Posts Tagged ‘szextörténet’

A farkas fasza

péntek, március 18th, 2011

Piroska már nehezen mozgott a terhe miatt. Mindennapos volt. Társa, Farkas Szidomír, éppen élelembeszerzésen volt, és úgy gondolta, hogy elhozza a bábát, hogy vezesse le a szülést. A bába öt aranyért vállalta a kisdedek világra segítését. Megalkudtak és Szidomír előre kifizette őt, aztán elindultak az erdei házikó felé.
Piroska már erősen vajúdott és elfolyt a magzatvize is. Feltette a vizet a kályhára melegedni, aztán befeküdt a friss lepedőkkel áthúzott ágyba, így várva a bábát. Vajúdás közben átfutott elméjén élete fordulatot vett története.
Azon a ragyogó őszi napon kiskosarát a karjára véve, az édesanyja által megpakolt elemózsiával elindult a nagymama erdei házikója felé. Gyanús csend fogadta. A nagymama állig betakarózva feküdt az ágyában. Illendően köszöntötte, de csak rekedtes motyogás volt a válasz. Hozzá lépett és felhajtotta arcáról a dunyhát. Meglepetésére egy gyönyörű fiatal férfiarc nézett rá kéjsóváran. Kissé hátrahőkölt, majd megkérdezte tőle.
– Hát Te ki vagy?
– Én, egy vándorlegény vagyok és behúzódtam ide, ebbe az elhagyatott, üres házikóba éjszakára.
– Nem tudod, hogy hova tűnt a nagymamám? – kérdezte tőle ártatlan tudatlansággal Piroska. A farkas, mert, hogy ő volt a nagymama alteregója, imígyen válaszolt.
– A nagymamád, már az örök vadászmezőkre költözött: meghalt. Egy vadorzó lőtte le medve helyett…én már halva találtam rá a ház megett, el is temettem szegénykét. A vadászt pedig elkergettem.
– Ó, kedves fiatalember, hogy köszönhetném meg a hozzánk való jóságodat? Hoztam a nagymamának finom falatokat, felkínálhatom neked? – a farkas kéjsóváran jártatta tekintetét végig a hamvas szűz leányka arcán, testén és megszólalt.
– Ó, bájos leányzó elfogadom a kedvességedet – mondta, és felülve az ágyban, az ölébe tett kosárka tartalmát mind felfalta. Piroska látva, hogy a fiatal legénynek álcázott farkas némiképp elverve éhét, és nagyokat böffentve nyalogatta, valószerűtlenül hosszú, piros nyelvével kéjsóvár ajkait, megkérdezte tőle.
– Mivel tudnálak még megsegíteni deli legény?
– Hát, ami azt illeti, nagyon átfáztam az éjjel, ha mellém bújnál és megmelegítenél, gyöngyöm-violám, az jót tenne az egészségemnek – biztatta a farkas. Piroska, ártatlan tudatlanságában ráállt erre a karitatív cselekedetre és belegyezett, hogy mellé bújik. A farkas így biztatta.
– Vesd le ruhácskádat kisleányka, nem szeretném, ha összegyűrődne, mert mit is szólna az anyukád!
Piroska egyenként elkezdte levetegetni ruhadarabjait. Miután lehullott róla a pruszlik, a pöttyös szokna, a fehér karing is már csak egy bugyiban álldogált az ágy előtt. A farkas nógatva, megszólalt:
– Vesd le azt a kis ágyéktakaró bugyikát is, szeretném, ha egész testeddel megmelengetnél kis bülbül madaram. Piroska kibújt bugyijából is mellé bújt a farkasnak. A farkas rögtön átölelte, és elkezdte csókolni ajkait, hófehér hattyúnyakát, majd lejjebb a köldökéig. Közben hímvesszeje már ágaskodva kérte magának a részt. A lányka fölé guggolva felkínálta neki kőkemény dárdáját.
– Szopogassad drága kincsem ezt a finom nyalókát! – biztatta. Piroska, mit tehetett mást, elkezdte szopni ezt a hatalmas, piros fejűre duzzadó szex kígyót. Mikor már megjelentek az első harmatcseppek a farkas brámerjén, akkor, pozíciót váltva oldalra fordult Piroskával, és míg az hímvesszejét vallatta, az alatt ő meg hatalmas, recés nyelvével Piroska vérvörös szűzkelyhét vette munkába. Amikor már izzani kezdett, és vérrel telt meg a csiklója is, és megjelentek a kéj harmatcseppjei a csiklón, s kissé ráspriccelődtek a szőrös farkas nyelve, tudta, érezte a farkas, hogy most már cselekednie kell. Hirtelen pozíciót váltva, durván hanyatt lökte a szüzet és áttörve szűzhártyáját, tövig mártotta bele bíborlándzsáját. Piroska elalélt a fájdalomtól és kéjtől. A farkas hatalmas adag ejakulátumot pumpált be mohó hűvejébe és méhszáján át méhébe is juttatott egy-két hímivarsejtet.
– Juhhhuúj! Jajj, anyám! , nyögött a kéjtől a farkas hímlevével összekeveredő defloráció által okozott vérben fetrengő levegőért kapkodó Piroska. Aztán beleájult a kéjbe. Mire felébredt a bódító álomból, a legények álcázott vérfarkas, mert bizony egy vérfarkas tette magáévá a leányzót, úgy eltűnt, mint a kámfor. Egy levelet talált az asztalon: „kilenc hónap múlva, mikor eljön az órád, és elfolyik a magzatvized, megjelenek és segítem világra hozni közös gyermekeinket. Szidomír”
A bódult álom végetért, és újra, egyre szaporábban jöttek a göcsök. Ekkor léptek dobogása hallatszott, és megjelent a bába és a Szidomírnak álcázott vérfarkas. A szülés simán lefolyt. Két gyönyörű gyerekecskét hozott a világra Piroska. Egy kisfiút és egy kisleányt. Szidomír, alias, vérfarkas, ragaszkodott hozzá, hogy ő rágja el a köldökzsinórjukat. Ezáltal, amint elérik a felnőttkort mindketten vérfarkasokká válnak.
A bába bepólyálta a csöppségeket, és az anyjuk mellére fektette őket. Szidomír kikísérte a bábát. Amikor a ház mögé értek tépőfogait a bába nyaki ütőerébe vájta, és kiszívta életerejét. Az elaléltan hátra hanyatló bábaasszonyt még megerőszakolta, majd útjára engedte. Szidomír ettől kezdve békésen éldegélt szeretett nőjével, és gyönyörködött kis vérfarkas kölykei cseperedésében. Mert bizony igaz, hogy az idő múlásával még egy szakajtó kis vérfarkas csemetével örvendeztette meg őt Piroska. Boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Hátulról beakasztottam neki

szerda, március 16th, 2011

Akkor épp pincérnőként dolgozott, esti műszakban. Megadta a számát, délelőtt tíz körül csörögtem rá. A harmadik csengetésre vette fel és álmos hangon szólt. Elnézést kértem, de nyújtózkodva mondta: semmi baj, már ideje volt felkelnie. Mondtam, hogy szívesen segítenék az ébredésben, ezen elvihorászott olyan nyújtózó kismacskaként, éreztetve, hogy lenne hozzá kedve.
Mondtam, hogy nekem is lenne hozzá kedvem, hívjon meg egy kávéra és 20 perc múlva nála leszek.
-Komolyan idejöönnééél? – kérdezte huncutkodva, olyan hallhatóan szájszélt nyalogatva.
-Már indulok is – feleltem. A farkamat gyorsan megmostam és egyben lehűtöttem, és tényleg indultam. Meleg nyárelejei nap volt, a megadott cím előtt leparkoltam és rátelefonáltam.
Egy kis pántos semmiségben jött le. Az arcán még a párna gyűrődései, a kis cickók bökdösték a vékony ruhát. Alig köszöntünk egy ismerősnek járó sziát, a liftben is csendben voltunk, csak amikor beléptünk hozzá és nyikordult a kulcs a zárban akkor fordult felém. Kislányos filigrán teste volt, max. 160 magas, nagy zöld szemek, Angelina Jolit idéző szopásra szétnyílók ajkak. Egy kézzel átöleltem, az üdvözlő pusziból csók lett. A vékony nyári nadrágon keresztül érezte a vigyázban álló farkamat.
Az ajtótól még két lépésnyit sem jutottunk beljebb, az előszobában folyt az izgatás. Egyik kezemmel a kis kemény seggét markolásztam, a másikban még mindig az irattáskámat szorongattam. Táskát földre dobtam, cipőből kibújtam, ő kislányosan húzott a hálószobája felé.
A simára borotvált puncit gyorsan megtaláltam, ő a dákót vette kezelésbe, vagyis inkább szájalásba. Nem hagytam, hogy sokat szopjon, ráültettem hamar. A haját jobbra-balra csapkodva lovagolt.
Lemosakodtunk, közben feltette a kávét. A pici panelkonyhában meséltünk, kávéztunk. Nem volt kimondottan szép arcú nő, de a száj, a kis kurvás mosoly izgatóvá tette. A teste meg mint egy bakfisé. Elmondta, hogy a gyerekei nyári vakáción vidéken a nagyszülőknél, a pasija csak hétvégeken ér rá.
A csészéket kezdte elmosni, a kis ruhácska izgatóan libegett a seggén. Mögékerültem. Simogattam. Hagyta. A sliccem zippzárjának a hangja… Hátulról nyomtam be tövig, ő ráhajolt a pultra. A kávéfőző mellett, emlékszem. Már lábujjhegyre ágaskodott, nyöszörgött is kicsit, de nem lassítottam a tempón. Az a “most szétbaszlak” kéjes érzés kezdett elborulni az agyamon. Nyomtam rendesen, már folyt rólam a víz amikor jött a lövés. Pihegve rogytunk a kis konyhai hokedlire.
Nem ért rá minden nap, de a nyár nagy részében heti egy-két alkalommal délelőttönként meghívott kávézni. Ha szólt rögtön rohantam mint az eszelős.
A második alkalomkor azt mondta, a dugást hanyagoljuk mert az neki nem esik túl jól, mert fáj neki, hanem majd ő puszilgatja. Csak ennél nagyobb probléma ne legyen, gondoltam, de lehet, hogy mondtam is. A forgatókönyv ezután úgy alakult, hogy szó nélkül felliftezés, előszobában csókolózás, táska, cipő, nadrág elhagyása a hálószobáig, ott ő leguggol és leszop, de úgy rendesen. Kézzel kevésbé izgatta, de nyelvvel profin. Az volt a heppje, hogy amikor leszopta, lenyelte, és az utolsó cseppet is kiszívta, akkor befejezés képpen adott egy puszit a farkam fejére. Amolyan jól teljesítettél, vagy valami hasonló dicséret lehetett ez nála.
Pihenés gyanánt a konyhában kávéztunk, beszélgettünk, és ha jól alakult a búcsúpuszilkodás akkor a hokedlin még egyszer megismételte a mutatványt.
Ősszel elkezdődött a suli, ritkultak a kávézások, új pasit talált, még tavasszal volt pár délelőtti menet, de aztán kért, hogy ne keressem. Azért lehet felhívom a napokban. Forrás: Testimese

