Posts Tagged ‘cseresznyevirág’

Norinaga Akira – A két Cseresznyevirág

szombat, március 26th, 2011

A termékenység vidám ünnepén, a szentélyhez vezető parkbeli úton fedeztem fel őket, a nagy hímtag jelkép hordozói között. A hímtag papírmaséból készült, vagy öt méter hosszú volt, átmérője majd méter lehetett. Ők a bal oldalán haladtak, középen. Ugyanolyan apró, rugózó léptekkel mentek, mint a jelképet hordozó többi nő. A jelkép lépteik ütemére ringott a vállukon, kezükkel nem illették, válluk tartotta csupán. Kezüket összefonták mellük alatt – kimonójuk ujja kissé felcsúszott -, jobbjukban a nagy jelkép kicsinyített mását szorongatták. A kicsinyített más éppen akkora volt, mint valami valóságos felmerevedett hímtag. Viaszból csinálták, pontosan utánozta az igazi hímtag alakját, színe sem különbözött az igazi hímtag színétől, végéből azonban kanóc állt ki – a ceremónia végén, a szentély oltárkövére ragasztva meggyújtják majd, áldozati gyertyaként.
A két nő hasonló bordó színű kimonót viselt, akárcsak a többi. A hajukat is úgy fésülték, mint a többiek. Szemükből azonban ingerkedő szikrák röpdöstek, s mosolygós arcuk kirítt a meghitten ájtatos, megtermékenyülésért imádkozó arcok tömkelegéből. Amelyik hátul jött, bal kezének ujjait belefűzte társnője kimonóövébe.
Mutatós nők voltak. Rajtuk felejtettem a tekintetem.
A menet két oldalán nyüzsgött a bámész tömeg.
Amerikai turisták fényképezogépeket kattogtattak. Fel-le szaladgáltak a termékenység-ünnepi menet útja mentén.
Sodródtam az emberekkel, kísértem a menetet. A két nőt figyeltem. Előbb a hátul lépkedő pillantását kaptam el. Sejtelmesen mosolygott, szemöldöke alig észrevehetően megmoccant. Társnője – ugyancsak alig észrevehetően – hunyorított is.
A szentély elott vártam őket.
Sokára kerültek elő, tétova pillantással körülnéztek. A tömeg oszladozott már.
Hozzájuk siettem.
Úgy üdvözöltek, mint ismerőst. A menetben hátul haladó nő arra invitált, fogyasszam el velük szerény uzsonnájukat. Kicsit félrebillentette fejét, mosolyogva fűzte hozzá.
– Ha nincs ellenére két Cseresznyevirággal étkezni…
Észbe kaptam, megmondtam a nevem, kicsoda, micsoda vagyok, s megköszöntem a meghívást. Ismerősen mozogtak a parkban.
Félreeső zugba vezettek. Út közben szorosan az oldalamon lépkedtek. Szorosabban, mint illő lett volna. Ingerelt a közelségük, hirtelen mozdulattal közelebb vontam őket magamhoz. Az elülső Cseresznyevirág fülig pirult.
– Itt járnak… Lehetnél türelmesebb.
A hátsó Cseresznyevirág hűvösebb szavak kíséretében tolta el a karom.
– Mindent a maga idejében.
Igazat adtam neki, zavaromban felnevettem.
– Persze… Csak túl szépek vagytok, és az idő túlságosan lassan múlik!
Mosollyal nyugtázták a bókot. Letelepedtünk a zugban.
Kimonójuk alól banánlevélbe csomagolt elemózsiát szedtek elő. Nem voltam éhes, csipegettem az illendőség kedvéért. A szemem inkább őket falta.
Kecsesen mozogtak, tekintetük szavaknál ékesebben beszélt. Belakmározták az utolsó morzsát is. Hátsó Cseresznyevirág kendőt vett elő, megtörölte ujjait. Lesütötte szemét.
– Most haza megyünk. Ha kedved van velünk tölteni az időt, kövess bennünket, meglehetős távolságból. Neked sem volna szerencsés, ha együtt látnának velünk, nekünk pedig adnunk kell a jó hírünkre… Hatodik emelet, az ajtó mindjárt a lift mellett jobbra nyílik…
Nyomukba eredtem.
Hosszú séta következett. Hatalmas panelház kapuján fordultak be.
A lakás ajtaját csak résnyire húzták be. Lépteim közeledtére Hátsó Cseresznyevirág kitárta, papucsot nyújtott felém. Leveztem a cipőm, közben őkulcsra zárta mögöttem az ajtót.
Garzonlakás volt.
Elülso Cseresznyevirág a lefüggönyözött, félhomályos szobában tüsténkedett. Szakésüveget, tálcán poharakat állított az alacsony asztalra. Már nem viselt a lábán sem szandált, sem harisnyát, csupasz bokája kivillant a kimonó alól. Észrevette, hogy a bokáját nézem, elmosolyodott.
Hátsó Cseresznyevirág ülőpárnákat dobott az asztal köré, hellyel kínált. Maga is helyet foglalt, szakét öntött a poharakba.
Elülső Cseresznyevirág még takarót borított az ágyra, majd őis letelepedett az asztal mellé. A pohár után nyúlt.
Feléjük emeltem a poharat, meghajtottam a fejem.
– Őseitek tiszteletére.
Egy hajtásra ittuk ki mindhárman. Hátsó Cseresznyevirág mindjárt újra töltött mindhármunknak, s ismét megemelte a poharát.
– Találkozásunkra.
Megittuk azt is.
