Posts Tagged ‘szadómazó’

Lovas BDSM történet korbáccsal

szombat, március 12th, 2011

Verőfényes nyári nap volt, kellemes lágy szellő fújdogált,igazi kiránduló idő volt. Főhősünk ezt kihasználva sétálgatott a közeli kis erdő mellett elterülő pipacsokkal tarkított mezőn. Élvezte a jó időt, a csendet,a táj szépségét. A hely tökéletes volt a pihenésre a kikapcsolódásra, a mindennapi gondok feledésére, de ekkor valami megzavarta addigi nyugalmát … furcsa zaj szűrődött át a fák lombjain,és egyre közeledett. Felismerte…egy ló patájának dobogása törte meg az erdő csendjét. Kis idő múlva megpillantotta a „csendháborítót”…egy lány volt az, ő is kihasználta a jó idő kínálta lehetőséget és kedvenc hátasa társaságában élvezte a természet szépségeit és a lovaglás adta szabadságot. Ő is észrevette a fiút… felé vette az irányt… nem tudta miért, de úgy érezte oda kell mennie. Mikor odaért egymásra néztek, pillantásuk összetalálkozott és ekkor valami csoda történt ott a mezőn, olyan amiről soha nem mertek még csak álmodni sem…különös vibrálást éreztek, beleborzongott egész testük, kellemes melegség öntötte el őket… szerelem volt első látásra. Soha nem gondolták volna, hogy pont itt, pont most, pont velük történjen meg ez a megmagyarázhatatlan csoda. Nagyon örültek szinte kivirultak és hagyták, hogy megtörténjen aminek meg kell történie. Hosszasan beszélgetek,sétáltak,élvezték a természetet és egymás társaságát. A lány – aki eddig végig lóháton ült- érdekes ötlettel állt elő, bár kicsit félt a fiú reakciójától,attól,hogy elutasítja őt…Egy játékot javasolt a fiúnak … egy játékot amiben kiélheti titkos, perverz vágyait. A fiú szerelemtől elvakulva és mert bízott a lányban, Igent mondott … A lány leszállt paripájáról és elővett zsebéből egy selyemkendőt, amit a fiú szemére kötött. Nyeregtáskájából elővett valamit …a fiú nem látta mi az …a lány megfogta kezét, ekkor egy kötél szorítását érezte csuklóján…nem ellenkezett,kíváncsi volt mi fog történni. A lány levette szeméről a kötést… ekkor látta meg, hogy egy hosszú kötéllel a ló nyergéhez van kötve… ő már a lovon ült. Főhősünk először megijedt a kialakult helyzettől, de egy furcsa, megmagyarázhatatlan bizarr érzés hatására úgy döntött belemegy a játékba és hagyja történni az eseményeket, s ha kell teljesíti szerelme minden vágyát. A lány megsarkantyúzta lovát … a kötél megfeszült és rántott egy kicsit az addig egyhelyben álló fiún … lassan, lépésben elindultak. A fiú egy kérdésbe kezdett, de mielőtt elmondta volna, a lány félbeszakította:- hangja teljesen megváltozott, durva,parancsoló lett,amitől a fiú megborzongott… – Mostantól csak akkor beszélhetsz, ha megengedem-mondta …,azt akarom, hogy ne felejtsd el ezt a szabályt…most megtanulsz engedelmeskedni-, és ezzel egy időben megsarkantyúzta hátasát,és vad vágtába kezdett. A fiú fájdalmas futásba kezdett…futott,mert futnia kellett…hosszú,gyötrelmes tortúra vette kezdetét… a lány nem kegyelmezett…néha-néha hátranézett és élvezte szolgája szenvedését… a fiú a gyötrelmek ellenére mégis élvezte kiszolgáltatottságát, bár a MIÉRTre nem tudott magának választ adni,de talán nem is akart…Ekkor a kötél rántása és a mező egyenetlensége miatt váratlanul elesett,hírtelen erős fájdalmat érzett hasa és combja tájékán,ahogy hason csúszva vonszolta maga után a ló…a szenvedés és kín hangja szakadt ki teljes erővel torkából … a lány megkegyelmezett neki…lassított…lépésben húzta tovább,majd megállt. Főhősünk lihegve, fájdalomtól elcsigázott testel feküdt a fűben… úrnője odaléptettet mellé,szinte már rálépett a ló olyan közel,de azért vigyázva rá. – Térdre rabszolga – hangzott a kíméletlen parancs … Ő minden erejét összeszedve térdre kényszerítette testét, félve a büntetéstől, amit azért kapna ha nem teljesítené a parancsot. – Nyald a csimámat kutya – utasította kéjes élvezettel az előtte térdelő megtört ifjút. A fiú nyalni kezdte … – tisztára! – jött a következő utasítás…valami félelmetes, borzongató volt a lány hangjában, amiből a fiú arra következtetett, ha nem végez tökéletes munkát akkor kíméletlen büntetést fog kapni…ettől való félelmében mindent megtett, hogy munkája hibátlan legyen. – A másikat is kutya, nyald most! a fiú szinte meg sem várva a parancs végét amilyen gyorsan tudta átvonszolta megkínzott testét a ló másik oldalára és tovább folytatta a csizmák tisztítását. A lány mosolygott nagyon élvezte, szolgája munkálkodását,és azt, hogy bármit megtehet vele … Büntetni akart…A fiú ezt nem sejtve tette dolgát…tökéletes munkát végzett…talán azért, mert nem akart több büntetést…abban reménykedett jó munkájáért jutalmul a lány elengedi …de nem így történt ; nem sejtette, hogy szenvedéseinek közel sincs vége. Ekkor meghallotta a kérdést amitől hírtelen félelem járta át az egész testét: – A talpát is lenyaltad? …nem,nem nyalta le …Úrnője hangja alapján úgy érezte most kemény büntetést fog kapni…jól gondolta. – Hibáztál – hangzott az ítélet, – Ezért keményen meg foglak büntetni – és ezzel már indult is az erdő irányába,vonszolva maga után szolgáját. Az erdő szélén megállt egy fánál, majd eloldozta a nyereghez rögzített kötelet, amit a fa egyik ágán átvetve újra visszakötötte oda. Leszállt a lóról és előre vezette annyira, hogy a kötél megfeszüljön …ahogy a ló lassan lépett előre, távolodva a fától a fiú lába lassan elemelkedett a talajtól…ott lógott felfüggesztve ég és föld között a kötél kegyetlen szorításában…félelemmel és valamiféle bizarr izgalommal várta mi fog történni. A lány leszaggatta róla ruháit majd egy hosszú, egyágú fonott bőrkorbácsot vett elő, majd játékos de mégis bizarr mosollyal az arcán csak annyit mondott : – Ezt élveni fogod. Majd nagy lendületet véve elkezdte a korbácsolást… a fiú már az első ütéstől felüvöltött…de hiába …ezzel nem hatotta meg a lányt,aki valami őrült csillogással a szemében tovább folytatta a tortúrát. Főhősünk minden ütésnél fájdalommal és kínnal teli hangon felüvöltött, de a szinte elviselhetetlen ütések ellenére valahogy mégis élvezte a dolgot. 40-50 ütés után a lány megnézte művét, végigsimította szolgája hátát… kezével érezte a forróságot … néhány erősebb ütés kissé felszaggatta a bőrt …vékonyan kiserkent pár csepp vér,ami gyöngyözve csillogott a fiú könyörtelenül megkínzott testén…elégedett volt művével… majd folytatta tovább a bizarr játékot…ezt még párszor megismételte egy-egy hálás szünetet közbeiktatva, majd eloldozta szolgáját,aki kimerülten, meggyötörve zuhant a földre. A lány már nem bántotta, hagyta pihenni…sokáig hevert ott, szinte ájult mozdulatlansággal. Majd miután erőt gyűjtött,felállt … jóleső fáradság és kielégültség töltötte el korbácsnyomoktól tarkított testét… elindultak haza… együtt… beszélgettek.
– Ez jobb volt, mint a múltkor.
– Én is nagyon élveztem.
– Legutóbb nem ütöttél ekkorákat!
– Miért így nem tetszett?
– De nagyon is… Köszönöm… De most siessünk haza! Forrás: Reflector.blog.hu

