Posts Tagged ‘Pornó’

A vadász fegyvere – szextörténet

hétfő, április 4th, 2011

Vadászat közben nemigen nyílt alkalma alsó fegyverét használni, de muris látvány lett volna, ha mindkét lőszerszámát egyszerre szegezné a vadra. Az őzek és nyulak persze nem értékelték volna a látványt, de amikor egy rutinszerű sétája alkalmával egy gombát szedegető lányra lelt… Hosszú percekig nézegette, ahogy hajladozik, és minden mozdulatnál kiszélesedik a derék alatti rész, s minden felemelkedéskor kitüremkednek a mellek. Mire a lány észrevette, hogy figyeli a vadász, egyik fegyvere a vállán, a másik ki akarja szúrni a zöldes nadrágját, ő már el is felejtette az őzeket és a nyulakat, a fácánokról nem is beszélve.
– Mi járatban errefelé, széplány?
– Szedtem egy pár gombát! Baj?
– De baj ám! Mert… tegyük fel… megtámadják a széplányt a vadak, akkor mihez kezd?
– A fácánok? – kacagott szemtelenül a fruska.
– A vaddisznók! Mert azok megérzik az ember szagát, különösen az ilyen vadító női illatokat, azt’ beindulnak a hormonok!
– Csak nem? – hangzott a gyöngyöző nevetés?
– Orrával és agyarával letépi a ruházatot, és mellső lábait ráhelyezi a széplány hátára, és már mozgatja is fürgén a hátsóját…
– Tényleg? – A lány nem tudta eldönteni, mennyi az igazság, s mennyi a vadász szemmel is látható, meredező fantáziája.
– Így ni – lépett közelebb és még közelebb a zöldnadrágos, és agyar híján kérges kezeivel támadt a színes póló takarásában ficánkoló cickókra, ki is bontotta pillanatok alatt.
– Nono! – mondta a lány, miközben nem tolta el a tolakodó kezeket, és nem is hátrált egy lépést sem.
A tejfehér, omlós melleken rózsaszín bimbók virítottak hegyesen. A vadász száját csücsörítve közelített, és már-már egész testétben szétáradt a virágzó női test mindjárt megkóstolásra kerülő íze… amikor a lány hirtelen mégis eltávolodott.
– Pedig nem is vagyok tolakodó – értetlenkedett magában a vadász.
– El kell mennem, mert keresnek már! – mondta a lány kissé elpirulva.
– Vissza tudsz jönni? – reménykedett a zöldnadrágos férfi, egyik markával az ágaskodóbb fegyvert igyekezett kordában tartani.
– Estefelé, biciklivel… – válaszolt a sárgapólós lány, és máris elillant a zavara.
A vadász szabad kezét a bajszához emelte és elégedetten megsimította. Csak nem ez lehet az a lány, akiről mesélik a faluban, hogy éjszaka meztelenül szokott biciklizni? – töprengett magában.
– Itt, ezen a részen megvárlak! – mondta hangosan.
Már jó előre úszott a boldogságban, legalábbis több élénk csepp kitolult a rendületlenül markolászott farka hegyére, amíg hosszan a lány után nézett, ahogy az karján hintáztatva apró kosarát, beleveszett a ritkuló erdőszélbe.
Nem ez volt az első kalandja a vadásznak, szégyen is lenne, ha több mint negyven év erdőjárás során nem akadt volna puskavégre ez-az. Legutóbb duplázásra adódott alkalma, amikor két falubéli nő – akik mindennap a városba járnak dolgozni -, a buszról leszállva útba ejtették az erdőt. Hogy mit akartak csinálni, az nem derült ki, de azért egy sokat látott erdész el tudja képzelni! Csak azt látta, hogy az egyik nő a vastag fatörzshöz nyomja a másikat, és – ahogy egy férfi tenné – benyúl a lábai közé. Ekkor még nem vették észre, hogy nincsenek egyedül, zavartalanul csókolóztak. Két nő, micsoda világ! – mondta ő magában, s amikor közelebb húzódott, hogy jobban kiélvezze a látványt, amit a fokozatosan ruhátlanodó testek ígértek, megreccsent egy gally…
A nők olyan zavarban voltak, hogy bódultan guggoltak le, és engedelmesen váltogatták egymást a vadász középső végén, miután az, látva az ijedtséget és érezve a feszítő szándékot, egyetlen szó nélkül combközépig eresztette zöld nadrágját és mintás gatyáját, és csípőjét előretolva kínálta a kóstolót. Egyiküknek nagyon kicsi szája volt és bőséges nyálat termelt, a másik duzzadt ajkaival úgy körbefogta a makkot, mintha napi nyolc órában ezt művelné. Nézték egymást, ki hogyan csinálja, a vadász meg mindkettőjüket. Ha az egyik fej el akart távolodni, szelíden visszairányította, és mutatta a zacsit, hogy az hozzáférhető. Amikor már a combján folyt végig a sok nyál, a vadász felnyögött, és a két nő között a földre csöpögtette a folyékony töltetet.
– Jó sok! – Most először szólalt meg egyikük.
Maradtak guggoló helyzetben, mintha számítottak volna rá, hogy a vadász még szeretné a módfelett érzékennyé vált fegyverét lankadásig mártogatni hol egyikük, hol másikuk ajkai közé.
Ezeket a nőket nem látta többet az erdőben.