A szobában meleg volt, a szaké is fűtött. Levettem a pulóverem. Miközben kibújtam belőle, Hátsó Cseresznyevirág ismét töltött. Elülső Cseresznyevirág pedig – nem vettem észre – megoldotta kimonója övét. Amikor a poharáért nyúlva előrehajolt, a selyem szétcsúszott, látni engedte alabástrom színű keblének halmát. Kicsúszott a számon:
– Gyönyörű!
Pillanatig úgy maradt, előrehajolva. Lassan egyenesedett fel. Pillantásom a mellére tapadt. Hátsó Cseresznyevirág halk, ingerlő hangon szólalt meg.
– Ez is tetszik?
Lassan tárta szét kimonóját.
Mit mondjak, tetszett… De mennyire tetszett! Kicsiny, ék alakú melle volt, rózsája sötéten vöröslött. Ültében csúsztatta le magáról a kimonót, keble hullámozva követte mozdulatait. Mire félredobta, Elülső Cseresznyevirág is levetette a kimonóját. Csupán tenyérnyi, fekete tanga feszült az ágyékukra, színe még szembetűnőbbé varázsolta bőrük sápadtságát.
A szemem kerekre nyílt. A szívem a torkomba ugrott, a torkom kiszáradt.
Mosolyogva nyugtázták bámulatom.
Nem tudtam levenni a pillantásom róluk. Vaktában, kapkodó kézzel nyúltam a nadrágomhoz. Egyszerre hajoltak előre, félrevonták a kezem.
Elülső Cseresznyevirág kinyitotta a zippzárt, Hátsó Cseresznyevirág a nadrágot húzta szét.
Megemeltem a derekam, hogy könnyítsek nekik. Nem tudom, melyiknek a keze tapintotta végig a farkam. A nadrágot együtt húzták le rólam, az alsót is. Jól szemügyre vettek.
A mustra eredményét nem kötötték az orromra. Hagytam, hogy nézzenek. Benyúltak ingem alá, könnyedén végigsimogatták a hasam. Kigomboltam az ingem, ledobtam magamról. Kezük a rnellemen szánkázott. Mosoly játszott az arcukon, tekintetük öszevillant. Egyszerre hajoltak előre.
Kétoldalról fogták ajkuk közé a farkam. Hátradőltem a padlón. Elülső Cseresznyevirág ráeresztete nyelvét a farkamra, Hátsó Cseresznyevirág csupán ajkával mozgatta a makkom. Elülső Cseresznyevirág gyengéden visszahúzta a farkam bőrét, nyelve a makkom karimája alatt matatott. Lassan vitte alább és alább a nyelvét.
Tangájuk alá csúsztattam a kezem. Hátsó Cseresznyevirág odébb moccant kissé, a makkom nem engedte ki ajka közül, mellőle suttogta:
– Majd idején…
Elülső Cseresznyevirág öle a kezem alá simult. Megnedvesedett már, és egyre nedvesebbé vált a tenyeremben. Tenyerem élével a hüvelyéhez simítottam. A mozdulatra szétterpesztette kissé a combját. Ujjaim végigtapintották a csiklóját. Amikor a hüvelyéhez értem, enyhén megremegett. Betoltam az ujjam a hüvelyébe. Nyílása lágyan tárult szét, csiklóját a tenyerembe préselte. Ágyéka gyorsan mozdult, hüvelye táncot járt az ujjamon. Erőteljesen visszalökögettem. Teste hirtelen ernyedt el. Visszahúzta nyelvét a farkam tövéről, felnyögött.
Hátsó Cseresznyevirág kiengedte ajka közül a makkom. Nézte a farkam, Elülső Cseresznyevirágra tekintett. Mintegy mellékesen odavetette.
– Hányszor mondjam, minél tovább késlelteted, annál jobb…
Magamban igazat adtam neki. Elülső Cseresznyevirág félszegen mosolygott.
– Nem tudtam türtőztetni magam. Nagyon kellett.
Ő is a farkam nézte.
Levettem róla a tangát. Hátsó Cseresznyevirág megcsóválta fejét.
– Rólam nem húzod le?
– Ideje már?
Elmosolyodott, szemöldökének huncutkás mozdulatával felelt.
Lefejtettem öléről a tangát. Hüvelyi részén szinte csatakossá vált. Meg akartam szagolni. Kikapta a kezemből, meglegyintett vele.
– Szégyentelen!
Mosolygott hozzá. Egyetlen rugaszkodással talpon termett. Féllábával átlépte a törzsem. Lassan kuporodott a szám fölé. Egye mosolygott.
– A tangám kell neked? Te szégyentelen…
Megcsodáltam az ágyékát. Furcsán borotválta ölét, minden szőrzetet leborotvált a szemérme aljáról, mindkét oldalon. Csupán szemérme felett borította szőrzet, úgy festett, mint valami ritkás kecskeszakáll. Ölének csupaszsága izgatott. Csiklója merevre dermedt, szeméremajka szétnyílt kissé. Nem vettem észre, hogy előre hajoltában visszaleskelt. Hangjában ijedelem bujkált.
– Nem a kedvedre való?
Úgy véltem, jobb ha tettel válaszolok. Gyengéden átnyaltam az ölét hüvelyétől a csiklója tetejéig. Ajkam közé vettem ágaskodó csiklóját. Úgy nyomogattam, ahogy ő a makkom. Lassan, nagyon lágyan. Karommal átfontam a tomporát.
Fellélegzett. suttogásán éreztem mosolyog már.
– Kedvedre való?
Csak a csiklójának adtam választ, és éreztem rajta, hogy neki kedvére való. Rögtön iszamossá vált. Nem használt szagosítót, rendkívül izgató, természetes illata volt. Lassan moccantgatta tomporát előre-hátra, mintegy irányítva, hogy erősebben vagy gyengédebben tartsam kis pöckösét az ajkam között.
