Posts Tagged ‘erőszak’

Erőszak

kedd, december 28th, 2010

Tudtam, hogy egyszer még megszívat az a bolond öregasszony a másodikról. Képes volt a képzelgései miatt rám hívni a rendőröket, pedig valójában semmi oka nem volt rá. Nem tudhatta, hogy honnan szöktem meg, hiszen olyan rossz volt a látása, hogy egy kutyát is alig tudott megkülönböztetni egy nagyobb macskától, nem hogy felismerjen egy szar kép alapján. A szomszéd csaj sem ismert fel, és senki a házban. Sosem hittem, hogy annyira nemtörődöm a társadalom, de szerencsémre tévedtem. A rendőrök közül viszont, akik kijöttek, az egyik felismert és ha nem egy első emeleti lakásban húztam volna meg magam, nem is tudom, hogyan menekültem volna előlük olyan gyorsan. Hiába tették rugalmasabbá a csontjaimat azok az őrült kutatók, így sem tehettem meg akármit. De azt az ugrást az ablakból még éppenhogy. Az addigra jól ismert utcákon gyorsan megtaláltam a legjobb menekülő útvonalat. Hallottam, ahogy sokasodnak a szirénázó rendőrautók a környéken és biztos voltam benne, hogy rajtuk kívül a FutuRan begyűjtői is úton vannak már. Na, velük semmiképp nem szerettem volna találkozni. Minél messzebb, minél távolabb akartam jutni attól a helytől, ahol a keresésemre indultak. Felhívtam volna Altont, ha nem épp a kezemben merül le a rohadék mobilom. Így akkor csak magamra számíthattam. Igyekeztem feltűnésmentesen közlekedni, minél nagyobb tömegben elvegyülni. Egyik buszról a másikra szálltam, aztán mire elértem az első külvárosi kerületet, már tudtam, hol húzhatom meg magam ideiglenesen. A Sayovan parkban volt egy régi étterem, amit évekkel azelőtt bezártak és senkinek sem kellett az épülete. Az emberek azonban kíváncsiak és szeretik az ilyen elhagyott helyeket, ezért én is jártam már ott éjszaka illegális partikon. Nappalra azonban mindig kiürült a hely.
Amíg be nem értem a park fái közé, figyelmem egy pillanatra sem lankadt. A kellemes árnyékban azonban úgy éreztem, sikerült. Biztosra vettem, hogy aznap sem a rendőrség, sem a FutuRan nem kap el, hiszen kellően messze jártam már és szinte semmi nem vezethette őket a nyomomra. Tudtam, hogy Alton mindig figyeli a híreket, és nem csak miattam. Szinte már tagja lett annak a szerencsére túlbuzgó portálnak is, ahol a legtöbb kicsit is komolyabb rendőri akcióról perceken belül tudósítanak, hiába a rendőrség minden igyekezete az elhallgattatásukra. Így előbb vagy utóbb tudomást kellett szerezzen róla, hogy engem keresnek, vagy legalábbis arról, ami erre enged következtetni. Tudtam, hogy így lesz, hiszen nem ez volt az első ilyen eset. Hívni próbál majd és mivel nem tud elérni, végignéz egy pár helyet, ahol megtalálhat.
Ahogy a lepusztult épület közelébe értem, körbenéztem, hogy jár-e arrafelé valaki. Bár az épület ablakait berácsozták, időről-időre, mindig ugyanott kibontotta valaki. Sietős léptekkel indultam hát a megszokott bejárat felé. És bár odakint egy lelket sem láttam, ahogy beugrottam az ablakon, odabent nem várt kép fogadott. Végigpillantottam a srácokon, ahogy a lefogott lányon is. Alig lehettek tizennyolc-húsz évesek és már erőszakon járt az eszük. Nem bírtam ki, hogy ne szóljak be nekik.
– Áh, szóval egyedül nem is bírtok vele… – állapítottam meg. – Szánalmas.
– Mi közöd van hozzá?! – szólalt meg a legmagasabb közülük – És elhúzhatsz, mert mi voltunk itt előbb! Vagy… – állt meg egy pillanatra – akár be is szállhatsz.
Váratlanul ért a kedves meghívás, nem is bírtam ki nevetés nélkül. Még, hogy én ilyen szájhős épp csak felnőtt tinikkel erőszakoljak meg egy lányt…
– Gondolod, hogy osztozkodnék ilyen kis senkikkel egy nőn? Ne nevettess!
– Akkor húzz el innen! – vágta rá rögtön a srác.
Nagyon nagy arca volt, de tudtam, hogy nemsokára helyreteszem. Gúnyos mosollyal indultam feléjük. A magas srác elengedte a fekete hajú lányt. Néhány pillanatra a formás mellek, a felcsúszott szoknya kötötték le a figyelmem, de az elbizakodott ütések hamar kizökkentettek a vágyakozásból. Azt hitte a gyerek, hogy esélye van ellenem. Mintha a FutuRannál nem azon dolgoztak volna rajtam megállás nélkül, hogy tökéletes harcost faragjanak belőlem – a testemből. Vagy inkább tökéletesen irányíthatót. De ez utóbbi szerencsére még nem sikerült nekik és, ha rajtam múlik, nem is fog. Abban a lepusztult épületben azonban, nem akartam azokat a majdnem gyerekeket elintézni. Jobban nem, mint amennyire megérdemelték. Miután a nagypofájú nem bírt velem, a másik kettő is beszállt, ám ütéseik gyengék voltak, hiányzott belőlük az igazi elszántság. Hamar véget vetettem a felesleges küzdelmüknek. A nagyobb darab a földön terült el, a szőkés, tanácstalan képűt meg egy kicsit erősebben sikerült orrba vágnom, mint akartam. Ő rajta rögtön láttam, hogy csak azért szállt be a buliba, hogy ne cikizzék ki később. Talán túlságosan is ismerős volt a helyzete. A nagypofájúnak még kellett egy kis ösztönzés ahhoz, hogy feladja. Elkaptam a torkát és a falhoz szorítottam. Próbáltam vigyázni, nehogy túl erősen szorongassam, nem akartam megfojtani. Ahogy azt sem akartam, hogy elájuljon ott nekem. Szemeiben döbbent rémület tükröződött, ahogy felfogta a helyzetét. Nehezen kapott levegőt és minden bizonnyal érezte, hogy könnyedén elintézhettem volna. Ám ekkor úgy ítéltem meg, hogy eleget kapott.
– Azt ajánlom, tűnjetek el innen gyorsan, mielőtt még jobban feldühítetek – engedtem el hirtelen.
Ha azután nem húzta volna el a csíkot a haverjaival együtt, azt bizony megemlegette volna. De szerencsére tudta, hogy jobban jár a meneküléssel.
Amikor a lány csendes macskaléptekkel megindult utánuk, úgy éreztem, muszáj feltartóztatnom. Magam sem tudtam még akkor, hogy mit akarok, de jobban meg akartam nézni magamnak azt a szép, fiatal, formás testet.
– Állj csak meg! – mondtam és elcsodálkoztam a parancsoló hangnemen, amit sikerült megütnöm.
Ő megtorpant. Láttam, hogy szaporábban kapkodja a levegőt. Félt.
– Hová igyekszik a kisasszony ilyen sietősen? – próbáltam kicsit kedvesebben marasztalni, de nem igazán sikerült.
Akkor már éreztem, hogy meg akarom kapni. Rég voltam nővel, és ahogy elnéztem a rövid szoknyáját, szép lábait, egyértelművé vált, hogy a vágy kezdi elvenni a józan eszem. Megfogtam a karját és magam felé fordítottam. Zöld szemébe néztem és láttam benne a tanácstalanságot. Aztán végigpillantottam testén és éreztem, ahogy az ösztönöm eluralkodik gondolataim felett.
– Hadd menjek el – sütötte le szemét.
Majdnem felnőtt nő létére, ezt annyira kislányosan csinálta, annyira édesen, hogy mosolyra késztetett. Olyannyira, hogy elnevettem magam.
– Inkább maradj – mondtam neki és hirtelen elkaptam a csuklóját, mielőtt futásnak eredt volna.
– Engedj el! – próbált szabadulni kezeim közül.
Szerintem ő maga is tudta, hogy nem járhat sikerrel. Viszont minél inkább küzdött, annál jobban felkorbácsolta a vágyaimat. A nadrágom már fájdalmasan szorította kemény farkamat. Onnan már nem volt visszaút. Akartam őt, kívántam. Felizgatott a tiltakozása, felizgatott, hogy leteperhetem, hogy akarata ellenére is a magamévá tehetem.
– Nyugi, kislány… – próbáltam leszerelni – Velem jobban jársz, mint velük.
Arcomra akkor már kiült az elégedettség, mert tudtam, hogy kellemes percek elé nézek.
– Nem akarom. Ne tedd ezt velem – kérlelt még, de hiába.
– Ugyan… – hajoltam füléhez – nem fogod megbánni.
Erre ő megpróbált ellökni magától, én azonban számítottam erre. Kezét megpróbáltam nem durván csavarni a háta mögé. Erősen tartottam. Akartam, hogy érezze, hogy nem tehet semmit. Szabad kezemmel előre nyúltam, hogy végre megmarkolhassam feszes mellét.
– Hagyj békén! – próbálkozott egy újabb kétségbeesett szabadulási kísérlettel.
Én ekkor már nem csináltam semmit, csak türelmesen kivártam, amíg feladja. Aztán egy hirtelen mozdulattal letéptem róla a felsőjét. Túlontúl könnyen szakadt a vékony anyag. Sosem csináltam még ilyet azelőtt. Nem tudom, mi ütött belém akkor, de kifejezetten jól esett. Pont jól jött, hogy a melltartóját elöl kellett kiakasztani, így hamarabb foghattam kezembe a kívánatos halmokat. Nyakába csókoltam, miközben bimbóján játszottam ujjammal. Láttam, hogy libabőrös lett. Igen, ezt akartam, hogy ő is élvezze. Még, akkor is, ha nem akarja. Apró csókokkal haladtam nyakán egész a füléig. Megnyaltam fülcimpáját. Sóhajai hangosabbá váltak, már nem ellenkezett. Elengedtem a kezét és előrenyúltam, hogy mindkét mellét tenyeremben érezhessem. Bimbói kemények voltak, vágytak a kényeztetésre. Én már nem hittem, hogy szabadulni akarna kezeim közül, de ő még így gondolta.
Olyan hirtelen lendülettel indult neki, hogy egy hosszú pillanatig fel sem fogtam rendesen, mi történt. Amint azonban észhez tértem, néhány lépéssel utolértem és lábammal megakasztva a futását, elkaptam mielőtt elvágódott volna a földön. Ő már az enyém volt, nem engedhettem elfutni. Kívántam a testét. Miután az egyik még egyben maradt asztalra löktem, végigpillantottam rajta. Éreztem, ahogy az a furcsa, ösztönös erő elszabadul bennem, amire sosem adtak magyarázatot a FutuRannál, akármennyit is kérdeztem. Azonban abban a pillanatban stabilizálódott is, mint már máskor is szex előtt, vagy közben. Bezzeg, amikor szükségem lett volna rá, mindig ingadozott, néha majdnem az ájulás határára sodorva. Láttam, ahogy a lány a karomon folyamatosan izzó jelzőcsíkokra mered, de nem érdekelt. Úgysem értette volna. Inkább a nadrágomtól igyekeztem megszabadulni, hogy minél hamarabb a magamévá tehessem a testét. Lekaptam magamról a pólómat, elővettem a farkamat. Akartam, hogy lássa, akartam, hogy várja, mikor dugom meg vele. Akartam érezni, hogy vágyik is rá meg nem is. Arcán azonban egyelőre csak a tiltakozás látszódott. Végigsimítottam hasán, aztán derekánál fogva közelebb húztam magamhoz. Feltűrtem a falatnyi szoknyáját, ujjam bugyija alá csúsztattam, majd félrehúztam az útból. Amikor szemébe néztem, láttam, hogy utál, ám ott csillogott benne az izgalom is valahol mélyen. Mutatóujjam végighúztam nagyajkai között. Pont olyan nedves volt, mint amilyennek látszott. A teste kívánt engem és készen állt.
Határozott mozdulattal nyomtam belé tövig a farkam. Nem akartam finomkodni, nem akartam törődést mutatni, nem illett volna a helyzethez. El sem hitte volna. És jól esett végre önzőnek lenni. Láttam, hogy fájt neki elsőre, de nem álltam le. Megtámaszkodtam két oldalt mellette az asztalon, és gyorsan mozogtam benne. Nem bírtam megállni, hogy ne nézzem az arcát. Amikor aztán megláttam, hogy a fájdalom helyét az élvezet veszi át, elégedettség töltött el. Erősen kapaszkodott kezembe. Kevésbé zavart az erőszak ténye úgy, hogy neki is jól esett. És bár tekintete távolinak hatott, mégsem vette le rólam a szemét. Mintha nem ugyanaz a lány nézett volna rám, aki addig. Meg tudtam érteni, ha nem akart teljesen ott lenni. Lábát aztán combom köré fonta és felült az asztalon. Nyakamba kapaszkodott, én a derekát fogtam. Megállás nélkül dugtam, ő pedig egyre hangosabban nyögött. Amikor lassítani kényszerültem, vadul a szájára tapadtam és nyelvével játszottam. Izgató volt. Nem hittem, hogy olyan élvezettel fog csókolni engem és mégis. Visszanyomtam az asztalra és durvábban kezdtem járatni benne a farkamat. Hihetetlenül élveztem. Aztán észrevettem, hogy egyre jobban megfeszülnek izmai, hogy teste megremeg minden egyes lökésemtől. Amikor a csúcsra ért, visszavettem a tempóból egy kicsit és figyeltem arcán az orgazmus hullámait. Ahogy elcsendesült az élvezete, újra begyorsítottam. Iszonyatosan beindított, hogy kielégült csupán attól, hogy önző módon megdugtam, vele alig foglalkozva. Minél inkább ott kavargott ez a fejemben, annál közelebb kerültem hozzá, hogy én is elélvezzek. Nem néztem már rá, nem akartam látni, hogy mit gondol. Tudtam, hogy nem benne kéne elmennem, de nem bírtam már leállni. Isteni érzés volt aztán megtölteni hüvelyét magommal.
Ziháltam és kimerülten támaszkodtam meg újra az asztalon. A lány szemébe néztem. Láttam, hogy újból ott volt velem. Szép volt az arca. Aztán elkapta rólam a tekintetét. Ahogy meghallottam, hogy valaki bemászik az ablakon, hirtelen hátrébb léptem tőle, felkészülve akár a legrosszabbra is.
– Krien, mi a fenét csinálsz? – hallottam meg a meghökkent, ismerős hangot.
Alton dühösen meredt rám, majd futólag a lányra pillantott.
– A frászt hozod rám – mondtam megnyugodva, hogy igazam lett és ilyen hamar rám talált.
– A fél városban téged keresnek, te meg…
– Hé, hé, hé… – szakítottam félbe még mielőtt belemelegedett volna a kioktatásomba – Mikor is lettél te az apám?
Már ahogy kimondtam, nevetnem kellett rajta, de Alton dühösen nézett rám.
– Apád, mi? Ha az apád lennék, úgy pofán basználak, hogy sose felejtsd el. Minek is segítek én neked…
– Ne húzd fel magad ennyire – mondtam kicsit engesztelőbb hangnemben, hiszen nem akartam pont akkor összebalhézni vele, amikor szükségem volt a segítségére.
– Inkább kussolj és tűnjünk el, mielőtt eszükbe jut ide is benézni! – mondta sietősen, majd a lány felé pillantott. – Vele mi lesz?
– Semmi – néztem a szikrázó zöld szemekbe.
– De…
– Semmi de – szakítottam félbe. – Teljesen mindegy, hogy erőszakért is köröznek-e majd vagy sem. Az már semmit nem ront a helyzetemen. Akkor is a FutuRanos geciknek adnak vissza – mondtam keserűen, majd újra a lány szemébe néztem. – Így már te is megkaptad a magyarázatod.
Enyhén felé fordítottam a karom, hogy látszódjanak a jelzőcsíkok rajta. Láttam, ahogy szemei tágra nyílnak a hirtelen jött felismeréstől. Talán megértette a helyzetem. Sietve felhúztam a nadrágom. A pólómat felvettem a földről, majd felé dobtam, hogy mégse maradjon egy szál melltartóban.
– Bocs a felsődért, de amúgy is szarul állt – mondtam neki.
Tényleg nem tetszett rajta. De végül is semmi közöm nem volt hozzá. Alton aztán sietős távozásra bírt engem, pedig szívesen megcsókoltam volna még búcsúzóul a fekete hajú, zöld szemű lányt. Még talán bocsánatot is kértem volna tőle. De nem volt rá időm.