– Biztos elintézik napközben a városban! – szokta morogni bosszúsan, amikor eszébe jutnak. A több mint negyven év alatt kudarc is érte, amire nem szeretett emlékezni. Már messziről hallotta, nem lehetett nem észrevenni, hogy hangoskodók csapata lepi el az erdőt. Közelebb érve látta, hogy négy legény a faluból kikísérte a nagyszüleit néhány napra meglátogató lányt, aki pontosan tudhatta, mi vár rá, mert egyszerre kettejükbe kapaszkodott, és folyamatosan nevetgélt.
Szétrugdosták a barnás leveleket, és az így elsimított avarra leterítették a magukkal hozott plédet. A lány közben kibújt a felsőjéből, és kilépett a nadrágjából.
– Bugyit nem hord? – ámuldozott a vadász.
Az egyik srác betérdelt a leheveredő lány lábai közé, és kapásból belökte a farkát, egy másikuk a feje mellé ereszkedett, és a száját tömködte. Ketten pedig oldalról nézték az eseményeket, és lelkesen gyurmáztak maguknak, várva valamelyik nyílás felszabadulását. Helycsere után a már lefutottak kezdtek bámészkodni, és egyikük egy percen belül ismét karómerev farkával várta, hogy ismét sorra kerüljön.
– Fiatalság bolondság! – morgott a vadász, és ő is nyomorgatta fegyverét.
Amikor újra az első páros következett, a harcra-késszé edzett, vaskos, férfias hímtag hátulról merült a lányba, míg a kisebb és félig-kész másik szerszám a piros nyelv kényeztetését élvezte.
– Mi lesz? Sikerül? – türelmetlenkedett a lány, és megnézte a várakozók pillanatnyi állapotát, hátha valamelyikük közben alkalmassá vált a behatolásra.
Ekkor vette észre a vadászt!
– Jössz, papa? – rikkantott oda vidáman.
Az erdész eddig egyfolytában ágaskodó fegyvere menekülőre fogta – tán el is szaladna, ha nem lenne odanőve? – hirtelen értéktelen miniatűrré húzódott vissza. A fiúk felnevettek, a lány kacagott.
– Nem száll be? – kérdezte az egyik srác is.
A vadász valamit motyogott, a karjával intett, ami akár legyintésnek is értelmezhető lehetett, és elhagyta a helyszínt. Biztos volt benne, hogy a „papa” megnevezés tett rá ilyen gyalázatos hatást, és arról is meg volt győződve, hogy soha nem felejti el ezt az élményt.
Most, amikor várta, hogy visszatér biciklivel a hamvasbőrű, bízott benne, hogy ilyen távlatból megszűnt annak a régi kudarcnak a hatása, és – bár mégis eszébe jut néha – már nem is olyan kínos, csak nevet saját magán. Ezt a csajt pedig, akár biciklivel jön, akár gyalog, úgyis meghágja röptében, itt a fának támasztva.
Kufircolt ő már az erdő túlsó részén, a magaslesen is. Alig bírta rádumálni a csajt, hogy felmásszon vele, még tolni is kellett miniszoknyából kimosolygó hátsóját, ahogy araszoltak felfelé egymás nyomában. Mire felértek – a lány két kézzel görcsösen a kilátó peremébe kapaszkodva -, ő pedig lihegve de álló fegyverrel, már nem is kellett magyarázni, hogy mégsem a kilátást szeretné megmutatni.
A lány látta, amit kellett, s csodálkozásra nyílt a szája, amikor lekerült a zöld nadrág, hogy egyértelmű legyen a helyzet. Nem eresztette el vetkőztetés közben sem a magasles legömbölyített peremét, a vadász már úgy gondolta, hogy így, ebben a helyzetben fogja hátulról megbütykölni. Szerencsétlen lány még tériszonytól is szenvedett, ezért hagyta magát rábeszélni, hogy a szűkös padozaton feküdjön a hátára, s jó magasra húzza fel a térdeit. Kicsit nyöszörgött a kemény deszkán – a vadász arra gondolt, hogy így szokott élvezni -, és egy másfél centis szálkát kellett később két részletben kivarázsolni a pirossá dörzsölt popsiból…
– De hol ez a biciklis?
Elképzelte, hogy az ülés éppen a puncit izgatja útközben, talán már nedvesen száll le a nyeregből. Mindenesetre ő gyorsan megvizsgálja, első dolga lesz. Miért is hagyta elmenni? Csak úgy, üresen! Miből tartott volna megtölteni a kis puncikát a fának döntve? Aztán már vihette volna a gombáit!
Lehet, hogy ráfekteti a biciklire, és ahogy ahhoz támaszkodik a lány, ő hátulról megbütyköli. Milyen bugyija lehet egy ilyen fiatalkának? És milyen a puncija? Jó szoros, biztosan.
Reménykedve, kéjesen markolászta ismét a fegyvert, ki is tette a levegőre, és úgy gondolta: nem is érdemes eltenni erre a kis időre…
Leszállt az este, és előjöttek az erdő szokásos, sejtelmes hangjai. Ilyenkor különösen könnyű lehúzni a bugyikat, amikor a nők – tényleg, vagy csak megjátszva? – megijednek a titokzatos zajoktól, és boldogan kapaszkodnak inkább a jólismert férfitestbe, már amit a kezükbe adnak…
Ha mégsem meztelenül biciklizik ide a kislány – a vadász nem hitt a csupaszon bicikliző fiatal nőről szóló legendákban, éhes vaddisznó makkjának gondolta -, akkor először a bugyit húzza majd le róla, és amikor benyomta a farkát, és fürdeti a lucsokban, közben fogja levetkőztetni. Rántott egyet-kettőt a rendíthetetlen fegyveren, és azon töprengett, mi lenne, ha gyorsan a lány piros szájába lőne… amikor a lőszer, mint erőtlen vaktöltény, négy nagy cseppet formázva a barnás-sárga avarra hullott.