Olykor ráterítettein a nyelvem. Kezemmel szélesre nyitottam nagy szeméremajkát. Kis szeméremajka egészen aprónak látszott. Abbahagyta a mocorgást.
Belenyaltam a hüvelye nyílásába, kimerevített nyelvvel körbetapintottam bejáratát. Altestét valamelyest közelebb hozta a számhoz. Lassan csókolgattam hüvelye környékét, hüvelye nyílását váltogatva nyaltam lágyan, meg merev nyelvvel. Előrenyúltam, hogy tenyerembe vegyem a mellét, de kezem Elülső Cseresznyevirág arcát érintette – rátapadt Hátsó Cseresznyevirág keblére. Sajnáltam, hogy nem láthatom. Visszatettem a kezem Hátsó Cseresznyevirág tomporára, ujjammal megkerestem alsó nyílását. Nem vonta el, sőt egyenesen odatartotta.
Nem tudtam, hogy melyikük ujjai fonták körül a farkam. Finoman simították végig, nagyon finoman, leheletszerűen értek hozzá.
Lassúdó mozdulatokkal nyaltam Hátsó Cseresznyevirág hüvelyét, kis szeméremajkát, időként megérintettem nyelvemmel a csiklóját is. Megnedvesítettem az ujjam, lassan vittem be alsó nyílásába. Könnyebben ment, mint gondoltam, alsó nyílása ellenállás nélkül tárult szét, valósággal várta, hogy belehatoljak. Megborzongott a teste tőle. Óvatosan húztam ki az ujjam, óvatosan toltam vissza. Hátsó Cseresznyevirág felnyögött, a tomporát nekifeszítette ujjamnak. Valamelyest gyorsabban csináltam.
A farkam ágaskodott a játszadozó ujjak között. Az ujjak ide-oda forgatták. Azt hittem, Hátsó Cseresznyevirág csinálja, egészen addig azt hittem, amíg nem éreztem a makkomon a nedves szemérem érintését. Elülső Cseresznyevirág lassacskán húzta végig a makkom, csiklójától a hüvelyen át alsó nyílásáig, majd vissza. Ötször-hatszor húzta végig, s vissza, aztán megállapodott vele a hüvelyénél, visszahúztam a farkam bőrét. Elképesztő lassúsággal vette hüvelyébe a makkom, hüvelye nyílásával valósággal körülcsókolta. Nem engedett mélyebbre. Fogta a farkam tövét, gyengéd, köpülő mozdulatokkal fürdette hüvelye nyílásában.
Önkéntelenül gyorsabban pergettem a nyelvem Hátsó Cseresznyevirág hüvelyében. Ujjaim mozgása is felgyorsult. Másik kezemmel benyúltam combja alá, ujjaim a csiklóján kalandoztak. Teste hirtelen feszült meg, csiklója rángatózni kezdett. Hosszan, fojtottan nyögött fel, egy-két pillanatig lankadtan hevert rajtam.
Lassan fordult oldalra rólam. Combját suta mozdulattal emelte át rajtam. Elülső Cseresznyevirág egyre a hüvelye nyílását köpülte. Még mindig nem engedett mélyebben magába. Jobbjának két ujjával szélesre feszítette a bőrt csiklója két oldalán. Odanyúltam a csiklójához, néhányszor megsimítottam az ujjam hegyével. Amint hozzáértem, lelassította köpülő mozgását, kikerekedett szemmel nézte, hogyan játszom vele.
Nem sokáig játszottam.
Hátsó Cseresznyevirág elhúzta a kezem. A farkam is kivette Elülső Cseresznyevirág tenyeréből.
Még könnyedébben fogta át, mint Elülső Cseresznyevirág.
Közelebb hajolt Elülső Cseresznyevirág öléhez. Elülső Cseresznyevirág most mindkét kezével széthúzta csiklóját. Csiklója vörössé vált, szinte kiugrott az öléből. Hátsó Cseresznyevirág kinyújtott nyelvvel közelített hozzá, párszor körbesimította nyelvével, majd szájába vette az egész csiklót. Elülső Cseresznyevirág lehunyta szemét. Hüvelye vergődött a makkomon. Hátsó Cseresznyevirág nem engedte, hogy beljebb vegyen a testébe. Eltökélten fogta a farkam, közben szívta-nyalta Elülső Cseresznyevirág csiklóját. Akkor könyörült meg rajta, amikor Elülső Cseresznyevirág összerázkódott, akkor elvette ütközőként használt markát. Elülső Cseresznyevirág hüvelye valósággal rázuhant a farkamra, pillantása felakadt. Ösztönösen löktem vissza. Levegő után kapkodott, arca eltorzult. Ágyéka megint gyorsan mozdult, négy-öt lökés után hörgéshez hasonló hangot hallatva könyökére hanyatlott. Lehunyt szemmel dőlt az oldalára.
Farkam kicsúszott a hüvelyéből.
Hátsó Cseresznyevirág a hátát fordítva felém, átlépett a törzsemen. Leguggolt a farkam fölé, csiklóját néhányszor a makkomhoz érintette. Felsőtestével mélyen előrehajolt, széthúzta szeméremajkát. Anélkül, hogy a farkamhoz nyúlt volna, ölének szakavatott mozdulatával csúsztatta be a hüvelyébe.
Tövig bevette mindjárt, felegyenesedett kissé. Hüvelye öblös volt és mély, redői-izmai kellemesen, izgatóan tapadtak a farkamhoz. Rövid időre megült rajta, mocorogva igazgatta pőrére borotvált szemérmét az ölemhez. Lapockája alatt rizsszemnyi anyajegy barnállott.