Egy pincérmő hibája, SM történet

hétfő, november 15th, 2010

Diana jól megél, mint pincérnő. Nagy szerencséje van, hogy egy előkelő étteremben kapott munkát. Itt nem csak a fizetése, de a munkája is nagyon jó volt és elegendő szabadidővel is rendelkezett. Mivel 35 éves korára ismét egyedül élt, ezért egy kis lakást bérelt, ahol nyugodtan, békésen élt. Szabadnak érezte magát.
Az ebédlő vezetőjének is csak három szabály volt a mániája, amit viszont minden alkalmazottól megkövetelt:
• Időben kell érkezni!
• Figyelmesen kell a vendégeket kiszolgálni és semmivel nem szabad leönteni őket!
• Soha nem szabad udvariatlannak lenni a vendégekkel, még ha valami rosszat is tesznek!
Diana ezen a napon azt tervezte, hogy munka után elmegy a barátnőivel egy italra a kedvenc kocsmájukba. A nap végén így már nagyon sietett és nem figyelt oda rendesen és így elejtett egy használt tányérokkal teli tálcát. És ami még rosszabb az egyik tányérról a salátalé az egyik vendégre és a feleségére loccsant. „A fene egye meg, leöntötték a ruhámat. Ez a mocsok nem fog kijönni!” –ordította a férfi.
Diana elkezdett mentegetőzni, de a férfi csak folytatta: „És nézze meg a feleségem ruháját, azt is eldobhatjuk. Mi a pokolért nem figyel jobban és teszi figyelmesen a dolgát?!”
Bűnbánat helyett Diana kifakadt: „Forduljon fel! Ha arrébb tette volna a könyökét, akkor normálisan elfértem volna!” A férfi arca vörös lett a dühtől és azonnal a vezetővel akart beszélni. Dianát oldalba bökte az egyik kollegája mielőtt a lány még nagyobb bajba keveri magát, hiszen a lány már most megszegett két aranyszabályt.
Norbi, az étterem vezetője ebben a pillanatban lépett ki a konyhából és igyekezett lecsendesíteni a vendéget és megkérte, hogy küldje majd el a tisztító számláját, amit természetesen ki fog fizetni. Végtelenül sajnálta a történteket és megígérte, hogy nem fog többé ilyen előfordulni. Dianát pedig egyetlen fejmozdulattal beparancsolta a konyhába. Amikor ő odaért szúrós szemmel nézett a lányra. A fogait összeszorítva mondat: „Menjünk be az irodába és azonnal magyarázd meg mi történt!” Ahogy beértek az irodába Diana a főnökére nézett és közömbös hangon annyit mondott „sajnálom”.
„Némi magyarázatott azért megérdemelnék. Elég nagy bajt csináltál. Zárás után itt várlak, addigra talán én is lenyugszom és nyugodtan tudok dönteni.” –mondta Norbi.
Már mindenki elment, amikor Diana kopogott a főnöke ajtaján. Norbi behívta és leültette magával szembe, az asztal túloldalára. Aztán anélkül, hogy felnézett volna elkezdte mondani a magáét. Elmondta, hogy ilyen eset még nem fordult elő az étterem történetében és nagyon meglepett, hogy egy régen itt dolgozó alkalmazottal történt meg az eset.
Ráadásul egy olyan pincérnő teszi ezt, akinek a munkájával mindenki elégedett volt eddig. Ennek ellenére az ilyen viselkedést nem lehet elfogadni, és megengedhetetlen, hogy hasonló eset még egyszer előforduljon.
Több, mint tíz perc telt el, amikorra befejezte a mondandóját. Végül azt mondta „Mi az ördög történt? Nem elég, hogy szerencsétlenség történt, még a vendéggel is udvariatlan voltál! Mivel magyarázod ezt?” Diana arca elvörösödött. Tudta, hogy nem képes hazudni, ez soha nem ment neki.
„Szerettem volna mindent gyorsan elintézni, mert úgy terveztem, hogy munka után találkozom a barátaimmal és elmegyünk szórakozni. Így figyelmetlen voltam és nem vettem észre, hogy kilóg a vendég könyöke. Így elakadt a kezem és leborult a tálca. Amikor pedig bocsánatot kértem a férfi csak ordított velem.”
Norbi azt válaszolta „az egésszel csak az a baj, hogy sem akkor, sem most nem látom rajtad, hogy valóban megbántad volna, amit tettél. Ez pedig nagyon nyugtalanít, hiszen lehet, hogy újra megteszed, ha úgy alakul.
” Diana elkezdett fészkelődni, a keze elkezdett izgatni és összeszorult a gyomra. Norbi folytatta: „Ismered az étterem szabályait. A viselkedésedet pedig nem lehet tolerálni. Nem szeretnélek azonban kirúgni, de három hétre felfüggesztelek és természetesen erre az időre fizetést sem kapsz. S mind emellett elvárom, hogy egy bocsánatkérő levelet írj a vendégünknek. És ez az utolsó lehetőséged!”
Diana kétségbeesett és könyörögni kezdett, hogy ne függessze fel a főnöke. Félelmében, hogy elveszti a lakását, ha nem tudja kifizetni az albérletet a következő csúszott ki a száján: „Nem lehetne, hogy valami más módon büntetnél meg?
” Maga sem gondolta végig, hogy mit mondott, de ekkor már késő volt.
Norbi teljesen meghökkenten nézett. Már nagyon régen a legégetőbb kívánsága az volt, hogy egy nőt alaposan elfenekeljen, de eddig soha nem adódott ilyen alkalom. Nagyon sok történetet olvasott már és sok képet nézett, de el sem tudta képzelni, hogy ilyen szerencséje legyen. Ezután csak annyit kérdezett „Diana, valóban ezt akarod?” „Igen, hiszen nagyon kell ez a munka!” –válaszolta a lány, miközben lesütötte a szemét.
Dianának nem volt ismeretlen, hogy milyen érzés, amikor elnáspángolják. Nagyon csintalan gyerek volt fiatal korában és különösen a középiskola alatt. A szabadossága nagyon sokszor kapott ki a szüleitől. Annak ellenére, hogy az utolsó verését már közel hat éve kapta, még élénken él az emlékezetében.
Egy idősebb fiúval vacsoráztak egy kis étteremben, majd sétáltak egyet. Séta közben belökte a fiút egy szökőkútba és hisztérikusan nevetett azon, hogy elázott. A fiú kimászott a kútból és megragadta a csuklóját, miközben azt mondta: „neked ez vicces, de hamarosan nem lesz kedved nevetni!
” Ezzel egy időben leült a kút szélére és a térdére fektette a lányt. Felhajtotta a szoknyáját és letolta a bugyiját. Lehúzta az elázott, bőrtalpú cipőjét és azzal alaposan kiporolta a lány fenekét. Mire úgy érezte, hogy már eleget kapott a lány, Diana lábaival már vadul rugdalózott a fájdalomtól, miközben eszeveszetten visított.
Ezek az emlékek egy pillanat alatt felidéződtek, amikor meghallotta Norbi szavait: „Hajolj az asztalra!” Diana összeszedte az erejét és engedelmeskedett.
Mivel ez a pozíció sem volt ismeretlen a számára –így kapott rendszeresen az apja szíjjával–, ezért tudta mit kell tennie. Ahogy előrehajolt megmarkolta az asztal szembeni szélét. Érezte, ahogy Norbi közelebb jön és végig simítja a kezével a szoknyáját felülről lefelé. Amikor elérte annak alját, egy mozdulattal felhajtotta azt. Diana megpróbált felállni és tiltakozni, de az erős férfikéz visszatartotta és ezzel együtt megtörte az ellenállást is. Ebben a pillanatban a lány megadta magát és tudta, hogy nem kerülheti el a sorsát, ha meg akarja tartani az állását.
Amikor Norbi már látta, hogy a lány nem tiltakozik elkezdte kicsatolni a szíját. Diana a csat ismerős zörgésére összerezzent és még erőssebben megmarkolta az asztalt. Norbi félbehajtotta az övet és azt mondta: „Talán ez a lecke jó lesz arra, hogy némi engedelmességet és tiszteletet tanulj.” Ezt követően a magasba emelte a kezét és lecsapott a lány húsos fenekére. Majd ismét felemelte és újra hallatszott a suhogás és a becsapódás hangja.
Diana felsikított és megpróbálta elérni a fenekét.
„Ne fogd meg, amíg a büntetésed tart, mert még rosszabb helyzetbe hozod magad!” hallatszott Norbi utasítása. A mondandóját pedig egy még erősebb ütéssel nyomatékosította. Még csak három ütést kapott a lány, de már érezte, hogy ez sokkal keményebb büntetés, mint amit valaha is kapott. Még csak három ütés és már nem bírja nyugton tartani a fenekét, zokog és visít.
„Kérlek, hagyd abba! Jobb leszek, megígérem, hallgatni fogok, soha nem leszek udvariatlan a vendéggel, ígérem, esküszöm, nem bírom tovább…” Nagyon meglepte a fenyítés szigora.
Mellőzve azonban a járulékos dolgokat nagyon fegyelmezetten tűrte a leckéztetését és bizonyára meg is tanulta azt.
Az ütések azonban folytatódtak, amíg Norbi ennek szükségét érezte, s közben Diana mindegyiktől nagyot rándult. Egyszer Norbi megállt és lehúzta a lány bugyiját egészen a bokájáig. Diana megpróbált felállni, de Norbi határozottan utasította, hogy maradjon a helyén. Norbit elbűvölte, hogy a lány feneke már lángvörösen égett és több helyen lilába hajlott. Ahogy csodálta a munkáját Diana megpróbált újra felállni.