Natascha: Szexrabszolga életem a börtönben

hétfő, november 29th, 2010

„Amikor az ajtó bezáródott, zokogni kezdtem. Egyedül voltam, bezárva egy üres szobában valahol a föld alatt. Élve konzerváltak egy föld alatti trezorban. A börtönöm egy körülbelül két méter hetven centiméter hosszú, egy méter 80 centiméter széles és két méter negyven centiméter magas cella. Tizenegy és fél köbméter levegő. Nem egészen öt négyzetméter terület, amelyben ketrecbe zárt tigrisként ide-oda rohantam, egyik faltól a másikig. Hat kis lépés oda, hat kis lépés vissza. Négy nagy lépés oda, négy nagy lépés vissza. Az elrablóm a pincében töltött első napok alatt folyamatosan égve hagyta a villanyt. Én kértem erre, mert rettegtem az egyedülléttől a teljes sötétségben. De ez ugyanolyan szörnyű volt, mint amilyen megnyugtató. Fájt tőle a szemem, ráadásul a hermetikusan lezárt pincében teljesen elvesztettem az időérzékem, fogalmam sem volt, mikor van éjjel és nappal. Még egy hang sem jött be, az egyetlen zaj, ami kintről jött, a levegőbefúvó állandó kattogása. Ez a hang maga volt a kínzás. Az apró helyiségben néha annyira hangossá vált, hogy befogtam a fülem, ne halljam többé” – írta le könyvében a nyolc és fél évig az otthonául szolgáló fogdát Natascha Kampusch. Tovább a teljes cikkre
További cikkek a témában: Natascha Kampusch 3096 napja részlet – Natascha Kampusch a pincében – Natascha Kampusch 3096 napja könyvben megjelent – Natasha Kapmush élvezte a pincét – 18 évig volt szexrabszolga az elrabolt lány – Natascha Kampusch vágyik a pincébe – Natascha Priklopil rabja maradt – Öngyilkos lett a Natasha Kampusch ügy főnyomozója – Szexbotrány, szexrabszolgaként tartotta lányát – Hallották a megerőszakolt Fritzl-lány sikoltozását a szomszédok – Szexrabszolgaként tartották fogva a tinilányt – Szexrabszolga volt egy magyar lány