Lassan emelkedett meg, majdnem teljesen lehúzta hüvelyét a farkamról. Éppen csak a makk hegyét hagyta benne. Még lassabban vette vissza megint egészen a farkam tövéig, s néhány pillanatig ismét megült rajta, mocorgott. Vártam, hogy megkérdezi, kedvemre való-e?
Semmit sem kérdezett. Megemelkedett újra. Elülső Cseresznyevirág felkönyökölt. Derűs arccal szemlélte, hogyan tünteti el barátnője a farkam, s hogyan varázsolja ki a testéből.
Hátsó Cseresznyevirág éppen megült a farkamon. Öléhez nyúlt. Ujjai a farkamhoz értek, körültapintották a hüvelye nyílásában. Valamit igazgatott a csiklóján.
Elülső Cseresznyevirág szeme megrebbent. Közelebb hajolt hozzá, láthatólag segíteni akart neki. Hátsó Cseresznyevirág kurta mozdulattal elhárította a csiklójához írányúló kezet. Mélyen előre hajolt, tomporának hajlata szétnyílt.
Ebben a helyzetben is majd egészen lehúzta hüvelyét a farkamról. Amikor visszavette, hüvelye valamicskét jobban feszült a farkamra. Mozgása gyönyörű látványt nyújtott. Alsó nyílása kínálkozón tárult elém.
Elülső Cseresznyevirág megelőzött a cselekvésben. Feltérdelve visszájáról átkarolta barátnője tomporát, ajkát az alsó nyíláshoz illesztette. Pontosan kísérte Hátsó Cseresznyevirág hüvelyének lassú mozdulatait, vele együtt emelkedett süllyedt. Egy idő múlva mellém húzódott, alulról felfelé nyalta az alsó nyílást.
Hátsó Cseresznyevirág remekelt a farkamon.
Benyúltam Elülső Cseresznyevirág combja közé. Engedelmesen nyitotta szélesebbre. Öle már ismét iszamossá vált. Egyszerre toltam a hüvelykem és a gyűrűs ujjam a hüvelyébe meg az alsó nyílásába. Elvonta a száját barátnője tomporáról, felemelkedett kissé, testébe igazgatta a kezem. Hintázni kezdett előre-hátra. Visszaadtam a lökéseit. Megnedvesítete mindkét mutatóujját a szájában, egymás fölé illesztve őket nyomult be Hátsó Cseresznyevirág alsó nyílásába.
Hátsó Cseresznyevirág nem gyorsított a tempón, valamelyest lassította inkább. Megint éreztem, hogy keze a csiklóján matat – ujjai a farkamhoz értek. Ismét körhetapintotta a farkam a hüvelye nyílásában. Még lassabban mozgott.
Elülső Cseresznyevirág a hintázása tempóját vitte át ujjaira, egyre gyorsabban feszegette Hátsó Cseresznyevirág alsó nyílását.
Hátsó Cseresznyevirág most a hüvelyébe süllyesztette a farkam. Percekig meg se moccant rajta. Teljesen előredőlt, kezét nem vette el csiklójáról.
Elülső Cseresznyevirág száján kibukott a hörgésszerű hang. Hátsó Cseresznyevirág ugyanabban a pillanatban kezdett élvezni. Hüvelye összeszorult a farkamon, minden ízében reszketett.
Elülső Cseresznyevirág elhúzta nyílásait a kezemről.
Hátsó Cseresznyevirág rendkívül hosszan élvezett, percek múltán is meg-megvonaglott a farkamon. Akkor egyenesedett fel, amikor hüvelye teljesen elnyugodott. Kezére támaszkodva emelte le szemérmét a farkamról. Ültében fordult vissza, arccal felém. Rámosolyogtam.
– Kedvedre való volt?
Szó nélkül hajolt fölém. Elülső Cseresznyevirág a másik oldalról hajolt fölém. Egyszerre eresztették a makkomra nyelvüket. Elengedtem magam, lehunytam a szemem. Fürge ujjaik lágyan fogdosták a farkam, nyelvük ide-oda szaladazott. Nem érzékeltem, hegy melyiknek az ujja-nyelve izgatóbb. Testem megfeszült, izmaim kokeményre merevedtek.
Elélveztem. Az ágyékom majd kiszakadt, egyre lövellte a magvam, mint valami vulkán a lávát. Belekábultam.
Amikor kinyitottam a szemem, két csatakos arcot láttam. Elülső Cseresznyevirág lenyalta szája széléről a magvat. Hátsó Cseresznyevirág mosolyogva hunyorított rám.
– Azért se kérdezem meg…
Felültem, magamhoz öleltem őket. Nevetgélve csókolták le egymás arcáról a nedvességet. Elülső Cseresznyevirág kiszaladt a mosdóba. Hátsó Cseresznyevirág nagyot lélegzett.
– Adsz egy pohárka szakét?
Magamnak is öntöttem. Mohón hajtottuk fel. Hátsó Cseresznyevirág az üres poharat nézte, felütötte a fejét.
– Nagyon kifárasztottunk?
Eszembe ötlött, ahogy barátnője a két ujjával gyömöszkélte. Kivettem a kezéből a poharat, az asztalra tettem.
– Annyira nem, hogy ne akarjalak alul.
Pír futott az arcára, elkapta a pillantását. Suttogva szólalt meg.
– Az a gyengém… Nekem alul különösen érzékeny.
A másik Cseresznyevirág visszajött és őment mosdani. Elülső Cseresznyevirág is töltetett magának egy pohárka szakét. Magamnak is adtam. Elülső Cseresznyevirág ugyancsak a fáradtságom felől érdeklődött. Pontosan azt válaszoltam neki, amit a barátnőjének. Ő is lesütötte a pillantását.