Norinaga Akira – Lótuszvirág

kedd, március 15th, 2011

Ott ültünk a nyitott ablak mellett. Valami pihe szállt a hajára. Leemeltem. A szeme megrebbent, a mosolya ellágyult. Szája megnyílt kissé. Remekül csókolt.
Halványkék selyem kimonója alatt nem viselt fehérneműt. Felsőtestének lassú mozdulatával maga emelte a tenyerembe a keblét. Keble pontosan beleillett a tenyerembe, s amint hozzáértem, feszessé merevedett. Tudtam, a melle ugyanolyan érzékeny, minta az öle. Megoldottam a kimonója övét. Enyhén hátrahajolva ledobta magáról a kimonót. Mellrózsája élénkvörössé vált, bimbója dagadozott. Ráhajoltam, nagyon gyengéden csókoltam. Tarkómon éreztem perzselő lehelletét, ujjai a nyakamra simultak. Lassan csókoltam, nyelvem a mellbimbójára tapadt. Remegés futott végig a testén. Kezem a másik mellére csúszott, annak bimbója is megmerevedett már. Minden ízében reszketni kezdett, hirtelen összerándult, önfeledt sikoly szakadt fel a torkából. Kiengedtem a számból a mellbimbóját.
– Elélveztél?
Suttogva kérdeztem. Csak a szeme intett igent. Öle alatt néhány csepp nedvesség csillogott a padlón. Kuncogva suttogott.
– Tudtam, hogy ez lesz. A bugyit már előre levetettem… Még szerencse.
Valahányszor elélvezett, nedvesség lövellt ki az öléből. Valamivel kevesebb, mint egy férfi magja. Különös tulajdonsága rettenetesen izgatott. Csókolni kezdtem a másik mellét, azzal is elélveztettem. Öle alá csúsztattam a kezem, jólesett érezni, ahogy a tenyerem megnedvesedik.
Mosolygott rajta.
Lefektettem az ágyra. Széttárta combját, hosszúkás, vékony ujjaival szétsimította szőrzetét. Nem dőltem rá még. Gyönyörködtem az ölében. Szeméremajkának széle sötét, majdnem barna volt, szemérme bíborszínben ragyogott. Lüktetett a halántékom, bolondos ötlet jutott az eszembe.
– Játszanál magaddal? Szeretném látni, hogyan csinálod…
Meghökkent kicsit, lehunyta szemét. Két ujjával közrefogta csiklóját. Egészen lassan simogatta. Kiszáradt a torkom a látványtól. Amikor a teste remegni kezdett, hüvelyébe nyomtam a mutatóujjam. Sikoltozott gyönyörűségében, kilövellt megint. Néhány pillanatig ernyedten pihegett. Hüvelyében hagytam az ujjam, nyelvemmel a csiklójához értem. Alig érintettem hozzá. Csiklója másodperceken belül mereven ágaskodott a nyelvem után. Lassan csókoltam a csiklóját. Csak a csiklóját. Amikor újra remegni éreztem a testét, lágyan végignyaltam a hüvelyét az ujjam felső része körül. A számban fogtam fel a cseppjeit.
Felsóhajtott.
– Nagyon értesz hozzám.
Hirtelen emelkedett fel az ágyon, kezébe vette a botom. Lágy volt az érintése. Megcsóválta fejét.
– Akkora lettél, hogy szinte félek tőled.
Szájába vett. Nyelvét végigfuttatta a farkamon. Lehelletfinoman futtatta rajta. Kevés ideig hagytam.
– Gyere…
Fölém ült, magába vett. Nem engedtem mozogni, leszorítottam, olykor hagytam billegni csupán. Ült a farkamon, és élveztem hüvelye pompás érintését. Széthúztam a szeméremajkát. Elértette, mit akarok, játszadozni kezdett a csiklójával. Izgatott a csikló merevsége, mély vörös színe. Felemelkedtem kissé, szába vettem a mellét. Úgy csókoltam meg a melle rózsáját, mint az imént a csiklóját. Abban a minutumban elélvezett. Lestem közben, hol járatja az ujját, amikor elönti a gyönyör. Lehanyatlott a keze. Hagytam kis ideig, hadd fújja ki magát, majd visszahúztam a kezét, vele nyittattam szélesre szemérmének nagyajkát. Csiklója ismét felduzzadt. Szemem sarkából lestem az arcát. Kitágult szemmel figyelte, hogyan játszadozom a csiklójával, s amint a teste remegni kezdett, halkan kibukott a száján:
– A mellem…
A másik mellét csókoltam meg. Öléből kicsapott a nedvesség, teste összerándult. Ellankadt megint. Felsóhajtott.
– Most elszívnék egy cigit…
Az éjjeli szekrényben hevert néhány cigaretta. Nem hagytam, hogy leszálljon érte. Addig nyújtóztam, amig végre elértem egyet. Meggyújtottam. Nagyot szippantott belőle, messzire fújta a füstöt. Mosolyogva nézett. Ölével ösztönösen kezdett mozogni. Leszoritottam a tomporát.
– Ülj csak, nem mozogj…
Rekedtes volt a hangom. Félig lehunyta pilláját. Teste mozdulatlanul tapadt hozzám, hüvelye moccant csupán.Megszorította-eleresztette a farkam. Lassan, számítóan csinálta. Olykor-olykor szippantott egyet, aztán megfeledkezett a cigarettáról. Szorításai meggyorsultak. Testén végigfutott a remegés, mozogni próbált. Nem hagytam, egyre erősebben szorítottam a tomporát, hogy csak a hüvelyével mozoghasson. Hirtelen rándult össze a teste, hüvelye valósággal görcsölt, présként szorított magába. Feszítettem belé a farkam, ahogy csak tudtam. Önfeledten sikoltozott, csatakossá lövelte az ölem. Eldőlt rajtam, haja az arcomba hullt. Hirtelen emelte fel a fejét.
– A cigi… Elvetted az eszem. Jó, hogy nem égettelek meg!
A csonkot odahajította a hamutartóba. Tündöklően csillogott a szeme. Rám hajolt, suttogva kérte:
– Gyere hozzám hátulról.
Négykézlábra állt, szétsímította szőrzetét. Jobbjának gyűrűs és és középső ujja közé fogta csiklóját. Lassan csúsztattam a farkam a hüvelyébe. Tövig magába vett, most ő nem engedett mozogni. Csiklójával játszott, hüvelyével meg-meg szorította a farkam. remekül csinálta. Rásimultam a hátára, tenyerembe akartam venni a mellét. Elhúzta a kezem, suttogott.
– Ne még…
Gyönyörű tompora volt. megcsodáltam a két ülőgumó közötti völgy ívét, meg kellett simogatnom. Véletlenül értem a végbélnyílásához. Megremegett tőle. Megnedvesítettem az ujjam, óvatosan nyitottam szét. Majd olyan könnyen fogadott be ott is, mint ahogy a farkam bevette a hüvelyébe. A farkammal meg se próbáltam mozogni. Csak az ujjam mozgattam, lassan, óvatosan.Csöppet feljebb emelte tomporát, hogy jobban hozzáférjek. Hüvelye megint présként szorította a farkam. Artikulátlan hangok törtek fel torkából, ismét elélvezett. Elnyúlt alattam, mint akit leütöttek.
Nem akartam ráfeküdni. Könyökömre támaszkodva hajoltam fölé. A farkam nem vettem ki a hüvelyéből. Hosszúnak látszó ideig hevert aléltan. Lassacskán eszmélt, fejét felemelve visszanézett.
– Te még nem is élveztél…
– Élvezlek.
Ajka körül mosoly játszott.
– Így akarod?
Nem úgy akartam, de nem mondtam meg neki. Ráereszkedtem, tenyerembe vettem a mellét. Amint hüvelye ismét iszamossá vált, kivettem hüvelyéből a farkam. Csodélkozva kapta hátra a fejét. Elnevettem magam.
– Ereszkedj rám…
Fölém térdelt. Megfogta a farkam, néhányszor csiklójához dörzsölte. Csiklója lassan fölmerevedett, akkor odébb toltam a kezét.
– Alul vegyél be.
Meglepődött kicsit. Tátova mozdulattal igazította a farkam az alsó nyílásához. Nagyon lassan, centiméterről, centiméterre eresztette magába. Tágra nyitotta szemét. Arca meglepetést tükrözött. Amikor egészen befogadott, egy pillanatra lehunyta pilláját, lágy hangon megszólalt.
– Furcsa…
Láttam rajta, nincs ellenére a dolog.
Megkértem, húzza szét a szeméremajkát.
Balkezemmel a csiklóját simogattam – éppen csak le-lenyomtam, egészen gyengéden. Hamar harmatos lett, akkor bevittem az ujjam a hüvelyébe. Szinte mindjárt elélvezett. Hosszan élvezett, perceken át vonaglott, sikoltozott, végül kirántotta az ujjam a hüvelyéből. Végigzuhant rajtam, levegő után kapkodott. A farkam még benne volt, és ő megcsóválta fejét.
– Hogy te miket kitalálsz… Most már sehol se vagyok szűz!
– Elég hosszú ideig voltál az, nem? Miért nem szóltál, hogy ennyire érzékeny vagy alul? Mosolygott.
– Azért férfi a férfi, hogy kitalálja.
Óvatos mozdulattal megemelte tomporát, kicsúsztatott magából. Lekuporodott mellém. A farkam nézte, átkulcsolta ujjaival. Nagyon lágyan ért hozzá, végigsimította néhányszor. Gyengéden csinálta, a bőr alig moccant a farkamon a keze nyomán. Aztán fölé hajolt, ajkát érintette a makkomhoz. Finoman érintette hozzá, és nagyon-nagyon lassan. Szinte alig mozgott az ajka. Makkomon éreztem a lehelletét. A lehellete is izgatott. Olyan simogatónak hatott, mint az ajka érintése. Legszívesebben belenyomtam volna a szájába a farkam. Hátrahajolt kissé, kezét a farkam tövére illesztve, szemlélgette. Megint ráhajolt, nyelvével simította át a makk bőrét. Lágyan, gyöngéden simította át. A farkam ágaskodott, megmeltem a derekam, ő azonban felütötte a fejét.
– Maradj. Nem fogsz gyorsan elélvezni.
Búgott a hangja. Lehunytam a szemem.
Ajka közé fogta a makk peremét, gyengéden meg-megszorította. A nyelvével később ért hozzá, rá-rá simított vele, aztán csókolni kezdte. Csigalassúsággal csókolta. Csak a makkot. Jobbját a farkam alá csúsztatta, tenyerébe vette mindkét golyómat. A melle után nyúltam, de elhúzta. Bocsánatkérően suttogott.
– Most ne izgass fel…
Újra a makkom csókolta. Csigalassúsággal, csak a makkot. A szívem a torkomban kalapált, a halántékom lüktetett. Nyelve hirtelen szaladt meg, végigfutott a farkamon. Egy pillanatra csupán, talán azért csak, hogy, benedvesítse. Ismét a makkom vette kezelésbe. Árnyalatnyival erősebben fogta ajka közé, valamelyest a csókja is erőteljesebb lett. Nagyon kicsit lett erősebb.
Megadtam magam. Lehunyt szemmel élveztem a játékát. Nyelve másodszor, harmadszor is végigcsókolta a farkam teljes hosszát.
A testem merevre feszült. A halántékom dobolt. Fel-felnyögtem. Sokára szánt meg. Hüvellyé formálta száját, rátapadt a farkamra. Ahogy csókolta, meg-megszívta közben.
Felkiáltottam. Fel kellett kiáltanom. Elöntött a gyönyör.
Nagy kortyokban nyelte a magvam. A szája még mozgott a farkamon, már valósággal fájt az érintése. Összerándultam.
Kiengedte szájából a farkam, elnyúlt mellettem. Önfeledten öleltem át, hallgattam a szuszogását. Sokára mozdultam meg, ajkamhoz vontam a kezét.
– Köszönöm.
Könyökére emelkedett, félrehajtotta kissé a fejét. Haja előrelibbent, eltakarta fél arcát. Meghitt hangon suttogott.
– Felizgattál, pedig nem akartam… Kicsókolsz majd?
Ki kellett mennem. Amikor visszatértem a szobába, combját széttárva, hanyatt feküdt az ágyon, cigarettát szívott. Leültem az ági szélére. Elém tartotta a cigarettát. Megszívtam. Ő kuncogott.
– Mindig újra felizgulok tőled… Ez miért van? Különösen dús, meglepően hosszú fekete szőrzet borította ölét magasan, a hasa aljáig. Itt-ott egy-egy ezüstös szál vegyült közé. Ujjaimmal beletúrtam. Mosolyogva nézte, szippantott a cigarettából.
– Előbb szívjuk el.
Otthagytam a kezem az ölében. Azon tűnődtem, hogy én is mindig újra felizgulok tőle.
Rendhagyó viszonyunk volt. Sose beszéltünk róla. Soha nem is mondtam neki, hogy szeretem. Egyedül nevelte két lányát, a férje otthagyta. Én azután ismertem meg. Ügyesen kezelte az ecsetet, selyemképek festéséből, eladásából élt. Főleg amerikai turistáknak árusította őket, egy szálloda mellett, az utcán. Megakadt a szemem a kezén, aztán rajta. A nőkön valahogy megérezni, ha kielégítetlenek. Arca nem volt szép, de kedvesnek látszott. Csillogó szemmel nézett vissza. Kertelés nélkül adta tudtomra, hogy tetszem neki. Mindjárt hozzá is tűzte, hogy van egy állandó kapcsolata, amelyet semmiképp nem kíván kockára tenni, egyrészt mert biztos támaszt jelent a számára, másrészt azért sem, mivel a férfi becsületes ember, nem kívánja megsérteni a hiúságában. A két ok miatt csak hébe-hóba kereshetem fel, mégpedig minden esetben előzetes megbeszélés szerint. Mosolyogva replikáztam, hogy én sem jelentem be a feleségemnek: összeakadtam egy kedves teremtéssel. Egyszerre nevettük el magunkat, s néhány nap múlva szerét ejtette, hogy felmehessek hozzá. Olyan természetességgel adta nekem a testét, mintha évek óta ismertük volna egymást. Hálás volt a gyönyörért, mint mondotta, ritkán részesedett benne. Valahai férje is, jelenlegi szeretője is a saját élvezetével törődött csupán. Ámuldoztam a szavain, számomra érthetetlennek tűnt fel, amit mondott. Pompás nő volt. Ha kissé odafigyelnek rá… Szerencsémre nem figyeltek oda. Mindkét gyermeke tíz esztendő felett járt, de a keble különösen kivételes fokú érzékenységét én fedeztem fel a második pásztoróránkon. Arra is én vezettem rá, hogyan mozgassa külön – testétől függetlenül – a hüvelyét. Két gésalyócskával ajándékoztam meg. Számomra furcsa volt, hogy nem ismeri ezeket az egyszerű eszközöket, s hitetlenkedve hallgatta a használati utasítást: tolja fel mélyen a hüvelyébe, és próbálja megtartani benne hosszabb időn át, napi teendői végzése közben is. Meglepően rövid idő alatt csodálatos jártasságot szerzett vele, s tudományával sikerült teljesen lekötnie állandó partnerét. Számomra – hosszú ideje már – akkor tette szabaddá magát, amikor csak rnegkívántam. Engem is meglepett, hogy most, ennyi idő után, újabb érzékeny pontjára találtam rá az alsó nyílásán. Sajnáltam, hogy nem előbb. Amint mindez az eszembe tolakodott, nem álltam meg kérdés nélkül.
– Használod még a gésa-golyókat?
– Elpirult, pillanatra lesütötte a szemét.
– Olyankor, ha sokáig elmaradsz. Akkor igen… Berakom őket, és csakhamar elélvezek anélkül, hogy magamhoz nyúlnék. Amióta megvannak a golyók, nem nyúltam magamhoz nélküled. Veled más… Ha előtted játszom magammal, mindig az az érzésem, hogy téged izgatlak…
Hirtelen harapta el a folytatást. Nevetős arccal tette hozzá:
– Előtted kifejezetten kívánom simogatni magam odafent. Amikor nézed, sokkal jobb, mint máskor szokott lenni. Nem tudom, miért?
Kioltotta a cigarettát a hamutartóban.
Ujjaim önfeledten játszadoztak a szőrzetével.
Odavetette pillantását, sugárzott a szeme. Ölére hajoltam. Nem használt illatszert, természetes illata viszont bódított, sajátos illattá vegyült az én testem szagával. Jólesett beszívni. Ujjaimmal szétfésültem buja szőrzetét. Hüvelyének illata még erőteljesebben csapott meg. Kitágult, reszketett az orrcimpám. Éreztem, nézi, ahogy nézem. Ráfeledkeztem tojásdad alakú nyílására. Felette a csiklója lassan-lassan meredezett, halvány rózsaszínűről vörösre változott. Elmosolyodtam: pontosan olyannak látszott, mint egy miniatűr hímtag. Gyönyörűnek találtam, és élveztem, hogy a szemem láttára peckesedik. Megérintettem a nyelvem hegyével, kissé megbillegettem erre-arra. Ennyi hiányzott hozzá, hogy kimerevedve haragosvörös színt öltsön. Izgatott a látványa. Úgy fogtam óvatosan az ajkam közé, mint az imént Lótuszvirág vette ajka közé a farkam makkját. Éppen hozzáértem csak. Vártam, hogy benyirkosodjék, akkor eresztettem rá a nyelvem. Röpke csókban fürdettem, aztán ajkam közé szíva gyengéden megszorítottam. Egy pillanatra csak.
Lótuszvirág hatalmasat sóhajtott.
Nyelvemmel körbetapogattam a csiklóját. A hegye különösen izgatott. Hirtelen engedtem ki a számból. Nyelvem végigsiklott a hüvely teljes hosszában a nyílás mindkét partján, le az alsó nyílásáig. Belecsókoltam az alsó nyílásába, majd visszafelé haladva a hüvelye közepébe. Hegyes-keményre nyújtottam a nyelvem, körültapogattam a hüvely bejáratát. Ezt is hirtelen hagytam abba, ajkam közé kaptam a csiklóját, fogtam csupán, némelykor ráengedtem a nyelvem, olykor meg is billegettem a nyelvemmel. Kezemmel szélesebbre húztam szét a szeméremajkát, hogy a hüvelye jobban feszüljön.
Pihegve szedte a levegőt. Keze a farkamhoz tévedt. Ujjai átfonták a farkam, gyengéd mozdulatokkal meg-megszorított.
Megint végigsiklottam a hüvelyén, az alsó nyílásáig. Most ott merevítettem hegyesre a nyelvem. Nyögdécselve élvezte, hogy a nyelvein a záróizmát feszegeti. Eleresztette a farkam, mindkét kezével széthúzta a tomporát. Nyelvemmel körültapintottam alsó nyílásának bejáratát, mint az imént a hüvelyét. Hosszabban időztem rajta, mint a hüvelye bejáratán, közben ujjam közé vettem a csiklóját. Halkan kérlelt.
– Ne még… Csak ott alul…
Lassan csináltam, nagyon lassan. Mindkét keze a tomporára feszült. Ujjai egyre közelebb csúsztak alsó nyílásához, úgy húzta szét a nyílást, mint a szeméremajkát szokta. Belefeszítettem a nyelvem. Altestét kimerevítette, visszafojtotta lélegzetét. Lágyan, hosszan rácsókoltam a nyílására, majd ismét merevre nyújtottam a nyelvem. Lélegzete felgyorsult. Nem akartam, hogy hamar elélvezzen. Az járt az eszemben, minél tovább nyújtom el a gyönyörét, annál jobb lesz neki. Megint rácsókoltam a nyílására, valamivel hosszabban, mint az előbb. A merev nyelvem várta, suttogva bukott ki a száján:
– Ne kínozz… Csak úgy, mint az előbb…
Teljesítettem a kívánságát. Örültem, hogy a gyönyör újabb forrását fedeztem fel rajta. Öle remegni kezdett, aztán egész testén végigfutott a remegés. Felsikoltott. Nem hagytam abba, tovább feszegettem a nyílását. Valósággal görcsbe rándult tőle. Keze lecsúszott a tomporáról, ernyedten ejtette maga mellé, pihegve kapkodott levegő után. Még lágyan rácsókoltam a nyílására. Már elhagyta a heve, tűrte csak.
Felemelkedtem kissé, könyökömre dőltem. Néztem az ölét. Csatakos volt, csiklója parányivá töpörödött, pasztellszínt öltött. Megsimogattam a szőrzetét.
Ő is felemelkedett, megrázta fejét.
– Önző voltam, ne haragudj…
– Jó volt?
Sugárzott a szeme, biccentett csak. Ágaskodó farkam után nyúlt, ujjaival végigcirókálta. A hangja meghitten csendült.
– Heveredj le és engedd el magad.
Alám csúsztatta tenyerét, kissé megemelte a zacskóm. Lágyan fogta. A nyelvével is lágyan illette. Végigcsókolta, fokról fokra haladt felfelé. A farkam tövén széthajtotta a szőrt. A farkam tövét csókolta. Finoman csókolta, alig ért hozzá a nyelvével. Lágy érintése különösen ingerelt, vártam, hogy feljebb és feljebb csúsztassa a nyelvét. Nem siette el. Körülbelül a feléhez érve két ujjával átfont, óvatosan visszahúzta a farkam bőrét, szabaddá tette a makkom. Milliméterről milliméterre nyaldosta meg a farkam, egészen fel a makk pereméig. A makkot hirtelen fogta be szájába, nyelve végigfutott a kupoláján, s rögtön elengedve kapta ajka közé. Nem érintette meg a nyelvével, tartotta csupán az ajka között.
Kerekre tágult szemmel bámultam, ahogy csinálja. Tekintetünk összeakadt. Perzselt a pillantása. Láttam rajta, hogy ismét felizgult. Nem kérdeztem meg. Jobbommal magam felé húztam mindkét combját. Elértette. Anélkül, hogy a farkam kiengedte volna az ajka közül, átvetette lábát a mellemen.
Csiklója már ismét merevre duzzadt, különös izgató illatot árasztott. Ajkam közé vettem, ugyanúgy, ahogy ő fogta ajkával a makkom. Éreztem, hogy beleborzong.
Széthúztam a szeméremajkát.
Utólag jöttem rá, hogy pontosan követtem az ő szájának mozdulatait. Ösztönösen követtem. Ugyanúgy csókoltam végig a hüvelyét, mint ő a farkam.
Ugyanúgy tartottam ajkam között a csiklóját, mint ő makkom. A mozgása ütemét is átvettem. Amikor gyorsabbra váltott, én is gyorsítottam, amikor lassított, én is lassítottam. Egyszer-egyszer elengedett, néhány pillanatig nézte a farkam. Olyankor én is elgyönyörködtem hüvelyének-csiklójának látványában. Amikor nyelvemmel a hüvelye nyílását feszegettem, éreztem, hogy ugyanúgy meg-megszorítja hüvelyét, mintha a farkam járna benne, s ajka erősebben tapad a makkomra. Ha ráeresztettem a nyelvem a csiklójára, ő is csókba fürösztötte a makkom.
Úgy éreztem, mintha valami lassított felvételt néznék, miközben magam is részese vagyok a filmben történteknek.
Elengedett ismét. Én is elvettem az ajkam a csiklójáról. Arcához szorította a farkam. Nagyon halkan szólalt meg.
– Nem bírom tovább… A mellemre engeded majd?
Szó nélkül vettem vissza ajkam közé a csiklóját, megbillegettem a nyelvemmel. Tudtam, hogy ezt a mozdulatot különösképpen kedveli. Megborzongott tőle. Lassan-lassan billegettem a csikló hegyét. Lélegzete felgyorsult, egész testében megremegett. Artikulátlan hangok törtek fel a melléből. Hosszan élvezett, sokáig lövellte a nedvét. Hirtelen kapta el a számról a csiklóját, felült.
– Engedd rám…
Feltérdeltem. Közelebb csúszott hozzám. Kevés nyállal megnedvesítette melle rózsáját, odaillesztette hozzá a farkam. Suttogva kért.
– Húzd vissza…
Értettem, mit akar. Balkezemmel leszorítottam farkam tövén a szőrzetet, jobbommal visszahúztam a bőrét, amennyire csak tudtam. Ő baljának tenyerével átfonta a farkam tövét, lassan, körkörösen mozgatta a makkom a mellbimbója körül. Jobbjának megnedvesített ujjai fürgén száguldoztak fel-alá a farkamon, mint valamilyen fuvolás a hangszerén. Alig-alig érintettek, csupán a makkom karimáján simultak szorosan a bőrhöz. Izgatott, ahogy csinálta, s még annál is jobban izgatott, hogy kitágult szemmel nézte. A farkam hegye nyirkossá-csuszamlóssá vált – akkor meggyorsította ujjait, szaporábban simította makkom karimájához.
Lihegtem, a testem megfeszült. Az utolsó pillanatokban ujjainak simogató érintését enyhe szorítás kísérte. Úgy éreztem, kiszakad a bensőm a gyönyörtől, felkiáltottam. Nem hagyta abba. A testem görcsösen összerándult, szinte elaléltam.
Ő kissé hátrább vonta mellét, leste, ahogy a magvam odafreccsen a mellrózsájára, végigcsorog a keble alján. Keze újra és újra lövellésre ingerelt.
Az utolsó cseppig kifejte a magvam. Akkor engedte ki ujjai közül a farkamat, amikor minden porcikámban reszkettem. Tenyerével végigkente bőrén a magvat. Elhanyatlott az ágyon, magához ölelt.
Hevertünk egymás mellett, mint a szélütöttek. Lótuszvirág az órájára tekintett, szemöldöke megrándult. Tudtam, a társát várja.
Sietve öltöztem. Kikísért, az ajtóban sejtelmesen mosolygott.
– Menj most már… Sokára kerülsz elő ismét?
Hát lehet ilyen nőnek ellenállni?