Amatőrök kerestetnek 1. rész

csütörtök, szeptember 9th, 2010

Egy csinos fiatal lány lépett be a lépcsőház ajtaján. A lenyugvó nap miatt még szüksége volt az utcán a napszemüvegére, amit most feltolt a sűrű göndör hajához. A folyosón hangosan kopogott Noémi magas sarkúja. A másodikon lakott, így munka után nehézkesen mászta meg a lépcsőket. Amint felért az emeletre, sietősen elővette táskájából a lakáskulcsát. Ezen a szinten alig jött be az ablakon természetes fény, így fel kellett kapcsolnia a világítást. A lámpa fénye, megcsillant a lány nadrágjának flitteres derékövén, ami kiemelte formás hátsóját. A kulcscsomón nehezen találta meg a megfelelőt, amely nyitotta volna a lakása ajtaját. Csak nem rég költözött ide. Otthagyta a szülői házat és most a párjával lakott. Amint belépett az előszobába, meglátta magát a tükörben, s észrevette, hogy szeme alatt apró fekete kosz volt. A sminkjét kenhette el, mikor dörzsölte a szemét. Korrigálta gyorsan a hibát. Még egy ideig figyelgette magát a tükörben, ahonnan egy bájos az, csodaszép kék szemekkel tekintett vissza rá.
A lakásban is elég sötét volt, az összes redőny le volt húzva. Ezt kicsit furcsálta a lány, mivel úgy emlékezett, hogy reggel felhúzta, s párja kamionozik, s valahol külföldön tartózkodott. Még sem tulajdonított neki nagy jelentőséget. Pedig kellett volna.
Bement a hálószobába, s hirtelen elkapta egy álarcos hátulról. A férfi, erősen megragadta Noémi karját, és az ágyra lökte. Mielőtt az megfordult volna, a támadó gyorsan rávetette magát. Az ijedt lány sikítani próbált, de befogták a száját.
– Sokáig keresgéltem, de se pénzt, se ékszert nem találtam, ellenben itt vagy te, úgyhogy veled kell beérnem – fenyegetőzött az álarcos.
A lány szabadulni akart a fogságból, de az erős szorítás ellen tehetetlen volt. Pityeregni kezdett.
– Ne sírj – mondta a férfi, miközben elvette a lány szája elől a kezét.
– Mit akar velem tenni?
Az álarcos a hason fekvő áldozata domborodó fenekéhez nyomta ágyékát.
– Kapsz valamit, amit mindketten élvezni fogunk. Érzed már? – erősebben nyomta a csípőjét a lányhoz.
– Nem igazán – félhangosan Noémi.
A támadó, felemelte áldozata csípőjét, majd annak nadrágját próbálta levenni. Hiába mozgatta erre vagy arra a nadrág gombot, az nem akart kikapcsolódni. A férfi egyre kétségbeesetten matatott a lány ágyékánál.
– Miért kellett nadrágot felvenned?
Noémi felpattant az ágyról, s saját magától levette a nadrágját.
– Így most jó lesz? – kérdezte a támadóját, aki időközben levette az álarcot.
– Nem, nem jó. Én nem bírok ilyeneket eljátszani. Nekem ez nem megy. A farkam sem áll fel erre.
– Pedig drágám, ez már egészen jó volt – ölelte át kedvesét a lány. Érzem, hogy kezdesz belejönni. Még egy kis idő és menni fog. Nem is számítottam, hogy itthon leszel. Nagyon felizgultam
Simogatni kezdte Noémi a férfi farkát, de a párját ez nem hatotta meg.
– Én nem vagyok alkalmas az ilyen játékokra, s ha nem haragszol, most el is ment a kedvem a szextől.
A férfi felkelt az ágyról és a számítógép asztalhoz ült.
– Nekem nem – sóhajtott a lány halkan, s kiment a fürdőszobába letusolni, ahol nem csak testét, hanem kicsit vágyait is lehűtötte.
Bő félóráig volt Noémi a fürdőben, mikor visszatért a hálószobába, párja még mindig a gépet bambulta, pedig a lányon csak egy törölköző volt. Kecsesen odalépdelt kedveséhez, majd az ölébe huppant.
– Mit nézel? – kérdezte a lány.
– Áh, semmi érdekeset.
– Na, mond már el – rebegtette szempilláit barátjára.
– Csak a kocsihoz nézek tunning cuccokat. Az téged nem érdekel.
– Persze, hogy nem
Noémi letérdelt párja elé, elővette a farkát, s óvatosan szopni kezdte.
– Nagyon fincsi vagy – cuppantott egyet a lány. Tudod mit? Szilviék a szomszédban most vettek kézi kamerát. Lefilmezhetnénk magunkat szex közben.
Gábor közben még mindig a monitort leste rá sem hederített barátnőjére. Csak azon gondolkodott, hogy miből tudná a kocsiját felszerelni spéci cuccokkal.
– Hallod, amit mondok? – kiáltott rá Noémi.
– Tényleg ne haragudj, hosszú utam volt. Alig van erőm, nagyon fáradt vagyok.
– Akkor jobb, ha ma egyedül alszol. Átmegyek a vendégszobába.
A lány kiviharzott a hálóból. Kedvese még órákig nézte az autós oldalakat. A végére már kezdett a szeme fáradni. Lefekvés előtt még ráment néhány pornó honlapra. Megjött a kedve a szexhez, barátnőjét mégsem kelthette fel, így önkielégítéssel segített magán.
A maszturbáció után, mosolygósan feküdt bele az ágyába. Egy ideig töprengett, hogyan valósíthatná meg álmát, ami egy erős, jól felszerelt autó volt. Tapogatta maga mellett az ágyat. Barátnőjére gondolt, akit nagyon megbántott. Gábor szerette a lányt, de nem bírt annak vad, perverz vágyaival. A férfi, az egyszerű szexet kedvelte, nem komplikálta soha sem túl. Visszaemlékezett, arra a pornó jelenetekre, amit az este látott. Volt egy, ahol egy profi stáb vett fel aktus közben, s azok pénzt is kaptak érte. Hirtelen valami megvillant az eszében. Már tudta, hogyan engesztelhetné ki párját, s tudta, hogy miből telik majd a tunning alkatrészekre. Nyugodtan aludt el Gábor, úgy érezte sikerült a tökéletes tervet kieszelnie.

