nedvesítette be a férfi péniszét, majd nyalogatni kezdte. Miklós szemei kidagadtak, a szusz is benne maradt, ahogy a lány megérintette legintimebb zónáit. Nem igazán szokta hagyni, hogy ágypartnerei szólózzanak, de valahogy külön kíváncsi volt a lányra, aki kifejezetten jól végezte a dolgát.
- Valóban varázs egy kezeid vannak – suttogta a férfi két nyögés között.
Csukott szemmel élvezte a lány ténykedését. Eszméletlen jó érzés töltötte el az egész testét, miközben kezei még mindig a lány vállain voltak. Lágyan elkezdte simogatni a lány hátát, végül a kezei Lilla melleire vándoroltak. Lilla szinte érezte, hogyan nőtt meg a férfi pénisze és hogyan reagált a kezei és nyelve munkájára. A lágy kényeztetés lassan kezdett átmenni egy vadabb kényeztetésbe, hiszen a lány egyre gyorsabban húzogatta a bőrt a férfi péniszén, valamit a nyelve is egyre virgoncabb volt.
Végül egy hirtelen mozdulattal bekapta a férfi péniszét és nyelvével kényeztette, cirógatta, valamint szája segítségével próbálta eljuttatni a férfit a csúcsra. Miklós meglepődött a lány tapasztaltságán, de nem tette szóvá. Hihetetlen jól játszott az eszközökkel és az idővel. A szokottnál hamarabb került el arra a pontra, hogy visszaveszi az irányítást. Kezével jelezte a lánynak, hogy bizony most ő jön. Mikor Lilla megértette a célzást és elengedte a férfi péniszét, Miklós magára húzta és hirtelen oldalra lökve a hátára fordította a kissé megilletődött leányzót. Így most a férfi került felülre. Megismételte a lány módszerét, fentről indult el a lány nyakánál. Gondosan körbejárta többször is mindkét oldalt, mert érezte, hogy megtalálta az egyik legforróbb pontot. Már a melleit kerülgette, lassan, körkörösen haladt egyre bentebb, míg végül nyelve hegyével felért a jobb melle csúcsára. Ugyanebben a pillanatba addig a hasán körző tenyere észrevétlenül lehúzta a lányról a bugyit és már újra a combjai között siklott. Lilla lehunyt szemmel, apró nyögések közepette élvezte, ahogy a férfi kényezteti. Ahogy Miklós nyelve keringett a lány nyakán, a lélegzése még inkább felgyorsult, a szíve hevesen dörömbölt és a teste tűzforró volt. Ahogy Miklós a melleihez ért, egy hangosabb nyögés hagyta el Lilla ajkait, majd ezt apróbb nyögések követték. Lassan a bugyi is lekerült a lányról így mindketten meztelenül feküdtek egymás mellett a szivacson.
- Hogy mondtad? Varázslatos? – suttogta a lány két lélegzetvétel között. Miklós már nem állt meg, megállíthatatlanul tört előre. Mikor a lány bal mellét már körbejárta, száját a mutatóujja váltotta fel és nyelvével áttért a jobb mellére. Ez alatt jobb keze már a legkisebb kőrt is leróva keményen csúszott végig a lány csiklóján. Miklós keze nedves lett, érezte, hogy jó úton járt, egyre gyorsított és érezte, hogy a terep, szinte már teljesen kész volt. Fentebb csúszott a lányon, újra visszatért az állkapcsához, miközben péniszével puhán simogatta a lány csiklóját. Fel, majd le, ugyanúgy, mint előbb a kezével. Karjait kissé behajlította és ráhajolt a lányra, érezte, hogy melleik összeérnek. Lilla lehunyta a szemét, hiszen jobb szereti így élvezni a partnere ténykedését. Apró nyögések hagyták el a száját, és végre megérezte a férfi kezét a csiklójánál. Egy hangosabb nyögés hagyta el a száját, és magához húzta a férfi fejét. Egy csókot lehelt az ajkaira, majd végül egy követelőző, heves csókot adott a férfinak. Mikor ajkaik elváltak a lány heves lélegezettel szólalt meg:
- Kérlek! Akarlak! – suttogta, és szinte belecsúszott a férfi péniszébe. Miklós nem totojázott, bár nem tolta be tövig, csak óvatosan.