Takarítónő

kedd, március 15th, 2011

Alig múltam 16 éves, amikor kollégista voltam Budapesten. Mint a legtöbb kamaszt engem is hajtottak a hormonok, és mivel még nem volt lánnyal „dolgom” rendszeresen maszturbáltam a kollégium férfivécéjében. Egy igen hideg márciusi nap volt, úgy látszott, hogy a tél nem adja könnyen meg magát, ezért még kabátban kellett elmennem a suliba, ahol egy érdekes eset történ meg velem. A napom szokásosan kezdődött, lespanoltam a skacokkal az első óra előtt, majd kezdetét vette a tanítás. A matek óra volt a kedvencem, hiszen ezt az órát a suli legcsinosabb üdvöskéje tartotta. A matek tanárnő felé minden fiú osztálytársam igen nagy érdeklődést mutatott, hiszen hosszú szőke hajával, bájos mosolyával, valamint extra méretű tüdejével a pornóiparban sem halt volna éhen… Úgy az óra közepe felé járhatott, amikor elkezdtem fantáziálni arról, hogy milyen is lehet ruha nélkül a mi kis matek tanárunk.
Kisvártatva azt is elképzeltem, hogyan tudnám boldoggá tenni. Ekkor, mint derült égből a villámcsapás hallom, hogy búja ajkai a nevemet formázzák. Pechemre kihívott a táblához, hogy oldjam meg a következő kétismeretlenes feladatot. Igen ám de, csak amikor reflexszerűen felpattantam, akkor érzékeltem, hogy az elmúlt percek fantáziálása nem hagyta hidegen altestemet! Nem volt mit tenni, nem volt visszaút felálltam ráadásul „négyzetesen” akkor már ki is kellett mennem a táblához. Persze az osztály fiú tanulói sem hagyták szó nélkül mini-metamorfózisom, és hangos bekiabálásokkal juttatták el a szőke Nőisten felé a legújabb információkat. Éreztem, hogy soha nem látott pír önti el arcomat, és hogy legszívesebben egy teljesen más bolygón lennék, nem pedig itt összezárva 18 rajtam röhögő kamasszal, no meg persze sexi tanáramazonnal. Az a pár perc számomra gigászi órákká nőtte ki magát, de hát nem volt mit tenni, miután megoldottam a példát még mindig peckes férfiassággal visszahúztam a helyemre, s nem mertem a tanárnő szemébe nézni.
Na ezt most jól megkaptam legalább egy izmos hónapig én leszek a fő téma az osztályban. A tanításnak korán vége lett ezen a hideg napon, én pedig a történtektől még mindig egy kicsit összezavarodva mentem vissza a koleszomba. Mivel még igen korán volt én értem vissza elsőnek a koleszba, ledobtam a tatyómat a szobámba az ágyam mellé, és magamban átértékeltem a történteket. Ahogy felidéztem a tanárnőm karcsú alakját ismét merevedésem támadt, de szerencsémre, most egyedül ért az erekció. Elképzeltem hogy négykézláb áll előttem, én pedig nyögve döfködöm kéjbarlangját. Gondoltam jobb híján kimegyek a mellékhelységbe és „játszok egy kicsit a bohóccal”. Így is tettem. Mivel tudtam, hogy a többi kollégista csak több mint két óra múlva várható, teljesen átadtam magam a jobbom nyújtotta élvezetnek. Gondolatban megint elképzeltem, hogy a tanárnőm anyaszült meztelenül áll előttem, és én azt teszek vele, amit akarok.
Már-már a csúcs felé közeledtem, amikor megtörtént velem a nap második szerencsétlensége: Letolt nadrággal állok a kollégium férfivécéjében, amikor rajtakap a kolesz fiatal takarítónője. Hát igen vele tényleg nem számoltam. Arcomat újból elönti az ismerős vörösség próbálom rejtegetni falloszom, de mihaszna. A lány meg csak áll és néz. Meglepődést, zavart és kíváncsiságot olvasok le arcáról. Az egész nem lehetett több öt másodpercnél, persze én többnek éltem át. A takarítólány sarkon fordult, majd sietős léptekkel távozott. Nem tudom, hogy miféle perverzió fogott el ebben a pillanatban, de gondoltam egyet, rendbe raktam magamat, és a lány után szaladtam. Tudni kell a mi kis takarítónkról, hogy most kezdett el itt dolgozni a koleszba januárban, és minden fiú elkapná őt, egy pásztorórára, hiszen a munkaruha alól ki-ki szokott villanni farmerruhás formás kis popsija, a mi legnagyobb örömünkre.
Cirka ötven méter múlva utolértem őt, majd így szóltam hozzá:
– Ugye nem mondod el senkinek, hogy mit láttál, tudod ez nekem nagyon kellemetlen. A legnagyobb meglepetésemre ekképpen felet:
– Nem mondom el egy feltétellel. –No és mi lenne az? Kérdeztem egyre nagyobb kíváncsisággal.
– Gyere velem, és megtudod. Mondta, majd megengedett felém egy kaján mosolyt, amiből én azt a következtetést vontam le, hogy a mai napom nem lesz egyszerű. Fogta a kis partvisát, és elvitt engem a takarító helyiséghez, amihez csak neki volt kulcsa, Bementünk, majd belülről bezárta az ajtót. Vadabbnál vadabb gondolatok járták át agyamat, persze féltem is egy kicsit, vajon mi lesz ennek a vége. Amikor már végre meg akartam kérdezni, hogy mi az-az egy feltétel megszólalt:
– Nem mondalak el senkinek, ha befejezed azt előttem, amit félbehagytál.
Hát mindenre gondoltam, csak erre nem. Megpróbáltam beadni neki, hogy szó nem lehet ilyesmiről, de ő hajthatatlan volt. Azt mondta, hogy még sohasem látott fiút önkielégítés közben. Nem is fogsz mondtam magamban, persze paráztam attól, hogy beköp a nevelőtanároknál. Egy feltétellel teszem, ha te is simogatod magadat közben, ott, ahol neked a legjobb! Bekapta a horgot, legalábbis úgy gondoltam, amikor láttam, hogy kezdi kigombolgatni a kopott kis köpenyét, és engedni láttatja formás idomait. Nem könnyen indult be a dolog, hiszen még én sem csináltam ilyet, és elég hülyén éreztem magamat a szituban. Bezzeg ilyenkor meg nem akar megkövülni az, aminek meg kell! Ahogy teltek a percek szép lassan lekerült rólunk a ruha, és mind a ketten neki kezdtünk saját magunk izgatásába. Ő tőlem mintegy másfél méterre ált, és gyenge fényben is egyből kiszúrtam igényesre fazonírozott puncusát.
A helyiség kicsi volt mégis távol volt tőlem a lány, hiszen minden vágyam az volt, hogy megérintsem őt, de féltem a reakciójától. Nem akartam, hogy túlságosan mohónak tartson: A kisujját nyújtotta, de nekem az egész karja kell. Az idő sebesen rohant, mi pedig kezdtük átadni magunkat az élvezeteknek. Miközben punusát kívülről csikizte jobb mutatóujjával, bal kezével a mellbimbóit kezdte el morzsolgatni, melyek szemmel láthatólag beton kemények voltak. Tudtam, hogyha ilyen iramban folytatom a hokizást, akkor úgy járok, mint az egyszeri postás, aki idő előtt kézbesült. Ezért lassítottam a tempón és egyre csak gyönyörködtem a látványban. Eleinte csak halk egész mélyről jövő zihálást hallatott, majd egyre erősödő kéjes sikolyokat is megengedett magának ez a kis bestia.
Nekem sem kellett több, egyszerűen sokkolt a látvány, ahogyan először csak egy, majd végül már két ujjával tömte be tátongó punciját, mindezt pornófilmre emlékeztető cuppogással kisérve. Hát igen, nem bírtam tovább, és egy utolsó megsemmisítő húzással eljutottam az áhított orgazmusig, ő meg csak egyre gyorsított a tempóján, ami eddig sem volt valami lassú. Nem sokkal azután, hogy forró spermám a poros takarítószereken landolt, ő is elélvezett egy nem egyszerű sikoly keretében. Remegő térdekkel, és lankadozó farokkal próbáltam arra kérni, hogy vegye el a szüzességemet, de ő csak kinevetett, és azt mondta, hogy nem lehet, mert neki van barátja, és ő nagyon szereti. – Szépen állunk. Mondtam neki egy kicsit bosszúsan. –Ezt mondhattad volna egy kicsit korábban.
Végül felöltöztünk, és elváltunk egymástól azzal a megállapodással, hogy az itt történtek, csak ránk tartoznak és senki másra. Ezután többször próbáltam őt megkörnyékezni, de mindig elutasított valami gyenge kifogással. Egy kicsit bántott a dolog, hogy ennyire levegőnek néz ezek után, de hát hálás lehetek a sorsnak ezért a nem mindennapi élményért. A suliban nem is voltam akkora téma, csak a tanárnőn vettem észre, hogy egy kicsit mintha máshogy néz rám azóta a „feláll”-ásom óta. A történethez tartozik, hogy ez a matek tanár még egy évig tanított, de soha többet nem hívott ki a táblához felelni. Azóta eltelt hat év, és a takarítólány férjhez ment ahhoz a barátjához, akivel akkor járt. Ez volt életem első szexuális élménye, nem valami nagy szám, de higgyétek el nekem hatalmas lendületet, önbizalmat adott későbbi felnőtté válásomhoz.