iPhone pornó és szex

vasárnap, április 3rd, 2011

Ingyen pornó csatornák minden iPhone-ra! Ingyen és külön alkalmazás letöltése nélkül érhetik el az iPhone, iPad, Blackberry és Android telefon tulajdonosok azt a weboldalt, amelyiken több tucat külföldi tévé és mozicsatorna műsorát lehet nézni.
A telefon böngészőjével egyszerűen csak a Filmon oldalra kell menni és azonnal válogathatunk az adások között. A mobilkészülékekre optimalizált tévéadásokat és filmeket QuickTime lejátszóval nézhetjük meg, akár teljes képernyős változatban, nagyon jó minőségben.
A fő oldalon hír-, sport- és mozicsatornákat találunk, de ha elgörgetünk az oldal aljára, egy további lapon vannak a felnőtt tartalmak. A pornó csatornák között jelenleg a Playboy, Adult XXX, Adult Gay, Filthon XXX Latina és a Filthon Asia csatornákat lehet elérni.
Bár a weboldal kiírja, hogy a lejátszáshoz használjunk WiFi kapcsolatot, a tévéadásokat minden további nélkül nézhetjük 3G adatkapcsolattal is, így akár a 4-6 villamoson is nézhetjük a híreket vagy a pornót.
iPhone szex és pornó • PornhubiPhonePornGridXshareSpankwireiFap.toTube8
Fizetős iPhone pornó: • PinkVisualDigitalPlaygroundBrazzersBangbros

Hentai pornó

kedd, január 4th, 2011

Hentai japán pornórajz sorozat Tagoknak – További cikkek a témában: Cenzúrázzák az extrém mangát a japánok – Rajzolt szex cartoon, anime, hentai comic – Japán erotikus anime és manga műfajok – Manga pornó