A lány még zsenge, érezte, hogy nem jó pózt vett fel. Még jobban a lány testébe bújt, így könnyebben tört előre benne. Egy utolsó csókot lehelt a lány fülébe, majd teljesen a mozgásra koncentrált. Rögtön közepes tempóban kezdte, mert már érezte, hogy közel a csúcs. Határozott mozdulatokkal tört előre és vonult vissza. Minden alkalommal, mikor előrekúszott, a lány nagyot nyögött, egyre nagyobbakat. Feje mellé hajtotta a felét és egyre jobban gyorsított. Lilla örömmel nyögött fel mikor érezte, hogy a férfi belé hatolt. A hatalmas pénisz feszítette a lányt, de egyre jobban élvezte. A férfi, mintha tudta volna, mit szeretne, egyből gyorsított majd közelebb hajolt hozzá. Lilla átkarolta a férfi nyakát és Miklós érezhette a 1fülénél a lány heves lélegzetvételeit és nyögéseit. A gyorsítás elérte a célját, hiszen a leányzó pár nyomás után egy halkat sikított, a teste megfeszült és Miklós is érezhette, hogy Lilla eljutott a csúcsra, és egy kirobbanó orgazmust élt át. Ugyanebben a pillanatban Miklós teste is megfeszült, tolt még egy párat a lányon, pénisze teljesen megmerevenedett és ő is eljutott a csúcsra. Szinte összerogyott, de vigyázott a lányra. Lassan kihúzta lucskos péniszét a lányból és melléfeküdt, miközben gyengéden végigsimította a lány testét. Mikor Miklós a lány mellé feküdt, Lilla szorosan hozzábújt és egy apró csókot lehelt a férfi ajkaira és végigsimított a férfi mellkasán.
- Köszönöm. Csodálatos volt… – suttogta a lány, majd a férfihez simul és hagyta, hogy Miklós simogassa. Pá perc múlva a lány szuszogva elaludt és Miklós is követte példáját.
[Történetek]

Egy flúgos tinipina

szerda, december 16th, 2009

Amióta elváltunk, és a kisebbik lányom a volt párommal, Évával, külön költözött, a nagyobbik lányommal, Pannival is megváltozott a kapcsolatom. Korábban szinte csak annyit tudtam róla, milyen jegyeket kapott a gimnáziumban, hiszen gondjait, érzelmi problémáit, a fiúkkal kapcsolatos élményeit mindig az anyjával osztotta meg. Az utóbbi hetekben azonban olyan nyílt és közvetlen lett hozzám, mintha nem is az apja, hanem valamelyik vele egykorú haverja lennék. Például egy reggel ezt kérdezte tolem:
- Apu, szerinted nagyon kurvás dolog, hogy három nap alatt három különbözo fiúval szexeltem?
Döbbenten bámultam rá, o pedig derus mosollyal figyelt, várta a választ.
- Nézd, Panni, nem akarok maradi szülonek tunni, de…
- Szóval kurvás?
- Nem azt mondom, hogy… hogy kurvás, viszont a három fiú talán még három hónapra is sok egy kicsit.
- Pedig én nagyon szeretek baszni – mondta nevetve, majd sarkon fordult, mit sem törodve azzal, hogy sóbálvánnyá váltam.
Egy másik alkalommal újra zavarba hozott.
- Apu, megkérdezhetem, hogy amióta szétváltatok, hány not dugtál meg?
- Nézd, Panni… – kezdtem bele valamiféle ügyefogyott magyarázkodásba. – Az én koromban már nem olyan egyszeru az ismerkedés, mint neked, tizenhét évesen…
- Egyet sem? – szakított félbe csodálkozva. – Az bizony nagyon tré lehet. Van egy barátnom, osztálytársam, o nagyon bukik a középkorú pasikra. Ha akarod, szívesen összehozlak vele…
Nem is tudtam, hirtelen mit válaszoljak.
- Igazán kedves vagy, de nem kell mindig párkapcsolatban élni.
- Ki beszél itt párkapcsolatról? Keféltek egy nagyot, és el van sikálva. A baszás biológiai szükséglet. Minden egészséges, jóképu pasinak hozzá tartozik az életéhez, akkor is, ha már 45 éves.
Nem viccelt, Panni pár nap múlva egy karcsú, fiús hajú lánnyal állított be.
- Apu, ez itt Réka, a legdögösebb barátnom. Réka, az itt a papám, a legacélosabb negyvenes pasi. Bocsi, de nekem most mennem kell, csak estére jövök vissza. Jók legyetek…!