– Szeretem alul… Honnan jöttél rá?
Válasz helyett kiittam a pohárkát; elballagtam a mellékhelyiségbe.
Az asztal mellett találtam őket, sós süteményt ropogtattak. Mezítelen testük szemérmetlenül csábítóan világított a félhomályban. Lezökkentem közéjük. Töltöttem a szakéból. Elvettem egy süteményt.
– Messzire ültetek…
Szorosan mellém húzták ülőpárnájukat. Rágcsáltuk a sós süteményt. Szemem hol az egyik Cseresznyevirágon legelészett, hol a másikon. Arra gondoltam, nehéz volna eldönteni, melyik a kívánatosabb. Elülső Cseresznyevirág alakja formásabb volt, Hátsó Cseresznyevirág tudatos megfontoltsága jócskán ellensúlyozta alakjának egyáltalán nem szembeötlő hátrányát. Jólesett a meztelenségüket érzékelni, bőrük selymesen simult hozzám. Átkaroltam mindkettőt. Hátsó Cseresznyevirág a szemembe mosolygott.
– Ha most választanod kellene, melyikünket választanád?
– Mindkettőtöket.
Évődve faggattak. Hátsó Cseresznyevirág átnyúlt a barátnőjéhez, tenyerével felém fordította keble kerek halmát.
– Ő a szebb. Nézd a mellét. Olyan kerek… Nekem csak ilyen kicsi jutott…
– De legalább annyira érzékeny! És pompás, ék alakú! Döntsétek el, melyikőtökét csókoljam előbb?
Nevettek. Szorosabban magamhoz húztam őket. Vállamra hajtották a fejüket. Egyik a baljával, másik a jobbjával ölelt át. Elülső Cseresznyevirág halkan kérdezett.
– Volt már két barátnod?
– Olyanok mint ti, sohasem!
Másképp értette. Kibökte végül, azt akarja tudni, voltam-e már két nővel egyszerre. Letagadtam. Nem tudom, miért jutott az eszembe, jobb, ha nem beszélek róla.
Felderült:
– Akkor érdekesek vagyunk neked…
Biztosítottam róla, hogy külön-külön is érdekesek számomra, együtt pedig valósággal tündériek. Hátsó Cseresznyevirág ingerkedő hangon szólalt meg.
– Azért az ő melle jobban tetszik, valld be. Bevallhatod, nem vagyok annyira hiú.
Karja alá bújtattam a kezem, tenyerembe vettem lefitymált, egyébként lányosan szép keblét. Nézte, ahogy simogatom, arca megpirosodott. Rám emelte tekintetét.
– Az övét se hagyd árván…
Tenyerembe vettem Elülső Cseresznyevirág halmát. Mindketten azt nézték, hogyan játszadozom a másik mellével. Hátsó Cseresznyevirág ajka megnyílt kissé. Belecsókoltam a szájába.
Lassú mozgással, merev nyelvvel csókolt. Lassan vonta el a száját.
Megcsókoltam Elülső Cseresznyevirágot is. Nyelve lágyan tapadt a nyelvemre. Hirtelen kapta hátra száját, meghitten suttogott.
– Ne izgass fel túlságosan. Ha nagyon felizgatsz, nem tudok uralkodni magamon, és mindjárt el kell élveznem.
Elengedtem a mellét is, magamhoz öleltem csak.
A farkam lassan meredezett, Hátsó Cseresznyevirág derűsen szemlélte. Ráhajoltam a mellére. A csók hegyesre merevítette bimbóját. Gyorsabban lélegzett, keze a farkamhoz nyúlt. Légies finomsággal intette hozzá ujjait. Halkan kérdezte:
– Megcsókolsz alul?
A farkam kőkemény lett. Hátradőltem a szőnyegpadlón. Elülső Cseresznyevirág ülőpárnát úsztatott a fejem alá. Hátsó Cseresznyevirág fölém guggolt.
Előbb a csiklójára eresztettem a nyelvem. Izgatott, hogy nem háttal ül, s öléből feltekintve látom az arcát. Széthúztam szemérmét, csiklóján meg a kisajkon járattam a nyelvem. Tágranyílt szemmel nézte. Pillantásunk olykor összeakadt. Mosoly futott az arcára.
Elülső Cseresznyevirág letérdelt barátnője mellé. Két ujja közé fogta az ék alakú mellbimbóját, csak a mellbimbót illette nyelvével.
Hátsó Cseresznyevirág felsóhajtott.
Hosszabban és hosszabban nyaltam végig az ölén. Élveztem a nedvessége ízét, illatát. Egészen lassan jutottam el a hüvelyéhez.
Elülső Cseresznyevirág elengedte a mellbimbót, szája barátnőjének szájára tapadt. Sokáig csókolóztak. Mellük összeért, bimbóik egymást keresték.
Hátsó Cseresznyevirág mozdított csöppet a testén. Alsó nyílását emelte a számra. Elernyesztette izmait. Szabályos kerek nyílása szinte szétnyílt a nyelvem alatt. Elülső Cseresznyevirág hátrahúzódott kissé, bevitte ujját Hátsó Cseresznyevirág hüvelyébe. Lassan mozgott benne.
Hátsó Cseresznyevirág lehunyta pilláját. Kis idő múlva felsóhajtott.
Engedj el most.
Elülső Cseresznyevirág ujja kicsusszant a hüvelyből.
Hátsó Cseresznyevirág elvette a számról a testét. A térdén araszolt hátra a farkamhoz. Úgy borult rá, mintha oltár előtt állna. Végignyalta teljes hosszában minden oldalát, kevés nyálat engedett a makkomra.