Kellemes utazás

vasárnap, március 13th, 2011

Az utolsó heteket töltöttük a főiskolán, és ezek a hetek a vizsgák hetei voltak. Mindenki teljes erejével a tanuláson volt, de e mellett a diákok égtek a vakáció lázában. Arról beszéltek a baráti társaságok, hogy ki mit fog csinálni a nyári szünetben és merre fog utazni. Voltak, akik a szüleikkel készültek hosszabb nyaralásra, mások a barátaikkal készültek elutazni, és akadtak szép számmal olyanok is, akik a kedvesükkel tervezgettek közös programokat. Én pont egy ilyen réteghez tartoztam.
Nagyon régóta készültem már rá, hogy végre találkozzam vele. Sajnos eddigi kapcsolatunkat csak az internettel tudtuk életben tartani, de mindketten tudtuk, hogy ez a nyár már mindent meg fog változtatni. Több, mint négy évnyi tartós ismeretség után mindketten nyugodtan bevallhattuk, hogy szeretjük egymást és a jövőt mindketten közösen képzeljük el. Ezzel a tudattal minden napomat egyre izgatottabban éltem meg, hiszen a tanításnak július elejére tették a végét, melyhez már nagyon közel éreztem magam. Úgy terveztem, hogy amint vége a vizsgáknak azonnal utazom Miskolcra, hogy végre beteljesedhessen szerelmünk.
Gyorsan eljött az utolsó hét, melyen nekem már nem volt dolgom, mindösszesen a vizsgáim eredményét vártam. Csütörtökre esett a nap, amikor minden bekerült az indexbe és bátran kijelenthettem, hogy vége az iskolának, itt a nyár, az én nyaram. Délelőtt minden fontosabb dolgomat elintéztem és már csak annyi volt hátra, hogy becsomagoljak a táskámba, és szóljak a Kedvesnek, hogy másnap megyek. Délután kettő felé járhatott az idő, amikor kaptam a válasz e-mailt, hogy neki még aznap fel kell utaznia Pestre, így ha nekem is megfelel, akkor másnap utazhatunk együtt. Ettől a lehetőségtől nagyon izgatott lettem és azonnali válaszban megírtam neki, hogy nekem nagyon is megfelel az ötlet,majd tudtára adtam,hogy mikor fogok felérni a városba, és hogy hol találkozzunk. Ezután már tulajdonképpen semmi dolgom nem volt, csak várni a következő napot és az utazást. Két hetet beszéltünk meg, amit Kedvesemnek is könnyű volt elintéznie, mert egyszerre kivette minden szabadságát, hogy együtt lehessünk zavartalanul. Este alig bírtam elaludni, éjfélig csak forgolódtam az ágyamban, de aztán valahogy sikerült álomba szenderülnöm.
Reggel az óra csörgése előtt negyed órával ébredtem fel. Mikor kinyitottam a szemem, azonnal mosolyogni kezdtem, és hangosan azt mondtam:
– Végre! Ez itt a mi napunk!
Majd felkeltem és kivonultam a fürdőbe. Kellemes langyos vízzel lezuhanyoztam, majd szépen rendbe tettem a hajamat és már csak a ruha választása maradt hátra. Nem tudtam, hogy mi lenne a legideálisabb viselet, végül miután tájékozódtam az időjárás felől, arra az elhatározásra jutottam, hogy egy könnyű anyagból készült szoknyát és hozzá egy kellemes, ugyancsak könnyed anyagú blúzt veszek fel. Így is lett, a barna szoknya és hozzá az égkék blúz nagyon jól illett egymáshoz. Ehhez pedig egy egyszerű fekete, magas sarkú szandált vettem fel. Ahogy megnéztem magam a tükörben igazán szépnek, csinosnak tartottam magam. A hajamat egy nagyobb csattal tűztem fel, a fülembe két kis pontfülbevalót tettem, néhány ujjamra gyűrűt húztam, a nyakamba pedig feltettem a két kedvenc láncomat. Készen is álltam az utazásra.
11-kor értem be a végállomásra és már nagyon örültem neki, hogy végre leszállhatok, mert egyrészt nagyon izgatott voltam, másrészt pedig nagyon untam már az utazást. Előző napi levelezéseinkben megbeszéltük, hogy oda megyek a Keleti pályaudvarhoz és megveszem a jegyeket, és majd annál a peronnál találkozunk, ahonnan indul majd a vonatunk. Körülbelül 45 percet utaztam a helyi közlekedési eszközökkel, mire nagy nehezen célba értem. Mikor elindultam, hogy megvegyem a jegyemet, valaki hirtelen kikapta a kezemből a gurulós bőröndömet. Nagyon meglepődtem, de ekkor észrevettem, hogy a Kedvesem volt az és szinte a nyakába ugrottam örömömben.
– Hová mész Gyönyörűm?- kérdezte mosolyogva,mire mondtam neki, hogy talán jegyet kellene vennem. Erre újabb meglepetést okozva nekem meglengette a két papírdarabot, amit pár perccel azelőtt váltott meg, mielőtt velem találkozott.
– Honnan megy a vonat?- hangzott végül a kérdés az én számból. És széles szájjal mosolyogtam.
– A 10-esről, de még van fél óránk. Gyere, addig iszunk valamit –és már fogta is a kezemet és egy büféhez irányított.
Nagyon meleg volt és igazán jól esett egy üveg hideg üdítő. Emellett azért éhes is voltam és ezért ettünk még egy szendvicset is, majd az újságosnál választottam magamnak egy magazint, aztán elindultunk a vonatunkhoz.
Miközben kéz a kézben sétáltunk kellemesen beszélgettünk. Szóba kerültek a vizsgáim, és a velük járó eredményeim. Eldicsekedtem vele, hogy minden milyen jól sikerült, és mennyire vidáman, idegesség nélkül tudtam bemenni, megírni a feladatokat. (A nagy beszélgetés közben persze felszálltunk a vonatra, majd hamarosan el is indultunk.) Természetesen nem hibátlanul, de mindenből jól zártam. Aztán, hogy ne csak én legyek a téma, így rátértünk, hogy neki hogyan ment a munka, merre kellett utazgatnia emiatt, és mennyire fárasztották le az utóbbi napok. Megállás nélkül beszélt úgy körülbelül egy egész órát és én ezt szívesen hallgattam végig. Mire mindenről beszámolt úgy felénél tarthattunk az útnak. A kalauz még az indulásnál lekezelte a jegyünket, így vele többet nem találkoztunk. Nagyon kellemesen utaztunk, mivel volt egy teljes kabinunk, aminek ajtaján volt függöny. Miután Kedvesem elaludt én kicsit olvasni kezdtem, aztán egy idő után már nem tudtam arra figyelni, hogy mit olvasok,hanem kacér gondolatok kezdtek el átszáguldozni az agyamon. Hirtelen felötlött bennem az a sok izgató beszélgetés és netes szex, amellyel olyan nagyon sokszor kényeztettük egymást. Még mindig elég hosszú út állt előttünk és én valahogy úgy éreztem, hogy meglepem az én Szerelmemet. Sokszor említette, hogy mennyire szereti, ha álmából orális kényeztetéssel ébresztik fel. Erre elkezdtem túrni a táskámban és kerestem egy övet, amivel megoldottam, hogy az ajtónkat ne lehessen kinyitni csak belülről. Mivel kevés felszálló volt az előző állomásokon, így teljesen nyugodt voltam, hogy nem fog minket senki zavarni, a kalauz pedig végképp nem.
Így mikor biztonságossá tettem magányunkat, kedvesen kibontottam Kedvesem rövidnadrágját. Kigomboltam, lehúztam a zipzárját és óvatosan megpróbáltam annyira lehúzni róla, hogy könnyen elő tudjam venni szerszámát az alsónadrágból. Mikor mindez sikerült, odaguggoltam, és finoman a számba vettem a még lankadt férfiasságot. Gyengéden kezdtem a nyelvem hegyével izgatni, majd fokozatosan végignyaltam a makktól egészen a zacsiig. Mire leértem, addigra már egészen szépen megkeményedett a farka, aminek igazán örültem. Sokszor lejátszottuk már a fantáziánkban, hogy milyen módokon lenne mindkettőnknek jó egy ilyen esemény. Természetesen nem úgy gondoltuk, hogy a vonaton, de mivel nagyon megkívántam, így muszáj volt cselekednem. Néhány perc elteltével ébredezni kezdett, amit halk nyögésekkel is jelzett. Mondani még nem mondta, de éreztem, hogy mennyire jó érzés neki, amit csinálok, ezért fokozatosan gyorsítani kezdtem a tempón.
Ekkor már némi csípőmozgatással besegített, majd aztán finoman dugni kezdte a számat. Mindketten nagyon élveztük ezt. Nemsokára teljesen felébredt, és ő is akart nekem segíteni kicsit, ezért lefektetett az ülésekre és lassan végigcsókolta a testemet, miközben bugyimat egy pillanat alatt lehúzta rólam. Lassan és nagyon izgatóan bújt be a lábaim közé, melytől pár pillanat múlva a csúcsra jutottam. Örült neki, de úgy érezte keveset „dolgozott” még, így nem hagyta abba, hanem finoman a puncimba csúsztatta két ujját és heves mozdulatokkal igyekezett egy újabb orgazmusig eljuttatni. Elég gyorsan sikerült is neki, amit egy nagyobb sikollyal jeleztem. Ezután teljesen letolta nadrágját és nem hagyva, hogy felkeljek szépen lassan belém tolta nem éppen kis férfiasságát. Isteni érzés volt, ahogy egész hüvelyemet kitöltötte. Nem siettünk, ki akartunk használni minden percet, amit csak lehetett, ezért kis ideig csak így mozdulatlanul feküdtünk, majd lassan ki-be kezdett mozogni. Néha ki is húzta farkát, kicsit hozzá dörzsölte csiklómhoz, majd újra betolta és még néhányszor ugyanezt megtette. Aztán már nem bírtam tovább, megragadtam a nyakát, magamhoz vontam és az álla alatt megharaptam. Nem nagyon, csak annyira, hogy érezze, most már többet szeretnék. Úgy tűnt, hogy éppen valami ilyesmi jelzésre várt, mert hamar átcsapott vad szexbe a szelídnek induló szeretkezésünk. Miközben ő volt felül, többször is eljutottam a csúcsra, melyet hangos sikolyokkal jeleztem, közben pedig élvezetemet folyamatos nyögésekkel és szenvedélyes sóhajokkal adtam tudtára. Persze Kedvesem sem volt csendes, és ugyanolyan szenvedéllyel mutatta ki, hogy neki is mennyire jó.
Egy kicsit aztán elfáradtunk mind a ketten, és úgy éreztük, ebben a melegben innunk kell valami hideget. Mindketten nagyon izzadtunk, de egyikünk sem bánta. Miután szomjunkat oltottuk bennem erősebben lobbant fel a vágy és egy hirtelen mozdulattal az előttem ülő Kedves ölébe huppantam. Először csak a csiklómmal dörzsölgettem a rudat, majd lassan rácsúsztam. Azonnali következménye lett, hogy megéreztem a vastag férfiasság teljes pompájában feszíti szét a puncimat, éreztem, ahogy egyik pillanatról a másikra szinte kőkeménnyé válik. Ettől teljesen elvesztettem a fejem és vadul vágtattam nyergemben. Nem bírtuk már olyan sokáig és néhány percnyi heves lovaglás után szinte egyszerre és hatalmas kiáltással mindketten elélveztünk. Nem hagytam abba azonnal a mozgást, mert nagyon jó érzés volt, ahogyan a forró sperma szétáradt a hüvelyemben. Lassan aztán kiszálltam a Kedves öléből, zsebkendővel mindketten megtörölköztünk, és egymáshoz bújva pihegtünk még kicsit. Közben rájöttem, hogy megéheztem a kimerítő szerelmeskedés után és elővettem a táskámból néhány szendvicset.
Miközben falatoztunk Szerelmem arra volt kíváncsi, hogy milyen indulat hajtott arra, hogy így kedveskedjek neki, mire elmondtam, hogy mikor elaludt,akkor nem bírtam olvasni, hanem eszembe jutott, hogy milyen jó dolgokról fantáziáltunk már és nagyon megkívántam. Természetesen mindennek nagyon örült, annak pedig még jobban, hogy mire befejeztük az evést hamarosan le is kellett szállnunk. Persze az út hátralévő részében ismét izgattuk egymást, de akkor már csak szavakkal és néhány kóbor mozdulattal, hogy amikor megérkezünk hozzá, akkor újra egymásé lehessünk és élvezzünk minden együtt töltött percet.