Az utóbbi mondatát már csak az eloszoba visszhangozta. Kezet fogtunk a vendéggel és bemutatkoztunk egymásnak.
- Tudja, milyen klassz lánya van? – kérdezte Réka, amikor ülohellyel kínáltam a vendégszobában.
- Igen, Panni remek lány, csak kicsit szeleburdi.
- Így is fogalmazhatjuk – mondta kuncogva. – Én meg egy flúgos tinipina vagyok. Mit mesélt rólam?
- Mindössze annyit, hogy bemutat majd egy barátnojének. Azt is elárulta, hogy maga nagyon csinos. De azt már nem mondta, hogy ennyire.
- Köszönöm a bókot. Nem mondta, miért éppen középkorú pasikra hajtok?
- Hajt? Nem, azt nem mondta.
- Feltehetoen apakomplexusom van. És mivel a saját apámmal mégse dughatok, ot keresem minden férfiban. Talán magában is.
- És megtalálta? Hasonlítok az édesapjára?
- Kicsit. De a külso hasonlóság nem is olyan fontos. Mennyire gátlásos? Ha megkérem rá, levetkozik elottem?
- Tréfál?
- Dehogy. Komolyan kérem. Szeretném látni meztelenül. Remélem, nem szégyellos.
- Nem szégyellos vagyok, csak megszoktam, hogy az ilyesmit férfi létemre nekem illik kezdeményezni.
- Ó, én olyan vagyok, mint a lánya. Szeretem irányítani a dolgokat. Nos? Vetkozik?
- Igen, persze…
Hirtelen arra gondoltam, ez egy furcsa, de izgalmas álom, amit kár lenne vitatkozással elrontani. Vállat vontam, és igyekeztem olyan természetesen mozdulatokkal megválni a ruháimtól, mintha egy strand kabinjában egyedül vetkoznék. Ez tényleg csak egy álom, cikázott át újra az agyamon, amikor az alsónadrágomat toltam le. Meztelenül, merev pénisszel álltam a lány elott.
- Ugye, tudja, Gábor, hogy maga nagyon stramm férfi?
- Hízelgo, ha egy tini lány ilyet mond rólam. Talán a sok teniszezés miatt van egy kis izmom.
- Pannival gyakran látják egymást pucéron?
- Nem vagyunk nudisták. Látja, nekem a meztelenségrol máris a szexre asszociálnak az ösztöneim.
- Az nem baj. Sot! Majd kérje meg Pannit, hogy vetkozzön le maga elott. Örülni fog neki. Sajnos tolem nem kér ilyesmit az apám, pedig büszke lennék rá, ha az én látványomtól támadna erekciója. Szokott a lányáról fantáziálni?
- Ezt hogy érti?
- Maszturbálás közben. Vagy amikor más not kefél.
- Úgy érti, gondolok-e arra, hogy vele szeretkezem?
- Igen. Ezt kérdeztem.
- De hiszen az vérfertozés lenne.
- Gondolni rá? Miért lenne az? A fantázia szabad és korlátlan. Én gyakran gondolok az apámra. Most is fogok, pedig maga lesz bennem. Tudja, mit? Amikor majd csináljuk, idonként maga is gondoljon közben Pannira. Képzelje azt, hogy a lányát dugja, nem engem. Jó, persze, neki sokkal nagyobb mellei vannak, tudom én… Az enyémek kicsik, hegyesek, az övé meg két nagy kerek alma. De talán így se leszek nagyon illúzióromboló.
- Maga nagyon szép lány, Réka. De nem körülményes ez a magázódás? Igazán pertut ihatnánk, van egy kis konyakom.
- Jó ötlet. Már éppen javasolni akartam, hogy ne az orgazmus alatt tegezodjünk össze.
Koccintottunk, megpusziltuk egymást.
- Szia, Réka!
- Szia! Mondd, Gábor, nem zavar, ha szókimondó vagyok?
- Eddig nem az voltál? Panni is elég szabad szájú mostanában, kezdem megszokni a gyurodést. Mit akartál mondani?
- Meg akarom dicsérni a faszodat. Folyamatosan merevnek látszik, pedig nem csak szexrol beszélgetünk. Ennyire izgató a szituáció?
- Sose voltam még nálam fiatalabb lány elott meztelenül. De még olyan se volt, hogy a no ruhában volt, én meg ruha nélkül.