Megmentőm lett a megerőszakolóm

hétfő, október 18th, 2010

Lábaimba erősen hasított a fájdalom, de nem állhattam meg. Akárhányszor néztem hátra, nem láttam tisztán, de éreztem a fenevad közelségét mögöttem. Bár nem tudtam érdemes-e, mégis futottam, ahogy csak bírtam. Fogalmam sem volt azonban, meddig bírom még. Erőlködve kapkodtam a levegőt és a szürke égboltot átkoztam. Ám hiába, mert a vastag felhőréteg nem akart oszlani, hogy utat engedjen a napsugaraknak, amik véget vethettek volna menekülésemnek. Miért pont én? Mit ártottam a másik oldalnak, hogy időről időre újabb vadállatok vesznek üldözőbe? A gondolataim azonban hamar visszatértek a kimerülőfélben levő izmaimra. Kilátástalannak éreztem a helyzetem. Elképzelni sem tudtam, ezúttal hogyan úszom majd meg…
És akkor megláttam őt, az ezüst hajú férfit. Pillanatokon belül mellé értem.
– Fuss! – kaptam el gondolkodás nélkül a kezét és húztam magam után.
Engedett nekem és már ketten rohantunk a végtelennek tűnő utcán. Bokrok kilógó ágait söpörtem félre, kukákat löktem fel, nem törődve semmivel, csak azzal, hogy megmeneküljek.
– Be a házba! – kiáltotta a férfi a tőlünk jobbra eső kapura mutatva.
– Nem! – ráztam meg a fejem, ám ekkor ő kapta el a kezem és rántott magával.
Hangosan csapódott be az üvegajtó mögöttünk, én pedig a lépcsőn értem földet. Nem láttam, a férfi mit csinált, amíg én minden erőmmel azon voltam, hogy újra lábra álljak.
– Mire volt ez jó? – kérdeztem dühösen, de ekkor megpillantottam a vadállatot az üvegen keresztül és belém fagytak a további szavak. Kékesfeketén izzó szemek szegeződtek rám. A vicsorgásától kellemetlen borzongás futott végig testemben, szívem hevesen kalapált.
– Már nem tud bejönni – fordult felém a férfi.
És valóban… ahogy az ajtónak ugrott a farkasszerű lény, ezüstös villámok kíséretében le is pattant róla. Újabb támadásra készen feszült neki a levegőnek, fenyegetően mély morgást hallatott, ahogy szemét rám villantotta. A föld beleremegett a lábunk alatt. Az ezüst hajú férfi erőteljes hangon, számomra ismeretlen szavakat mondott a vadállat felé intve. Az dühödten vicsorgott rá is, nem tágítva odakintről. Azon kaptam magam, hogy a lépcső korlátjába kapaszkodom olyan erővel, hogy már fájni kezdtek az ujjaim. Lábam remegett a kimerültségtől, így leroskadtam az egyik lépcsőfokra. Tekintetem a kinti lényről a férfira vándorolt, majd vissza. Fogalmam sem volt róla, mibe keveredtem, azonban a férfiban sem bíztam, hiába mentett meg. Úgy sejtettem, ő is odaátról való volt. Óráknak ható percek fogságában vergődtem. Nem mertem szólni, nem mertem kérdezni, csak ugrásra készen pihegtem a lépcsőn. A férfi és a vadállat farkasszemet néztek. Majd egyszer csak fekete füst kíséretében semmivé foszlott odakint a számomra ismeretlen lény.
– Végre visszatért a másik oldalra – mondta újból felém fordulva megmentőm.
Végigpillantottam rajta. Magas, erős, harcedzett teste volt. Kabátján vágásnyomok, nadrágja frissen szakadozott. Amikor az utcán megláttam, ezek fel sem tűntek, csak a szokatlanul világos bőre és ezüstszínű haja.
– Gyere – nyújtotta felém kezét.
Elfogadtam a segítségét és felálltam. Tenyere puha, finom tapintású volt, óvatos szorítása is erőteljes. Ahogy szemébe néztem, megdermedtem egy pillanatra. Az majdnem ugyanolyan kékesfekete volt, mint az előbbi lénynek. Gondolkozni sem volt időm, az ösztönöm hamarabb döntött a tudatomnál. Ellöktem magamtól és menekülőre fogtam volna felfelé a lépcsőn. Ám a férfi utánam kapott, erős kezét csuklómra kulcsolta és nem engedett.
– Ne menekülj tőlem! – rántott vissza.
– Te is közülük való vagy! – mondtam miközben mindenáron ki akartam tépni magam kezei közül.
– Nyugodj már meg! – fogott le durván, majd a falhoz szorított és kivárta, amíg abbahagytam a felesleges vergődést.
Kétségbeesetten, de beletörődve a vereségbe, újból szemébe néztem. Felsóhajtott.
– Na, így már jobb – mondta.
– Mit akarsz tőlem? – kérdeztem.
– Segíteni – vette halkabbra hangját.
– Te is odaátról jöttél – állapítottam meg.
– Igen, így van – bólintott.
– Akkor miért akarsz nekem segíteni?
– Számít ez? – fúrta tekintetét az enyémbe.
Elnéztem oldalra. Csuklómat újból ki akartam húzni kezei közül, de nem engedett.
– Engedj el – suttogtam.
– Akkor újból menekülni akarsz majd – szorított meg jobban.
– Te nem ezt tennéd a helyemben?
– Nem tudom… nem vagyok a helyedben. De igazából feleslegesen menekülnél, mert ahogy a kharren nem tudott bejönni, úgy te sem tudsz kimenni, amíg nem szüntetem meg a pajzsot – engedte el végül mégis a kezem. – Csak, tudod, nincs kedvem fogócskázni.
Az üvegajtó felé indultam tétován. Először a kilincsre, majd a férfira néztem.
– Valóban így van? – kérdeztem.
– Próbáld ki, ha akarod – vonta meg a vállát -, de láttad, mit eredményez. És te ember vagy… komolyan megsérülhetsz tőle.