Emlékezetes nyár szadómazó vágyakkal

hétfő, június 14th, 2010

A barátnőm fia eképp mesélte el tavalyi nyaralását. Tizenhat éves voltam, mikor megesett velem. Örömmel rohantunk ki az iskola kapuján, kezünkben a jól sikerült bizonyítvánnyal. Mindenki tervezgette nyarát és azzal dicsekedett a többieknek, hogy hova, ki hívta meg. Kicsit szomorú voltam, hogy több mint két hónapig megint egyedül kell otthon ücsörögnöm. Még anyám finom tortája sem tudott megvígesztalni, amikor szüleim mosolyogva nyújtottak át egy levelet, melyet falusi nagyanyám írt. Már egy hete megérkezett – mondta apám – de úgy gondoltuk, nagyobb lesz a hatás, ha most adjuk át. Az is volt. Nagyszüleim ugyanis meghívtak két hétre a falujukba. Örömömben ugrottam anyám nyakába, és máris rohantam csomagolni. Már másnap indultam. A vasúti kupéban elgondoltam, hogy milyen is lehet a falusi élet? Valahogy a Tüskevár főhőse, Tutajos jutott eszembe. Most végre élőben is megtörténik velem amit eddig csak könyvekben olvashattam. Pár órás utazás után megérkeztem. Nagyapám várt rám és boldogan átölelt:
– Ezer éve nem láttalak. De megnőttél!
Büszke voltam magamra és örömmel teli szívvel bíztam magam a gondjaira.
– Síetnünk kell, vette el a bőröndöm – nagyanyád már finom ebéddel vár.
Beszálltunk hát az öreg Skodába és elindultunk. Az autó köhögve nyelte a kilométereket, miközben nagyapám folyamatosan mesélt nekem:
– Majd meglátod! Lemegyünk pecázni a tóra és megnézzük a lányokat amikor fürdenek!
Megérkeztünk. Régen jártam itt, mégis ismerősnek tünt nagyszüleim portája. Nagyanyám össze-vissza csókolta arcom és büszke volt, hogy ilyen szép nagy unokája van. A kiadós falusi ebéd után estig beszélgettünk. Másnap hajnalban furcsa zajokra ébredtem. Izgatott férfihangok zaja. Gyorsan a fejemre húztam a paplant, és reménykedtem benne, hogy az egész egy rossz álom. Amikor tíz óra körül felébredtem, rá kellett jönnöm, hogy valóság volt amit hajnalban megértem.
– Az éjszaka kigyulladt a termelőszövetkezet telepe – világosított fel szomorúan nagyanyám – és a falu összes férfija ott dolgozik.
Éreztem, hogy a nyaralásom saját magamnak kell megformálni. Nagyapám nem fog ráérni. Felöltöztem hát, és zsebre dugott kézzel elindultam csavarogni. A korábbi nyári vakációkat is sokszor ezzel töltöttem. Órákig kóboroltam, nézegettem a járókelőket, amikor az egyik hozzám közelebb eső ház nyitott ablakából fájdalmas kiáltásokat hallottam. Mintha valakit vertek volna. Gyorsan az ablakhoz síettem és lekucorodtam alá. Lélegzet visszafojtva hallgattam, amint egy női hang szíd valakit:
– Majd adok én neked te kis féreg!
Újabb ütéshangok és sírós kiáltások következtek. Egyszer csak csend lett. Moccanni sem mertem, ugyanis tudtam, ha most elrohanok azzal leleplezem magam. Többször hallgatóztam már mások ablaka alatt. Vártam, mígnem kivágódott a kapu és egy nyári ruhába öltözött, arcát eltakaró, fiatal lány szaladt ki rajta. Vártam, amíg eltűnik az utca végén, majd több se kellett, a nyomába eredtem. Mivel az iskolában én voltam az egyik legjobb síkfutó, hamar utolértem és utána kiáltottam:
– Állj meg! Nem akarlak bántani!
De ő csak futott tovább. Kissé idegesített a dolog, ezért gyorsabb tempóra kapcsoltam, majd amikor utolértem a vállánál fogva lehúztam a földre.
– Megvagy!
Látszott rajta, alig kap levegőt.
– Nagyon fájt? – kérdeztem tőle.
– Nagyon – szipogta.
– Hogy hívnak?
– Edina.
– Én meg Gergő vagyok – húztam ki magam.
– Miért bántottak?
Haragos szemekkel nézett rám, amikben már csak halványan látszódtak a sírás nyomai.
– Mi közöd hozzá? – kérdezett vissza flegmán, majd felugrott és elrohant.
Tudtam, ha utána eredek, megint elkaphatnám, de hagytam, csak menjen. Furcsa érzések keringettek bennem, úgy tűnt, hogy szerelmes lettem első látásra.
A következő naptól fogva csak Edinára tudtam gondolni. Megint elmentem a házukhoz és a kapunál lesben állva vártam, mikor jön ki. Hamarosan megjelent, de most nyugodt volt. Úgy látszik, nem bántották. Odavágódtam hozzá és megszólítottam:
– Szia!
– Ne haragudj a tegnapiért – mosolygott.
– Nincs harag, válaszoltam. Hány éves vagy?
– Tizenöt.
– Én meg tizenhat – és megint elöntött a forróság.
Innentől kezdve ment minden, mint a karikacsapás. Beszéltünk mindenről, nap mint nap találkoztunk és egy hét elteltével valódi pajtások lettünk. Nem is bántam, hogy így alakult a nyaralásom. Sokáig morfondíroztam, hogy rákérdezzek-e a verésre, végül az egyik alkalommal, amikor a vegyesboltba kísértem, megkérdezem tőle:
– Mondd, gyakran kikapsz?
– Majdnem minden nap – komorodott el.
– És?
– Elfenekelnek – válaszolta Edina. Hol kézzel, hol fakanállal, hol nadrágszíjjal.
– Az fájdalmas lehet – szisszentem fel.
– Az bizony! Főleg, ha látnád a fenekem.
– Láthatom? – csillant fel a szemem, miközben péniszem megmerevedett a nadrágban.
Szerintem ezt ő is észrevehette, annyira lenge volt rajtam a short. Mosolyogva, de velősen válaszolt:
– Csak utánad!
Igaz több, mint egy éve maszturbáltam, de eszembe sem volt megmutatni magam egy idegen lánynak. Pedig több osztálytársam megtette már, és szerintük remek érzés.
– Áááá… – szabadkoztam.
– Ha nem, hát nem – zárta rövidre.
Az alkudozás talán tovább is folytatótdott volna, de elérkeztünk a közérthez. Nem volt kedvem visszakísérni, ezért búcsút vettem tőle.
– Holnap is eljössz? – kérdezte.
– Persze – válaszoltam – hiszen tudod, hogy még két napom van.
Így is történt. Másnap azonban nem az utcán kellett sétálnunk, hanem behívott a szobába. Örültem, hogy közelebb engedett magához. Csak úgy pezsgett a vérem. Ám az öröm nem tartott sokáig, ugyanis fél óra sem telt bele és hazajött az anyja. Dekoratív, középkorú, ám annál szigorúbb asszony volt. Ki nem néztem volna belőle, hogy képes elverni a lányát.
– Ő ki? – kérdezte szikrázó szemekkel a lányát.
– Izé…, ő… az én barátom – nyögdécselt Edina.
– A barátod? – kérdezett vissza gúnyosan – Ekkora kurva vagy?
Engem is zavani kezdett az asszony modora, éreztem közbe kell lépnem.
– Kérem én Gergő vagyok és nyaralni jöttem!
– Nyaralni? Majd adok én neked nyaralást. Úgy elfenekellek, hogy megemlegeted.
Mivel több helyen olvastam már a fenekelés izgató mivoltáról, kíváncsi lettem, hogy milyen lehet, ha megraknak. Szüleim soha nem bántottak, így hát ideje volt bele tanulnom.
– Azt csak úgy tetszik mondani! – válaszoltam szemtelenül.
Láttam Edina elnyúlt arcát. Valószinűleg rosszat mondhattam, de az anyja vehette a lapot. Elővette az ajtó mögül a népnevelő nadrágszíjat és rám reccsent:
– Told le a nadrágod és feküdj hasra az ágyon.
Engedelmeskedtem.
– És az alsó? – kérdezte, majd a nadrágom után tolta egészen a bokámig.
A keze lesújtott, a szíj zúgott és kellemesen bizsergő érzés közepette landolt csupasz fenekemen. A csattanás után behunytam a szemem. Teljesen elfelejtkeztem róla, hogy két idegen nő is jelen van. Az egyik, aki püföl, a másik: aki nézi. Az ütés többször megismétlődött. Mikor már kezdett fájdalmassá válni a dolog, próbáltam úgy mozogni, hogy lássa, elegem volt belőle. Ez azonban csak olaj volt a tűzre. Tovább folytatta, mindaddig amíg teljesen hólyagos nem lett a hátsóm.
– Állj fel – hangzott a parancs – és fordulj Edina felé.
Tudtam, hogy miért mondja. Érezte, hogy az első ütések felizgattak és merev vagyok. Szégyen, nem szégyen, de meg kellett mutatnom férfiasságom egy idegen nőnek. Mikor Edina meglátta, hatalmas nevetésben tört ki, és az anyja is mosolygott. Úgy látszik, nem nagyon láthattak ilyet. Rettenetesen restellem magam, de nem volt mit tenni: közröhej tárgya lettem.
– Verd ki, te perverz! – mondta az anyja.
Beletörődve kezdtem el húzgálni rajta a bőrt, ami Edinának még jobban tetszett. Nem telt bele sok idő, és máris lövellt ki a parkettára az “anyag”.
– Jó volt? – kérdezte megint csak gúnyolódva. Csak tudd azért kaptál, és azért szégyenítettelek meg, hogy vedd tudomásul a lányom nem barátkozhat egy ilyen alakkal – mondta. Most pedig tűnj el, ne is lássalak!
Haza indultam és út közben végig arra gondotam, hogy otthon hogy magyarázom ki magam. Szerencsére erre nem került sor. Másnap délelőtt azonban láttam az ablakból, hogy a kapuban ismerős alak áll: Edina. Amint kiértem, csak ennyit szólt:
– Ide nézz!
Azzal hátrébb lépett és egészen nyakig felhúzta nyáriruháját, majd megfordult egy párszor. A látvány megrészígetett: teljesen meztelenül volt. Nem viselt sem bugyit, sem melltartót. Kicsiny, zsenge szőrzete, feneke és félig kialakult mellei sokkal jobban néztek ki mint a pornólapokban látott sztároké.
– Tetszett? – kérdezte, miután visszahajtotta a lenge ruhát.
Alig kaptam levegőt és péniszem majd kiszakította a nadrágot, úgy állt.
– Persze. De miért tetted? Talán meg is láttak.
– Na és. Anyám szerint kurva vagyok, különben is megígértem, hogy utánad mindent megmutatok. Tegnap megtetted a magadét. Tudtad, anyám nem tréfált és rám való tekintettel mégis vállaltad a fájdalmakat.
– Igazad van – azzal közelebb hajoltam hozzá és megcsókoltam, legalábbis én annak éreztem.
– Utánad nagyon kikaptam – mondta miközben előre hajolt és ismét felhajtotta a szoknyáját.
Csak úgy világítottak rajta a vörös hurkák, akár csak az enyémen. Miután megint szemben állt velem, átnyújtott egy képet:
– Rajta van a nevem és a címem. Ha tudsz, küldj te is egyet. Remélem, anyám nem jön rá.
Azzal megint megcsókolt és elsíetett. Szememben könnyek jelentek meg és berohantam a szobába bőgni. Sírtam a fájdalmaktól, a szerelemtől, mindentől. Már csak egy napom maradt. Csavarogtam a faluban, de Edinát nem láttam. Nem is bántam, alig vártam, hogy végre otthon lehessek. Másnap az állomáson nagyszüleim szomorúan tettek fel a vonatra.
– Ne haragudj – ölelt magához nagyapám – Jövőre majd mindent bepótolunk.
Felszálltam a vonatra, és elindultunk. Már bőven a városom felé tartottam, amikor elővettem Edina fényképét.
– Micsoda csajom volt! – gondoltam magamban, majd egy mozdulattal széttéptem a fényképet és kidobtam a vonat ablakán. Néztem a szálló darabok után, és könnyes szemmel gondoltam első, igazi, nagy nyári kalandomra. Ahogy a kép darabjai szerte foszlottak, úgy múlt el egy ki sem alakult kapcsolatom.
[Domina történetek]