Egyenesen az alsó nyílásába illesztette a farkam, a makkom rögtön bevette. Megint lehunyta kicsit a szemét. Izmai megszorongatták a makkom. Szeme kinyílt, mosoly játszadozott ajka körül, tövig süllyesztette magába a farkam. Sokáig ült majdnem mozdulatlanul.
Elülőo Cseresznyevirág a szám fölé kuporodott. Nem láttam, hogy mikor tette mutató és gyűrűsujját a hüvelyébe. Nem vette ki őket. Szó nélkül eresztette ajkamra az alsó nyílását. Neki is szabályosan kerek nyílása volt, valamivel sötétebb színű mint a másik Cseresznyevirágé. Meg-megrándult a nyelvem alatt. Ujjait lassan kihúzta hüvelyéből, előredőlt. Éreztem államon Hátsó Cseresznyevirág kutató, keskeny kezét, a hüvely nyílását kereste. Ujjait előrenyújtva gömbölydedre formálta tenyerét, csuklójáig be nyomta Elülső Cseresznyevirág hüvelyébe.
Elülső Cseresznyevirág teste megremegett. Hátsó Cseresznyevirág csak ült a farkamon. Záróizmai olykor-olykor megszorították a farkam tövét.
Elülső Cseresznyevirág lassacskán mozgatta előre-hátra alsó nyílását a nyelvemen. Barátnőjének keze a hüvelyébe feszült, kézfeje a csiklójára tapadt.
Benyúltam szemérméhez, két oldalról széttártam szeméremajkát. Azonnal gyorsított a mozgásán. Csakhamar felkiáltott.
– Most! Most… Most elélvezek!
A kiáltás elnyújtott sikolyba torkollott.
Lassan vette el az ölét a számról. Hátsó Cseresznyevirág ekkor húzta ki kezét a hüvelyből. Elülső Cseresznyevirág lehuppant mellénk a szőnyegre, megrázta fejét.
– Elképesztően jó volt.
Hátsó Cseresznyevirág pohárka szakét kért tőle. Apró kortyokban itta meg. Elülső Cseresznyevirág magának is töltött, mohón felhajtotta. Elvette barátnőjétől a poharat, leült mellé.
Hátsó Cseresznyevirág izmai valamivel sűrűbben szorongatták meg a farkam. Furcsa volt, egyre feljebb éreztem farkamon az izmai érintését, pedig különben jószerével meg se moccant. Izmait szorítgatta össze, s ernyesztette el csupán. Csodálatos képessége szinte elbódított. A mosoly egyre ott játszadozott ajka körül. Félig lehunyt pillája alól lesett. Amikor már a makkom alatt éreztem izmai működését, lassú mozdulattal mindkét oldalról széthúzta szemérmét.
Kimeredt szemmel bámultam pőre ölét. Hüvelye szétnyílt kissé, csiklója meg-megremegett.
Elülső Cseresznyevirág hasonlóan vitte be kézfejét a hüvelybe, mint az imént barátnője nyúlt az övébe. Látszólag moccanatlanul tartotta benne kezét. A farkamon azonban éreztem, ujjai vitustáncot járnak Hátsó Cseresznyevirág hüvelyének mélyén.
Hátsó Cseresznyevirág szeme lecsukódott, gyorsabban szedte a levegőt. Izmai már a makkom kúpját szorongatták. Barátnője ujjainak érzete külön is izgatott. Fölséges volt. Belefeszítettem a farkam a nyílásba. Pillantásom nem tudtam elvenni élvezetre készülo ölérol. Csiklója egyre gyakrabban reszketett. Elülso Cseresznyevirág hirtelen eltakarta a látványt, szájába vette Hátsó Cseresznyevirág csiklóját.
Hátsó Cseresznyevirág egész testében összerázkódott. Most is hosszasan élvezett. Alsó nyílása percek múltán is meg-megrándult.
Nem vettem észre, hogy Elülső Cseresznyeirág mikor vonult vissza kezével a hüvelybol. Mire Hátsó Cseresznyevirág levonta alsó nyílását a farkamról, Elülso Cseresznyevirág nedves arctörlot hozott, gondosan megtörölgette vele a farkam. Félredobta kendot, ujjaival megfogta-forgatta a farkam, dédelgeto mozdulattal arcához szorította. Felvetette tekintetét.
– Jó neki velünk?
Pillantásán láttam, hogy ismét felizgult már.
Hátsó Cseresznyevirág pohár szakéval kínált. Könyökömre dolve ittam ki, jól esett.
Elülso Cseresznyevirág nyelve végigpásztázta a farkam. Fölé guggolt, megdörzsölte vele csiklóját, néhányszor végighúzta szemérmén. Egy pillanatra tövig bevett a hüvelyébe, aztán mindjárt alsó nyílásához illesztette. Ugyanolyan könnyedén fogadott be ott is. Csillogott a szeme. Átszellemült arccal mosolygott, emelkedett-süllyedt a farkamon.
Hátsó Cseresznyevirág leheveredett mellé. Halkan figyelmeztette.
– Ne légy mohó… Jobb lesz, hidd el.
Ujjai beletúrtak Elülso Cseresznyevirág szorzetébe, szétnyitották a szeméremajkat. Izgatott, ahogy nézte. Jobbjának két ujja közé fogta a csiklót, baljának négy ujját a hüvely bejáratához tolta. Csak az elso ujjpercig vitte be oket. Lassan mozgatta, ujjait, körkörös mozdulatokkal. Eszembe ötlött, Elülso Cseresznyevirág korábban a farkammal köpülte hasonlóan a nyílást.
Elülso Cseresznyevirág megállt picinyt. Két kezével szélesebbre tárta tompora hajlatát. Lassított a mozgásán. Kissé hátradolt, hogy mélyebben hatoljak a testébe. Pillája leereszkedett, alig lehetett érteni a hangját.