Néztem egy ideig a fém kilincset, de végül visszafordultam a férfi felé. Ő elmosolyodott.
– Helyes döntés – nyugtázta.
– És akkor most? – pillantottam rá kérdőn.
– Gyere – intett és elindult felfelé a lépcsőn.
Nem akaródzott követnem, de lassú léptekkel mégis utána indultam.
Csendben néztem a szoba ajtaja felé a kanapéról. Lábam zsibbadni kezdett a töröküléstől, de csak megmozgattam kicsit. Az első emeleti lakás üresnek hatott, bár volt benne jó néhány bútordarab. A férfi nemsoká megjelent az ajtóban és egy bontatlan ásványvizes palackot dobott mellém.
– Tudom, hogy nem bízol bennem – ült le az alacsony asztalkára, velem szembe. – Nem is várom el.
Szótlanul az üvegért nyúltam, majd felbontottam és bizonytalanul, de beleittam. Rám fért annyi rohanás és izgalom után. A férfi sötét szemeivel végig engem bámult. Kényelmetlenül éreztem magam tőle.
– Mi van? – néztem rá.
– Semmi – rázta meg a fejét.
Szólásra nyitottam számat, de a férfi mutatóujját ajkaim elé tette.
– Ne… – kezdte, de szavakkal nem folytatta. Helyette arcomhoz hajolt és megcsókolt.
– Mit csinálsz? – toltam volna el, de nem törődött vele.
Lenyomott a kanapéra és fölém hajolt. Hosszabb, ezüstszínű tincsei arcomba hullottak. Szemében vágy égett. Ha nem féltem volna tőle, talán meg sem fordul a fejemben, hogy ellenkezzek. Ám abban a pillanatban a félelmem erősebbnek bizonyult.
– Engedj el! – kezdtem újból kezei között vergődni.
De minden próbálkozásom a szabadulásra kudarcba fulladt, hiszen a férfi jóval erősebb volt nálam. És bár az alakja emberi volt, biztosabb nem is lehettem volna benne, hogy közel sem hasonlít az emberekre.
– Ssss… – hajolt fülemhez, miközben erősen fogott. – Ne küzdj, nem akarlak bántani. Csak…
De nem folytatta. Vártam, nem mozdultam.
– Csak? – kérdeztem végül rá.
– Csak… – kezdte, majd nyakamra hajolt és mélyen beszívta bőröm illatát. – Tetszik az illatod.
– Mi?! – bukott ki belőlem.
– Kívánlak – suttogta fülembe. – Rettentően…
– Nee… Nem, nem akarom, komolyan nem akarom – tiltakoztam kétségbeesetten, miközben mélyen szemembe nézett.
Keserű mosolyra húzta száját. Kezével végigsimított testemen. Ruhán keresztül is bizsergett tőle a bőröm. Lábaim közé nyúlt.
– A tested kíván engem, a többi meg nem érdekel – mondta hűvös hangon.
– Tudtam, hogy te sem vagy különb, mint bárki más odaátról – vágtam arcába dacosan.
Kékesfekete szemében düh lángjai csaptak fel. Erősen megszorított, rám villantotta oldalsó, hegyes fogait.
– Miért, te talán különb vagy?! – nézett megvető pillantással szemembe. – Csak egy gyáva ember vagy, nem több.
– Nem érdekel. Gyenge vagyok hozzátok képest. Azt hiszem, jogom van gyávának lenni, ha élni akarok!
– Heh, na, persze. Ebben a helyzetben nem mindegy már? – hajolt bele arcomba. – Akár élvezhetnéd is… mert választásod nincsen.
Nem tudtam elképzelni, mi ütött belém abban a pillanatban, azoknak a szavaknak a hatására, de ismeretlen vágyak éledeztek testemben. Megpróbáltam kiszabadítani kezem a férfi erős szorításából, de ő nem engedett. Így inkább szemébe néztem és megnyaltam ajkamat. Felé emeltem számat és láttam, ahogy tekintete lassanként megszelídül.
Szenvedélyes volt a csókja. Puha nyelvével határozottan vette birtokba enyémet. Egyértelműen ő irányított. Kezének szorítása egyre gyengült. Végül, mikor már nem is törődtem vele, elengedett. Tekintetéből tisztán kiolvasható volt, hogy nem érdekli semmi más, csak én, a testem. Soha nem láttam még férfi szemében olyan vágyat lángolni, mint az övében. Orrom eltelt világos bőrének édeskés illatával. Teljesen elbódított, nem bírtam józanul gondolkozni. Minden egyes érintésével egyre jobban szertefoszlott az addigi félelmem. Szívem már az őrült vágytól kalapált vadul. Pólója alá nyúltam, majd rögtön nadrágját kezdtem kigombolni. Segített megszabadulni a ruháitól, aztán engem is kibújtatott a felsőmből. Végigsimított puha ujjbegyeivel melleim között. Kellemes borzongás futott végig rajtam. Elém guggolt és nadrágomat kezdte lehúzni rólam. Lenéztem ezüstös tincseire, amik a kintről beszűrődő kevéske fényben is varázslatosan csillogtak. Megemeltem csípőmet, hogy segítsek neki, aztán kioldottam melltartómat és félredobtam. Felálltam a kanapéról és végül a bugyim is lekerült rólam. A férfi nyakamra hajolt és a fülemig végignyalta bőröm. Hajamba túrt, majd derekamnál fogva erőteljesen magához húzott. Szorosan hozzásimultam, éreztem kemény férfiasságát hasamnak feszülni. Karom nyaka köré fontam és vad csókban forrt össze újra ajkunk. Keze hátamon játszadozott, de hamar lejjebb csúszott és fenekembe markolt.