Ez nagyon feldühítette Norbit és nagyot csapott a szíjjal a lány combjára, majd folytatta a lángoló fenekén a második, harmadik és negyedik ütéssel gyors egymás utánban. Diana folyamatosan üvöltött.
Először a pincérnő csak remélte, hogy Norbi nem érzi meg, ahogy nedvesedik a lába között. A következő ütésektől azonban már önkívületi állapotba került és már erre sem tudott figyelni. Norbi jól tudta, hogy egy ilyen alapos, régimódi verést nem fog egyhamar elfelejteni a lány és ezért csak folytatta.
Amikor már Norbi is úgy érezte, hogy Diana megkapta a kiérdemelt büntetését arra utasította, hogy kelljen fel és álljon be a sarokba. A lány lángoló fenekével odabicegett a sarokba és bedugta az orrát a két fal találkozásához, ahogy azt már kislány korában megtanulta. Így állt 30 percig, amíg Norbi intézte a saját dolgát.
Az idő leteltével Norbi felhúzta a lány bugyiját és a karjánál fogva kifordította a sarokból, majd bejelentette, hogy elérkeztek a büntetés utolsó fázisához. A lány kezébe adott egy kést és a következőt mondta?
„Diana, menj ki a hátsó udvarba a nagy fűzfához! Vágj le róla egy vesszőt és hozd ide nekem! Figyelj azonban arra, hogy a vessző elég erős és hosszú legyen, különben én megyek ki egy másikért, de azt biztosan nagyon meg fogod bánni!” Ettől nagyon megdöbbent a lány és azt mondta „de csak egy bugyi van rajtam! Felvennék még valamit!” „Ha valóban komolyan gondolod a megbánásod, akkor így és most azonnal elindulsz. Ettől talán megtanulod, hogy a bocsánatkérésnek mindig igaznak és tiszteletteljesnek kell lennie.
Nem most kellene szégyellned magad, hanem akkor, amikor hibázol! Na, indíts!” mondta Norbi. „Igen, uram!” hangzott a válasz és elindult a lány a kertbe.
Amikor visszaért egy majdnem méter hosszú és kisujjnyi vastag vessző volt a kezében. Diana Norbi kezébe adta a vesszőt, aki a következőket mondta: „Diana, a vendég ruhájának tisztítása és a vacsora számlája legalább 10.000 Ft lesz. Ráadásul még meg is bántottad a tiszteletlenségeddel, ami aztán végkép elfogadhatatlan.
Úgy döntöttem, hogy 10 ütést kapsz a viselkedésedért, ami azt jelenti, hogy 1000 Ft ütésenként. Ezen felül kiegészítő büntetésként a neveletlenségedért további 10 ütést kapsz. Ettől talán elfelejted az öntelt viselkedésedet. Most pedig vedd le a bugyidat, fordulj meg és fogd meg a bokádat, valamint nyújtsd ki a lábadat. Végül pedig javaslom, hogy jó hangosan számold az ütéseket, mert amelyiket nem mondod, vagy elrontod, azt újra kiosztom!” Ezt követően a megszeppent lány minden ellenállás nélkül szót fogadott.
Amikor Diana előre hajolt Norbi teljes betekintést nyert a lány legintimebb zónájába, ami őszinte csodálattal töltötte el. Mivel azonban a büntetés volt most az elsődleges, ezért rövid időn belül elkezdte kimérni azt. A becsapódások előtt szabályosan sivított a vessző a levegőbe, az ütés hatására pedig a lány szinte fékezhetetlen táncba kezdett, miközben engedelmesen számolt. A számolás előre haladtával együtt egyre több lilába hajló csík tünt fel a pincérnő fenekén. „Elérkeztünk az utolsó 10 ütéshez” mondta Norbi.
„A vendéget, akit megbántottál Molnár úrnak hívják. Azt kérem, hogy minden ütés után kérj tőle elnézést, úgy ahogyan akkor és ott kellett volna! Megértetted?!” Diana hátranézett és csak a fejével intett, hogy megértette a feladatát.
„Rendben, akkor fejezzük be, amit elkezdtünk.” Suhintás a pálcával. „Nagyon sajnálom Molnár úr” következett Diana. Norbi újra lecsapott és azt mondta „Még őszintébben!” „Oooh, őszintén sajnálom Molnár úr!” Ezután jött a következő csapás.
„Oh, Molnár úr hibáztam, sajnálom!” Diana hangjából pedig egyre inkább hallatszott, hogy szívből megbánta viselkedését. Végül megtörtént a tizedik ütés is.
Amikor befejeződött a verés Diana felemelkedett és kezével megpróbálta csillapítani a feneke fájdalmát, de nem járt igazi sikerrel, mert megérinteni is alig tudta. Norbi ekkor visszaállította a sarokba és csak húsz perc elteltével hívta magához. Elmondta neki, hogy ő részéről lezártnak tekinti ezt az ügyet, de nem tűri el, hogy még egyszer ez előforduljon, mert akkor repülni fog a lány.
Ezután Norbi megengedte a lánynak, hogy felöltözzön és hazamenjen….