Lakótelepi kurva: Négyen egy ellen

szerda, január 13th, 2010

Hétre kellett mennem, s onnantól az egész éjszakámat fizették, bár hogy meddig is tart ez, azt nem lehetett tudni. Mindenesetre elégnek látszott aznapra pénz is, fuvar is, nem kellett másba fognom. Amúgy is későn keltem. Vehettem volna mindegyre is a dolgot, ezeknek bármi jó lesz, csak én nem vagyok olyan, kiöltöztem. Fehér garbót vettem fel, kantáros rövidszoknyát, neccharisnyát, rá a vörös-fekete csíkos térdzoknimat. Rohadt sokat ültem a tükör előtt, tudtam, hogy olyan festéket kell felraknom, aminek nem árt az se, ha nem kímélnek. Minden tagomat kímélő krémekkel kentem, melyeket használni fognak. Az a kis szakállas pöcs, aki felszedett, ott várt a lépcsőház előtt, mintha magamtól nem tudnék megtalálni egy kurva címet. Azt gondoltam, talán akar valamit, egy gyors menetet, mielőtt bedobna a közösbe, vagy valami ilyesmit, de nem, jóformán hozzám se szólt.
Cigizett, kínált engem is, de én nem kértem. A liftet két emelettel lejjebb állította meg, azt mondta, elromlott, tovább nem megy. Pár nappal korábban még jó volt, emlékeztem, de ráhagytam. Azt gondoltam, mégiscsak alám akar nyúlni. Főleg, hogy előre engedett a lépcsőn. Mozgathattam volna a seggem úgy, hogy belásson, de nem akartam. Úgyis lesz rá még módja. Az ajtó előtt kicsit megszorongatott végül, de nem nyúlt be a bugyimba, csak kívülről simított rajta végig.
A lakásban vágni lehetett a füstöt már az előszobában. A három fickó, akikkel a kis pöcsön kívül még töcskölnöm kellett, már kezdtek beállni. Kettő előjött a fogadásomra, átlagos arcok, holnap még megismerem őket, de két hét múlva nem fogom tudni, basztam-e velük vagy csak az utcán lestek rám. Az egyik pólóban, a másik atlétában, megoldott farmerben, mezítláb, enyhén izzadt, nyirkos arccal adtak puszit. Ütős piaszag terjengett a levegőben, legszívesebben egyből ablakot nyitottam volna, de megállított a harmadik. A tévé előtt hevert a nagy fotelben, kigombolt ingben, lába a zsámolyon, és a farmere sliccén előhúzott farkát verte valami rossz pornóra. Közben cigizett, és hunyorgott a szemébe szálló füsttől. Én meg egy-szerre éhes lettem, hogy a feltornyozott pizzásdobozokat megláttam az asztalon.
– Hé bébi, jó hogy jössz – vigyorgott rám, és felül rettentő foghíjas volt az ínye. Mellkasát erős, őszülő szőrzet borította –, el kellene egy kis segítség Szani bácsinak.
– Nyugi kisapám – mondtam neki, magam számára is meglepően. – Még nem vagyok mű-szakban. Kicsit korábban jöttem – még nem volt hét óra tényleg.
Azzal átléptem az ágaskodó fasza felett és mégiscsak ablakot nyitottam, majd beletúrtam az egyik pizzásdobozba. A srác persze meglepődött. Felült, utánamnézett, a szeme kikerekedett, a homloka ráncba szaladt, kicsit komikusan nézett ki cigivel a szájában, kezében félmerev faszával, áldühösen. Amikor a pizzába haraptam, oda is köpte a szakállasnak:
– Faszom egy kibaszott éhekórász kurvát bírtál összeszedni – de én csak rámosolyogtam és vállat vontam. Tudtam, hogy a faszik elszállnak az ígérgető mosolyomtól. Meg különben is biztos lehetett benne, hogy előbb utóbb úgyis kiverem neki. Vagy amit akar.
– Jó van má, baszod – valami ilyesmit válaszolt a kis pöcs.
A szakállas hellyel kínált, a másik kettő meg csak az ajtóból méregetett, vigyorogtak. Iz-gatja őket, tudom, hogy majd belémrakják. Nekem meg úgy kell tenni, mint akinek mindegy, de voltaképpen mindegy is tényleg. Ma velük, holnap veled. Azt persze nem árt megéreznem, milyen szerepet várnak tőlem. Akkor még éppen csak sejtettem kicsit.
A foghíjas ürge egyet horkantott, aztán visszadőlt és megint a tévének fordult. Ivott, mellé volt készítve a sörösdoboz, aztán megint kezelésbe vette magát. Úgy tett, mint akinek nem is lesz rám szüksége egy darabig. A másik két srác is csak beljebb jött, italt töltöttek, nekem is biccentettek, konyakot kértem, duplát, meg egy kis ásványvizet. Az egyiknek tetovált volt a karja, egy pókhálót színeztetett a jobb könyökére, izmos felkarja alá. Éreztem, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel: beszélni kéne, úgy érzik, de nincsen miről. Úgy voltam vele, mint mindig, mikor a pasik beszélgetni akarnak. Oldják meg, akkor oké. Vagyis nem mindig vagyok úgy, van amikor segítek nekik. Most négyen voltak, ahhoz elegen, hogy kitaláljanak maguktól valamit.
– Apám – nyöszörgött a foghíjas, gyorsított a rejszoláson. Mind a tévére néztek, csak a szakállas mozdult, hogy valami szalvétát adjon nekem. Egy nagyon szép lányt basztak szájba egymás után hárman a filmen.
– Ki ez a csaj – kérdezte a tetovált.
– Valami kurva – válaszolta a negyedik, egy vékony, alacsony, ráncos arcú pali. Nem vol-tak valami jóarcúak egyiken sem. Ez a nagyobbik szoba a szüleim ízlése szerint volt bútoroz-va: kb. a hetvenes évek szocialista stílusa a nagyszekrényen meg a vitrinen. Elnyűtt székek, kopott ülőgarnitúra, lakozott asztal, kiégetett padlószőnyeg. Minden megkímélt, de azért idős.
Végeztem a pizzával, és a konyakot is leküldtem. Akkorra a tetovált már fogdosott. Való-ban, hét óra lett. Végigfogdosott ruhán keresztül, aztán a combomon hagyta a kezét. Közelebb jött a ráncos is. Az az arcomat kezdte simogatni.
– Orsinak hívnak, ugye – kérdezte a tetovált. – Nagyon jól nézel ki.
Végignyalta a kézfejemet. A másik a nyakamnál tartott. Kicsit zavart, hogy még nem ért le sem a falat sem a korty igazából a torkomon. Ezek meg már a farkukat döfnék be utána. Úgy tettem, mintha hozzájuk bújnék, de amikor a ráncos benyúlt a garbóm alá, sőt, a pólóm mögött, a mellemen matatott – repdezett, csikaró tenyere volt – eltaszítottam őket. Mintha csak azért álltam volna fel, hogy a garbómat levegyem. Alatta harántcsíkos pólót viseltem. A foghíjas egyre veszetebbül rázta a péniszét. Most átléptem felette megint, és eltakartam előle a képet.
– Na, mit akarsz, nagyfiú? – kérdeztem tőle, és felhúztam a szoknyámat. Nem nyúlt utá-nam, magát markolta jobban, de a szeme kigúvadt, és messzire köpte a leégett csikket. Moz-gatni kezdtem a csípőmet, és a tangámat félrehúztam.
– Mi lesz, főnök – kényeskedtem –, bevered, vagy csak rázod.
Megnyalta a szája szélét.
– Na gyere kislány – mondta, és fogadásra kész állapotba helyezkedett. Elengedte a merev farkát, és a karjait úgy tartotta, hogy megfoghasson és ráhúzhasson. Én meg kissé terpesztettem, és elkezdtem ereszkedni. De csak annyit engedtem, hogy a farka vége hozzámérjen, az-tán elemelkedtem kissé, hiába tette a derekamra a mancsait.
– Te kurva – vigyorgott, és a foghíjain feketeség gomolygott elő belőle és rossz szagok. Addig nyújtózkodott, míg meg nem markolhatta a seggemet. Masszírozni kezdett. A másik kezét lefejtettem magamról, és a farkához vezettem.
– Nagyfiú, ne hagyd abba, engem ez izgat – azzal ráhelyeztem a kezét, és a csuklóját rán-gatva mutattam, hogy mi. Vette, morzsolgatni kezdte a makkját. – Gyorsan gyerünk, ahogy velem csinálnád – kéjelegtem tovább vele. Megint rendesen rázta a faszát, csattogott a fitymá-ja. Sikkantottam egyet. És előre-hátra mozgattam a csípőm, mintha lovagolnék, és kurvára élvezném is.
Felpillantva láttam, hogy a ráncos vetkőzik. Gyalázatos nyugalommal veszi le magáról a ruhadarabokat, hajtogatja össze, és helyezi egy szék karfájára. Ez türelmes, láttam rajta. Ki fogja várni a sorát, de aztán kegyetlenül meg fog baszni. Ez mondjuk nem volt újdonság, általában kegyetlenül szoktak megbaszni engem. A tetovált nem volt türelmes. Ő már javában verte a faszát a foghíjas feje felett, és kezdett eltorzulni az arca. Úgy láttam, most már tényleg dolgoznom kell. Leereszkedtem a foghíjas nyújtott lábaira, szétnyílt ajkaimmal aprót csusszantam rajta, hogy megérezze, és magamhoz intettem a tetováltat.