Megfordult velem és a kanapéra ült. Magához vont, majd végigpillantott testemen. Lehunytam a szemem, miközben mély levegőt vettem. Köldökömbe csókolt. Nyelve finoman siklott bőrömön, ujjai combomat kényeztették, lassan haladva felfelé. Megremegtem, ahogy végül csiklómhoz ért velük. Hagytam, hogy tegyen velem, amit csak akar. Úgysem bírtam volna már ellenkezni. Nedvem megállíthatatlanul csordogált combom belső felén. Hajába túrtam és szándékosan ott felejtettem a kezem. Ködös tekintettel néztem le rá. Hozzá akartam érni, érezni akartam őt. Játékos ujjai aztán hüvelyembe csúsztak újra és újra. Úgy éreztem, egyre nehezebben állok meg a lábaimon. Kezem vállára csúszott, kapaszkodót keresve. De nem szolgált sokáig támaszul. Szemembe nézett, ahogy a háttámla párnájának dőlt. Megfogta férfiasságát és lassan húzogatni kezdte rajta a bőrt. Vágyakozva figyeltem mozdulatait.
– Akarsz? – kérdezte.
– Nagyon… – hunytam le a szemem, ahogy kimondtam.
– Akkor gyere – tárta szét a karját.
Ahogy fölé térdeltem, kezét mellemre tette. Finoman masszírozta, majd bimbóimat morzsolgatta. Nyelvével is körbejárta őket, erősen megszívta mindkettőt. Elgyengülten ereszkedtem egyelőre még csak combjára. Tűrtem a kínzó kéjt, a testemben végigfutó egyre erősebb vágyat, hogy végre magamban érezhessem őt. Aztán újra megemelkedtem, ő helyére igazította keményen ágaskodó férfiasságát. Hirtelen ültem bele és úgy is maradtam. Megborzongtam az élvezettől, ám ő nem akart várni. Erős kezét derekamra csúsztatta és mozgatni kezdett magán. Hamar átvettem az ütemet, amit diktált. Közben szájára tapadtam, vágytam a csókjára.
Sokáig mozogtam rajta, teljesen eszemet vesztve az élvezettől. Ő szemét lehunyva hagyta, hogy tegyem a dolgom. Mikor végül már lassítani kényszerültem, akkor ő kezdett mozogni alattam. Erőteljesen emelte csípőjét, hogy minél mélyebbre hatolhasson bennem. Homlokán apró izzadtságcseppek futottak le. Mindketten levegő után kapkodtunk, nyögéseink mégis hangosabbá váltak. Én a kimerülés határára értem, de az élvezet hajszolása még tartotta bennem a lelket egy ideig. A férfi tudta, érezte, hogy mire van szükségem. Láttam rajta, hogy nem kell már sok neki ahhoz, hogy belém élvezzen, azonban még kitartott. Az én testem is meg-megremegett, ahogy egyre közelebb értem a vágyott kielégüléshez. Halványan ott motoszkált a fejemben, hogy nem akarom, hogy bennem menjen el. Ám sem szólni, sem tenni nem bírtam semmit. Valójában még izgatott is a dolog. Ahogy az is, hogy úgy tett magáévá, hogy nekem szinte nem volt beleszólásom. Erős volt, határozott, nekem pedig tetszett, és megrészegített bőrének illata. Sosem gondoltam volna, de vele élveztem a kiszolgáltatottságomat. A férfi lökéseihez igazodva mozogtam, erősen kapaszkodtam vállába, körmeim szinte húsába vájtak. Kezei mindeközben durvábban húztak vastag férfiasságára és a gyönyör közeledtére izmaim egyre jobban megfeszültek. Az orgazmus aztán könyörtelenül végigsöpört testemen és éreztem, ahogy hüvelyem megtelik a férfi magjával. Szerettem volna látni az arcát, de nem bírtam kinyitni a szemem. Levegő után kapkodva, zsibbadtan pihegtem. Kirázott a hideg, ahogy testemből kezdett elillanni a forróság. Kába percek után leszálltam róla. Ahogy kicsúszott belőlem, combomon végigfolyt spermája. Ő végigmért, mikor megálltam előtte. Elégedettség tükröződött arcán. Hanyatt feküdt a kanapén és karját felém nyújtotta.
Fejem a férfi mellkasán pihent. Hallgattam, ahogy szívverése lassanként lenyugodott. Néhány percre még az álom is elnyomott, miközben hajammal játszadozott.
– Hogy hívnak? – kérdezte aztán.
– Yana – mondtam kicsit rekedt hangon. – És téged?
– Lennath-nak hívnak ezen az oldalon.
Megemeltem a fejem, hogy ránézhessek. Ahogy kezdtem összeszedni magam, a bizalmatlanságom is visszatérőben volt. Határozottan éreztem, ahogy az elmúlt egy óra varázsa elillanni készült.
– Mi ez a nézés? – mosolyodott el, ám az őszinteség már hiányzott szeméből.
Gondolkoztam, válaszoljak-e, de végül nem szóltam. Felálltam, hogy összeszedjem a ruháimat, de ő elkapta a kezem és hirtelen a földre rántott. Fölém térdelt.
– Jó volt veled… – kezdte gyengéden – és ne aggódj, nem akarlak megölni. Csak elveszem tőled azt, ami kell nekem – keményedett meg hangja a végére.
Arcomon megdöbbenés, szívem majd kiugrott a helyéről. A kékesfekete szemek gyönyörűen, mégis ijesztően csillogtak.
– Nem kellett volna bíznom benned! – mondtam megremegő hangon.
– Mikor is bíztál meg bennem? – nevetett fel őszintén. – Ne aggódj, jót teszek veled. A többi lény is ezért üldöz téged. Így megszabadulsz tőlük. És még mentőt is hívok majd hozzád.
Mire felfogtam szavai értelmét, kezén hegyes karmokká váltak körmei és éles fájdalom hasított testembe. Éreztem a bordáim alatt kiömlő vér forróságát. Az ájulás határán még láttam, ahogy a véremtől vörös kezében valami vakítóan ezüstös fénnyel megcsillan, aztán elsötétült a világ.