Perverziók a farkammal

kedd, március 8th, 2011

Kati nem volt az a klasszikus értelemben vett mai szépségideál, de mindenképpen vonzó nő volt. Magassága közepes, s szép, arányos volt az arca is. Teste egyáltalán nem volt vékony, s széles csípőjének köszönhetően jókora, ám szép kerek feneke volt. Mellei viszont, bár formásak, és teltek voltak, nem lógtak rajta. Összességében egy olyan érett nő benyomását keltette, akit nem kell félteni gyerekvállalás, családfenntartás terén. Főleg széles csípőjéből, és formás combjairól sugárzott a termékenység és a nőiesség. Mindehhez hozzájött, hogy tökéletesen sima, puha bőre volt, így még a kelleténél nagyobb formái is valósággal ragyogtak.
Jómagam magas, vékony fiú vagyok. Sosem voltam túl izmos, sőt igazán szőrös sem, s bár meleg nem voltam, azért valahol lappangott bennem egy kis nőiesség. Talán éppen ezért is izgatott nagyon a gondolat, hogy mi történne, ha eljutnék egy igazi nővel való szeretkezés küszöbére, azonban ott felsülnék. Ha nem tudnék férfiasan viselkedni, nem állna fel, vagy csak egyszerűen félénk lennék.
Katival amúgy osztálytársak voltunk gimnáziumban. Eleinte kevéssé figyeltem fel rá, de aztán úgy alakult, hogy az utolsó évben egymás mellé ültettek minket, s aztán amikor az osztállyal táncolni mentünk, ő lett a párom. Ahogy ily módon közelebb kerültem hozzá, egyre inkább elkezdett tetszeni a már akkor is érett, nőies teste, s a vidám, de mégsem kacér viselkedése. Láthatóan neki is tetszettem, szerette a hozzám hasonló, vékony magas úrifiú-alkatú legényeket; végső soron mindkettőnk a saját maga ellentétéhez vonzódott. Nem alakult valami gyorsan a kapcsolatunk, gimi alatt az alig látható pirulásokon, sejtelmes mosolyokon kívül más nem is történt. Később viszont, az egyetemi éveink alatt sem szakadt meg a kapcsolatunk, s kb. két évvel érettségi után újra találkoztunk, egészen véletlenül, a metróban. Kellemesen elbeszélgettünk, s bennem rögtön feléledtek a régi érzelmek. Ahogy hazakísértem, némi kerülőutat is bevállalva, rájöttem, hogy kissé megváltozott; nem külsőre, hanem inkább a viselkedésében érzékeltem valami furcsát. Sokkal gyorsabban beszélt, mint korábban, s több jelét adta annak, hogy talán valami lehet köztünk, pedig akkor már egy jó ideje nem találkoztunk személyesen. Később kiderült, hogy már egy jó ideje egyedül van, s láthatóan sokkal nehezebben megy neki a partnertalálás, mint még talán gimiben gondolta. Talán ez lehetett az oka a stílusváltásának, nem tudom, de az biztos, hogy nekem csöppet sem volt ellenemre a dolog, így felgyorsultak az események. Következő találkozó, vagy már inkább randi, kávézó, mozi, Gellérthegy… és aztán egyszer csak egy pár lettünk.
Meglehetősen hamar ment minden, még eszmélni is alig volt időm. Mindketten sejtettük, hogy talán azért, mert valami hátsó dolog is mozgat minket, méghozzá a másik teste. Akartuk, de kerültük a témát. Aztán egyszer mondta, hogy este szívesen látna az új ferencvárosi albérletében, s burkoltan a kérésében benne volt, hogy igen, bizony estére is… Ez rögtön felizgatott persze, régi vágyak törtek újra elő bennem. A szerelem mellett viszont megszólalt az ördög is: mi lenne, ha az utolsó pillanatban úgy tennék, mintha nem merném. Kétségkívül szerettem volna Katival jót szeretkezni, de ez a szituáció is rettentően izgatott. Végül döntöttem: megpróbálom.
A találkozó napján délelőtt sokat gondolkoztam a teendőkön. Mindenek előtt szerettem volna a lehető legkevésbé férfiasnak tűnni, hogy a hatás tökéletes és hiteles legyen. Így hát alaposan megborotválkoztam, nem csak az arcomon, hanem szinte mindenhol. Leszedtem a mellkasomat, a hasamon, a farkam körül, sőt nagyrészt a lábamon és a karomon is… A végén a hatáson magam is meglepődtem; így valóban sokkal törékenyebbnek, karcsúbbnak néztem ki, kezdtem hasonlítani valami fiatal, gyönge fiúról mintázott görög szoborra…
Este 6-ra értem Katihoz a Tűzoltó utcába. Egy közepesen lepusztult, gangos bérházban lakott, egy barátnőjével bérelte az egyik második emeleti, utcai lakást. Szép rend volt, látszott, hogy lányok lakják a lakást. Eleinte csak beszélgettünk általánosságokról, a lakásról, adott valami kis sütit, de mindketten éreztük, hogy ez csak az intró, nem ezért jöttünk ide. A szikra az volt, mikor az ágyáról beszéltünk; egyre jobban elpirult, majd megálltunk, és szégyellős mosollyal egymásra néztünk, s innentől ment magától minden. Ölelés, csók, lefekvés az ágyra, simogatás… Nem voltam könnyű helyzetben, mert valamennyire viszonoznom kellett kitörő érzéseit, de a későbbiekre tekintettel vissza is kellett fognom magam. Mikor újra és újra hozzámértek puha mellei, és érintettem a szép formáit, nem hittem, hogy sokáig bírom visszafogni magam.
Aztán jött a vetkőzés. Kati az elején mímelt némi szégyellősséget, ahogy finoman próbáltam leszedni a ruháját, néha elpirulva belenézett a szemembe, de aztán egy idő után már maga kezdte el gyorsan leszedni a ruháit. Először a felsőjét vette le, majd a melltartóját is gyorsan lekapta, szép melleinek szinte alig maradt idejük kibújni belőle. Legszívesebben már itt felfaltam volna, de erősen visszafogtam magam, s csak szégyellősen, gyengén, éppen csak érintgettem a hátát. Kati mintha várta volna, hogy alul is elkezdem vetkőztetni, de én nem tettem ez irányba semmit. Némi idő után így maga kezde el levetni a nadrágját, majd miután kibújt belőle, megölelt, simogatni kezdett, a pólóm alá is benyúlt. Talán azt akarta, hogy most már én is vetkőzzek, miután ő már a kártyái nagy részét felfedte előttem… Ekkor éreztem, hogy muszáj valamit lépnem, ezért finoman bugyijához értem, célozva arra, hogy ott még van valami érdekes… Némi kéretés után így szépen a bugyi is megindult lefele, s pár pillanat múlva Kati ott állt előttem teljesen meztelenül. Kicsit mintha megijedt volna hirtelen kitárulkozásától, s kissé hátrébb lépett, szép lassan eltávolítva kezeit a hüvelye elől. Őrjítő látvány volt a szép, enyhén pirulva rám mosolygó lány, nem volt könnyű visszafogni magam.ű
„Na és te…?”- kérdezte egy idő múlva, látva, hogy bár tetszem neki, nem nagyon csipkedem magam.
Kati kissé meglepődött, miután némi kéretés után teljesen meztelenné váltam előtte. Tudta ugyan, hogy vékony fiú vagyok, de vélhetően kissé férfiasabb kinézetű emberre számított. Örültem, hogy a hatást már némileg elértem, s ráadásul nagy erőkkel, de azért a farkamnak is tudtam annyira parancsolni, hogy ne álljon fel érdemben.
Láthatóan várta, hogy kezdeményezzek, de én csak finoman, szégyellősen cirógattam az ujjhegyemmel a testét. Jobban már csak azért se mertem volna, mert biztos voltam, hogy ha a tenyeremmel állok neki simogatni szép, sima formáit, farkam nem fog bírni magával. Miután így éppen csak, hogy érintgettük egymást, ő lett egy kicsit kezdeményezőbb, s megfogta a derekamat a kezével. Kissé magához akart húzni, de én nem engedtem magam, sőt kezemet a mellkasára tettem, hogy ne is tudjon közelebb jönni.
Félénkségemen meglepődött, s láthatóan kissé el is bizonytalanodott. Ám aztán egyszer csak megtréfált a kis csibész, és meglehetősen sebesen a farkam felé nyúlt, én azonban még időben elkaptam a kezét. Aztán szinte végtelennek tűnő ideig álltunk ott, fogva egymás kezét, s mindkettőnkön növekvő bizonytalanság lett úrrá.
„Na, mi az? Nem tetszem, kedves…?” – kérdezte ő, mire én némi szünettel így válaszoltam:
„Dehogynem… csak… inkább feküdjünk le az ágyba!”
Így hát lefeküdtünk egymással szemben. Kati ekkor ismét kezdeményezőbb lett, gondolván, hogy így talán simábban fog menni a dolog. De tévedett, én továbbra is szégyellősködtem, simogatásait csak éppen, hogy viszonoztam, rá is alig néztem, a kezdeményező mozdulatait elhárítottam. Türelmetlensége láthatóan egyre jobban nőtt, főleg azután, hogy hasra fordultam, eltakarva előle a farkamat. Ő próbált közelebb bújni hozzám, de minél jobban közeledett, én annál jobban bezárkóztam. Nem is tudom, mennyi idő telt el így…
„Hát… nem akarod?” – kérdezte, de én rá se néztem, hanem magam elé bámultam. A következő percek hasonló nyögvenyelős kérdezősködéssel teltek, szegény Kati igazán nem tudta, mit kezdjen velem, én pedig még várni akartam a végkifejlettel. Fel akartam idegesíteni, így aztán miután már elég feszültnek éreztem, ledobtam az atombombát az olajfinomítóra:
„Anyu… olyan jó lenne, ha anyukám itt lenne, biztos segítene…” – szóltam, s bár kamu volt, már szinte tényleg szégyelltem magam ezért a kijelentésért.
Ezzel a mondattal láthatóan elértem a célomat; Kati láthatóan megelégelte a dolgot, felkelt az ágyból, s a ruháihoz ment. Lopva odanéztem: igen izgató látvány volt, ahogy a szép, de felpaprikázott nő felölti a melltartóját, és visszaveszi a bugyiját. Így dühösen talán még szebben festett az ablakon beáramló fényben, mint eddig. Még egy pólót is vett fel, majd anélkül, hogy rám nézett volna, kiment a konyhába.
Kínos percek teltek el. Én továbbra is csöndben kuporogtam az ágyon, várva, mi történik. Kati vélhetően kávét, vagy teát főzött magának, s láthatóan esze ágában sem volt visszajönni a szobába. Egy kis idő múlva, elunva a tétlenséget, felültem az ágy szélére, s fejemet lehajtva, magam elé meredve tettem úgy, mintha nagyon szégyellném magamat. Nagyon kíváncsi voltam, hogyan fog elküldeni Kati, ha visszajön, de csak teltek a percek, s ő nem jött. Egy ideig tett-vett a konyhában, talán így vezetve le a feszültséget. Majd egy barátnője hívta telefonon, ha jól hallottam azért, hogy nem menne át ma este hozzá. Bár Kati megpróbált kedves lenni hozzá, hangján érezhető volt az idegesség, s hamar le is rázta az ismerősét azzal, hogy fáradt, nem tud menni. Abban bíztam, hogy a telefonhívás valamit változtat majd a helyzeten, azonban Kati csak nem akart visszajönni a szobába. Így aztán egy kis idő múlva szép lassan elindultam a konyhába. Az ajtóban megálltam, s elhaló hangon megszólítottam, ő azonban nem felelt, hanem továbbra is a konyhaszekrény felé fordulva matatott. Lassan leültem egy kisszékre, majd némi várakozás után beszélni kezdtem:
„Bocsáss meg… tudom, hogy nem volt méltó, ahogy viselkedtem…”
„Hát nem…” – válaszolta, nem kis örömömre, hogy végre sikerült egy szót kicsikarni belőle.
„Pedig tényleg megpróbáltam összeszedni magam, de úgy tűnik, hogy… kérlek bocsáss meg” – mímeltem a könyörgést. Ő azonban nem vett tudomást rólam, s szó nélkül bement zöldségért a kiskamrájába, majd tovább tett-vett a konyhában. Én lassan ismét eluntam a várakozást, s ugyanolyan lassan, ahogy jöttem, visszamentem a szobába. Később ő is visszajött.
„Még mindig itt vagy?” – kérdezte idegesen, ám továbbra is hátat fordítva nekem.
„Tényleg bocsáss meg… én nem akartam rosszat…” – folytattam mondókámat, hogy még szánnivalóbb legyen a könyörgésem.
Némi várakozás után aztán így szólt: „Jó, tudom… értem, de ez most nem jött össze, hagyjál békén, menj haza”
„De én tényleg nem akartalak megbántani…” – válaszoltam, mire ő sóhajtott egyet, s kiment egy rongyért a fürdőszobába. Visszatérve kb. ugyanaz folytatódott, mint eddig, majd miután már láthatóan tényleg elege volt belőlem, ismét megkért, hogy öltözzek fel, és menjek haza.
„Kati… én tényleg nagyon szégyellem magam… Tudom, hogy nem volt méltó egy férfihoz ahogy viselkedtem, és nem is tudom ezt jóvá tenni… Ha magamon nem tudok már segíteni, akkor viszont legalább téged szeretnélek kiengesztelni valahogy…” Csönd volt a válasz természetesen.
„Már volt ilyen esetem, és tényleg úgy tűnik, hogy… szóval szeretném, ha megbüntetnél.” Itt tartottam némi hatásszünetet, hátha felkeltem az érdeklődését, s bár nem szólalt meg továbbra sem, láttam, hogy most már egy kicsit érdeklődik.
„Szóval ha nem vagyok jó férfinak… arra gondoltam, hogy… arra kérnélek, hogy… vedd el… vedd el a férfiasságomat!”
„Mi?!”- kérdezte. „Vedd el… a farkamat kellene harcképtelenné tenned… csak egy kés kell hozzá…”
„Jaj, hagyjál már, nem vagyok én hentes, nem vágok én semmit… hagyj magamra kérlek!”
„De tényleg kérlek… csak egy ideget kéne átvágni a farkam tövében, és ennyi… kérlek… tényleg szeretnélek valahogy… valahogy kiengesztelni, ha másképp nem, hát így”
Kínos percek teltek el megint, Kati állt, de nem szólt, én meg már végképp ki voltam. Aztán egyszer csak így szólt:
„Jó, de ha megteszem, akkor tényleg elmész, és békénhagysz?”
„Persze, csak kérlek tedd meg…” – válaszoltam, mire odament a kredenchez, és kivett egy jobb fajta kést. Majd elindult a fürdőszobába, s én követtem.
„Ülj le!” – mutatott egy műanyag kissámlira. Én engedelmesen letelepedtem, s szétnyitottam a lábamat. Hímvesszőm az izgalomtól elkezdett felállni, s kevés idő alatt már kőmereven ágaskodott Kati irányába. Ő letérdelt elém, s határozottan kezébe vette a farkamat. Láthatóan kissé meglepte, hogy az eddig meglehetősen lankadt szerszámba hirtelen milyen élet költözött.
„Hol kell akkor…?” – kérdezte. Megmutattam neki, hogy a vesszőm alján futó ideget vágja át. Erre ő megfogta a farkam végét, felemelte, s jobb kezével hozzáérintette a kést. Ekkor felemás izgalom futott át: egyrészt a női kezek és a hideg kés extrém módon kényeztették férfiasságomat, ugyanakkor tisztában voltam vele, hogy férfilétem forog kockán…

Leszbikus szobalány

hétfő, március 7th, 2011

A grófnak volt a legnagyobb birtoka a környéken. Sok föld, sok állat és a környéken mindenki neki dolgozott. Számtalan cselédje volt, volt aki már ott születet. A grófnak volt egy fia aki a gazdag és gondtalan emberek életét élte. Nem volt semmire gondja, megvolt mindene és bármit és bárkit megkaphatott, mert ki is mert volna neki ellent mondani.
Nelly ott született a grófék birtokán, természetesnek vette, hogy dolgozni kell reggeltől estig, és amikor aludt és álmdozott – akkor volt boldog. Elérte, megkapta, amit szeretett volna mindent. Szép ruhákban járt, mindenki az ő kivánságát leste. Finomabbnál finomabb ennivalókat ehetett és drága borok közül válogathatott. Szülei dolgoztak reggeltől késő estig-a hat gyereket elkellet tartani és felnevelni. Nelly most már szép lánnyá fejlődőtt, harminc éves lehetett.
Azt vette észre, hogy az álmai-amikor boldog volt, másról kezdtek szólni.
Voltak benne olyan dolgok, amiket szégyelt elmondani a legjobb barátnőjének is Juditnak, aki öt évvel volt idősebb nála. Erotikus álmok voltak, amiben benne volt a grófnak a fia, sőt még lovak és a grófné is. Amikor a fiatal úr haza jött a lovaglásból, annyi lova volt , hogy minden nap másikkal tudott menni. Volt négy almásderes és hét lipicai is. Nelly és barátnője Judit feladat volt, hogy a lovakat ápolják és gondozzák. Ekkor merte elmondani barátnőjének, hogy mennyire egyedül érzi magát és hiányzik neki a szeretet és a gyöngédség, még ezeknek a lovaknak is jobb dolguk van. Ketten voltak az istálóban, a meleg széna illata az állatok csöndes viselkedése nyugodt volt minden. Az állatokat elláták és leültek a szalmára, hogy pihenjenek. Nelly Judit ölébe hajtotta a fejét és élvezte az együttlétet. Barátnője simogatta a fejét és játszott egy hajtinccsel, ami a melle előtt volt.
Véletlenül hozzá ért a melléhez, de nem történt semmi. Amikor együtt fürödtek titokban nézni szokta a lányt, és látta, hogy szép a melle és a szeméremdomja is nagyobb lett. Titokban ő is álmodozott, hogy egyszer megsimogassa és talán megcsókolja ott neki. Judit elgondolkozott, és az esti öt órai harangszó zökkentett vissza az álmodozásából. Nelly nézte és mélyen a szemébe nézett, megfogta a kezét és magához ölelte. Jó érzés volt, a szívük dobbanását is a másiknak. Simogatták egymást. Arcuk összeért, az első bátortalan puszi a másik nyakára, az első sóhaj és nem birtak magukkal. A lovak megéreztek valamit és nyújtogatták a nyakukat és idegesen nyeritettek. A lányok szét váltak, de valami megváltozott, valami elkezdődőtt, de még nem teljesedett be. Mind a ketten mentek lefeküdni mert reggel hatkor már dolgozni kellett.
Nelly elaludt, de nagyon sokat és erotikusat álmodott.
Nelly álma: A fiatal gróf visszajött a lovaglásból és szólt, hogy lássák el a lovat. Nelly bevezette az istálóba és elkezdte kefélni a szőrét. A hátát, az oldalát, a hasát és akkor észre vette, hogy a gazdája második legkedvesebb lovának kint van a szerszáma. A lányban valami bizsergés kúszott végig és elkezdett remegni a lába. Széjjel nézett, hogy nem látja -e valaki. Nem volt senki a közelben. Szerette volna megfogni a vastag és duzzadt szerszámot. Az érintése őt is meglepte. Nagyon lágy tapintású, de eres volt. A ló nem ellenkezett, sőt mintha élvezte volna. Nelly mozgatta a kezét rajta és érezte, hogy nagyobb és keményebb lessz. Nem vette észre, hogy a barátnője figyeli, hogy mit csinál. Judit közelebb jött és szólt, várj én is akarom. Ketten simogatták a méretes szerszámot és akkor Judit egy merész mozdulattal lehajolt és a szájával megérintette.
Nelly ekkor felébredt-széjjel nézett és látta , hogy még hajnali háromnál nem lehet több. Felizgatta és nem hagyta nyugodni az álma. Addig mocorgott amig felébredt Judit is aki mellet aludt. Nelly hozzábujt és a mellére hajtotta a fejét. A hajnali fényben is látta hogy a barátnője mellbimbója szinte világit a félhomályban. Nézte és szerette volna megérinteni, megsimogatni és a szájába venni. Judit nézte és kitalálta a gondolatait. Szeretnéd ? kérdezte. és Nelly oda hajolt és csókolni kezdte. A nyelvével megérintve és cirogatva , lágyan és nagyon finoman. Nagy udvara volt-szép volt Nellynek eszébe jutott, hogy az ő mellenem olyan nagy és telt, de Judit egyszer megdicsérte, hogy nagyon szép. Ahogy eszébe jutott a bimbója is keményedni kezdett és érezte, hogy nedvesedik. Úgy érezték itt az ideje , hogy megkostolják egymást. Simogatták egymást és megérintették a másikat ott ahol tudták , hogy örömet okoznak. Kívánták azt amit kaptak, hogy vissza adják, felfedezzék amivel kielégithetik vágyaikat és a menyekbe érezheti a másik magát. Végre a kezük, az ajkuk, a nyelvük érinthette ott ahová csak a szem tévedt titokban.
A fárdságtól és az átélt izgalmaktól álomba szenderültek egymás karjaiban.
Reggel lett, Nelly felébredet és egyedül volt az ágyban. Nem tudta, hogy ez álom volt vagy megtörtént. Megérintett és végig simitotta magát és a teste válaszolt a simogató kézre. Bejött Judit és Nelly szemébe nézett. Jössz fürödni, ?kérdezte a barátnőjét. Nelly tudta , hogy nem álom volt, csak álomszép és szerette volna átélni megint. A lányok kéz a kézben elmentek fürödni, hogy utánna boldoggá tegyék a másikat.