– Nagyon jó…
Hátsó Cseresznyevirág elmosolyodott. O is lassított a köpüléssel. Arca kipirult, szája megnyílt kissé. Látszott rajta, élvezettel csinálja. Tekintetünk összeakadt. Valósággal parázslott a szeme. Rámosolyogtam.
Mocorogva húzódott közelebb hozzám. A köpülést nem hagyta abba, de a csiklót eleresztette, visszájára fogva vette ismét két ujja közé. Combját gyors mozdulattal emelte át rajtam, lábát szorosan elorehúzta törzséhez.
Szemérme önmagától nyílt szét, vörösen dagadozó csiklóját kínálta a számra. Szép, arányos csiklója volt, hegye kissé elobbre állt a szokottnál. Úgy engedtem rá a nyelvem, hogy a kis szeméremajkát is beborítsa. Nagyon lassan mozgattam rajta. A tartásán éreztem, eltaláltam, amit kívánt.
Elülso Cseresznyevirág megint szélesebbre igazgatta tomporát. Az járt az eszemben, hogyan lehetséges, hogy ugyanúgy használja az alsó nyílását, mint a hüvelyét. Ha nem láttam volna, hogy alulra vesz, a fejem tettem volna rá, a hüvelyében járok. Remekül csinálta. Egyébként most uralkodott magán: egészen lassan mozgott.
Hátsó Cseresznyevirág csiklója megremegett. Nyelvemmel éreztem rajta egy ér lüktetését. Elhúzta kissé a csiklóját, aztán visszanyomta megint.
Megszívtam kicsit. Két ujjam egyszerre nyomult a hüvelyébe és az alsó nyílásába. Nem mozdítottam gyorsan oket. Eroteljesen lökött vissza. Elértettem a kívánságát; gyorsabbra váltottam.
Nem tudom, mennyi ideig nyaltam a csiklóját, nem tudom, mennyi ideig játszottak nyílásaiban ujjaim. Nem tűnt fel túlságosan hosszú idonek. Megfeszítette testét, felnyögött. Valósággal rápréselte a számra csiklóját. Rápergettem a nyelvem, akárcsak dobverőt pergetik a dobra. A kezem is jóval gyorsabbra váltott. Hátsó Cseresznyevirág szinte megmerevedett, csiklója vonaglott, remegett a nyelvem felett.
Ajkam közé fogva szívtam meg. Bolondul megszívtam.
Felsikoltott.
Szívtam, amíg a teste összerándult, a sikoly pedig pihegéssé csitult.
Felemelte ölét a számról. Halkan mentegetőzött.
– Most én voltam mohó…
Éreztem a hangján, mosolyog.
Visszaemelte combját, mellém dőlt. Ujjai egyre köpülték Elülső Cseresznyevirág hüvelyének bejáratát. A csiklóját újra megfogta, immár úgy, mint korábban.
Elülső Cseresznyevirág a barátnőjére mosolygott. Szavaiból nem érzett szemrehányás.
– Majdnem elélveztettél, azzal ahogy élveztél. Hátsó Cseresznyevirág visszamosolygott rá.
– Akarod már?
Elülső Cseresznyevirág nemet intett. Kicsit később megszólalt.
– Úgy szeretnék élvezni, ahogy te szoktál… Talán most sikerül. Igazítsd jobban belém, kérlek.
Hátsó Cseresznyevirág ujjai egészen lelassultak a hüvelyben, jobbját barátnője tompora alá csúsztatta. Elülső Cseresznyevirág megemelkedett kissé. Hátsó Cseresznyevirág megsimogatta az Elülső alsó nyílását a farkam körül, súgva kérdezte:
– Így gondoltad?
Csak egy elégedett pillantás válaszolt. A matató ujjak láthatólag felizgatták Elülso Cseresznyevirágot, ijedten rebegte:
– Tovább ne! Még nem akarom…
Hátsó Cseresznyevirág szeretetteljesen suttogott.
– Túl soká se húzd el.
Elülső Cseresznyevirág néhány pillanatig megült farkamon. Kissé jobban széttárta ölét. Nagyon lassan kezdett mozogni újra. Hátsó Cseresznyevirág lassan moccantotta ujjait a hüvelyben. Egészen lassan. Izgatott, ahogy köpüli. Pillantásom megakadt Elülső Cseresznyevirág csiklóján. Bíborszínűvé vált, szinte kimerevedett a szemérméből. Hátsó Cseresznyevirág is észrevette. Fölé hajolt, ajka közé vette a csiklót.
Elülső Cseresznyevirág már alig mozgott. Felső teste íjként feszült hátra. Lassan kezdett remegni, a remegés végigömlött a testén. Minden porcikája reszketett, rázkódott. Görcsösen behunyta szemét. Percek múltán nyitotta fel. Hatalmasat sóhajtott, hangja tétován csendült:
– Elélveztem… Így még soha nem élveztem.
Alsó nyílása még mindig meg-megrándult a farkamon. Lassan tápászkodott fel róla. Csiklójának bíbora rózsaszínűvé halványodott már, visszazsugorodott szemérmébe. Suta mozdulattal nyúlt a félrelökött arctörlő után, megtörölgette a farkam.
– Nagyon megkínoztalak?
A farkam ágaskodott az ujjai között, mint valami pózna. Hátsó Cseresznyevirág kivette a kezéből gyengéd csókot lehelt rá.
– Még akarsz, vagy kilövessük? Nevetett a szeme. Becéző hangja is izgatott. Hátára dőlt, combját, karját széttárva hívott magára. Fölé hajoltam.
– Melyik lyukacskádba teszed?