– Na gyere cicám, vigasztalj meg.
Olyan erősen baszott szájba az az állat, hogy azt hittem, szétszakad a torkom. Közellépett, nem törődött alázatosan nyújtott nyelvemmel, felnyársalta a fejemet, belemarkolt a hajamba, és rángatni kezdett. Úgy rángatott, hogy egyből görcsöt kapott a nyakam. Ő meg összekul-csolta kezét a tarkómon, lökött és rántott. Semmit se láttam, büdös fanszőrzete minden lökés-nél a szememnek vágódott.
– De brutál vagy bazmeg, Béla – nevetett az akción a ráncos arcú.
Közben nagyon távolról éreztem, hogy valaki a melleimen matat, hogy valaki a derekamat próbálja rángatni, hát persze a foghíjas volt az alattam. Nem engedtem neki semmit, de olyan erőszakos volt, hogy kénytelen voltam megfogni végül a falloszát. De csak erőtlenül és lassan vertem. Az a másik hülye a szám előtt attól izgult, hogy a torkomba képzelte a faszát, de kö-zel se volt olyan nagy neki. A szájpadlásomnak ütögette magát, még inkább középen, mint hátul. Attól még rendesen rá tudtam volna böffenteni, ha nem vagyok edzett. Piszkos rézíze volt, frissen suvickolt szappanszaga. Ernyedt tökei föl-le ringtak, néha egész a látószögem pereméig. Egy kicsit megmorzsolgattam, akkor lassított, mintha a kantárt rántottam volna meg. De nem nagyon akartam fékezni, mert ismertem az ilyet. Addig végig erőlködik, míg bele nem élvez a torkomba, úgyhogy annál jobb, minél hamarabb elmegy. Vagy persze ki tudja, lehet a következő még durvábban csinálja majd.
Aztán persze az is elkövetkezett. Egyszercsak gyorsított, és nem döfölt olyan mélyre (sem). Nem láttam az arcát, nem láttam és nem érzékeltem semmit, behunytam a szemem, mert drótszerű szőrei majd kiszúrták, és végig a farka tövén tartotta a fejem. Amikor megfe-szült, rászívtam, és cuppogtam, amikor lövöldözött. Párszor néhány csepp, nem volt nagy durranás, de attól még úgy nyökögött és makogott, mintha az lett volna. Lassan végre elenge-dett, akkor már szédültem kicsit. Úgyhogy kevéssé megjátszva buktam a foghíjas mellkasára, hasam alá szorítva a farkát. Az elégedettem simogatott, én meg a pihegő lihegés közepette a mellkasára engedtem a gecit. Gondoltam, hogy ezért meg fog büntetni, de vesztenivalóm nem volt.
A ráncos meztelenül, karba font kézzel állt mellettünk, vigyorgott, és a fasza hosszan, görbén meredezett. Nem jutott eszembe se, hol lehet a kis pöcs szakállasom. Időnként bevillant, ugyan mire készül, jönni-menni láttam, de mintha eltűnt volna, amíg a többiek kezeltek.
– Istenem – emeltem az arcom a foghíjas felé, párás tekintettel, amitől tudtam, hogy min-denkinek feláll a fasza, a szám is eltátottam, és közelebb kúsztam hozzá. Elégedetten vigyor-gott, és bekapta a horgot. Csókolni kezdett, bedugta a nyelvét a számba, és szívtuk egymást, pedig láthatta, hogy az alsó ajkamon még csurgott a sperma. Meg is riadt aztán, mikor meg-érezte, mit küldök át, vagy megízlelte a barátja makkját, el akart lökni, nem hagytam, csak amikor már éreztem, hogy harapni fog.
– Szemét rohadt kurva! – kiáltott fel, és egy pillanatra azt hittem, hogy megüt. De csak fe-lült és köpködött. – A jó kurva anyádat!
Lelökött, aztán felpattant a fotelből, és a mosdó, gondolom a mosdó felé szaladt. Én meg elnevettem magam, és levetkőztem.
– Gyertek cicáim, most már basszatok meg – mondtam a ráncosra sandítva, aki amúgyis magabiztos arccal közeledett és valami krémet kent a faszára, miközben kiléptem a szoknyá-ból, letoltam a bugyim, és a pólóm is áthúztam a fejem felett. Leiizadtam a nagy szopatásban. Gyorsan kikapcsoltam a melltartómat, legördíttem a zoknit, a neccharisnyát, már csak a csip-kés kötője volt rajtam, és leuggogoltam a fickó elé, hogy bekapjam a farkát. Ha az előbbi, a tetovált makkján sok volt a szappan, hát ezen meg a mosdatlanság érződött. Keserű, savanyú volt a nagy lila szilva a görbe rúd végében, de legalább nem akarta ráhúzni a fejem. Úgyhogy a magam tempójában nyammoghattam a kemény, az átlagosnál vastagabb gégecsövén, szak-szerűen söndörgettem ajkaimmal az előbőrt, és a nyelvemmel ingereltem a recés makkot. Szeretik nézni, mikor szopják őket, de nem szeretik állva csinálni.
Ez is, egyhamar ágyékát elhúzva lehajolt, végigsimította göndör fürtjeim, körbenyalta az arcom, mint valami baszott nagy kutya, én meg csavargattam közben a farkát, aztán felhúzott és a fotelbe irányított. Beültetett a foghíjas helyére, és én jól széttettem neki a lábamat. Attól a pillanatól kezdve le se vette többé a szemét a pinámról, már amíg láthatta egyáltalán. Úgy kezdett nyáladzani, mint valami állat, a szeme majd kiesett, mintha még nem látott volna vulvát. Mindez nem tartott soká, közellépett, könyökére akasztotta a térdhajlatom, berakta a faszát és aztán megdugott, ahogy egy kurvát szokás. Az arca közel lebegett az enyémhez vé-gig, én meg belesuttogtam neki mindenfélét.
– Nyomjad cica! Az az! Uuuu! Rakjál meg baba! Ne kímélj – meg ilyeneket.
Azt hittem, az a fotel lesz akkor a helyem a továbbiákban, de nem úgy lett. Mert amikor a ráncos elélvezett bennem néhány percnyi kitartó izzadás után, a szemét foghíjas ott állt már lemeztelendve, és ordított, hogy majd most megtudom. Megragadtak és a közben szétnyitott díványhoz vittek. Nem mondom, hogy nem ijedtem meg, mert megijedtem. De csak néhány pillanatra.
– A kurva anyádat! – üvöltött a foghíjas ilyesmi kedvességeket. – Velem nem szívózol, baszki! Szorítsátok!
A tetovált meg a ráncos leszorítottak vízszintesbe, ez a foghíjas meg belémjött. Láttam, tetszik neki, hogy ellenkezek, hát vonaglottam, de csak annyira, hogy azért ne lökjem el. Simán le tudtam volna szerelni különben, megvannak a magam technikái. Nem is nagyon szorongatott a másik kettő. Tulajdonképpen inkább csak fogdostak, fogdosgattak.
– Szétbaszlak, hülye picsa! – sziszegte a foghíjas, miközben tömte a pinám, de erre nem volt esélye. Csöpögött a nyál a szájából a hasamra, a mellemre. Ugyan hogy lehetnek ilyen nyálasak kúrás közben a férfiak?
– Basszad – hörögte a tetovált csávó, aki már megint ott verte a faszát az arcom fölött. De majdnem elnevettem magam, mikor eszembe jutott, ha kilőne, teleélvezné a foghíjas tarkóját. A foghíjas különben nem dugott rosszul. Nem volt valami nagy szám a fasza, de gyorsan és erősen tömködte, hogy attól még az én pinámban is megindult valami. Ami pedig ritkán szo-kott bekövetkezni. Úgy látszik, ha partiba vágnak és megerőszakolnak, olyankor nekem is jobb kicsit.
– Neeee – fogtam át a vállát – Ne kúrjál szét.
– Most megkapod!
– Jó – sóhajtottam, és magamhoz húztam a fejét, amin meglepődött. De azért eszmélt és jót smároltunk. El tudtam volna élvezni, már a seggét szorongattam, de az a geci nem hagyta. Kinyalta a számat, aztán hátrahúzodott.
– Szopassad – vetette oda a tetováltnak, aki fölém guggolt, már-már a mellemre ült, és lenyomta a faszát a számba. Feküdtem, rendesen szájba kúrt, a kezemet szorította, a pinámban meg dolgozott a másik, de akkor már mindegy volt nekem. A ráncos meg a farkára húzta a kezem, de alig bírtam verni. A tetovált hirtelen teleévezte a számat, és közben teljesen a mellemre nehezedett, hogy kezdtem fulladozni. Aztán leszállt, de a helyére ült egyből a ráncos.
Ezúttal nem volt olyan kíméletes, mint az első szopásnál. Lenyomta a torkomig tényleg. Minden lökésénél vissza kellett nyelnem az ebédet. Szerencsére volt már gyakorlatom az ilyesmiben. A foghíjas meg nem baszott tovább. Kihúzta a faszát, aztán már csak a fröccsenést érez-tem. Ráverte a pinámra, úgy valamiért jobban esett neki, mintha bennem lőtte volna el. Mondhatom, hogy akkor tönkrebasztak. A végjátékban a ráncos faszi felhúzta a fejem a dí-ványról, úgy lökött. Egyenesen a torkomba élvezett, meg se gondolhattam, hogy lenyelem-e.