A rámenős rendőrnő meglepetése, SM történet

szerda, november 10th, 2010

Kellemesen meleg tavaszi idő van és szélcsend. A tengerközelségétől viszont magas a páratartalom. Mivel közel lakunk a vízhez, behallatszik, mikor a parthoz csapódik a hullám. A szobában kellemes halk zene szól, és délután felé jár az óramutatója. Mivel üzleti ebédről jössz haza, így csak egy kis gyümölcsös desszerttel várlak. Holnap már hétvége és pihenés vár mindkettőnkre. Ezért úgy gondoltam megleplek és beöltözve várlak haza. Még nem láttad rajtam ezt a fekete-piros bőrruha együttest, így meglepi lesz ez is, ezért szépen lassan beöltözöm, mire megjössz.
Belebújok a mini bőrszoknyámba, ami fekete és oldalt fűzős végig. A fűzős részénél lefelé pedig piros. Szeretem a finom puha bőrt érezni a testemen, olyan kellemesen simogatóan lágy érzetet ad. Aztán jó szorosan megkötöm, hogy feszüljön rajtam. Van hozzá egy szintén bőrből készült felső, ami elől fűzős és mélyen dekoltált, vállpántos. Ott ahol a fűző rész van szintén piros elől. Kissé megemeli a melleimet és össze is szorítja a keresztpánt, ahogy megkötöm. Kiegészítőnek a nyakamba teszek egy fekete bőrszíjat, amin a díszítés piros csatos. Zenét hallgatok és öltözködöm tovább. Aztán a csizmámat előveszem a dobozából, mert még nem volt rajtam annyira új, szinte árad belőle a friss bőr illata. Felhúzom egészen magasan combközépig ér. A színe fekete és a vádlimon eléggé feszes. A sarka tűsarkú fém 14 centis. A magas szára szépen követi a láb vonalát.
Kiegészítőnek ajándékként kaptam hozzá egy piros vékony derék szíjat, amin két oldalt fekete bőrbilincsek lógnak. Ezt is felveszem. Amikor a kesztyűre kerül, a sor éppen megjössz. Hallom, ahogy leállítod a kocsit a garázsba. Mikor belépsz az ajtón és meglátsz így beöltözve, elmosolyodsz és mondod – nagyon csini vagy drágám. Aztán mikor közelebb érsz, megcsókoljuk egymást. Még ledobod a táskádat és töltesz magadnak egy kis frissítőt, addig felveszem a fekete magas szárú bőrkesztyűmet. Mikor visszaérsz már felhúztam és egészen a felkarom feléig ér. Éppen simogatom és mozgatom az ujjaimat, hogy jól feszüljön, ez is új még. A szobát belengi a finom lágy bódító parfüm és a bőr illata.
Mivel szól a zene és szeretünk összebújva táncolni a nap bármely szakában, így most is ezt tesszük. Ahogy megérinted a derekam egy kellemes borzongás fut végig rajtam. Aztán lejjebb vándorol, a tenyered a fenekemet fogja most. Átfonom a karomat a nyakad körül és teszünk egy pár lépést így csókolózva. Aztán ahogy magadba szívod ezt a vegyes bódult illatot, hirtelen elkapom az inged elől és a markomba fogom. Aztán megcsókollak hevesen szinte vadul, hogy beleremegek.
Érzed a vágyat és egy kellemes borzongás fut át rajtad is. A csókolózás hevében hirtelen lelöklek a bőrkanapéra és mondom neked – gyere, játszunk. Benne vagyok, mondod, és elmosolyodsz. Imádom, amikor mosolyogsz, mert olyankor a szemeid körül pici ráncok jelennek meg, és a kék szem az, ami megőrjít szinte. Jó veled mondom. De hogy még jobb legyen, a kezembe veszem a csuklódat és kikötözöm. Először az egyiket aztán a másikat. Érzed a csuklódon, ahogy matatok és feszül a kötél.
Kirögzítem két oldalt a kanapé két végére. Egy pici mozgás játékot hagyva neki. Végül is kényelmesen ülsz, hiszen a két karod a kanapé háttámláján pihen. Most öledbe ülök keresztbe feltérdelve a combjaid mellett és elkapom a nyakadat hirtelen. A szorítás hatására és a hirtelenségtől elakad a szavad és a lélegzeted. Egyre jobban szorítalak. Érzed, az ujjaimat a torkodnál a két nagyujjam nyomja befelé és felfelé a gégét, miközben oldalt a tenyerem a nyaki ütőeret szorítja el.
Ahogy fokozatosan tudatosul benned, hogy ha így maradunk megfulladsz. Ezért a szemeiddel könyörögni kezdesz. Látom nagyra nyitottad és mereven nézel rám. Szinte látom, magamat a szemedbe úgy csillog. Félsz és remegés fog el. Egyre erősebb lesz a szorításom és ezért fulladsz már. A karoddal hadonászol, amíg a kötél játéka enged. Ahogy szorítalak, úgy élvezem és nedvesedni kezdek. Ennek hatására megcsókollak, és ahogy fuldokolsz, már pirosodik a fejed. A szád nyitva, de úgysem kapsz levegőt rajta, mert a torkot és a gégét a szorító nagyujjam elzárta.
Szédülni kezdesz. Érzed, zúg a fejed fura hangokat hallasz belülről. Most már tudod és érzed, hogy úgy sem engedlek el, ezért átfut rajtad egy félő érzés, ami még minden erődet összegyűjtve védekezik, de gyengén már. Hideg verítékben úszol. A szemeid már nagyon nagyok és mereven előre néznek. Már nem is nagyon látsz, csak árnyképet, mert a levegőhiánytól az agyad nem képes felfogni a jeleket és érzed most, hogy bódulni, kábulni kezdesz. Az ujjaim még mindig szorosan feszülnek a kesztyűben.
Aztán egyszer csak a kábult érzés átmegy egy édesebbe, ahol már az ájulás határa van. Innen már nincs vissza út és érzem, egyre jobban gyengülsz, még a végén tested elernyed. A lebegés kellemes érzése fut át agyadon, ahol már a következő pillanatban elájulsz. Fejed oldalra billen, tested végleg elernyed. Lebegsz a messzi világban, édesen. Megcsókollak – és mondom pihenj Édesem! Amíg bódultan alszol, kigondolom a további játékunkat és figyelem, ahogy újra ébredezel.
Ahogy kinyitod a szemed és újra elhelyezkedsz, kényelmesen keresztbe az öledbe ülök, kesztyűs tenyerembe veszem az arcod és megcsókollak jelezvén, hogy még nem fejeztük be. Kibontom a kezed, hogy kicsit meg tudjad mozgatni, aztán mondom – gyere, folytassuk, és megint csókolózunk. Te megfogod, a derekam szorosan magadhoz húzol. Imádom, amikor érzem, a kezed a derekamon ez újra tűzbe tud hozni mindig. Lemászok rólad és melléd ülök félig fekve és eléd nyújtom a csizmám.
Te szembe fordulsz velem és kezedbe veszed a lábam. Mondom neked – nyald végig! Mondod, mindent megteszek, amit akarsz drágám! Megfogod, a bokámat érzem a kezed melegét, ahogy szorosan tartod, és egymás szemébe nézünk. Látom, élvezed a helyzetet, mint ahogy én is, és nyalni kezded a bőrcsizmám tűsarkát. Ahogy nézlek és látom, hogy nyalsz, teljesen elönt egy kéjes érzés és nedvesedés, főleg ahogy szépen lassan haladsz a nyelveddel felfelé a vádlimon át a combomig.
Sóhajtozom, mert nagyon élvezem. A nyelvedet az ujjaid követik, ahogy siklik végig a combközépig érő csizma szárán. Élvezettel nyalod. Aztán mikor feljebb érsz egészen a combom felé, akkor már érzem, hogy teljesen elöntött a vágy jóformán mindkettőnkbe tombol. Ekkor átfonom a kesztyűs karommal a nyakad forrón mélyen megcsókollak, és már nem tudok és nem is akarok uralkodni a vágyaim felett, ezért hirtelen megszorítom a nyakad erősen. Mivel váratlanul ér a kisebb támadás egy mozdulattal hanyatt tudlak dönteni.