Nudista part

szombat, március 5th, 2011

Nyári meleg árasztotta el a kockaköves főteret. Nem ritka az efféle szeptember-kezdet, és még elviselhetetlenebbnek érezzük, ha vállunkra telepszik az új tanév.
Szótlanul ücsörögtünk a lepergett színű padon – három nap összes óraközi szünetében és délutánján kibeszéltük már a nyári élményeket, kire mi tartozott -, bámultuk a korlát mellett csapatostól elhaladó lányokat.
Kevéssel múlt dél. Nem is ettük még meg a menza ízletesnek és bőségesnek karikírozott menüjét, egymásnak idegen, közeledni szándékozó, friss osztálytársakként szokni próbáltuk a város levegőjét.
Tibi volt az egyetlen helyi lakos közülünk, a többiek mind bejárók vagy kollégisták, ám ő szolidaritásból ugyanolyan unott képpel meredt a semmibe, mint mi.
Engem ugyan nem vettek fel a koleszba, mert a család kiemelkedőnek ítélt anyagi helyezte nem indokolta ezt a rendkívüli kedvezményt: épp csak annyira viselték meg az otthoniakat tanulmányaim költségei, hogy általában a hónapok második felében nem kellett nagy bevásárlásokat rendezniük a semmiből… De ez egy másik történet!
– Mehetnénk egy kört! – javasoltam egy idő után, fészkelődve. Sosem bírtam sokáig egyhelyben ücsörögni.
– Nézzük meg a csajokat! – vágta rá erre Tibi.
Sanyi széttárta a karját, ami nagyjából azt jelentette: minek tennénk egy lépést is, van itt annyi csaj, amennyit éppen be tudunk fogni lapos tekintetünkkel.
Úgy tűnt, ezen elbicsaklott a kezdeményezés, pedig egyedül nem sok kedvet éreztem a kódorgáshoz.
– Van egy hely a híd után… – Hatásszünet. Éreztem, hogy Tibi nem a táj szépségeit fogja körülírni. Folytatta: – Nyáron nudisták lepik el, ilyenkor meg kijárnak a főiskolás csajok napozni…
Osztatlan figyelem és lelkesedés.
– Milyen messze van? – érdeklődött Sanyi, és felpattanva a padról, kettőt lépett balra.
– Ha arra indulsz, akkor nagyon-nagyon távol – grimaszolt Tibi és jobb felé mutatott – ugyanis amarra kell menni.
Átgázolva néptelen, homokos strandon, sárgán bóbiskoló növényzeten legalább 20 percig tartott az út.
– Nem biztos ám, hogy ott vannak! – jegyezte meg Tibi többször is, de a hév töretlennek bizonyult.
Ki-ki vérmérséklete és eddigi gyér élményei alapján elképzelte az általa ideálisnak tekintett női testeket a homokban, s mintha elszaladnának, sietősre fogtuk a menetet. Ha összeállítottuk volna a beszélgetés alapján, milyen lányokat szeretnénk meztelenül látni, a következőképpen összegezhetnénk az óhajt: mindegy.
Letértünk a gáton húzódó keskeny útról.
– Ott a bokros rész után – mutatta Tibi.
Sanyi, aki legelöl loholt – mintha attól tartana, hogy nem jut mindenkinek a látványból -, hirtelen megtorpant, s mint a váratlanul fékező buszon, feltorlódtunk mögötte.
Nem is tudtam, mit kell nézni a kihalt placcon.
Jóval távolabb, de kivehetően ruha nélkül, négy csaj feküdt. Ketten hassal simultak valami törülközőfélére, és olvastak vagy tanultak, egy bizonyára zeneszóra mozgatta ütemesen a felhúzott térdeit, s a negyedik pedig ülve, egy következő bokorsor irányába beszélt valamit.
Öt! Az alacsony, gyérlevelű növények mögül előjött még egy lány – jól látszott egyenletes barnasága -, és a hasalókhoz csatlakozott. Bármelyikünk szívesen cserélt volna szerepet a leterített törülközőkkel. Vagy legalább közelebb lennének! Vagy mi kerülnénk közelebb, de számunkra kockázatosnak tűnt végigmenni a széles parton. Még elszaladnának, vagy legalábbis felöltöznének, mire odaérünk!
Néztük a homorú hátakat, a domborodó popsikat, tekintetünk megmászott minden emelkedőt és bekukkantott minden mélyedésbe… Legizgalmasabb a hol összezáruló, hol kitáruló térdek látványa volt, ha hozzáképzeltük, mit láthatnánk szemből.
Egy-egy zenefoszlány megtalált bennünket, és hallottuk a hangjukat is anélkül, hogy értenénk, mit beszélnek. Sanyi felemelt fejjel, kitágult orrcimpákkal súgta:
– Punciszag!
Jó lett volna érezni az illatukat, hiszen ez azt jelenti, hogy sokkal közelebb lennénk a pucér testekhez.
A lányok betartották a vízparti napozás íratlan – és előttem más által mindeddig fel nem fedezett – szabályait: aki fekszik, annak a talpa van a víz felé, aki ül, annak az arca.
Tibi megfordult, mi vakon a nyomában, s mintha a töltésre kapaszkodna fel, jókora kört leírva a másik oldalról közelítette meg a napozóhelyet. Cipőnket megtöltötte a forrón csillogó homok.
Úgy érzékeltük, hogy csupán néhány méter választ el az izgató látványtól. Tényleg érezni véltük kellemes illatok kavakládját, amikor az utolsó lépéseket megtettük. Nem tartottunk tőle, hogy meghallanak, hiszem a lépteink zaját elnyelte a süppedős homok, és elég hangosan szólt a zenéjük. Viszont nem láttunk semmit az U alakú növényzet belsejéből.
Ha kidugjuk a fejünket a cserje rigolyás nyílásain, a lányok közvetlen társaságában találnánk magunkat… Egymásra nézve, vállvonogatva, némán tanakodtunk.
Bátorságnak ennyi év távlatából sem nevezném, inkább vakmerőségnek, ahogy intettem a többieknek – figyeljetek! – és vállalva csintalan ágak belémakaszkodását, majdnem hangtalanul átosontam a növényzeten. Minden lépéssel felkészültem rá, hogy ott találom magam a heverésző, ruhátlan lányok között.
Kétoldalra óvatosan elhajlítva az utolsó gallyakat, majdnem hangosan felnevettem: kissé elvétettük az irányt. A zene ugyan itt szólt az árnyékban, de a csajok mögé kerültünk olyan 8-10 méterrel.
Korábbi helyzetünkhöz képest zavartalanul és aprólékosan vizsgálgattam a lányokat. Végigpásztáztam a női formákat egyenként, a teljesség igényével. Továbbra is a lábait tárogató lány bizonyult a legizgalmasabbnak – már ha egyáltalán választani kellene -, minden második mozdulatával zavartalan betekintést biztosított keskeny, bizalmas réséhez, ami körös-körül világosabb volt, de a szétnyíló punci közepe hihetetlenül sötétpiros. Fölötte az a néhány rendezett pehely nem sok árnyékot tartott. Meresztgettem a szemeimet!
Érett labdaként, keményen, napsütötte-pirosan emelkedett ki két félgömb a fantasztikusan vékony derék alatt, és – képzeletem kiegészítette a látványt – néhány halvány pihével kergetőzött a napsugár, a bársonyos völgy előtt. Alig bírtam elszakadni a hason olvasó lány feszes puhaságától!
Vidáman tértem vissza a többiekhez, beszámolni a látottakról. Suttogó tanácskozásunkat egy váratlanul közeledő, erősödő hang zavarta meg:
– Az teljesen másik tanszék, ne keverd össze!
A lányok közül válaszolt valaki, kreditekről és határidőkről beszélt.
– Mindjárt megmutatom, ha visszamegyek – jelentette ki közvetlenül mellettünk egy csaj. Ahelyett, hogy ígéretét igyekezett volna betartani, felénk mutatta gömbölyű fenekét, aminél szebbet el sem tudtam képzelni.
Az én tartózkodási helyemtől csupán egy tucatnyi apró levél takarta el, vagyis – nézőpont kérdése – úgy álltam ott, mint a kisgyerek, aki a szemei elé tartja a kezét, és azt hiszi, hogy őt nem látja senki. Nem gondoltam, hogy nem láthat meg senki! A többiek talán még kevésbe voltak fedve.
Az a néhány levél is csak addig takarta el a lányt itt-ott, foltokban, amíg le nem guggolt nekünk háttal. Vastag sugárral pisilt a homokba, és még maradt ebben a helyzetben pár pillanatig, majd felemelkedve és előrehajolva – mintha át akarna lesni a lábai között – megszemlélte, akad-e még egy kóbor csepp, és visszasétált a többiekhez.
– Mit szólsz?
– Huh!
– Apáááám!
– Phhh!
Miután ekképpen megosztottuk egymással a véleményünket, suttogva megbeszéltük, hogy az imént általam felfedezett helyről felváltva megszemléljük az összes lányt.
Így alkalmam volt duplázni. Másodszor már sokkal higgadtabban vizsgáltam meg minden négyzetcentiméternyi felületét a napozóknak, bár a higgadtság kifejezés helyett valami sokkal találóbbat is választhatnék, hiszen mérhetetlen önuralomra volt szükségem ahhoz, hogy hidegvérrel tekintsek a lányokra, amikor legszívesebben elővettem volna feszülő fegyveremet és a bokor mögötti homokba csöpögtetem kikívánkozó tartalmát.
Éreztem, hogy mindkét réteg ruha átnedvesedik rajtam.
Azt hiszem, a többiek agyában is hasonló gondolatok fordultak meg. Diszkréten kerültük egymás zavaros tekintetét, és kíméletesen nem néztünk másikunk övvonala alá.
Tibi zárta a kukucskálós sort. Jóval hamarabb tért vissza a vártnál, mutatóujja a szája előtt, szemvillanása az előbbi pisilős-helyre irányította a figyelmünket.
Újabb műsorszám következett.
A zenére fekvő csaj érkezett lomha léptekkel oldalról, majd háttal leguggolt, azaz mindössze félig ereszkedett le, mintha csak nekünk akarna kedvezni hirtelen kiszélesedő fenekének rendkívüli látványával. Tisztán megfigyelhettem ebből az irányból is a pici kerek, és a kétujjnyi párnák között megbúvó hosszanti nyílást… Fogadni mernék, hogy a bokor innenső oldalán elvörösödő négy fej mindegyikében ugyanaz az ötlet fogant meg, ami tudományos alapon a párzási ösztönre vezethető vissza, ám mi ennél jóval gyakorlatiasabban fogalmaztuk meg magunk számára, mit tennénk…
Amikor ráérősen megvárta az utolsó cseppet is – mennyivel praktikusabb a mi eljárásunk azzal a kis rázogatással! -, még ugyanebben az egyensúlyozó testhelyzetben kihajtogatta a markában rejtegetett papírzsebkendőt, és felitatta az esetleges kései cseppet. Ahogy jött, elgondolkozó léptekkel visszatért a többiekhez.
Vártunk még egy keveset, hátha elérkezett a pisilési idő a lányoknál, de a többiek nem járultak elénk.
Kellemes élményekkel gazdagodva vettük a város felé az irányt…
– Micsoda beállás volt!
– Ha egy rejtett kamerát tartana a pinájában, jó kis csoportkép készült volna rólunk!
– Vagy ha átnéz a lábai között, hát nem nagyon rejtőztünk el… – Ez a megjegyzés már nem volt annyira vicces.
Sanyi, aki ezúttal is elöl baktatott, hirtelen éles kanyarral visszavezetett bennünket a legelső leshelyünkre. Felesleges óvatoskodás nélkül kiléptünk a fövenyre, s mintha csak most vennénk észre a távolabb napozókat, vidáman meresztgettük a szemünket.
Aki nem akar csalódni bennem, most kérem, hogy a befejező szakaszt ne olvassa el, hiszen – ahogy a híradóban mondanák – megrázó események következnek:
A lányok szinte egyszerre pillantottak meg bennünket. Egyikük – teljesen feleslegesen, hiszen úgysem látszott volna, sőt amit ő nem sejtett: már úgyis láttuk – tenyerével eltakarta a punciját, s biztosan rólunk beszéltek valamit vihorászva, mind teljesen felénk fordulva. Kicsit nevetgéltek, majd aki mindeddig legbuzgóbbnak bizonyult a napon tanulásban, felült és két kezével integetett, hogy menjünk oda…
Ha vissza lehetne lapozni a sors könyvében ehhez a fejezethez, megkísérelnék módosítani a történteken: Elszaladtunk. A 2. rész itt.