Utána már konyakot kellett innom, hogy lemarja a nyelőcsövemről a kurva spermájukat. A szakállasomat kerestem, hogy lehet olyan béna, hogy ő nem baszott meg még? Mit gondolt, hálás leszek neki érte? Elszívtam egy cigit, ettem egy pizzát, és arra gondoltam, le kéne szop-nom. Amilyen hülye kis pöcs, azt várja biztos, hogy én simuljak oda hozzá. Meztelenül ültünk az asztal körül, ő is, nem tudtam, mit csinált, miközben a többiekkel basztunk. Lehet, kiverte magának. Márpedig abból nekem nem lesz forintom. Úgyhogy gyorsan melléültem, míg a többiek faltak.
– Hol voltál, kis bolondom – mondtam neki halkan, behízelgőn – Mért nem jöttél oda hozzám?
Végighúztam az ujjaim a hasán, fel a mellbimbójáig és körözni kezdtem. Közel hajoltam hozzá. Nem szólt, csak rám nézett, olyan szomorú búsan, mint az a kispali nézett, aki belém volt zúgva, amikor megtudta, hogy engem pénzért bárki megkettyinthet. Még ő is, pénzért még ő is. Az volt ilyen szomorú, sértett, de harmadnapra csak elhozta a pénzt. Régen történt ez, még a gimiben.
– Nem kívánsz?
Megcsókoltam a szakállast a televert számmal, és húzogatni kezdtem a faszát. Nem verte ki, láttam, éreztem rajta. Lehajoltam és szopni kezdtem. Simogatta a hajam, az arcom, és a szememet kereste, úgyhogy szemeztünk közben végig. A többiek furcsamód hagyták, hogy csak vele legyek. Nem szoptam le, felálltam, épp elé, és széthúztam neki a puncim. Nem nyalt olyan vehemensen, mint amikor csak ketten voltunk. Úgyhogy megfogtam a kezét, hogy a díványhoz vezessem.
– Gyere.
Leültem a szélére megint szopni, felkínáltam magam egy szájbakúrásra, de nem nagyon csinálta. Nem értettem, mit pöcsölődik. Állt a farka, csak kínlódott mögötte. Úgyhogy végül négykézláb álltam az ágyon, a fejem a párnára, a seggemet feltoltam magasra elé, és úgy li-hegtem:
– Gyere már belém.
És akkor végre belémjött. Hosszú ideig dugott, volt vagy negyedóra is. Lassan, komóto-san, kíméletesen. Nincs rosszabb, mint az olyan palik, akik kímélni akarnak. Nem csak az időmet rabolják, de rossz is. Úgy húzogatta a faszát, mint valami irgalmas nővér – na jó, tu-dom, persze –, kidörzsölődött a sunám, pedig nekem azzal még dolgoznom kellett. Simogatta közben a seggem, a hátam, a mellem. Nekem kellett ellenmozogni, úgy is iszonyú sokára sült el. Nyöszörgött és lihegett. A többiek addig nem közelítettek, ki tudja mért. Ez a négykézláb térdelős pucsítás lett végül a helyem. Mert a ráncos úgy seggbekúrt a nagy, görbe faszával, hogy egyszerűen megmozdulni se tudtam. Akkortól kezdve, hogy telepumpálta a seggem, már csak domborítottam ott, az ágy végéhez állított konyakosüveget húzogattam, és tűrtem, hogy hátulról kúrjanak, vagy elém térdepeljenek és szájba basszanak.
Az az igazság, hogy éjfél körülre már kurva részeg voltam. Néha tartottunk egy cigiszünetet, és aztán vissza. A szakállasnak a szünetekben vertem ki a faszát. Az éjszaka töb-bi része foszlányokra szakadozva van csak meg. A hátamra csöpögő izzadság, nyál és ondó. Halvány örömérzet fénylik föl valahonnan, több részre törve – a foghíjas kúr, kúrogat rende-sen, tisztességesen veri belém a faszát, én meg borzongok bele, már-már élvezek. Vagy egy-szer, vagy többször, nem tudom. De ez jó. Nem élveztem el, de majdnem. Vagy talán mégis. Arcom előtt táncoló, repedezett makkok. Köpködő lyukacskák. Fröccsenés. Spermafoltok a díványon, vagy magamtól dörzsölőzöm oda, vagy odanyomják az arcomat. Kurva sok pénz ezért az egy éjszakáért.
Valamikor a hátamra fordíthattak, egyszerre a szemembe sütött a nagy bazi csillár, álltak körülöttem és a farkukat verték rám. Mindenemen csurgott a sperma. A hajam ragacsosan tapadt az arcomba. Kimentem a vécére, és egy adag spermát szartam. Mikor megláttam, el-hánytam magam. Az arcomon szétkenődött festék és geci, még a füelemen is. Direkt nem mostam ki utána se a seggemet, se a számat. A kurvák így állnak bosszút. Mert a kurvák bosz-szút állnak.
Utolsó emlékem már sötétből maradt. Feküdtem a szakállas oldalához tapadva és vertem a farkát, közben smároltunk, ő meg a mellemet tapogatta. Hátulról is egy test szorult hozzám. Nem tudtam, hány óra lehet. Mindenem ragadt. Egy félpuha faszt pihentetett valaki csendesen bennem.
Aztán világosság, fejfájás, testek mindenfele. Valakinek a karjai, alig bírtam lefejteni a mellemről, teljesen rámtapadt, és a lankadt faszát is ki kellett tornásszam magamból. Szomjas voltam, a konyhában ásványvíz, meleg, mint a húgy. Erről eszembe jut, hogy mintha lehugyoztak volna. Vagy én pisiltem be. Visszatérve már érzem a pokoli büdöset a szobában, de nincs erőm ablakot nyitni, visszaájulok az ágyba.
Nem tudom, mennyit agonizáltam még, de valószínűleg aludhattam is, mert mikor újra felnéztem, a szakállas már ruhában jött-ment, akkor épp ment ki, s a foghíjas is ébren volt. Ahogy megláttam, mocorogni kezdett a pinámban valami. Beleborzongtam, de csak felültem, s a ruhám után kezdtem kutatni. A foghíjas azonnal ugrott, hogy segítsen. És mikor közel hajolt, izzadni kezdtem és reszketni. Az ajkamat harapdostam. Villámgyorsan öltözködni kezd-tem.
– Várj, várj – csitított. – Zuhanyozz le.
– Nem, nem – csak ráztam a fejem. Ki akartam jutni már onnan. Iszonyú közel álltam hoz-zá, hogy csókolózni akarjak vele. Lüktetett valami a koponyámban, és a testem mégis akarta ezt a szemét férfit.
– De hát hogy nézel ki? Így nem mennék az utcára – mondta.
– Mért? – kérdeztem bambán.
– Úgy nézel ki, mint egy szétbaszott kurva.
– Rohadt szemét – mondtam és ő nevetett. Tényleg úgy néztem ki. Az arcom valamennyi-re rendbe szedtem a mosdóban, levakartam a rám száradt ondót. Akkor már ott állt a szakállas a fürdőajtóban a borítékkal.
– Na mi van, kisfiú – mondtam neki, míg elvettem a pénzt. Megvolt az egész. Nem mosdottam meg, de hát nem laktam valami messze. És bizonyos szempontból a férfiakat jobban felajzza, ha egy nőn látszik, hogy mit csinált. A szomszédokat meg leszartam úgyis. Az üzleti kör fontosabb.
Ketten kísértek ki. A szakállas felajánlotta, hogy elkísér, de leállítottam.
– És beugorhatnék hozzád valamikor? – kérdezte már-már reménykedve. – Vagy nem lá-togatnál meg?
– Mostanában nem, kispofám – feleltem sietve, és egy puszit leheltem az arcára. – Kicsit pihennem kell, tudod.
A foghíjas fürdőköpenyben volt, és ádázul vigyorgott, ahogy az ajtót tartotta.
– Aztán jó legyél ám, és ne hagyd, hogy mindenféle szarfaszú halálra keféljen – kívánt jót nekem.
– És te nem akarnál néha halálra kefélni? – vettem viccesre, de komolyan gondoltam. A kis pöcs szakállasnak ez most fájt, de ugyan mért nem tágult onnan. – Néha benézhetnél egy díszlövésre. Díjazom a pucukád.
– Díszlövés?
– Hát ami nekem is jó – közel hajoltam, a szájába dugtam a nyelvem, a köpeny redői között megmarkoltam a faszát, aztán már nem bírtam magammal – leguggoltam, és leszoptam ott helyben, a nyitott bejárati ajtóban, nem törődve azzal, hogy lát-e valaki. Még fel bírtam álltani a faszát. És még el tudott élvezni. A szakállas látott, és nyilván összetört. Megérdemelte. Baszódjon meg a kis nyálcsorgató geci, aki miatt valósággal felkoncoltak a kibaszott kanok aznap éjjel!
Úgy vágtam keresztül a lakótelepen, tépetten, cafrangosra baszott, mégis lucskosan lüktető pinával, magamban rejtett örömmel, a számban még mindig azt a spermát lögybölgetve, a kúrógépét, akire vártam, s akit megtaláltam végül. Akivel majd, biztosan tudtam, végre el bírok élvezni rendesen.