Ülopárnát húzott a tompora alá. Suttogóra halkította hangját.
– Titok.
Ráfeledkeztem a szemére. Igéző pillantással nézett. Kezével csiklójához vonta a farkam, erőteljesen körülköpülte makkommal a csiklóját. Megint suttogott:
– Rögtön felizgulok tőled…
Elülső Cseresznyevirág hozzásegítette. Lábam alá nyúlt, ujjai barátnője alsó nyílásának környékét cirógatták. Hátsó Cseresznyevirág valamelyest jobban szétnyitotta combját.
Szemérme valóban szinte mindjárt megnedvesedett.
Most is félig hunyta le pilláját. Hüvelyéhez irányította a makkom, lassacskán engedett magába. Ujjai akkor siklottak le a farkamról, amikor majd tövig behatoltam a testébe, lassú mozdulattal széthúzták szeméremajkát.
A szeme megrebbent, ajka megnyílt. Ha nem éreztem volna is, bizonyosan kitalálom, hogy, barátnőjének ujja is belehatolt.
Lassan mozdultam a hüvelyében. Felötlött a fejemben, ahogy ő csinálta, amikor fölém kuporodott. Arra gondoltam, nyilván úgy a legjobb neki. Majdnem teljesen kihúztam belőle a farkam, vártam keveset, lassan nyomultam vissza, tövig, s megint vártam keveset.
Elülső Cseresznyevirág is lassan mozgott benne. Hátsó Cseresznyevirág pillái leereszkedtek. Suttogva bukott ki a száján.
– De jó…
Az arcát néztem. Vonásai ellágyultak, a szó szoros értelmében megszépült. Egy idő múlva kinyitotta szemét. Mosoly ült az arcára. Farkamhoz nyúlt, visszafogta redőit. Rettenetesen izgatott az érintése. Mosolygott, kivillant a fogsora.
– Ránk ereszted megint?
Kérést éreztem ki a hangjából. Visszasúgtam.
– Akkor inkább a csiklóddal játssz… Ha így csinálod, nem állok jót a farkamért!
Odébb vitte a kezét, a csiklójához. Helyet adtam a kezének, nem tapadtam olyan szorosan a szemérméhez, mint az imént. Ujjai gyorsan mozogtak, egyre gyorsabban.
Pillanatokon belül elélvezett.
Elülső Cseresznyevirág ugyanakkor élvezett el. A hörgésszerű hangjáról tudtam meg. Észre se vettem, hogy játszik magával. Két ujját lassan vonta ki hüvelyéből, pihegve szedte a levegőt.
Kivettem a farkam Hátsó Cseresznyevirágból. Olyannyira megkeményedett, hogy valóságos fájdalmat éreztem. A lábam remegett, elhanyatlottam a szőnyegen.
Ők feltérdeltek mindketten.
Nyelvüket most is egyszerre borították a farkamra. Elülső Cseresznyevirág ujjai visszahúzták a farkam bőrét, tenyerével leszorította a szőrzetem. Nyelvük végigszánkázott a farkamon, pompásan nyalták. Hátsó Cseresznyevirág időnként szájába vette, megszívta a makkom domborulatát. Egyébként éberen leste a makkom. A szemem lassan elhomályosult, éreztem, hogy itt a gyönyör pillanata, halkan figyelmeztettem őket.
– Most…
Hátsó Cseresznyevirág ugyanakkor mondta. Picinyt még megszívta a makkom.
Arcukkal fogták fel a magvam, éppen úgy, mint először. Sugárzó szemmel fürdoztek benne. Hátsó Cseresznyevirág szájába vette a farkam.
Majd egész hosszában bevette. Kiszívta farkamból az utolsó cseppeket.
Egész testemben összerázkódtam. Bénán hevertem. Lassan nyújtóztak el mellettem, arcuk az arcomra hajolt. Egyszerre öleltem magamhoz őket.
Hátsó Cseresznyevirág halkan megállapította:
– Ránk esteledett.
Nehezemre esett feltápászkodni. Öltözködni kezdtem. Elülső Cseresznyevirág ugyancsak menni készült. Zavartan pillantottam rá is, barátnőjére is.
– És hogyan köszönjem meg nektek?
Hátsó Cseresznyevirág szemöldöke hasonlóképpen moccant meg, mint amikor a menetből jelt adott.
– Ha kedvedre való volt… Eljössz máskor is?
Megállapodtunk az időpontban. Hátsó Cseresznyevirág kikukkantott az ajtón. Előbb engem engedett ki. Nem akart rossz hírbe keveredni, ragaszkodott hozzá, hogy külön-külön távozzunk.
Majd fél éven át leltem az örömöm bennük. Egy nap azonban nem várt résnyire nyitott ajtó. Becsöngettem. Aztán megint csöngettem.
A szomszéd ajtaja nyílt ki. Megkérdezte, kit keresek?
– A fiatalasszonyt…
Gyanakvó pillantással mért végig. Hozzátoldottam:
– A bútor miatt. Asztalos vagyok ugyanis, és beépítheto bútor iránt érdeklodött… Méretet kellett volna vennem.
– Nincs már szüksége bútorra. Elment…
Döbbenten meredtem rá.
– Úgy érti…
Biccentett.
– Tegnap temették. Teherautó gázolta el, a barátnőjével együtt, itt a sarkon.
Elfordultam, a lifthez siettem. Kiléptem az utcára, és eleredtek a könnyeim. Potyogtak, egyre potyogtak. Nem sírtam hangosan, csak a könnyeim hullottak. Pedig tudtam jól, az ember sorsa ez. Elmegy, előbb vagy utóbb, akármennyi boldogságot-szomorúságot okozott.