Undor és vágy

hétfő, február 28th, 2011

Valójában sosem tudtam igazán, mi az a szerelem. Másfél évig együtt voltam valakivel, aki elvárta, hogy tudhasson rólam mindent, de közben én nem tudtam róla semmit. Karácsony után három nappal szakított velem, és istenemre, annyira még sohasem voltam padlón. De hát ilyen ez a szerelem! Két hónapon keresztül vergődtem a lét-nem lét között. Végül aztán fogtam a motyómat, és elmentem szórakozni a barátaimmal.
Két potenciális szexpartnerjelölt is megjelent a színen, és én hébe-hóba foglalkoztam is velük. Az egyik egy Krisztián nevű fiú volt, akinek a vonzerejét a hasán levő kockák biztosították. A másik Dani, aki még egy nálam is alacsonyabb, okos srác volt. Ültünk egy szórakozóhelyen, ittuk a sörünket, szívtuk a ciginket, és beszélgettünk a lét elviselhetetlen könnyűségéről. Krisztián többször is burkoltan közölte velem, hogy szeretne szexuális kapcsolatba bonyolódni az éjszaka folyamán, de engem nem érdekeltek a jelzései. El voltam foglalva a gondolataimmal, meg a volt barátommal átélt közös emlékek hadával. Nem érzékeltem a külvilágot. Egyre csak telt az idő, lassan mindenki szedelőzködni kezdett. Elkövetkezett a pillanat, amikor első kacér pillantásomat Krisztiánra vetettem. Mi az a kacérság? Valamilyen verbális, vagy nonverbális dolgocska, aminek a hátterében afféle szexuális ajánlat áll. A kacérság tulajdonképpen ígéret arra, hogy az illetővel, akivel kacéran viselkedtünk, szexelni is fogunk. Ott tartottam, hogy indulni készültünk, és én első kacér pillantásomat vetettem Krisztiánra. Régóta tudtam, hogy néz ki a temérdek fekete ruha alatt, hiszen láttam róla olyan képeket, amiken félmeztelen volt. Tetszettek a hasán levő kockák, de mint mondtam, ez volt az egyetlen testileg vonzó dolog benne. Még talán a szemei, de annyi kékeszöld szemű ember van, hogy inkább nem figyeltem a szemeire. Belül mélyen haboztam – elmenjek vele, vagy ne? Képes leszek kontrollálni a szexuális vágyaimat, vagy odaadom magam neki? Már az utcán sétáltunk, de még mindig nem tudtam dönteni. Végül Dani sértődős jelenete arra késztetett, hogy egy árva szó nélkül leléceljek Krisztiánnal. Nem nagyon érdekelt senkit. Itt most közbevágva gyorsan megjegyezném azt, hogy a Krisztiánnal való találkozásom mindkettőnk szexuális kielégítetlensége miatt jött létre. Egyikünknek sem volt senkije jó ideje, és mindketten vágytunk már a testi szerelem örömeire, így hát összehoztuk ezt a sörözős-ismerkedős estét, melynek folytatását most fogom leírni.
Buszoztunk. Akkor kezdtem valahogy undorodni tőle, éreztem az izzadsága szagát, és felfordult a gyomrom. Szemben ültem vele, látta rajtam, hogy van valami bajom, és kérdezősködni kezdett. Éreztem a szája szagát. Nem akartam, hogy hozzám érjen, és mégis az volt a leghőbb vágyam. Hihetetlenül felizgatott szexuálisan ez a gusztustalan ember, testének nyers kipárolgásától szinte megrészegültem, azt akartam, hogy az enyém legyen, én pedig az övé. Lassan értünk a lakásába, teljesen átfagytam a hideg utcán, és ami fájdalmas volt, hogy egy szál cigim sem maradt. Jólesett volna a hosszú buszút után, és Krisztián, nem lévén udvarias, nem kínált volna meg. Egy idő után már nem is érdekelt a cigi. Amíg ő elment zuhanyozni, én a nappaliban beszélgettem az anyjával. Fiatal nő volt, vékony, ápolt, és intelligens. Amikor Krisztián elkészült a zuhanyzással, a szó legszorosabb értelmében hozzám vágott egy vastag törülközőt, és egy borotvát. – Aztán selymes legyen ám.- vigyorgott rám pajzánul, én pedig visszavigyorogtam. A borotvát azért kaptam, mert amikor még a találkozás lehetőségét firtattuk, közöltem vele, hogy amióta véget ért a kapcsolatom a volt barátommal, nem voltam annyira igényes, nem borotváltam például a lábamat. Valójában ez Krisztiánt nem érdekelte, az ő vágya az volt, hogy a puncimat szőrtelenítsem, mielőtt befekszem szent, és sérthetetlen ágyába. Természetesen kielégítettem ezt a perverz vágyát, és amikor friss tusfürdőillatúan betipegtem a szobájába, puncim már hamvas, és szőrtelen volt. Bemásztam mellé az ágyba, heverésztem pár percig, majd felültem, és belekezdtünk egy horrorfilmbe. Nem vagyok kis darab a magam 175 centijével, viszont vékony vagyok, könnyű.
Egy idő után zavarta, hogy én a háta mögött a falnak támaszkodva, szinte természetellenes pózban csücsülök, ezért megfogta a kezem, és maga mellé rántott az ágyra. Az oldalamon feküdtem, ő pedig hátulról átölelt. Amennyire undorított a vele való közeli kontaktus, annyira izgatott is. A filmnek vége lett, elsötétült a szoba, csak a saját szívverésemet, és a laptopja halk zúgását hallottam. Aztán elkezdődött a rémálmom. Maga felé fordított, és én újfent élvezhettem szájának nem éppen kellemes gőzeit, de hősiesen tűrtem. Elgondolkoztam, milyen érzés lehet, ha megcsókol ez a büdös száj, milyen lehet, ha a nyelvét lenyomja a torkomon. Pár másodpercre rá meg is történt. A lehető legmélyebben a számba nyomta a nyelvét, az összes fogamat végignyalogatta vele, és közben lihegett, mint valami állat. Álló farka puncimnak nyomódott, konkrétan a jobb szeméremajkamnak, és ez fájt nekem. Visszatérve a csókra…A fél arcom nyálas volt, szinte undorodtam a tudattól, hogy hagytam ennek a majomnak, hogy megerőszakolja a számat. Belekezdett az előjátékba. Ez mindössze öt percig tartott, magára húzott, szempillantás alatt levetkőztetett, a következő emlékem pedig az, hogy meztelenül ülök az ágyán térdemre hajtott fejjel, és zokogok.
– Nem megy, sajnálom. Még mindig a volt barátomat szeretem, és nem bírom elviselni, hogy nem ő ér hozzám. – Szerencsére többet nem erőszakoskodott, hagyta, hogy felvegyem a pizsamámat, mellémbújt, és megölelt. Az éjszaka folyamán többször ébredtem arra, hogy a keze a puncimnál tesz felfedezőutat, és ami a legrosszabb, Krisztián izzadt. Szinte eláztam én is, igyekeztem legalább húsz centivel odébbmászni mellőle, mert mint mindig, most is elfogott az undor más emberek testnedveivel való érintkezéskor. Az egyetlen ember, akinek nem undorodtam a testnedveitől, a volt barátom. Imádtam a nyála ízét, sosem éreztem büdösnek, ha izzadt, és hiányzott, hogy vele lehessek. Nem tudtam dönteni, melyik utat válasszam. Feküdjek össze mindenkivel, vagy pedig harcoljak őérte? Nem tudtam dönteni, egészen addig, amíg Krisztiánnal egy ágyba nem kerültem. Amikor megcsókolt, akkor már tudtam – a volt barátomért fogok küzdeni, és visszaszerzem, kerüljön bármibe is. Tudtam, hogy még szeret, de féltem, ha kiderül, hogy együtt aludtam egy szinte vadidegen fiúval, akiről tudták, hogy vonzó számomra, akkor azt hiszi majd mindenki, hogy meg is dugott.
Éppen ezért minden tudásomat bevetve igyekeztem titkolni, hogy ez az éjszaka így zajlott, meg hogy egyáltalán zajlott valami. A legfontosabb pedig, hogy rájöttem, a volt barátom nagyságrendekkel jobban csókol, és nagyságrendekkel kívánatosabb tud lenni, mint ez a beteg fasz, akinek öt perc az előjáték, és úgy kezel, mint egy tárgyat. Sokat gondoltam a volt barátomra ezután. Minden percben az járt a fejemben, milyen szívesen megcsókolnám, milyen szívesen másznék rá, és lihegném a fülébe a szex kellős közepén, hogy mennyire szeretem. Tudtam, hogy tudja, hogy volt dolgom fiúkkal, és azt is tudtam, hogy ez mély fájdalmat okozott neki. Ha nincsenek közös ismerőseink…akkor ezt sosem tudom meg, de mivel vannak közös ismerőseink, sőt mondhatni rengeteg, minden apró érzelemnyilvánításáról tudomást szereztem, és tudtam, hogy a történtek ellenére még mindig szerelmes belém, és hiányzom neki. Krisztiánnal való kalandom ébresztett rá arra, hogy milyen erős szexuális kisugárzásom van, és hogy mennyire kívánatos nő vagyok. És én elkezdtem kihasználni a bájaimat. Riszáltam a fenekem, szinte minden percben erotikusan búgott a hangom, de az egyetlen férfit, akit meg akartam ezekkel hódítani, eddigelé nem sodorta utamba a sors. Még várok. Tudom, hogy kellek neki, jobban, mint egy falat kenyér, és tudom, hogy tudja, hogy ugyanígy érzek iránta. Talán lesznek még kalandjaim, míg a volt barátommal újra találkozunk. Persze mindegyik szex nélküli kaland lehet csak, hiszen annak ellenére, hogy Krisztiánnal semmi sem történt, velejéig romlott nőnek érzem magam, és ezt a bűntudatot, és mocskot sosem moshatom le a lelkemről. De remélem, hogyha a volt barátomat sikerül visszahódítanom, megbocsátja a botlásaimat, és újra olyan tüzesen fog csókolni, ahogyan régen tette, amikor még boldogok voltunk. Együtt. És csak ezt mondogatom magamnak : csak tennem kell, és újra az enyém lehet, hisz mióta elment, más ember lettem. Egy vonzóbb ember… A végzet asszonya.
A bűnöm az volt, hogy nem becsültem kellőképpen a szerelmünket. És úgy bűnhődöm, hogy sem éjjel, sem nappal nem alszom, és meg kellett tapasztalnom azt, hogy pokoli kín, amikor az ember érzelmek nélkül akar gyönyört. Bűnhődöm még egy darabig, aztán újfent bevetve bájaimat visszaszerzem a férfit, akihez vágyaim és álmaim fűződnek. Ebben semmi, és senki nem állíthat meg.