A kanapénk elég széles finom puha bőr fekete fejtámlás, és ha mesélni tudna, lenne mit neki. Úgy, hogy megint a foglyom leszel egy édes rab, akinek engedelmeskednie kell, mert ha nem büntetést kap. Ezzel a hirtelen mozdulattal keresztbe ülök a csípődön és a combodon. A csizmás lábammal és combommal szorosan tartalak kezedet a fejed fölé emelve erősen nyomom az ágyhoz. Minden erőmmel hogy érezd, nem viccelek. Aztán mondom neked, hogy élvezd tovább a helyzetet. Megcsókollak vadul hevesen szinte beleremegve.
Érzed, valaminek történni kell, mert látod szemeimben az elszántságot. Imádlak így tartani és látni a szemeidben pedig a félelmet. Nem mutatod még, de ott van, ahogy mélyen csókollak már szinte fullasztva. A kanapé oldalsó nyílásából előveszek egy fémbilincset és érzed ahogy szorosan a csuklódra kattan. Majd a másikra is és kirögzítem a hosszabbítójával a kanapé oldalán levő kampóba és kulcsra zárom úgy, hogy csak kanapéstól tudnál menekülni most már, az meg ugye nem menne.
Most mondom neked – nyalj ki, de mocskostul és följebb csúszok a szádhoz, hogy a nyelveddel kényelmesen tudj nyalni. Jaj, de imádom ezt, és látom, hogy élvezed te is. Ahogy nyalsz, persze kicsit mozgok én is, elöntenek a kéjes hullámok és hangosan nyögdécselek, sóhajtozom. Ahhh. De finom! Persze hogy jól hozzáférjél, a csiklómhoz segítek a bőrkesztyűbe bújtatott ujjaimmal. Széthúzom neked és még ettől az érintéstől is megborzongok kellemesen. Ahogy látod a fekete kesztyűs hosszú ujjaimat a puncimnál és feszítik szét az ajkakat, még jobban izgalomba jössz és erősebben nyalsz és szívni kezded a csiklómat.
Ahogy közeledik az orgazmus – mondom, neked gyorsabban nyalj, mert megfojtalak és a kezeimet a nyakadhoz teszem hirtelen és fojtani kezdlek úgy, hogy megérezd, nem viccelek. Erre még gyorsabban jár a nyelved és ez már a csúcs nekem, mert abban a pár nyelvcsapásban volt benne az extázisos orgazmusom. Ahogy nyögdécseltem sóhajtóztam ez téged is ingerelt és a farkad keményedni kezdett. Amint elértem a csúcspontot hirtelen megfeszültek az izmaim és teljes erőből kispriccelt a puncimból a finom lé, amiből az
arcodra is jutott.
Ekkor fel is sikoltottam a gyönyörben. Most kissé remegek és élvezem ezt a mámorító érzést, úgy csókolom az arcodról, a szádról a levet le, erősen a szádhoz tapadva az ajkammal. Remegek, te fulladsz kissé, mert az arcom kicsit hozzáér az orrnyílásodhoz, így nehéz levegőt kapnod. De engem nem érdekel, csak csókollak mélyen. A nyelvem egészen majdnem lent a torkodnál ameddig elér. Imádlak így csókolni, mert még nagyobb kéj fut át rajtam ekkor. Érzem, nem tudsz elfutni és az enyém vagy. Viszont kissé szorongani kezdesz, mert a nyakadon meg szorul a kezem, ahogy átfogtam. Fulladsz… Aztán, hogy a játékunk még izgalmasabb legyen, széttépem elől az inged, nem érdekelve a márkája és repülnek a gombok.
Érzed, kezdek bevadulni. Haraplak, hogy érezd, fájjon kicsit. Kezdem, a nyakadnál következik a vállad és az izmos karodat harapdálom és nyalom jó nyálasan. Haladok lefelé a hasadon át. Élvezed. Eljutok a farkadig, amit imádok szopni. Úgy, hogy megfogom a tövénél a kesztyűs ujjaimmal elég erősen tartva, és mint a fagyit élvezettel nyalni kezdem.
Jó nyálasan körbe- körbe aztán bekapom, a makkot szopom, és szép lassan csúsztatom le a torkomon. Hangosan nyögsz az élvezettől. Majd erősen szopom és szívom. A bal kezemmel a golyókat masszírozom és nyalom. Majd számba veszem, és a nyelvemmel ingerlem. Közben a jobb kezemmel le felhúzogatom a bőrt rajta, miközben a torkomba néha el-eltűnik a farkad. Érzi a makkod, hogy a torkom lágy részénél akadályba ütközik. Szemeimből folyik a könny, mert néha fulladok, olyan mélyen van és érzem, ahogy növekszik és keményedik.
Aztán szép lassan belecsusszanok és szemben veled lovagolni kezdelek. A bőr felső keresztpántjait lassan kibontom és előbújnak a melleim most már lazábban. Ahogy mozgok
rajtad lovaglóba, a nyakadra teszem a kezem olyan fojtós pózba és kissé megszorítom. Így mozgok rajtad le fel előre hátra és körkörösen. Míg nem közeledünk a csúcs felé. Ahogy
egyre jobb lesz, úgy szorítom a nyakadnál elől a nagyujjaimat mélyen a torkodhoz nyomva.
A tenyeremmel oldalt meg elszorítva az ütőeret.Érzed, hogy a kéj rabul ejt és félsz, hogy megfojtalak, mert érzed és látod is, hogy egyre jobban szorul és feszül a kesztyűm. Ahogy
közeledünk, az orgazmus felé egyre gyorsabban mozgok és mondom neked – gyerünk, mozogj gyorsabban te is, mert ha nem megfojtalak és erősebben rászorítok a nyakadra. Megijedsz kissé és már védekező mozdulatokat teszel a kezeddel, de a bilincs nem enged, csak csörög a hosszabbító lánc. Ezért elkezdesz gyorsabban mozogni alattam, de kissé fulladsz.
Azért arra figyelek, hogy némi levegőd azért legyen. Aztán ahogy érzem, hogy a méhszájamhoz ér a makkod a kéjes érzéstől fel-fel sikoltok. Már érzem a bódulatot, a kellemes kéjt erősen és azt, hogy ahogy szorítalak és fulladsz, úgy egyre vastagabb és erősebb is lesz a farkad. Már hangosan nyögünk mind a ketten, te egy kissé elfojtva és ezért a fejedben érzel egy erős nyomást és azt, hogy belülről szétfeszít a kéj és mindjárt eldurransz. Viszont ahogy nekem is jobb lesz, és mindjárt mindketten elmegyünk, tetőződik az érzés, és az hogy
már nem is gondolkodunk az agyunkkal ezért az ösztön irányít. Még erősebb szorítást fogok a nyakadon most már fullasztva.. már-már fuldokolva. Azt érzed, hogy szétfeszülsz, hogy
már robbanni készülsz, és erősen fulladsz, ami bódít. Már nem vagy magadnál valahol némi lebegésre várva megfeszíted magad. Érzem, ahogy egyre hirtelen nagyobb lesz a farkad és egy hatalmas erővel előtör az ondód, ami a farkadra szorult hüvelyembe csapódik és a hüvelyem izma többszörösen is rászorít a farkadra. Ekkor már erősebben szorítalak, ami azt eredményezi, hogy könyörgőre fogod. A szemeiden látom a félelmet és a kéj elhatalmasodását, ami a szétdurranás pillanatában ért.
Szerettél volna, de nem tudtál kiabálni, erősen nyögni az orgazmus másodperceiben, mert a szorításomtól nem ment, ezért belülre fokozódott a testedben és az agyadban, ami egy bódult mámorító repülést eredményezett. Abban a percben, amikor elélveztem minden erőmmel egy nagyot szorítottam rajtad, és felsikoltottam. Ah!!.
Mámorító érzés önt el és remegni kezdek rajtad, ezt érzed is. A szád nyitva, mert azt hiszed, hogy ott majd még kapsz levegőt netán, ezért most megcsókollak. Édes a nyelved. Viszont most már nem kapsz levegőt, ez tuti. Teljesen levegő nélkül vagy. Viszont abban a pillanatban, hogy az orgazmust elérted, egy lebegő édes mámorító érzés fut át rajtad, ahol már nincsenek hangok és úgy érzed te sem vagy. Szinte eggyé váltunk, tested elernyed és elájulsz. Fejed oldalra billenve mozdulatlanul fekszel. Aztán megint megcsókollak és csókollak, de ezt már nem érzed, mert lebegsz az édes mámorban, ami hatalmába kerített.