Szerepjáték beöntéssel

kedd, április 13th, 2010

Tegnap egész nap basztunk. De nem ám kispolgári módon. Bár még nincs itt az ideje a locsolásnak, engem tegnap alaposan meglocsoltak. Gecivel is, pisával is. Délben kezdődött az egész, amikor Bikám se szó, se beszéd, elkapta a hajam és alaposan megrángatta.
– Mi az, hülye vagy? – ordítottam rá a neveletlen fráterre.
– Basználak.
– Kérlek. Állok rendelkezésedre.
Letérdelt seggem oltárához, és a farmergatyán keresztül szimatolni és nyalogatni kezdte a valagam. Valahogy annyira izgató volt ruhán keresztül érezni a forró leheletét, a fogait és a türelmetlenséget, hogy mennyire szeretne már meztelenül látni. Lehámoztuk egymásról a göncöket és már jött is egy ötlet. A hűtőhöz léptem és előszedtem egy csomag virslit, kiválasztottam a legtökösebbet, majd Bikám figyelmébe ajánlottam:
– A seggedből akarom kifalni! – mondom neki.
– Nyomjam fel, mint buzi? – kérdi lencsibaba szemekkel.
– Ne, majd én…
Tomi mögé lopóztam. Ő hagyta, és várta a dolog végét. Mitől félt volna, amikor tudhassa, hogy egy rohadt virslivel nem tágítom használhatatlanná az ánuszát és nem fogom megerőszakolni vele. A seggébe illesztettem a virslit, jól beleszúrtam – nehogy kiessen – majd elkezdtem kihappolni onnan. Először aprókat haraptam, és haladtam üregirányba. Amikor a végére értem, a seggbe szorult falat félénken becsúszott a lyukba. Elbújt előlem. Az ujjammal matattam utána, de eltűnt és soha többé nem láttam. A szerepjáték ötlete neki jutott eszébe, nem tudom, hol hallotta, biztos valami másodosztályú amerikai vígjátékban. A házaspárok használják, ha fel akarják dobni ellaposodott szexuális életüket. Amikor felvetette nekem az ötletet, kérdeztem, hogyan képzeli. Körülnéztünk a szekrényben: nem sok különleges ruhadarabunk volt: egy orvosi köpeny, egy overall és egy motoros ruha. Emlékeztem, hogy van valahol egy vörös, ribancos parókám, azt is előszedtem. Bikám azt kérte, hogy öltözzek be utcalánynak. Egyelőre még nem tudja, hogy legyen tovább, mi legyen a szerepjáték témája, esetleg menjünk le az utcára és felszed? Kitalálta, hogy meg akar erőszakolni. Megbeszéltük, hogy én kéjhölgynek öltözve a nappaliban állok, ő pedig levadász, mint „erőszaktevő”. Így is történt. Nagyban álldogálok és várom a buszt, amikor Bikám hirtelen rám vetődik:
– Mi a picsát kóvályogsz itt te szerencsétlen kis pincsi?? – suttogja a fülembe és a szőnyegre dönt. Annyira beleéli magát, hogy fájdalomig szorítja a karomat. Persze, nem esek ki a szerepemből: tiltakozok, heveskedek. Tépi a ruhámat, harapja a nyakamat, nyalja a fülemet, mint egy hulmán. Befurakodik a lábam közé, és tocsogó, szaftos vaginámmal érzem a gatyájában ágaskodó örömrudat.
– Hagyjál, te szarfaszú csesznye! Az anyádon kívül meg sem tudnál baszni rendesen egy nőt.
Mocskos szám még jobban feltüzelte támadómat, aki újabb lendülettel támadt, hogy elhallgattasson.
Amikor az ellenállásom lanyhult – ugyanis már nagyon szerettem volna szopni – a csirifiszkió rám rivallt:
– Tiltakozz, te maskara!! Szégyentelen Jezabell!
Mit tehettem mást, tiltakoztam. Amikor megunta, rám parancsolt, hogy toljam le a szoknyámat – amit előzőleg alaposan megtépázott már – és meztelen valaggal álljak a feje fölé. Megtettem. Ő izgatottan feküdt a padlón, de még nem csomagolta ki a kolbászát, csak gatyán keresztül dörzsölte. Az egyik lecibált zoknimat a szájába tömte, így alig értettem, mit motyog, mert értékes szavai el voltak rekkentve:
– Szarik a néni! Szarik a néni!
Először azt értettem, hogy „Marika néni, Marika néni”. Ki a tollas szűzmária az a marikanéni??
Aztán leesett. Azt akarta, hogy szarjam le a fejét. De nem kellett. Ezt meg is mondtam támadómnak, aki kivette a zoknit a szájából és közölte, hogy nem akarja, hogy leszarjam, egyszerűen csak izgató mondogatni ezt. De ha már szóba került a szarszex – mint tudjátok, nem szívesen játszom szarral (a neveltetésem nem engedi), viszont maga az ötlet izgató és kellően perverz. Bikám szíves elnézését kérve, tettem a konyhába egy kis kitérőt. Azt mondtam neki, hogy várjon, és ne menjen el nélkülem… érdemes lesz. A konyhában elővettem egy üveg Nutellát és bekentem vele Tomi egyik elhagyott alsógatyáját. Mindenét széthányja, mint egy gyerek. Nem tetszett a szarcsík. Olyan élettelen volt. Kentem rá egy kis baracklekvárt, amitől az egész folt olyan lett, mint a hurutos fos. Bevittem művemet Tominak, aki henye arccal nézett rám.