Gruppenszex Krisztinával

vasárnap, február 27th, 2011

A fellegekben járt a boldogságtól. Úgy érezte, hogy az elmúlt két hét volt élete 17 évének legboldogabb időszaka. Felhőtlen öröme forrását Péternek hívták. Ismeretségük már korábban elkezdődött, abban a kisboltban ahol Krisztina dolgozott és oda is korlátozódott csupán, mivel Péter ott vásárolt hetente kétszer-háromszor.
Mindig volt egy mosolya és néhány kedves szava amikor betért, de ennyiben ki is merült figyelme Krisztina iránt. A lánynak nagyon tetszett a legalább hat évvel idősebb férfi, de nem mert kezdeményezni, az nem az ő stílusa. Eddigi kevés kapcsolata mindig úgy indult, hogy meghódította őt az aktuális partnere. Visszahúzódó, önbizalom hiányos természete miatt nem is tudta igazán, hogyan keltse fel egy fiú érdeklődését. Három komoly barátja volt eddig, az utolsó éppen fél éve hagyta el. Vele jutott a legtovább az ágyban, a szüzességét is ennek a fiúnak adta, de ő rá két hétre már egy másik lánynak tette a szépet.
Kriszti, noha csinos lány volt, a szex terén nem volt túl sok tapasztalata. Ez is megfordult a fejében, amikor Péter egy szokásos vásárlás alkalmával váratlanul randizni hívta. Meglepődésében meg sem tudott szólalni, csak hebegett-habogott, de végül sikerült egy időpontot és helyszínt lebeszélni.
Egész nap izgatottan várta az esti randevút, csinosan felöltözött és tíz perc késéssel érkezett a megbeszélt helyre, egy elegáns belvárosi étterembe. Kellemes estét töltöttek együtt, Péter nagyon jó társaságnak bizonyult. Beszélgetésük során pár dolgot megtudott a róla. Többek között, hogy jól menő vállalkozása van, egyedül él egy kertvárosi házban és nagyon szeretne családot alapítani. A randevú után hazavitte a sportautóján, és a búcsúzkodásnál sem volt tolakodó. Megbeszélték a következő találkozót és puszival elköszönt. Tetszett a lánynak, hogy nem volt az a szemtelen nyomulós stílusa.
Két héten keresztül majdnem minden nap találkoztak. Voltak moziban, színházban, koncerten, közel kerültek egymáshoz, de a csóknál tovább nem jutottak, bár Krisztina már benne lett volna egy kis intim együttlétben is.
A következő napi programról nem tudott a lány semmit. „Meglepetés lesz” mondta neki Péter. Annyit kért csak tőle, hogy kihívóbban öltözzön fel, mint ahogy szokott és péntek délután ötre legyen készen, mert megy érte. Kriszti délelőtt beszólt a boltba, hogy pár napig nem lesz elérhető, majd vásárolt pár dolgot, ebéd után pedig már elkezdett készülődni. Délután ötre lement a ház elé, egy hosszabb kabátot szégyenlősen összefogva magán. Alatta fekete szexis csipke melltartó, amit éppen kitöltöttek nem nagy, de formás mellei. Egy számmal kisebb feszes vörös blúz, kigombolva addig, hogy kivillanjon a melltartó. Rövid fekete szoknya, ami éppen eltakarta a fekete csipke tangát, de teljesen látni engedte a szintén fekete csipke harisnyatartót és combfixet. Lábán egy térdig érő magas sarkú fekete (mi más) lakk csizmát viselt.
Készülődés közben többször meggondolta magát és átöltözött, de végül csak felvette ezt a provokatív kollekciót. Úgy érezte magát ebben a ruhában, mint egy utcalány. Szégyenkezéssel kevert izgalommal várta a barátját, aki két hét alatt teljesen elcsavarta a fejét. Eldöntötte, hogy ma este odaadja magát a férfinak. Neki ez lesz a meglepetése.
Péter pontosan futott be csillogó sportautóján. Hosszú csókkal köszöntötték egymást. Péter arca elégedettségét fejezte ki amikor egy kis bepillantást nyert a lány kabátja alá.
– Merre megyünk ma este? – kíváncsiskodott Kriszta indulás után.
– Majd meglátod, nagyon kellemes helyre – és elterelte a lány figyelmét az út végső céljáról.
Beszélt és beszéltette folyamatosan, így a lánynak fel sem tűnt, hogy már az országúton hajtanak.
Amikor egyre gyérült a forgalom, kis aggodalommal nézett körül, hogy merre járnak.
– Ugye nem tévedtünk el?
– Nyugodj meg, tudom, hogy merre járunk. Van egy kis házikóm erre, ahova vissza tudok vonulni, ha ki akarok kapcsolódni. Még nem hoztam ide senkit eddig, de veled szeretném megosztani. Biztos tetszeni fog, csak mi leszünk ott kettesben. A legközelebbi ház is legalább négy kilométerre van. Nem zavar majd senki.
– És ezért kellett felöltöznöm ilyen kihívóan?
– Különleges este, különleges lány, különleges ruha. – mosolygott titokzatosan.
Nem értette igazán de a kedves hangtól kicsit megnyugodott és megfogta Péter sebváltón pihenő kezét.
Ráfordultak egy erdei útra, és tíz percnyi zötykölődés után a fényszórók egy takaros kis erdei házat világítottak meg.
– Megérkeztünk – állította le a motort Péter és a hátsó ülésről előrevett egy kosarat, amiben étel és két üveg bor volt.
Bementek a házba, ahol kellemes meleg fogadta őket.
– Még délelőtt elszaladtam befűteni és rendet rakni – magyarázkodott a férfi.
– Nagyon szép ház. És tényleg engem hoztál ide elsőnek? – olvadozott Krisztina.
– Hát persze. Még senkit se találtam méltónak rá.
– Ó te drága – ugrott a nyakába a lány. Hosszan csókolóztak, majd egy levegővételnél Péter elnézést kért és kiszaladt az udvarra telefonálni.
Amint visszatért a szoba közepén Krisztina kipirult arccal , kacérkodva lecsúsztatta magáról a kabátját.
– Akkor ilyesmi ruhára gondoltál? – kérdezte huncut mosollyal.
– Tökéletes, de mi lenne ha ennénk először? –válaszolt nyugodtan Péter.
– Persze, ahogy akarod. – hangzott a csalódott válasz. Azt remélte, hogy a ruha nagyobb hatással lesz a férfire. Esetleg titkos vágya is teljesül, hogy egyszer egy csinos pasas elkapja, leszaggatja róla a ruhát és vadul magáévá teszi. „Hát ez most nem jött be.“ állapította meg szomorúan, pedig a teste már nagyon vágyott egy szeretkezésre. Az elmúlt hónapokban egyre sűrűbben maszturbált tusolás közben, segítségül a meleg vízsugarat használva, vagy lefekvés után a paplan alatta kicsi kezével játszadozva. Azzal nyugtatta magát, hogy ma mindenféleképpen megkapja, amit a teste kíván. A férfi, a helyszín és a körülmények is ideálisak ehhez.
A szoba közepén levő óriási franciaágyon megterítettek.
Az első fél óra falatozással, italozással és közben beszélgetéssel telt.
– Édesem mik azok a kamerák? – mutatott bizonytalanul a szoba négy sarka felé Kriszti.
– Azok a biztonsági rendszer részei – nyugtatta meg Péter. Még lettek volna kérdései ezzel kapcsolatban, de nem akarta elrontani az estét, ezért egy „Értem“ válasszal annyiban hagyta a kérdést.
Az első üveg bor hamar elfogyott, a hangulat is végre kezdett forrósodni, mikor Péter hirtelen felpattant az ágyról.
– Elpakolok csak, addig helyezd magad kényelembe. – azzal felkapta a vacsora maradványait és kivitte a konyhába.
Krisztina végigdőlt az ágyon és elmosolyodott. „Micsoda szerencsés csaj vagyok. Álompasit sikerült fognom. Kedves, szép és gazdag. Az ágyban sem lehet hiba. Remélem legalábbis, de nemsokára ez is kiderül.“ gondolta és forróság öntötte el a testét ahogy a következő órákat elképzelte. Most már a mesebeli szegény lánynak képzelte magát, aki megtalálta az ő hercegét.
– Pillanatra kiugrok a kocsihoz. Mindjárt jövök édes. – hajolt be a szobába Péter és már ment is ki.
Kriszti kigombolt még egy gombot a blúzán, az egyik felét lehajtotta, hogy a fél melltartó benne az almaformájú, kemény melle kilátszódjék, majd kiterített kezekkel és becsukott szemekkel imitálta az alvást.
Hallotta, ahogy nyílik a bejárati ajtó és közeledik Péter elég nagy zajjal a szoba felé. Furcsa érzés villant be egy pillanatra, de a szemét még mindig csukva tartotta.
– Igazad volt Petikém, tényleg nagyon szép a kicsike. – hallott váratlanul egy idegen férfihangot.
Nyitott szemmel gyorsan felült az ágyon. Két negyven év körüli terepszínű ruhás férfi állt mellette és kaján vigyorral az arcukon gusztálták a testét. Krisztina idegesen elkezdte begombolni a blúzát, közben meglátta Pétert a szoba ajtófélfájának támaszkodva cigarettázni.
– Péter mi történik itt? Azt hittem kettesben töltjük az estét. Vigyél haza légy szíves.
– Ez jó. Kettesben, na persze. – röhögött az alacsonyabb pocakos férfi.
– Kicsim lazíts, nem lesz semmi baj. – szólt Péter halkan.
– Haza akarok menni. – csukladozott a hangja Krisztinek, és megpróbált lemászni az ágyról. A magasabbik férfi odalépett és lekevert neki egy tenyeres pofont, hogy visszaszédült az ágyra.
– Ne ugrálj cafka!
– Nee, kérem ne bántson. – sírta el magát a lány és a lábait maga alá húzva az ágy távolabbi részébe kucorgott.
Péter közelebb lépett, kezében egy teli pohár borral, amibe előzőleg valamilyen port szórt. Ugyanolyan halkan, nyugodt hangon beszélt hozzá.
– Nyugalom kiscicám, nem bánt senki. Ezt idd meg szépen és nem lesz semmi baj.
Hatott a behízelgő lágy hang, mert bár remegő kézzel, de egy húzásra kiitta a poharat. Közben a két férfi izgatottan mustrálta teste minden porcikáját, amit a kihívó ruha láttatni engedett. Szipogva visszaadta a poharat.
– Péter kérlek vigyél haza, nem szólok senkinek. – könyörgött.
– Sssss, ne beszélj most, csak nagyon figyelj rám. 4-5 kilométeres körben senki sincs rajtunk kívül, és egy pár hétig nem is lesz. A ház be van zárva és csak én tudom kinyitni. Nem tudsz elmenni. A két úriember szeretne veled eltölteni kellemesen egy kis időt. Legyél szófogadó és készséges, akkor nem lesz probléma. Ha gondolod ellenkezhetsz, de akkor is megkapják amit akarnak és még el is csúnyítják a szép kis pofikádat. Gyere kelj fel és állj ide az ágy elé, hogy lássák milyen szép portékát kapnak.
Krisztina sírva lecsúszott az ágyról és felállt. Váratlanul megpróbált kiszaladni, de az egyik férfi résen volt és felrúgta. Hatalmasat nyekkent a földön. Péter a hajánál fogva húzta vissza az ágyhoz.
– Ez volt az utolsó dobásod, legyél okos vagy megbánod. – suttogta a fülébe, majd lekevert neki egy csattanós pofont.
– Na gyerünk kislány, kelj fel és kezdj vetkőzni. – harsogta a pocakosabb ember.
Sírva felállt, és lassan elkezdte kigombolni a blúzát, miközben szemével kiutat keresett. Péter az ajtóba húzott egy széket, és egyik kezében egy pohár borral, a másikban egy távirányítóval leült a műsort nézni. A szoba sarkaiban levő kamerákon kigyulladtak az apró piros lámpácskák.
Krisztina lassan végiggombolta a blúzát. Jobban rázta a sírás, amikor meglátta, hogy a férfiak kigombolják a nadrágjukat és előveszik álló farkukat.
– Gyönyörű vagy szívecském. Dobd le a blúzod és térdelj ide a két bácsi közé.
– Nehehem ahakarohom. – zokogott a lány.
A magasabb megfogta a nyakát és térdre kényszerítette, majd a szájába lökte a nemi szervét. Pocakos lerángatta a blúzt a lányról, majd kezét megragadta, rákulcsolta a farkára, és mutatta, hogy húzogassa.
Krisztina undorral elkezdte szopni a szájában levő hímvesszőt és verte a másikat a kezével. Elégedetten vihorásztak felette, és benyúlva a melltartó alá a melleit markolászták.
– Óóó, ez az. Fincsi kis szád van. De vigyázz a fogaddal, mert kiverem. Gyere Sanyi próbáld ki. – azzal a lány fejét a pocakos fasza felé tekerte. Kriszti beletörődve nagyobbra nyitotta az ajkait és elkezdte azt a farkat is szopni. Hátha hamar elsülnek és megszabadul.
– Igen, tényleg jól szív a kicsike Józsikám. – azzal megtámasztotta a lány fejét és a torkáig döfte a vastag hímvesszőjét a szájában. Öklendezve fulladozott, miközben hallotta a gúnyos nevetést. Kihúzták a faszt a szájából és érezte, ahogy megemelik, majd hanyatt az ágyra dobják.
– Nézzem ezeket a feszes kis ciciket. – kurjantott Józsi és egy rántással letépte a délelőtt vásárolt fekete csipkés melltartóját. Fájt a lánynak, ahogy a pántok a húsába vágtak, amíg nem engedett az anyag. Előbukkantak a formás kemény mellek, amiket igyekezett a kezével takarni. Józsi csak nevetett ezen, majd megszabadult a felsőjétől és ledobta a nadrágját is.
Közben a pocakos a lábait kezdte szétfeszíteni és megpróbált a bugyijához férni.
– Ne csinálják könyörgök. – ellenkezett még Krisztina, de Sanyi az erős kezeivel széttárta a formás combokat és bugyin keresztül az ajkai közé fogta a lány punciját. Összerándult és igyekezett erővel összezárni a lábait, sikertelenül. Bugyin át egyre erőszakosabban bökdöste nyelvével Sanyi, ahogy megpróbált a nyálas húsdarabbal az alsónemű alá férkőzni.
Józsi már teljesen meztelenül Krisztina feje fölé térdelt úgy, hogy a lány kezeit a lába alá szorította és a fonnyadt zacskó annak az arcába lógott.
– Szopogasd a golyókat, te kis lotyó!
Sanyi végre utat talált nyelvével a bugyi mellett Krisztina vaginájához. Egyből bedugta a szűk illatos lyukba a nyelvét. Ott forgatta és hatalmasakat nyalt bele, majd szívta és harapdálta. Az egyik kezével már félre tudta húzni a csipkés fekete alsót, mert érezhetően csökkent a lány ereje a lábában.
Józsi eközben élvezte golyói kényeztetését.
– Nagyon jó, vedd a szádba teljesen. Ügyes kislány. Most nyalogasd. Igen.
Kriszti most már szófogadóan megcsinált mindent. Hatott a preparált bor és a teste is reagált a puncijában fickándozó nyelv ingerlésére. Odaadóan játszott a herékkel, szopta-nyalta őket.
– Jól van, most nyald a segglyukam! – azzal kicsit feljebb csúszva az végbélnyílását a lány szájához illesztette Józsi. Óvatosan elkezdte nyalogatni mire a férfi elégedetten hörögni kezdett.
– Húú de jó. Nyald ki a seggem te kis kurva!
Sanyi lent egészen megrészegülve a fiatal punci illatától, egy határozott rántással letépte a csipke bugyit, és lerángatta a fekete miniszoknyát is. Krisztinán már csak a térdig érő fekete lakk csizma volt és a fekete combközépig érő harisnya a harisnyatartóval. Miután megszabadították ruhadarabjaitól, magától nyitotta szét a lábait, és várta újra a nyelv most már izgató érintését. Sanyi a középső ujját bedöfte a nedvesedő punciba és úgy nyalta tovább. Krisztina kiéhezett teste ekkor remegett meg az első orgazmustól.
– Nézd csak a kis ribancot, tetszik neki. – csillant fel Sanyi szeme. A lány combját megmarkolva szét és a magasba feszítette annak lábait és a szűz popsiját izgatta tovább a nyelvével. Krisztinának még ilyen kényeztetésben nem volt része és magáról megfeledkezve nyögdécselt miközben felváltva nyalta Józsi segglyukát és golyóit. Sanyi már két vastag, kövér ujjal tágította a brazil fazonra nyírt hamvas puncit.
– Engedj a pinájához! – szállt le Kriszti fejéről Józsi. Amíg Sanyi felállt és megszabadult a ruháitól, addig Józsi megfordította és az ágy szélére térdepeltette a lányt. Hátulról a nedves nyíláshoz illesztette kemény faszát és egy határozott mozdulattal benyomta. Kicsit a fájdalomtól, kicsit a régen nem tapasztalt érzéstől felsikított, de utána nagyokat nyögve tartotta a punciját az ütemes lökésekre.
– Ahh nagyon jó szűk a pinája, a múltkorinak a segge nem szorította így a farkam. – lihegett elégedetten Józsi miközben előrenyúlva a kis megkeményedő mellbimbókat dörzsölte a két ujja között és markolászta a rugalmas ciciket.
A pocakos férfi közben meztelenül Kriszta feje elé feküdt az ágyon, aki már magától rákulcsolta kicsi kezét a vastag szerszámra és intenzíven szopni kezdte.
– Ez az cicám, szopjad jó erősen. A golyókat se hagyd ki.
Krisztina felemelte az álló szerszámot és a segglyuktól kezdve a heréknél elidőzve nyalogatta, majd jó erősen szopott tovább, ahogy pár titokban megnézett pornófilmben látta.
– Annyira jól szorít a kis puncija, hogy nem bírom továáháább. – ordított Józsi és pár kemény lökés után telepumpálta ondójával a lány vagináját.
Lihegve és izzadtan helyet cserélt Sanyival, aki a kicsit rövidebb, de jóval vastagabb péniszével előbb játszadozott a lány gecitől csöpögő résénél, majd lassan feszítve betolta.
– Ááá nagyon fáj! – próbálta elhúzni magát, de az erős kezek visszahúzták a derekánál fogva és sikítozásai között felnyársalták a vastag farokra.
Józsi jót mulatott ezen és a lánynak haját fogva mutatta neki, hogy szopja tisztára a faszát.
Sanyi pocakja ütemesen csattogott a lány formás fenekén, és ahogy múlt a fájdalom, úgy szopogatta egyre odaadóbban a másik lankadt péniszét.
– Jól van elég lesz. – húzta hátra a lány fejét Józsi és felkelve rágyújtott egy cigarettára. Ágy mellől nézte ahogy a barátja megfordítja a lányt és hanyatt döntve keféli tovább. Aljas vigyor jelent meg a szája szélén amikor látta, hogy a fiatal gyönyörű lány lenyúl a puncijához és a csiklóját izgatva, csukott szemmel elélvez újra. Szerszáma ismét meredezni kezdett a látványra, és a lány fejéhez térdelve újra a szájába dugta. Kriszti kelletlenül nyalogatta és szopta, mert már teljesen kifáradt vékony teste. Eközben hatalmas nyögéssel Sanyi is a vaginájába élvezett, és ő is odatérdelt, hogy letakarítsák a cerkáját.
Krisztinek fájt a kidörzsölt puncija és zsibbadt a szája, ezért megkönnyebbült, amikor már csak Sanyi tartotta lankadtan is vastag farkát egy kis kényeztetésre. Nem látta, hogy Józsi mit csinál, de azt gondolta, hogy öltözik és ezzel vége az egész megrázkódtatásnak. Igaz voltak részek, amikor élvezte a dolgot, de most ahogy tisztult a feje, kezdett undorodni itt mindentől.
Hirtelen két erős kéz megfogta a lábait, ugyanakkor a két kezét is leszorították. Hasra fordították, Sanyi a kezeit fogta le, Józsi a lábait. Ijedten forgatta a fejét és látta ahogy Péter meztelenül közeledik felé a farkát síkosítóval kenegetve.
– Szép vagy kincsem. Általában csak nézni szoktam, de nagyon felizgatott a műsorod ezért veled kivételt teszek.
Szétfeszítették a lábait, széthúzták a fenekét, amit Péter az ujjára nyomott nagy adag síkosítóval kent be. Utána fölé feküdt és a popsijába illesztette a farkát. Ahogy lassan tolta egyre beljebb, Krisztina úgy sírt sikítozva, de Pétert ez még jobban felizgatta. Hiába könyörgött ordítva, a férfi hatalomtól megrészegült arccal elkezdett lassan mozogni ki-be a szűz nyílásban a kemény farkát. A lány egyre kevésbé ellenkezett, csak zokogott a fájdalomtól és a megalázottságtól. A másik két férfi láthatóan élvezte az előadást, mert mindketten álló fasszal vigyorogtak ahogy a törékeny végtagokat szorították.
– Ez az te ribanc, ez a tiéd – nyögött Péter, és telespriccelte gecivel a lány kerek seggét. Ő még jobban sírt, de beletörődve feküdt még akkor is amikor Péter lemászott róla és a hajába törölte szutykos farkát.
Akkor sem ellenkezett már, mikor Józsi kihasználva helyzeti előnyét Sanyival szemben és Péter után egyből rámászott a lányra, majd vadul seggbe dugta a csucsogó nyílást. Akkor kezdett csak könyörögni, amikor Józsi lekászálódott róla és Sanyi a vastag farkát próbálta begyömöszölni a kis résbe.
– Kérem ne. Nagyon vastag – kérlelte.
Sanyi büszkén és nagyvonalúan a pinájába rakta a farkát, és tíz percig döngette, majd termetét meghazudtolva felpattant, hogy a lány arcára lője az ondóját.
Krisztina beletörődve hagyta, hogy a sperma lecsorogjon róla az ágyra és még akkor is ugyanúgy hevert, amikor a férfiak nevetgélve felöltöztek. A két idősebb kifizette Péternek az estét és elmentek. Odament a „hercege“ és megpaskolta.
-Ügyes kislány voltál. Szedd rendbe magad és pihenj, holnap keményebb napod lesz.
Azzal rázárta az ajtót és elment.