Elrabolva, SM történet

hétfő, november 8th, 2010

Minden úgy kezdődött mint egy átlagos nap. Reggel felkeltem,reggeli csináltam,megfőztem a kávét,és magamnak a teát. Felkelt Csilla kedvesem. Együtt megreggeliztünk, majd én indultam is a munkába. Mielőtt kiléptem volna a lakásból egy forró csókkal búcsúztam,és hozzátettem:
– Ma ne várj este korán,mert most kell átbeszélnünk az új tervezetet!
Láttam a szemében valami furcsa csillogást majd hozzátette:
– Rendben van.
Hidegség áradt a szavaiból,de én mit sem törődve vele már mentem a kocsihoz.
A nap folytatódott a szokásos menetrend szerint. Délután 3 körül behívtam a titkárnőmet, Esztert. Mikor belépett az irodámba egyből elkaptam és letepertem. Kezem a szoknyája alá siklott, ő meg csak azt tudta sziszegni:
– Ne, ne most,majd este! Gyere fel hozzám!
Én ezt a mondatot akartam hallani.
– Rendben van – Válaszoltam – A szokott időben nálad.
Este hétkor léptem be az ajtaján. Minden úgy ment ahogy én elterveztem. Kellemesen elütöttük az időt.
Kilenc volt mikor kiléptem az ajtón, és gyors léptekkel indultam a kocsim felé. Messze sikerült parkolnom, így egy 5 perces séta várt rám. ahogy gyalogolok az úton egyszer csak egy 3-4 fős lány csoport kanyarodott elém a sarkon. Meglehetősen hangosak voltak, nevetgéltek-viháncoltak. Mikor odaértek mellém az egyik odafordult hozzám:
– Ne haragudj! Tudnál tüzet adni?
– Persze. – Válaszoltam,és közben rendesen végigmértem. Vörös göndör haja sportos alakja. Hmm! Jó látvány volt.
Mialatt benyúltam a kabátom belső zsebébe hogy elővegyem az öngyújtót, a többi lány mögém sorakozott. Mikor felnéztem a vörös szemében gúnyos mosoly csillant, és megbiccentette a fejét. Akkor éreztem hogy a testemhez érintenek valamit,és abban a pillanatban az összes izmom megfeszült,és kezdtem összerogyni. Hónaljam alatt megtámasztotak, és máris csúszott rám felülről egy durva sötét szinű zsák. Magatehetelen voltam,minden izmom sajgott és nem engedelmeskedett. Egy kocsi jött a következő pillanatban, és éreztem hogy belöknek a csomagtartóba.
Aztán ismét a vörös hajú hangját halottam:
– Adj még neki egy kicsit,hogy nyugton legyen, míg odaérünk!
Aztán se kép se hang, teljesen kiütöttek. Kezdtem magamhoz térni, és éreztem hogy valami kemény hideg valamin fekszem. Kinyitottam a szemem és körbenéztem. Tudatosult bennem, hogy nem otthon vagyok, hanem egy cellához hasonló helységben. A padlón fekszem,és felettem a neon búg, körben csempézett fal, és egy ágy amin nincsen semmi. Keresni kezdtem a kijáratot, de amit a fényt megszokta a szemem megláttam a rácsot, és azon túl meg kb. egy méterre egy teliüveges ajtót, amin nem lehetett kilátni akkor.
Magamat kezdtem vizsgálni,hogy ép vagyok-e,és fel sem tűnt, hogy csak a boxerom van rajtam. Majd ismét a vellát néztem körbe. Az üvegajtó felett a sarokban egy kamera volt, alatta egy hangszóróval. A rácson túl állt egy szék, és észrevettem azon a ruháimat szépen összehajtva. Nem értettem az egészet. Mi is történik velem? Ablak sehol, azt sem tudom hogy éjszaka van vagy nappal,hol vagyok egyáltalán és mit akarnak tőlem?
Aztán észrevettem hogy a kamera megmozdul és rám irányul. Aztán a nagy csendet megtörve megszólal a hangszóró:
– Fürdetés következik!
Kisvártatva nyílott az ajtó,és megjelent egy latexruhás nő. Ahogy megláttam egyből eszembe jutott, ott volt ő is akkor este. Valami érdekes dolog volt a kezében, majd rántott rajta egyet és megláttam a tömlő egy részét. Odalépett a rácshoz, és egy mozdulattal megnyitotta rám a vizet. Rettenetesen hideg volt, és fájt ahogy a víz a testemnek csapódott.
Próbáltam menekülni a sugár elöl, de nem tudtam elbújni a víz suhogása mellett halottam ahogy kacagni kezd a locsolóm. Kb egy perc után elzárta a csapot és megkérdezte:
– Na milyen volt fürödni, te ócska kis pöcs?
– Mit akartok tőlem, kik vagytok?
Válasz helyett újabb zuhanyt kaptam. Miközben ömlött rám a víz halottam hogy több személy jött a cellámhoz. Ismét elzárták a vizet. A padlón feküdtem összegömbölyödve, és a több személy közül a vörös hajú hangját vettem ki, majd ő szólalt meg:
– Ha kérdeznek, akkor válaszolsz!
Itt nem az van amit te szeretnél. Te amúgy alsónadrágban zuhanyzol? Én kezdtem felállni, de nem válaszoltam.
– Na mi van te kis féreg,már válaszolni sem tudsz!?
Harsogta felém, és erezhető volt szavaiban az indulat.
– Nem,meztelenül szoktam.
– Akkor most mért nem vetted le?
– Nem tudtam hogy így megy itt a fürdetés.
– Na, akkor most vedd le, aztán majd ha megszáradt akkor visszakapod!
– Itt most? És mit vegyek addig fel?
Nagy nevetgélés támadt erre a kérdésemre.
– Azt veszel fel amit akarsz, de most már kezdem elveszíteni a türelmemet. Akarsz még egy kis zuhanyt? Nem volt mit tennem engedelmesen levetettem a boxerom, és kidobtam a rácson kívül, úgy hogy érezhető legyen a nemtetszésem. A vörös felvette és rám nézve hozzátette:
– Ezt a pökhendiségedet még nagyon meg fogod bánni, ezt garantálom. Azzal kimentek mindannyian.
Ültem egymagam és gondolkodtam ki lehetnek ezek és mit akarnak, de ötletem sem volt. Néha már kezdtem megijedni, mert semmi magyarázatot nem tudtam adni erre a helyzetre.
Kb. 3 óra telt el mikor újra nyílt a cellám ajtaja. Bejött rajta egy zubbonyos lány. Szemében félelem tükröződött, maga előtt egy kis kocsit tolt. Utána belépett egy latexruhás fekete hajú nő. A zubbonyos nem szólt semmit, csak elkezdett szöszmötölni a kis kocsin. Ellenben a társa egyből a rács ajtajához lépett és kinyitotta,majd odajött közel hozzám és megszólalt: – Én Éva vagyok, jegyezd meg jól a nevem! Igyekezz eltűnni előlem, mert lenyúzom még a bőrödet is rólad,értve vagyok?? – És a kezében levő hosszú fa lappal megbökte az állam.
– Rendben van. – Mondtam kicsit megijedve.
– Rendben van Éva asszony… ugye ezt akartad mondani?
Abban a pillanatban éreztem ahogy a hátamon csattan a fa vonalzója. Minden erőmet összeszedve türtőztettem magam, nehogy elordítsam magam.
– Rendben van Éva asszony.
– Na, ez így már tetszik. Talán még a végére jóban is leszünk.
– Mit piszmogsz még ott azzal a kajával te szajha? – Fordult a zubbonyos lányhoz.
Az gyorsan megfordult és bejött a rácson belülre, majd letette a földre a tálcát ami az étel volt.
Éva asszony szeme kezdett szikrát szórni, majd egy lépést tett a zubbonyos lány felé, és elkezdte tenyérrel verni a lányt.
– Na mi van veled te szajha, már te is megnémultál? Szedd össze a cuccod és takarodj kifelé innen!
Szegény lány összekapta magát és a kocsival együtt kiment az üvegajtón. Én még mindig ott ültem az ágyon előttem a tálcával,és bámultam az ételt. Éva asszony ismét bejött elém, végigmért, majd engem is elkezdett pofozni.
– Mi az, hogy úgy beszélsz velem mások előtt hogy ülsz?
Leközelebb meg ne merd csinálni ezt! Értve vagyok?
– Igen… Éva asszony
– Helyes! Most pedig zabálj te kis patkány!
Ezzel aztán Éva asszony a maga módján jó étvágyat kívánt és kiment, rám zárva az ajtót.
Nekiláttam az ételnek, ami egész gusztusosan nézet ki, még az illata is jó volt. De hiába kerestem evőeszköz sehol nem volt. A leves, ami igencsak sós volt megittam, a húst, ami a második fogásként volt tálalva kézzel kezdtem enni. Érdekes látvány lehettem.
Tiszta maszatos volt az arcom, a kezemről nem is beszélve. Akkora adagot kaptam, hogy nem bírtam megenni. Otthagytam a tányéron. Éva asszony megjelenésétől kb. egy óra telhetett el, amikor ismét nyílt az üvegajtó, amin felfedeztem, hogy kívülről egy függönyt akasztottak rá, és ezért nem látok ki rajta. A zubbonyos lány jött be a kis kocsijával, majd utána egy ismerős alak. Vörös haj volt. nyitotta a rács ajtaját, és belépett rajta, utána követte zubbonyos lány. vörös haj elém állt, és miközben felálltam a tálcát nézegette – Te azt hiszed, hogy csak úgy megengedheted azt a luxust magadnak, hogy otthagyod az ételt, amit eléd teszünk?
– Nem bírtam megenni, meg kicsit sós volt.
– Igen? Sós is volt? Mutasd csak magad! – És jó alaposan megnézte a kezem és az arcom.
– Te hogyan ettél? Mint egy kutya – Nem adtak evőeszközt – hebegtem. – Engem az nem érdekel, de most letérdelsz és megeszed az ételt, amit ott hagytál, de úgy hogy nem nyúlsz hozzá kézzel. – De nem kell, nem bírom megenni. – Azt hiszem nem vagy tisztában a helyzeteddel fiacskám. Ekkor a tarkónál beletúrt a hajamba és meghúzta hátrafelé.
– Itt nem az van, hogy te mit bírsz és szeretnél, hanem az, amit én akarok.
És most azt akarom, hogy megedd az ételt, mint egy kutya. Azzal a lendülettel a földre taszított. Majd a következő pillanatban a tányérba köpött. Odamásztam a tányér fölé, és lassan kezdtem enni a maradék ételből. valószínűleg lassú lehettem, mert vöröshaj a nyakamra lépve ösztökélt a gyorsabb evésre, és belenyomta az egész arcomat a tányérba. már az orrom is fájt annyira tolta lefelé a fejem. – Nyald tisztára! Én engedelmesen lenyaltam a tányérról mindent – Hét te cafka! Vidd ki a tálcát és várj meg az ajtó előtt, te meg addig maradsz térden!
Megvártuk, míg kimegy a zubbonyos lány az üvegajtón, aztán vöröshaj ismét velem kezdett foglalkozni.
– Látom, jól tudod használni a nyelved, gyerünk, a csizmámat is nyald fényesre! bevettem a számba a csizma orrát, éreztem a bőr jellegzetes illatát. minden ellenvetés nélkül engedelmeskedtem. – Most a másikat! Fordultam és azt is nyalni kezdtem, aztán valami suhogást halottam, és abban a pillanatban éreztem több helyen, a hátamon az égő érzést. korbáccsal kezdett el verni. kezdtem egyre hangosabban kiabálni, majd ordibálni.
A végén könyörögtem, hogy hagyja abba, és egyszer csak megállt a keze. láttam a szemében, azt hogy öröm csillog és kielégülés, majd elindult az ajtó felé, visszafordult, és ahogy a padlón feküdtem hozzám szolt