– Mi az, te beszartál, pintyőkém?? Próbáltál nyomni nekem egy helyes csoki tojást?
– Nem, ez nem szar. Finomság. Kóstold meg.
Bikám bizalmatlankodva megszagolta, majd miután konstatálta, hogy a barna folt nem belőlem jött, kicsit meg is nyalta. Visszaadta, majd azt mondta.
– Dobd az arcomba, te éjféli szajha! De tüstént!
Megpróbáltam egyenesen az arca közepébe dobni, de mellé ment. Nem akartam kivívni Bikám haragját, pedig észrevette a kis fiaskót. Nem lehet több baki. Egy alapos verést kockáztatok vele. Ha Bikám fel van búgatva, kiszámíthatatlan. Ezúttal telibe kaptam az arcát, ő pedig a földön hanyatt fekve szagolgatta és nyalta a műszart, a saját gatyájából. Hamar el is tüntette a náthás fosra emlékeztető anyagot, és új játékon kezdtük törni a fejünket. Megkért, hogy vegyem fel a parókát és sminkeljem ki magam erősen. Megtettem.
– Akkor brunyálj le rögvest, te maskara!
– Nem kell pisálnom…
– Igen? Akkor majd teszünk róla. A seggeden keresztül fogsz rám pisilni! – acsarkodott felém, majd felállt és kidübörgött a hálószobába. Kisvártatva egy kézi beöntő ballonnal tért vissza. Egészségügyi célokra használtam eddig, szexuálisra még soha. Bikám bevitte a fürdőszobába és hallom, hogy vizet enged. Közben magában dünnyög, hogy „most megtanulod, te cafat”. Rövidesen visszaérkezett és azt mondta, hogy vetkőzzek le és feküdjek a szőnyegre a testemmel. Benyomta a beöntő ballon kis csutorát a seggembe és finoman megnyomta. Éreztem, ahogy árad a víz befelé, és gyanítottam, hogy közeleg a pillanat, amikor majd sugárszerűen távozik. Bikám kihúzta, és szinte szájba lőttem, olyan intenzitással jött belőlem a cucc. Esküszöm, legalább 2 méterre kilőttem. Erre Tomi lebasz, hogy miért nem tartottam bent, ugyanis az volt a terve, hogy majd a seggemből iszik.
– Ne kókadj, kis kanász, jut is, marad is.
Bikám éhes cicusként a seggemhez hajolt és kiszopta onnan a maradék vizet.
– Szopd ki a valagamat, kis kurvám – mondtam Bikámnak, mert tudtam, hogy szereti. Legalább annyira, mint én a talpát, vagy a here zacskója alatti petyhüdt bőrlebenyt nyalogatni. Amikor végzett a segglevessel, a nedves száját az enyémhez tapasztotta és smároltunk. Utána megfogtam a két keblem és azok mellbimbóját hozzádörzsöltem Bikám cicipontjaihoz. Olyan finom móka. Ezt nagyon szeretjük mindketten. Igazából akkor jó, ha előtte megnyálazzák, mert jobban csúszik. Ezt a fogást úgy hívtuk, hogy Csilla-féle cicimica. A beöntő ballont még egyszer feltuszkolta nekem, hogy újra az ő míves aranykelyhéből ihasson. Nem bírta már, üvöltve élvezett el, rá a csöcsre. A mellemről lecsöpögő bőséges ondót Bikám lábujjaira kentem: nem is kellett mondani, mit akarok: ő simán beletunkolta a sunámba, meg a seggembe, de volt olyan figyelmes, hogy hagyjon egy kicsit a számba is. Ennyi nem volt elég. Este tízig nyomtuk, és nem is tudom, hányszor élveztünk el. Számomra kedves nektárját minden alkalommal megkaptam és egy csepp sem veszett kárba a fehér fiúgeciből. Több alkalommal csináltuk úgy, hogy ő fölöttem magasodik, én pedig a lábai elé vetem magam, és így rimánkodom hozzá:
– Könyörgöm gecizz le!!
– Lyukat vágok rajtad, te kurva.
– Megköszönöm!
– Mibe fogjam fel a véred, kis imposztor?
– Semmibe, hadd folyjék szabadon!
Más említésre méltó nem történt, szokás szerint bő nyállal kinyaltam Bikám seggét, de ezúttal úgy, hogy megkértem, legyen szíves, üljön az arcomba. Persze ne a teljes súlyával, mert meggebedek, hanem támassza ki a két mellső lábával testtömege döntő többségét. Na, ez új fogás volt és nagyon tetszett. Még megismételjük. Reggel annyira fáradtak voltunk, hogy alig bírtunk talpra vergődni.
[Történetek]