Durva szadista nemi erőszak Rékával

hétfő, január 11th, 2010

Réka, ahogy hazaért, a tükör elé állt. Sápadt arcán látszott, hogy kevés időt töltött napfényben. „Tehát igazuk volt a fiúknak. Tényleg nem áll jól a hófehér bőrszín” – gondolta.
– Talán egy séta jót fog tenni. Kiszellőzik a fejem – beszélt magához a tükör előtt.
Kiszaladt az udvarra, de mielőtt kinyitotta volna a bejárati kaput, szeme megakadt a biciklijén. Elmosolyodott és felpattant rá, úgy hagyta el az ő csendes kis utcáját.
Halkan surrogott a gumi a tűzforró aszfalton. Réka érezte, hogy minél gyorsabban megy, annál kevesebb baja lesz. A megszokott útón ment, gyorsan kiérve a városból, maga mögött hagyva minden bánatát.
Bő fél órán belül egy kis bolthoz ért. Ez mellet kanyarodik le mindig, hogy pár kilométer múlva egy másik úton visszaforduljon a városhoz. Szomjas volt és a nadrágja csörgött. Réka fáradtan lépett be a boltba. Most, hogy kiszállt a ritmusból, kezdte csak érezni, hogy mennyire fájnak a lábai. Egy ápolatlan férfi állt előtte. Rékát megcsapta a pia bűze. Szánalmasnak tartotta, az összes olyan embert, akik egész nap a kocsmákat bújják, és semmi hasznosat nem csinálnak.
– Egy pillanatra eltetszene engedni? Sietek – kérdezte a lány, és megpróbálta megelőzni. A sorok között kevés hely volt, így testük egymáshoz ért. Réka érezte, hogy a férfi a kezét végighúzta a mellein.
– Micsoda bunkó maga! – fakad ki Réka. – Maga engem ne tapizzon!
– Elnézést – morogta a pasas. – Kicsi itt a hely, véletlen volt.
– El tudom képzelni, mennyire sajnálja – morgott még Réka, majd otthagyta a férfit, aki hosszan bámult utána.
Miután Réka befejezte a vásárlást kiment a boltból. Egy húzásra felhajtotta az üdítőt, és a dobozt az egyik kukába dobta. Majd felpattant a biciklire és tovább ment.
Délután három körül járt az idő. Réka élvezte, hogy a levegő hűsíti az arcát. Senki nem járt arra akkor. „Akár meztelenül is biciklizhetnék, senki nem venne észre” – gondolta, majd kisöpörte szeme elől barna hajtincseit. Amikor a gondolat végére ért, egy motorhang zavarta meg a délután csendjét. Réka hátra nézett. Egy kis motoron az az ember közeledett, akit pár perce a boltban lebunkózott. Visszaemlékezett és világosan emlékezett rá, hogy a férfi direkt használta ki az alkalmat, hogy letapizhassa. Réka nem tartotta magát csúnyának, inkább az arrogáns stílusa miatt nem volt barátja szinte soha.
„Pár perc és utolér. Most majd a seggemet fogja majd meg?” – gondolta Réka, majd lehúzódott az út szélére, hogy még véletlenül se legyen a férfi útjában.
Fél perc múlva a férfi valóban utolérte a lányt és ahelyett, hogy leelőzte volna, a közelébe ment és durván meglökte. A lány hangos kiáltással borult bele az út melletti árokba. A bicikli ráesett, és Réka feljajdult, amikor a pedál bokán vágta. Iszonyatosan fájt neki, és miközben lábát masszírozta a férfit nézte, aki közben megállt és egy bokorba tolta a robogóját.
„Most mit akar ez az állat?” – kérdezte magától Réka. Szívébe félelem költözött. Több kilométeres távolságban semmi lakott terület, semmilyen épület semmilyen ház. Egyedül volt a puszta közepén ezzel a vadállattal.
A férfi sebes léptekkel közeledett felé.
– Most gondolom, nagyon örül – szólt hozzá Réka. – Most bosszút állhatott, azért, mert visszaszóltam, amiért fogdosott.
– Kuss, legyen kislány – mordult rá, a megszeppent Rékára. – Tetszel nekem kislány.
– Hagyjon engem békén – nyöszörgött Réka.
– Vetkőzz – parancsolta a férfi, csillogó szemekkel.
– Azt várhatja! Mit képzel magáról?!
– Velem nem lehet ellenkezni – mordult megint az alkoholtól kótyagos pasas.
Odament a lányhoz és a hajánál fogva felrángatta a földről és az árok mellé dobta, a lassan sírni kezdő lányt. Majd elé térdelt és elkezdte lecibálni róla a pólóját. Réka sikoltozva ellenkezet. A férfi, erős volt, de türelmetlen. A lány megrúgta a lábát, mire az felszisszent és kést rántott elő.
– Ide figyelj, istenemre mondom, beléd vágom, ha nem engedelmeskedsz.
– Nem fogok levetkőzni – zokogta a lány.
– Dehogynem, le fogsz vetkőzni.
A férfi újra nekiesett és a térdével leszorította a lány két csuklóját. Majd a késsel széthasította a pólót, és arrébb hajította a cafatokat, hogy ne akadályozzák. Réka Hangosan sikoltozott. És kérlelte az idegent, hogy hagyja őt békén. A Férfi már a Nadrágját cibálta le a félelemtől reszkető lányról. A fehérneműeket egy- két mozdulattal letépkedte róla, és elé tárult Réka tökéletes teste. Férfi lehúzta a nadrágját, és nemi szervével megpróbált behatolni a lányba. Réka összecsukta a combjait. Nem engedte, hogy ilyen gyalázatos módón veszítse el a szüzességét. A férfi káromkodva esett neki, hogy kezével szétfeszítse a lány lábait.
– Könyörgök, nem bántson. Most jött meg…
– Kussolj ribanc – üvöltött most már a férfi is idegességében.
Végre sikerült szétfeszítenie a lány combjait. Lihegve mászott közelebb, hogy odaférjen. Rámászott a kétségbeesetten zokogó lányra. A véres tampont egy mozdulattal tépte ki és durván behatolt nemi szervével. A lány felsikított, és elernyedtek végtagjai. Hát vége, eddig bírta. A férfi, erősebb volt nála. Halkan zokogott, és hajtogatta, hogy hagyja abba. Pár perc múlva a Férfi teste hullámozni kezdett és beleélvezett Rékába. Lemászott róla és mellé feküdt a fűbe, hogy kipihenhesse magát. Réka megtörten feküdt mellette nem is koncentrált arra, hogy akár el is szaladhatna. Gondolatai máshól jártak. Megerőszakolták. Soha nem hitte volna, hogy ez vele is megtörténhet. És most itt fekszik. Legyőzötten megalázva. Amikor arra is gondolt, hogy a férfi már nincs rajta, megpróbált felpattanni, hogy elszaladjon, ennek a vadállatnak a közeléből. Alig lépett egyet, egy kéz megragadta a bokáját. Térdre esett és újra felsírt fájdalmában.
– Engedjen el. Kérem… megkapta, amit akart.
– Ugyan már – kelt fel röhögve a pasas. – A java most jön.
Réka elé állt és megpróbálta Réka szájába rakni.
– Vedd be a szádba – üvöltött rá, a tiltakozó lányra.
– Nem. Azt már nem… – sírt Réka.
A férfi megvágta a késsel a vállát, a lány hangosan feljajdult.
– A következő vágás a torkodon lesz, ha nem veszed be a faszomat.
– Kérem ne. – zokogta a Réka fájdalmasan.
– most nyisd ki a pofád kis ribanc! – üvöltött vele a férfi. Újra megpróbálta. A lány résnyit kinyitotta a száját. A pasas a kés pengéjével szétfeszítette, és a szájába rakta péniszét.
– Szopj le. – jött a következő utasítás.
Réka sírva rázta a fejét.
– Elvágom a nyakadat! – fenyegetőzött tovább a férfi, mire Réka vékony kezének ujjai rákulcsolódtak a férfi farkára.
– Kezd el húzogatni – röhögött a pasas.
Réka sírva húzogatta a bőrt a rosszízű nemi szerven. Mintha nem is mosakodott volna egy hete. A férfi hátra hajtotta a fejét és nagyokat sóhajtott. Néha egy egy utasítást üvöltött, amikre rendszerint Réka összerezzent.
– Gyorsabban!
– Ha rá mersz harapni, akkor megfojtalak puszta kézzel.
– Erősebben!
-A fejedet is mozgasd!
Nemsokára a férfi testét újabb hullámok járták át. Réka látta és ki akarta venni a szájából a merev farkat. De a férfi hátulról tartotta a fejét, és így Réka torkába élvezett. A lány fuldokolva próbálta kiköpni. De a férfi újból fenyegetni kezdte, ezért megpróbálta lenyelni. A krémes rossz ízű anyag, nagyon nehezen ment le Réka összeszorult torkán. Könnye a vállán végigfolyó vérével keveredve csöppent le a földre. Réka a földre borult és hangosan zokogott. Minden erő kiszállt belőle, képtelen volt már védekezni. A földön feküdt aléltan, fejéből kizárta ezt az átkozott világot, és csak magára és a megalázására tudott gondolni.
– Na, akkor még egy kört – röhögött lihegve a férfi.
– Ne kérem… – sóhajtotta Réka a földön. Már kiáltani sem volt ereje.
– Állj négykézláb. – parancsolta a férfi.
Réka tudta mi fog következni Informatika órákon a mellette ülő srácok monitorán számtalanszor látott ilyet.
Réka nem mozdult. Semmi ereje nem maradt. A férfi oldalba rúgta.
– Ellenkezel velem kis ribanc?!
– Hagyjon békén – nyöszörgött a meggyalázott lány.
A következő rúgás a veséjét érte.
– Állj négykézláb! – üvöltötte újra a támadója.
Réka minden erejét összeszedte, de nem sikerült A rúgások pokolian fájtak a sok erőszak teljesen fölélte energia készletét.
A férfi megfogta, és a hátára görgette.
– Hát nem engedelmeskedsz nekem? – kérdezte eszelős tekintettel.
– Ne bántson, kérem… – nyöszörögte a lány.
– Most látom, milyen formás kis melleid vannak.
A férfi elkezdte a lány melleit simogatni, utána durván harapdálni kezdte. Réka újra sírni kezdett. Fájt, amit ez a gazember csinált vele. A mellein ottmaradtak a férfi fogainak a nyomai.
A férfi hasra fordította, és a kés nyelét feldugta a lány véres puncijába. Benne hagyta, majd négykézlábra állította a lányt. Kihúzta a kést és lenyalta róla a véres nedveket. Majd a kés nyelét a végbelébe erőltette, és forgatni kezdte, hogy kitáguljon, a nyílás. Majd kirántotta és a farkét erőltette bele a lány végbelébe. Réka hangosan zokogott, majd elhallgatott és fejét lehajtotta. Már nem érzett semmilyen fájdalmat. Tinédzser testének sok volt ez a rengeteg erőszak, amit át kellett élnie.
A férfi teste nemsokára újból rángatózni kezdett és végbelébe élvezett a teljesen elcsigázott lánynak. Majd elengedte a lány csípőjét és hagyta, hogy a fűre essen.
– Végeztünk kislány. – sóhajtott egy nagyot a férfi. – legközelebb megtanulod, hogy kivel legyél udvariatlan.
A férfi magára rángatta a nadrágját és előhozta a bokorból a motorját. Épp felült volna rá, amikor meglátta a lélegző testet a fűben.
– Majdnem elfelejtettem valamit – szállt le a robogóról, majd elindult a lány felé.
– Menjen innen. – suttogta a lány könnyes szemmel.
– Csak eszembe jutott, hogy beköpsz a zsaruknak – állt meg fölötte a pasas, majd a hajánál fogva, mint egy rongybabát ismét felemelte. A lánynak fájt ez a fogás, de a fajdalom nagyon későn érkezett, nagyon messziről. Mint ha fáziskésése lenne.
– Nem köpöm be, csak hagyjon békén végre – könyörgött a lány.
– Nem hiszek neked cica – mordult a támadó, majd térdre eresztette a lányt. A nyaka megfeszült. A kést a torkához illesztette a pasas, majd egy gyors mozdulattal véget vetett Réka életének. A vér, patakokban folyt a fűcsomók között. Réka arcra borulva üveges szemmel feküdt a földön.