- Éppen ez benne az izgalmas. Vagy ez célzás akart lenni? Vetkozzek?
- Ha megkérhetlek rá…
Réka bólintott és kibújt a kis sötétkék nyári ruhájából. Se köpni, se nyelni nem tudtam, ott állt elottem anyaszült meztelenül.
- Tetszem?
- Gyönyöru vagy. De most nagyon meglepodtem. Nem hordasz fehérnemut?
- Szép idoben ritkán. Mi a véleményed, milyen a testem?
- Fantasztikus vagy. Nem találok szavakat…
- Picik a melleim, inkább fiús alkat vagyok. Nem zavar, hogy szorös a pinám? A csupasz divatosabb.
- Nem, dehogyis, nagyon izgató.
- Kérhetek valamit?
- Persze. Bármit.
- Azt szeretném kérni, hogy basszál meg. Most, minél gyorsabban. Semmi elojáték, csak kúrjál. A második menet elott majd beszélgetünk, csókolózunk, szopok, nyalhatsz, de most nyomd belém a faszodat, és basszál karóba…
Réka hátat fordított nekem, elore hajolt, és hátranézve szólt rám:
- Na! Mi lesz már? Gyerünk! Érezni akarlak! Üres a pinám…
Megfogtam a csípojét, és elobbre lépve óvatosan belé nyomultam. Elobb lassan mozogtam benne, majd egyre gyorsabb ütemben dugtam, o pedig lihegve, sikongatva biztatott:
- Ez az, Gábor, férfiasan basszál! Nagyon jó a faszod. Fantasztikus vagy!
Igyekeztem minél tovább kitartani, de Réka olyan sürgetoen biztatott, hogy már majdnem belé élveztem, amikor megfordult, és felfeküdt az asztalra, hogy szembol is dughassam.
- Hová élvezzek? – kérdeztem tole újabb tíz perc elteltével, amikor már patakokban folyt rólam az izzadság, o pedig szinte nyüszített a kéjtol.
- Spriccelj a cicimre, és kend szét rajtam az ondódat!
Úgy tettem, ahogyan kérte, hörögve élveztem rá, és a keblére pumpált nedvekkel egész felsotestét be tudtam kenni. Fáradtan, kimerülten, de mosolyogva néztünk egymás szemébe.
- Gyere zuhanyozni!
Eddig csak basztunk, de a zuhany alatt valódi szeretkezés kezdodött. Szenvedélyesen csókolóztunk, Réka készségesen térdepelt le a kádban, hogy a farkamat szopja, én pedig igyekeztem ot viszonzásul olyan hosszan ujjazni és nyalni, hogy már az aktus elott is sorozatos orgazmusai legyenek. Kézen fogva futottunk be a szobába, ahol az ágyon hemperegve ölelkeztünk tovább.
- Most pedig játszani fogunk – nevetett Réka. – Csukd be a szemedet! Én vagyok Panni, és te a lányodat baszod, te pedig az apukám vagy, aki alig várja, hogy belém nyomhassa a faszát.
Bármilyen perverz volt az ötlet, nagyon élveztem a különös helyzetet. Sikerült magam elé képzelni Pannit, és amikor Réka keményen meredezo mellbimbóit szopogattam, még akkor is úgy rémlett, mintha a kamaszodó kislányom cicijét kényeztetném, valamikor 14-15 éves korában. Nem is tudom, hányféle testhelyzetet próbáltunk ki, de amikor Réka hirtelen rábukott a faszomra, hogy hosszú kortyokban benyelje a kilövello spermát, egy órán belül másodjára éreztem úgy: ennél boldogabb még sose voltam életemben.
- Jó volt, apu? – kérdezte Réka koncogva.
- Fantasztikus volt, kislányom – doltem hanyatt zihálva a boldogságtól és a kimerültségtol.
- Elmeséled Panninak?
- Mit – néztem rá csodálkozva?
- Hát hogy mekkorát basztunk. És hogy rá gondoltál az orgazmus alatt. Vagy inkább én mondjam el neki?
- Muszáj tudnia?
- Na hallod! O a legjobb barátnom. Neked meg a lányod. Nem titkolózhatunk elotte…
Nem túl meggyozoen bólogathattam, de Réka szenvedélyes csókjának a hatására végül mégis csak beleegyeztem, hogy ne titkolózzunk a lányom elott.