– Azt hiszem, könnyen embert faragunk belőled hehehehe rám csapta a rács ajtaját, majd kilépett a cellámból. Zubbonyos lány csukta be az üvegajtót. Ott feküdtem a földön és reszkettem. Kezdtem félni, de folyamatosan azt mondtam magamnak, hogy nem hagyom, hogy megtörjenek. elaludtam.
Arra ébredtem, hogy ismét a hangszóróból jön az utasítás, vagy inkább csak közlés: Fürdetés. Mivel nem volt mit magamról levetni, így csak vártam. nyílt az első ajtó, és bejött rajta Éva asszony. – Állj fel te rühes dög, ideje a fürdésnek, nehogy megegyen itt a kosz még a végén!
Azzal én felálltam a kis terem közepére, és már jött is a hideg zuhany.
– Fordulj meg-hangzott az utasítás, és én engedelmesen hátat fordítottam. rövid idő után megszűnt a vízsugár, meg akartam fordulni, de egyből rám förmedt – Nem mondtam, hogy mocorogj!
Nyílt a rács ajtaja, és bejött Éva asszony. – Elég csúnyák ezek az ostornyomok. Hé te cafka hozz fertőtlenítőt! – utasította a szolgáját-most, megfordulhatsz. nesze itt egy törölköző szárazra töröltem magam, csak a hátamhoz nem nyúltam, de még mindig ott álltam előtte – Leülhetek, Éva asszony? – Kérdeztem – Na, tudod, hogy kell ezt, ülj le!
És én leültem az ágyra. Éva asszony nézegette a hátam, majd felvette a törölközőt és erős mozdulatokkal szárazra dörzsölte a csíkos hátamat. Én meg torkom szakadtából üvöltöttem.
– Na ezt kihagytad, és vigyorgott rám visszaért a szolgálója kezében fertőtlenítővel és egy fehér kendővel. Éva asszony lekezelte a hátam, majd átkötötte a mellkasomat. Ezalatt a szolgalány behozta a ruháimat
– Most mi lesz, elengednek? – Kérdeztem.
– Dehogy is, most mész a tárgyalásodra.
Kérdőn néztem rá, de nem szóltam.
– Öltözz fel!
Azzal elmentek. Én meg szépen belebújtam ruhába és visszaültem az ágyra. Eltelt az a szokásos óra miután ismét nyílt az ajtóm.
Vöröshaj lépett be rajta, és egy bilincset pörgetett a kezében.
– Ezt tedd fel! – És bedobta elém.
– Hallom csipkés lett a hátad. – Benyúlt a zsebébe és egy újabb bilincset dobott elém.
– Ezt meg a lábadra! – Engedelmesen ezt is felcsatoltam.
Aztán nyílt a rács ajtaja, és én megindultam kifele. Ekkor vöröshaj megállított és ismét a fejemre került az a zsák, ami akkor volt rajta, amikor elraboltak. Folyosókon mentünk és lépcsőket kellett megmásznom, rettenetesen rossz volt.
És ahogy az ingem a hátamhoz ért folyamatos égő érzés szaladt végig rajta. És persze vöröshaj irányítás képpen mindig a hátamra tette a kezét fokozva ezzel kínjaimat.
– Állj, meg itt mindjárt jövök, de nehogy megpróbáld levenni a csuklyát!
Azzal elment, de hamarosan visszajött, és bementünk egy terembe, ahol semmi zaj nem volt.
– Ülj le ide! – Mondta és rálökött egy székre.
– Maradj nyugton – És azzal levette rólam a csuklyát.
Egy teljesen zárt üveg kockában, ültem, nem volt rajtam kívül más csak a szék, egy asztal előttem rajta egy mikrofon és egy hangszóró.
Körülnéztem és felismertem a tárgyalóterem berendezéseit. Kis logikázás után rájöttem, hogy én vagyok a vádlott. De mivel vádolnak? Feltűnt hogy egy férfi sincs rajtam kívül, és az is furcsa hogy voltak nők, akik álarcban voltak. meg akartam fordulni, hogy hátranézzek, de vöröshaj nem engedte. nyomaték képpen rápaskolt a hátamra. aztán bejött azt hiszem a bíró, más nem lehetett. – Állj fel! Ő a bíró.
Mondta vöröshaj. Én felálltam, majd halottam, ahogyan bekapcsolják a hangszórómat.
– Üljenek le!
Hangzott a bíró utasítása. Azzal mindenki leült. Fura volt, hogy a bíró arca sem volt látható. Ismét a bíró kezdett beszélni: – Ismertetem a vádat: körünkben tartózkodó férfi személy ellen az a vád hogy visszaélt a házasságban tett fogadalmával, és más nőkkel is viszonyt folytatott. Igaz ez?
A félelemtől nem bírtam megszólalni.
– Kérdeztem valamit vádlott.
– Igen……öö igaz
– Tehát bizonyítás nélkül elismeri hogy bűnös?
– Elismerem…. bírónő.
– Helyes, akkor az ügyet át is adhatom a végrehajtóknak.
– Végrehajtás?? Milyen végrehajtás? Mint akarnak velem csinálni? Hééé, hallja?! Válaszoljon!
De ahogy a bírónő száját elhagyta az utolsó szó, már ki is kapcsoltak a mikrofonom és a hangszórót. A helységbe többen is berontottak, és igyekeztek megfékezni indulatomat. Harcoltam, ahogy erőm bírta, mintha az életem függene rajta. valahogy a fejembe húzták a zsákot, és a földre kerültem.
Záporoztak rám az ütések rúgások, és a becsmérlő szavak, aztán elájultam. A cellámban tértem magamhoz. a földön feküdtem összegörnyedve ruha nélkül. Körülnéztem és láttam, hogy egy asztal van betéve. Égett a torkom, ki voltam száradva, inni csak akkor tudtam, amikor a fürdetés volt, azon kívül nem kaptam semmi folyadékot. Eszembe jutott a bírónő szavai, és arra az elhatározásra jutottam, hogy nincsen mit vesztenem, kérek inni, ha máshogy nem megy, akkor kiabálok. Sokat nem kellett kiabálnom, nyílt is az ajtó, és egy idegen nő jött be rajta álarcban. Hangja torzítva volt. bejött a rácson belül és odajött elém.
– Mit akarsz?
– Szomjas vagyok, adjatok valamit inni!
– Ha most jól teljesítesz, akkor kapsz inni, de azt ki kell érdemelned
– Mit kell csinálnom?
– Amit mondok, azt első szóra… rendben?
– Igen, rendben.
– Állj fel!
Én egyből ugrottam.
– Szóval megcsaltad a párodat, igaz?
– Igen
– Hányszor?
– Nem tudom, sokszor.
– Hány növel?
– Néggyel.
– És milyen lányokkal csaltad meg?
– Fiatalabbakkal.
Ebben a pillanatban, ahogy előttem állt, az ágyékomba térdelt. Én egyből görnyedtem össze és rogytam a padlóra. Leguggolt hozzám.
– Hogy képzeleted azt, hogy csak úgy megcsalod a párod te féreg? Mit képzelsz te magadról? Állj fel, és húzd a beled az asztalhoz!
Noszogatás képpen elkezdett rugdalni. Odaálltam az asztal elé. Egy vonalzó hevert rajta, amit addig észre sem vettem. Elvette előlem azt az álarcos, és intett az asztal felé:
– Hajolj rá, te takony!
Én engedelmesen ráhajoltam az asztalra. Már reszkettem előre mi fog történni. Aztán hallom, ahogy suhog a vonalzó, egész testemben megborzongok, és testem megfeszül, aztán mellém, csapódik az asztalra a vonalzó.
– Ki volt az utolsó lány, akivel csaltad?
– A titkárnőm.
– A titkárnőd?
És ebben a pillanatban elkezdte verni a fenekemet a vonalzóval. Én meg csak kapaszkodtam az asztalba.
– Mióta csalod a párod?
– Ááá… már két éve.
– Két éveeee?
Erre erősebben fenekelt tovább. Én meg csak hasaltam az asztalon, és átkoztam azt a pillanatot, amikor 2 éve először a házasságom után megdugtam az akkori titkárnőmet.
– Na jó, állj fel! – Előhúzott a zsebéből egy kendőt.
– Kösd be ezzel a szemed! – Én engedelmeskedtem.
– Térdelj le!
Leereszkedtem a padlóra. Halottam hogy az álarcos megfordul. Zip-zár zümmögése törte ismét meg a csendet, majd valami szöszmötölés. Az orrom mellett kiláttam a padló felé, és láttam az álarcos csizmáját, aztán meg azt, ahogy a farmerja lehullik a bokájára……
majd a tangája is látóterembe esett.
– Nyald kis a seggem, de rendesen!
Én engedelmesen tettem meg már nem küzdöttem ellene, már csak azon járt az eszem, hogy az utasítást tökéletesen végrehajtsam. Miután végeztem a seggnyalással felállított. Halottam, ahogy felöltözik
– Vedd le a kendőt!
– Most már kapok inni?
Az álarcos nem szólt semmit, csak fogta magát és kiment. kint hallottam, ahogy azt mondja valakinek, hogy “itasd meg!” Vörös haj lépett be a cellámba és oda jött elém.
– Feküdj le a padlóra hanyatt és nyisd nagyra a szád!
Én egyből az utasításnak megfelelően cselekedtem. ö a fejemhez lépett, és egy gyors mozdulattal letolta a nadrágjával együtt a bugyiját is, és leguggolt, nemi szerve a szám fölött volt és nekifogott a dolgához.
– Nesze te pondró itt van, igyál, ha egyszer szomjas voltál! – És, teli engedte a számat. Dolga végeztével felállt és kiment. ismét bejött álarcos, kezében egy hosszú kötéllel.
– Köss a végére egy hurkot! – Hangzott az utasítás, majd hozzám vágta.
– … és itt a ruhád öltözz fel! – Én felöltöztem, és ahogy mondta, kötöttem egy hurkot.
A ruháim közt felfedeztem a bilincseket, amit egyből fel is helyeztem magamra. Odajött az álarcos, és a kezem és lábam közti bilincset rögzítette egy rövidebb lánccal, ami által össze kellett görnyednem. Ismét fejembe húzták a szákot, de előtte a nyakamba dobta a hurkot. Halottam, ahogy többen bejönnek a helységbe, és álarcos kiadja az utasítást: – Vigyétek az ítélet-végrehajtásra! – Átfutott az agyamon az egész szituáció a teljes megbilincselésem, és a hurok, amit én kötöttem és most a nyakamon van.
– Nem nem ezt nem tehetitek, hé! Könyörgöm ne, nem akarok meghalni, halljátok? Mindent megteszek csak ne! Soha többet nem csalom meg a kedvesem. nem akarok meghalni. Nem lehet ekkora a büntetésem!
De a rimánkodásom süket fülekre talált. Éreztem, ahogy egy furgonba löknek, és hogy beszállnak mellém még páran. Én a földön feküdtem, és már-már bőgtem a félelemtől, de ők hallhatóan nevettek. Rövid autóút után megálltunk. kiszállítottak a kocsiból. Levették rólam a bilincseket.
aztán halottam, ahogyan a furgon első ajtói becsapódnak, és lassan elindulnak vele. Ebben a pillanatban a csukja lekerült a fejemről. Láttam, ahogy a furgon hátsó ajtaján vöröshaj integet felém, majd becsapja az ajtót és elhajtanak. Én nem értek semmit, nézek körbe, nappal lehet egy parkolóház tetején, vagyunk. ekkor érzem, hogy finoman a nyakamban levő hurok megfeszül, megfordulok. Az álarcos áll velem szemben kezében tartja álarcát az arca előtt. Kezében a kötél vége, aminek az a hurok van a végén, amit még én kötöttem.
Aztán elveszi az arca elől a maszkot, és közben egy ismerős hang csendül fel:
– Remélem, megtanultad a leckét…. Na, gyere utánam, te kutya!
Azzal elengedte a “pórázom” végét ott állok teljesen értetlenül és megdöbbenve, ahogy a feleségem kezéből kicsúszik a kötél vége, és figyelem, ahogy a kocsink felé sétál…

Az Úrnő szeretője

kedd, június 29th, 2010

Ismét szombat van. A tervezett indulás előtt egy órával bevetem magam a fürdőszobába. Hajat mosok, leborotválom puncimon a szőrzetem, zuhanyozok. Amíg szárad a hajam, elnyúlva zenét hallgatok. Erővel kell magam távol tartani Gary Moore-tól. Túl szép, túl érzelmes, elgyengítene, és most nem erre van szükségem. Az egy héttel korábbi nap hangulatát nem akarom felidézni. Gyorsan öltözöm, semmivel sem fordítok rá több figyelmet, mint máskor, egyetlen dolgot kivéve: azt a bugyit veszem fel, amit később is viselni akarok. Megérkezünk a benzinkúthoz, amelynek háta mögött a panzió vár bennünket. A shopban eszünk egy szendvicset, majd kávéval és ásványvízzel felszerelkezve megyünk a szobánkba. Az alsó szinten telepszünk le, a lépcső előtt lévő asztalnál. A kávé és cigi után, ahogy elképzelted, mosolyogva, csendesen szólok:
– Kérem az ajándékomat.
A zsebedből veszed elő a fekete combfixet. A táskámba dobom.
– Vetkőzz… Ugye tudod, hogy mostantól csak azt teheted, amit mondok?
– Igen, Úrnőm, úgy lesz – válaszolsz.
Közben kiveszem a táskámból a vesszőt, és azzal “piszkálva” irányítgatlak, hogy merre fordulj. Élvezem a zavarodat. Végül megállítalak velem szemben. Intek, hogy állj közvetlenül elém. Újra a táskámba nyúlok, vékony zsinórt veszek elő.
– Húzd hátra a bőrt! – mondom.
A makk pereme alá igazítom a zsinórt, a hasad felé eső oldalon keresztezem, majd a derekad köré tekerve úgy kötöm meg, hogy teljesen a hasadhoz húzza a lassacskán már merevedő farkadat. A lépcsőkorlát aljához állítalak, a fürdőszoba felé fordulva. Rád rakom a nyakörvet és a pórázzal a korláthoz kötözlek.
Felkapom a táskám, és elindulok a lépcsőn felfelé. De a második fokon megtorpanok. Fölényes mozdulattal nyúlok az állad alá és szinte magam felé rántom az arcodat. Tudod, hogy nem nézhetsz rám, és zavarban is vagy, hát gyorsan becsukod a szemed. Nézlek pár másodpercig, majd megteszem azt, amihez már két hete is kedvem lett volna, és amit már nem bírok tovább halogatni: megcsókollak.
Hmm, nagyon finom, pár pillanat után határozottan váltok igazi, szinte erőszakos csókra, de mielőtt bele feledkeznénk, abbahagyom, és felszaladok az emeletre.
Minden úgy van, ahogy számítottam: két heverő, köztük éjjeliszekrény. A jobb oldali heverőre sorban egymás mellé kikészítek mindent, amire később szükségem lesz, majd visszamegyek a földszintre. Rád ügyet sem vetve megyek egyenesen a fürdőszobába. Az ajtót nem csukom be, csak behajtom, hogy semmit ne láss, de mindent hallj, kitámasztom belülről a táskámmal. Semmi szükségem az újabb zuhanyozásra, de remélem, okoz egy kis testi-lelki kínt, hogy találgathatsz, épp mit csinálok.
Fogat mosok, megfésülködöm és felöltözöm. Minden fekete rajtam: a kombiné, a visszavett, kicsit már nedves bugyi, a harisnya és a cipő. Csiga lassúsággal megyek ki. Eléd állok és végigsimítok rajtad, többször is. Leveszem a nyakörvet, kioldozom a zsinórt.
– Most te következel. Olyan alaposan mosakodj meg, ahogy még soha életedben! Az ajtót hagyd sarkig nyitva, nézni akarom, hogy megfelel-e, amit csinálsz!
Arra a pontra húzok egy széket, ahonnan jól belátok a fürdőszobába. Cigit veszek elő, kényelmesen, keresztbe tett lábakkal elhelyezkedem és rágyújtok. Figyelem, ahogy hajat mosol, majd kétszer is végigmosod magad. Alaposan leöblíted tested, elzárod a vizet és már nyúlnál is a törülközőért. De ekkor meghallod:
– nem, még nem vagy elég tiszta! Tedd le azt a törülközőt, és menj át a WC-be! Állj meg a kagyló előtt egy lépéssel, kis terpeszben, háttal, és hajolj le, fogd meg a bokádat!
Nem kellett nagy fantázia hozzá, hogy kitaláljam, mi következik. A tűvel való közjáték, csak a megnyugtatásomra és a félelmem csökkentésére volt hivatott, de nem igazán érte el a célját. Úrnőm késedelem nélkül hozzálátott kezeim, és bokáim lekötözéséhez. Pár perc múlva szinte mozdulni sem tudtam. Ő elégedetten mosolyogva ült mellém, kezében egy új tűvel.
Rémültem néztem, ahogy eltávolítja a kupakot, és nézi a testem, a helyet keresve.
– Csukd be a szemed, nem kell, hogy nézd! – szólalt meg lágy hangon, szinte anyáskodva, de irgalomról szó sem volt.
Amikor a testemhez ért, összerándultam és nagyon pici fájdalmat éreztem az egyik mellem alatt. A szemem nem mertem becsukni, pedig bíztam benne, de bármennyire is féltem, látni akartam az arcát.
– Ugye, szinte nem is éreztél semmit? – mondta, miközben újabb tűt készítette elő, és a köldököm körül simogatta testem.
– Nem, Úrnőm! – rebegtem, és a testem szinte pattanásig feszült.
Megtalálta a következő tű helyét, és szép lassan belém szúrta. Ez már kicsit jobban fájt, mint az első, és egyre ijedtebb lettem, hiszen céltudatosan haladt terve véghez vitelében.
Mozdulni sem mertem, könyörgésnek pedig nem volt értelme.
A következő tű már az ágyékomba hatolt, és egy cseppet sem fájt. Kiszolgáltatottan és szorongva néztem minden mozdulatát, és arcának rezdüléseit. Láttam, milyen nagy gonddal keresi a helyet, és mikor megtalálja, mennyire figyeli a reakciómat, miközben belém nyomja a kínzóeszközt. Azt is láttam, hogy élvezi, amit csinál.
Leírhatatlan érzés volt, ahogy ott voltam egy WC-ben kikötözve. Védtelenül, egy szadista asszony vágyainak kiszolgáltatva. Féltem, és ugyanakkor boldog voltam, hogy megismerhetem ezt az érzést. Egy Domina játékszere voltam, aki úgy bánik velem, mint szolgával, és mint szeretővel.
Az egyik tűnél éles fájdalmat éreztem, egészen a nemi szervem tövében, nem bírtam ki felszisszenés, vagy talán kiáltás nélkül. Úrnőm azonnal megsimogatott.
– Ez valószínűleg izmot talált, nem láttam pontosan a szőrtől – mondta mosolyogva, mikor látta, hogy múlik a fájdalmam.
Még vagy háromszor nyögtem fel. Feszült ívben a testem, Úrnőm tűket szúrt még herezacskómba és péniszem bőrébe is. Mindenhová, úgy, ahogy tervezte.
Elégetten nézett rám és szájon csókolt. Nagyon megnyugtató volt és ezt sem síette el. A csókolózás után ismét végignézett rajtam, és megpiszkálta egyik-másik tű végét.
– Akarod látni? – kérdezte.
Amennyire tudtam, megemeltem a fejem és láttam a testemből kiálló tűk végét.
– Most egy kicsit fájni fog! Szorítsd össze a fogad! – mondta felkészítve a fájdalomra, amit a tűk kiszedésével fog okozni.
Valóban úgy volt, ahogy mondta, de elviselhető fájdalommal járt. Sorban kiszedte a testemből a tűket, pontos leltárt készítve a tűkről és kupakokról, hogy egy se maradhasson bennem.
– Na ugye, nem is volt olyan borzalmas?
Megkönnyebbülve álltam kikötve, és bár a testem még remegett, éreztem, hogy a feszültség szünőben van.
Úrnőm folytatta a tortúrát
– Csukd be a szemed, és ne merd kinyitni! – hangzott a határozott parancs.
Valami olyasmi történt, amire nem számítottam. Éreztem, hogy előszőr a kezével majd a szájával veszi kezelésbe lankadt farkam, aztán egyre erősödő szorítást éreztem. Fogalmam sem volt, mit csinál, de nem volt kellemetlen, a szemem pedig nem mertem kinyitni. Néhány perces bíbelődés után azt éreztem, hogy áll a farkam. Ő eloldozott és meredt péniszemnél fogva maga után húzott az ágyig. Szemem bekötötte és az ágyra lökött. Megparancsolta szelíden, forduljak a hátamra. Engedelmeskedtem. Éreztem, amint ráül testemre lovagló pózban. Éreztem, hogy a testében vagyok, de a farkamat egyre jobban szorította valami.
– Kinyithatod a szemed! – mondta lovaglás közben. Láttam magamon testét, és próbáltam fejemmel elérni melleit, hogy csókolhassam, szophassam őket. Persze úgy játszott velem, mint macska az egérrel, de nem volt ellenemre.
Mikor megelégelte a lovaglást, leszállt rólam, és megmutatta, mi a furcsaság. A farkam köré finom kötelet tekert, és óvszert húzott rá. Ugyancsak meglepődtem, Ő pedig elégedett volt.
– Még soha sem csináltam ilyet, de rég ki akartam próbálni.
Egészen jól sikerült – mondta a művében gyönyörködve, aztán kicsomagolta a nemiszervem.
Meglehetősen fáradt voltam már, de a tortúrának még nem volt vége.
Úrnőm arcán huncut mosoly jelent meg, és végigsimította a testem, majd fölém hajolt.
– És most megeszlek! – mondta nevetve.
Azonnal tudtam, mi következik, és rémülten próbáltam szabadulni alóla.
– Nee! Kérlek, irgalmazz! – könyörögtem kétségbe esetten.
Persze hiába. Ismét elszabadult a pokol. Úrnőm harapott, markolt, ott, ahol a legérzékenyebb volt a testem, a hasam és környékén. Üvöltve dobáltam a testem, sokszor azt hittem bele halok a csiklandozásba, finom, olykor vad harapásokba, de szerencsére, hagyott egy kis szünetet is. Igaz, éppen csak annyit, hogy kifújhassam magam, aztán újra nekem esett.
Hosszú percekig tartott a tortúra, amit hol nevetve, hol szinte sírva, és könyörögve viseltem. Addig gyötört, míg teljesen ki nem fulladtam, azután mellém simult és kibontotta a csuklóimat fogva tartó kötelékeimet.
Hosszú perceken át pihegtem, míg le tudtam csillapodni. És úgy simultam kínzómhoz, mint gyermek az anyjához. Háromnegyed öt volt, alig akartuk elhinni. A játékot valamivel tizenkettő előtt kezdtük el.